Mint a sárkányok: a jakuza

A jakuzák hagyományosan konzervatívak. Ezt a csoportot még mindig a
„legtradicionálisabb és leggazdagabb bűnszervezetek” között tartják számon.

A második világháború után jött létre még egy csoport, a gengszter (gurentai), de ezt használják a jakuzára is. Arra akarok csak utalni, hogy nem minden sikeres japán bűnöző banda jakuza. A jakuzák klánokba szerveződnek, minden klánnak megvan a maga területe, amit a többi klán tiszteletben tart. Ideig-óráig, ugyanis gyakoriak a véres bandaháborúk. Az 1960-as években a rendőrség becslése szerint a jakuzának több mint 200 000 kimondottan aktív tagja volt. Erre még rájön az őket szolgáló, jakuzaaspiráns, és egyéb alacsonyabb státuszú bűnözői csoportok szövevénye. Ez a szám napjainkra azonban drasztikusan csökkent, nagyjából 80-100 000 aktív tagot számlálnak. A jakuza 24 piramisszerű struktúrából áll. Legtöbb taggal a Jamagucsi-gumi bír, 40-45 ezer fővel.

A japán rendőrség 2021-es becslése alapján az adott évben Japánban körülbelül 12 300 jakuzatag vett részt illegális tevékenységben, a valós szám jóval magasabb lehet, hiszen ezek csak a felderített esetek.

Jakuza múlt
Gyakran olvasható az a téves nézet, miszerint a jakuzák gazdátlan szamurájokból és roninokból verbuválódtak. Ez egyhén szólva is átsminkelése, púderezése a múltnak. Jobban hangzik, mint az, hogy stricik, pénzbehajtók és piacokon, vendégfogadók környékén lézengő bármire kapható kétes alakok, melyek között voltak roninok is persze, de messze nem kiemelkedő számban. Egy szamurájnak már önmagában az, hogy ronin lett nagy szégyen, a pórnéppel keveredni még inkább.
A szamurájok a lakosság mindössze 8-10%-át tették ki. Inkább voltak szegények vagy bármi, mintsem a jakuzákkal keveredjenek. A jakuzák presztízse a két világháború között, majd azt követően nőtt meg, de akkora már a szamurájcsaládok tagjai vállalhattak bármilyen más állást. Természetesen, ha egy mód volt rá, nem bűnözőnek álltak.

A legtöbb modern jakuza két alacsony kasztrendszerbeli besorolásból származik, amelyek az Edo-korszak közepén (1603–1868) alakultak ki: tekiya, akik elsősorban tiltott, lopott vagy silány árukat árultak; és bakuto, akik illegális szerencsejáték működtetésben vettek részt.

A tekiya típusú kereskedők (utcai árus, házaló) az egyik legalacsonyabb társadalmi csoportnak számított az Edo-korszakban. Később önálló szervezeteket alapítottak, mely során átvették a kereskedelemmel kapcsolatos adminisztratív feladatokat, többek között a standok kiosztását és a kereskedelmi tevékenységeik védelmét. Minden házaló bérleti díjat fizetett a vásár alatti bódémegbízásért és -védelemért cserébe. A szerencsejátékosok (bakutók) és az utcai árusok (tekija) alkották a jakuzát.

A tekiya a bakutóval ellentétben elterjedt, kiterjesztette az aktivitását, mivel tevékenységi körük nem volt illegális, legalábbis nem a felszínen. A szerencsejátékot azonban még titkosabbá tették a rendőrség gyakori rajtaütései miatt. Bakuto (szerencsejátékosok) még a kereskedőkénél is sokkal alacsonyabb társadalmi státusszal rendelkeztek, mivel a szerencsejáték illegális volt. A legtöbb ilyen helyen az orgazdaság és az uzsorakamat bevett szokás volt az ügyfelek számára, ezért általában saját biztonsági személyzetet tartottak fenn. A társadalom egésze megvetéssel tekintett a szerencsejátékházakra, valamint a bakutóra. A jakuza nem kívánatos imázsának nagy része a bakutóból származik; ez magában foglalja magát a jakuza nevet is.

A Meidzsi-korban a tekiyán belül az oyabunokat nevezték ki felügyelőnek a piacokon, ami egyfajta security, biztonsági szolgálat volt, melyhez egy vezetéknevet és két kard méltóságát kapták. Ez volt a maximum, amit néhány jakuza megáénak tudhatott. Ebből azért érzékelhető, hogy honnan jöttek a jakuzák. Elsősorban olyan emberek kasztjából, kasztonkívüleikből, akinek még vezetékneve sem lehetett. Na, gondolhatod, hogy egy szamuráj inkább megölte magát, minthogy bármi köze legyen ehhez.

Megérteni, hogy miről szól maga a szervezet nem is olyan egyszerű. Közel sem lehet egy lapon említeni a hírhedt olasz maffiával vagy a kínai triádokkal, akik egy rejtőzködő „titkos társadalom” formájában egy vagyonosodást szem előtt tartó bűnszervezetet jelentenek. A jakuza ennél tradicionálisabb és sokkal kevésbé „rejtőzködő”. Sok jakuza olyannyira büszke arra amit csinál, hogy az egyes csoportoknak még irodáik is vannak. Közülük sokan a jövedelmet és a „munkát” feudális adónak tekintik. Sőt, az egyik jakuzaklán annyira nyilvánvalóvá teszi tevékenységét, hogy saját belsőhasználatú havilapot is megjelentet, benne az épp aktuális munkásságukkal, börtönökkel kapcsolatos információkkal, temetésekkel vagy épp házasságokkal. Ráadásul hat ilyenkiadvány is létezik a piacon.

A gokudo belülről
A klántagok családtagként emlegetik egymást: apaként, idősebb és fiatalabb testvérként. Az olasz és a kínai triáddal ellentétben, ha valaki el szeretné hagyni a klánt, megteheti az ojabun (a vezető) és a kollégák engedélyével. Igaz a tetoválásuk és az ujjpercek hiánya megnehezíti a klánt hátrahagyó jakuzák beolvadását.

Első hallásra furcsának tűnhet, de Japánban szinte állami jóváhagyással a 2000-es évek elejéig a jakuzák feladata volt a külföldi turisták biztonságának szavatolása. Ez természetesen arra vonatkozott, hogy más piti bűnözők ne rabolják ki őket. Ezért Japán elég biztonságos helynek bizonyult az odalátogatók számára, mert az alvilág figyelő tekintete rájuk is vetődött.

Az 1990-es években a jakuzák bekapcsolódtak az ingatlanüzletekbe és a tőzsdespekulációba is, milliárdokat kerestek azzal, hogy rengeteg vállalatot juttattak a csőd szélére, mindenhol jelen vannak, ahol nagy pénzek forognak.

A rengeteg kisemmizett vállalat, valamint egy rendőrgyilkosság véget vetett az állammal kötött
hallgatólagos megállapodásnak, így 1995-ben létrejött egy törvény, amely a szervezett bűnözés
ellen irányult. Ez természetesen nem jelentette a jakuzák hatalmának végét.

A legtöbb taggal rendelkező Jamagucsi-gumi 1915-ben alakult. A jakuzák 45%-a ebbe a családba tartozik és több mint 45 ezer taggal rendelkeznek, ez hozzávetőleg 750 klánt jelent. Habár nagy a rendőri nyomás rajtuk, a Jamagucsi-gumi folyamatosan nő, és rengeteg bűncselekményt irányít a mai napig.

A Jamagucsi-gumi tagjai a világ leggazdagabb gengszterei közé tartoznak, több milliárd dollárjukat évente a zsarolás, a szerencsejáték, a szexipar, fegyver- és kábítószer-kereskedelem, valamint az ingatlan- és építőipari tevékenységekből szerzik. Ők is részt vesznek a tőzsdei manipulációkban és az internetes pornó forgalmazásában. Így jutunk el oda is, hogy szerb és bolgár focibundákban is benne vannak, voltak. 2007. április 17-én Tecuja Siró, a Szuisin-káj vezető rangú tagja (mely kapcsolatban áll a Jamagucsi-gumival), meggyilkolta Iccso Itót, Nagaszaki polgármesterét. Szóval nem kicsiben gurítanak.

Másrészről tényleg kezd eltünedezni, zsugorodni a régi tradicionális jakuzavilág. Mostanság Japán egyik kedvenc témája a kiöregedett jakuzák és a klánok szétesése miatt munka nélkül maradt veteránbűnözők. Az is megesett, hogy dinnyelopásba keveredtek fiatal suhancokkal.

Mutass nekem újat vagy ujjat ha hibáztál!
A Yubitsume, más néven otoshimae avagy az ujj levágása, a vezeklés vagy bocsánatkérés egyik japán formája. Egy esetleges komolyabb hiba elkövetése után a vétkesnek le kell vágnia bal kisujjának hegyét, majd a levágott részt átadni a főnökének. További ballépések, további ujjperceket eredményeznek. Azonban a kép ennél valamelyest árnyaltabb, ugyanis egy alfőnök is megteheti ezt vezeklésképpen, amennyiben szeretné megkímélni saját bandája egyik tagját a további megtorlástól. A tradíció eredete a japán kard hagyományos fogásának módjából ered. Mindkét kéz alsó három ujjával szorosan meg kell fogni a kardot, miközben a hüvelyk- és mutatóujjak kissé lazák. A kisujjal kezdődő ujjpercek eltávolítása a kézen felfelé haladva a mutatóujjig fokozatosan gyengíti az ember kardfogását.
A logika benne, hogy a gyenge kardfogású személynek a védelem érdekében jobban kellett támaszkodnia a csoportra – ez csökkenti az egyéni cselekvőképességét. Az utóbbi években protézis ujjbegyeket fejlesztettek ki, hogy álcázzák ezt a jellegzetes megjelenést. Ez a gyakorlat amúgy kezdett alábbhagyni a fiatalabb tagok körében, mivel könnyen azonosítható a rendőrség számára.

Jakuzafilmek
A témával kapcsolatban leginkább Takesi Kitano munkáit említik. Az ő nevéhez köthető a jakuzatrilógia, azaz Az erőszakos zsaru, a Forráspont és a Szonatina. De ezeknél sokkal pontosabbak és tényfeltáróbbak Takashi Miike és Kinji Fukasaku munkái. Takashi Miike rögtön A kínai maffiaháború (Shinjuku kuroshakai/Shinjuku Triad Society) című filmjében megmutatja, hogy nagyon is vannak kínaiak Japánban, ráadásul igen keményen nyomják.

Kinji Fukasaku a legnagyobb jakuzafilm-rendező. Tulajdonképpen ő rendezte meg a japán Keresztapát, olyan értelemben, hogy a Yakuza War Stories, más néven a Battles Without Honor and Humanity sorozatban (1973–1977) tényleg feltárja, hogy is mennek a dolgok. Ezek a Graveyard of Honor (1975), Cops vs. Thugs (1975), Yakuza Graveyard (1976), és Hokuriku Proxy War (1977). De a korai jakuzás filmjei is alaposak. Bakuto Kaisanshiki (1968) vagy a Japan Organized Crime Boss (1969). Nemrég a Netflixes sorozat, a Giri/Haji, foglalkozott érdemben a tárgykörrel.

Miből van a jakuza extra pénze?
A jakuzához köthető bandák irányítják a kábítószer-kereskedelmet Japánban, különösen a metamfetaminét. Míg sok jakuzaszindikátus, nevezetesen a Jamagucsi-gumi hivatalosan megtiltja tagjainak a kábítószer-kereskedelemben való részvételt, mások, például a Dojin-kai, erősen érintett ebben.
Egyes jakuzacsoportokról ismeretes, hogy kiterjedten foglalkoznak embercsempészettel. A Fülöp-szigetek és Kína a fiatal nők forrása. Egyébként Hawaiin is annyira jelen vannak, hogy sok helyi banda számára jakuzaterületnek számít. Az illegális fegyverkereskedés is nagy üzlet, ugyanis egy használt Smith & Wesson 38-as kaliberű revolver, amely az Egyesült Államokban 300 dollárba kerül, akár 4000 dollárért is el lehet adni Tokióban. De ezeket sejtetted te is, most jöjjenek az érdekesebb dolgok. Japánban is mint sok helyen nehéz munkaerőt találni építkezésekhez. Erre van egy speciális jakuzaüzletág, a ki-becsempészett munkaerőközvetítés: becsempésznek mondjuk 100 munkást, akit egy táborban tartanak, dolgoztatnak 12-14 órában, majd a munkák végeztével ki is csempészik őket az országból.

A jakuzákra jellemző technika továbbá, hogy radar alatt sokemberes részvényvásárlással szerzik meg a tulajdonjogot, majd a gyűlésen fizikailag megfélemlítik a többi részvényest. A jakuza a jiageya révén a japán ingatlanpiaccal és a bankszektorral is kapcsolatban áll. A jiageya arra specializálódott, hogy a kis ingatlanok tulajdonosait rávegye ingatlanuk eladására, akár jóval a piaci áron alul, hogy utána az ingatlancégek megkezdhessék nagy volumenű fejlesztéseiket. Az 1980-as évek japán buborékgazdaságát gyakran a banki leányvállalatok ingatlanspekulációival indokolják. Az ingatlanbuborék összeomlása után meggyilkolták az egyik nagy bank menedzserét Nagoyában, ami találgatásokra adott okot a bankszektor és a japán alvilág közvetett kapcsolatáról.

A jakuza köztudottan nagyösszegű befektetéseket hajt végre legitim, mainstream cégekbe. 1989-ben Susumu Ishii, az Inagawa-kai (egy jól ismert jakuzacsoport) oyabunja 255 millió USD értékben vásárolta meg a Tokyo Kyuko Electric Railway részvényeit. A japán Értékpapír- és Tőzsdefelügyeleti Bizottság több mint 50 tőzsdén jegyzett társaságot zárt ki, amelyek kapcsolatban álltak a szervezett bűnözéssel. 2008 márciusában az oszakai értékpapírtőzsde úgy döntött, hogy felülvizsgálja az összes tőzsdén jegyzett társaságot, és kizárja azokat, amelyek jakuzakötődésűek. Persze még mindig ott vannak, csak burkoltabban.

Jakuza marketing
Ezzel azán tökéletesen szembe lehet állítani a jakuzapropagandát, ahogyan a látványos katasztrófáknál megjelennek, és a média kereszttűzében jótékonykodnak.

Az 1995-ös kóbei földrengést követően, vagy a 2011-es Tohoku földrengés és szökőár után a Jamagucsi-gumi jakuzaklán nagyszabású segélyakcióba kezdett az áldozatok megsegítésére, a szükséges felszerelések és az élelmiszerek biztosításával. Mint kiderült, ez tényleg nagy segítség volt a lakosság számára, mert az állami szerepvállalás a katasztrófát követő néhány napban következetlen és kaotikus volt.

A nagy japán törésteszt
A jakuzák nem hasonlíthatóak össze az olasz maffiával, sem a kínai triádokkal, lévén más a társadalmi gyökere és a fejlődéstörténete. Gondolj bele, egy olyan társadalomban, ahol a lakosság csupán 10%-a gyakorolhatta a kardvívást, a küzdősportokat, mennyi esélye volt egy késsel hadonászó jakuzának az egész életében kardvívással és küzdősporttal foglalkozó szamurájjal szemben! A lényeg tehát, hogy a jakuzák kezdetben pitiáner bűnözök voltak, stricik és szerencsejátékosok, bukmékerek.

A nagy pillanat a második világháború után érkezett el számukra,
az ország szétesett, a zavarosban halászva megerősödtek.

Azonban érdemes észrevenni a párhuzamot, miként az olasz maffia is rendre a kormányokhoz dörgölődzött, miközben oly módon segítette levadászni a politikai ellenfeleket, ahogy azt a rendőrség már nem tehette meg (lásd Pasolini filmrendező meggyilkolása.) Ugyanezt csinálta pepitában a jakuza is. A jakuzák szeretik magukat ninkyō dantai-nak (lovagias szervezet) nevezni, ami dióhéjban annyit tesz, hogy az ultranacionalista japán jobboldal fele húznak. Önszorgalomból is önbíráskodnak, jakuzarend a lelke mindennek. Több esetben is egészen messze elmentek. Segítettek leverni japán bányásztüntetéseket (Hokutan), ami kísértetiesen hasonlít ahhoz, ahogy jelenleg Hongkongban a triádtagok a kínai állam megbízására vernek össze tüntetőket.

Utánpótlás-nevelés jakuza módra
Egy alsó kasztba született vagy kaszton kívüli japán gyerek számára anno nem sok lehetőség adódott. Az, hogy a társadalom perifériájára szoruló punk leszel, vagy valamiféle bűnöző, szinte determinálva volt. A japán punkokról szóló cikkben erről már írtunk részletesen, ott ez egyfajta háborús hozzáállás. Nem valami nagy perspektíva, hogy dolgozhatsz egy gyártósoron, vagy ellenkező esetben marad a sötét ló útja.

A burakumin kaszton kívüli réteg a legnagyobb japán jakuzaszindikátus, a Jamagucsi-gumi tagjainak körülbelül 70%-át teszi ki. Miközben a punkok és a jakuzák is kaszton kívüliek, valójában még egymás ellen is hergelik őket, annak ellenére, hogy mindkét csoport a társadalom perifériáját képezi.
A jakuzák felsőbb utasításra is rendet raknak, amit az állam már nem vállalhat magára. Ez elég fasisztoid, de van ilyen. A jakuzákat elsősorban az zavarta a punkokban, hogy ugyanott bandáztak, ahol a szerencsejáték, prosti és drogbiznisz folyt. Viselkedésük elriasztotta a jómódú, „tisztességes”, szórakozni vágyó polgárokat. Igazából erre rágtak be a jakuzacsoportok. Elkezdték szisztematikusan levadászni és megverni a punkokat. Másfelől az is igaz, hogy a punkok sem voltak szentek, Sakevi, a G.I.S.M. énekese, késelésért és garázdaságért börtönben is ült, sőt még jakuza kapcsolatai is voltak. Tag volt alacsony szinten, de erről többet nem lehet tudni (egyébként DJ Krush is).

Más punkok drogügyleteik, tartozásaik miatt voltak fasírtba a jakuzákkal. Egy japán bulinegyedet úgy kell elképzelni, mint egy kisebb várost, ahol számtalan érdekcsoport konfrontálódik egymással. Bizonyos jakuzacsaládok a kilencvenes évek elejéig már-már valószínűtlenül jó kapcsolatot ápoltak a rendőrséggel. Így szinte azt csináltak, amit akartak, ha relatíve rend volt. Ők pedig relatíve rendet csináltak. Ebbe nem fértek bele az elhajlók, jelentsen bármit is. Ez főként a ’70-es, ’80-as évekre volt jellemző. A kilencvenes években összeomlott ez a félnáci alvilági rendszer.

A filmek a jakuzákat szeretik elegáns öltönyös „üzletemberekként” ábrázolni, de valójában a motoros bosozoku bandák voltak a jakuzák egyik legnagyobb utánpótlásbázisa, és egyben a hardcore punk- és technokoncertek közönsége is. Érdekes módon a jakuzákat az nem zavarta, hogy a motoros bandák is randalíroznak.

A kilencvenes években ez megváltozott. Felsőbb nyomásra és a már említett rendőrgyilkosság után az állam a továbbikaban nem nézte jó szemmel a bratyizást a jakuzacsaládokkal. Egy részük kifehéredett vagy számunkra láthatatlanná vált, másik része valószínűleg ugyanazt csinálja mint eddig, elfordított rendőri tekintetek mellett. Napjainkra a bandák világszerte nem olyan feltűnőek, a térfigyelő kamerák, a mobiltelefonok korában másképp intézik a dolgaikat. Hogy mi zajlik most valójában, azt talán majd tíz-húsz év múlva megtudjuk.

A jakuzatetoválás története
Engedjük el az esztétikát és menjünk vissza a középkorig! Japánban is, mint mindenhol, billogozták, jelölték, tetoválták az állatokat. A magántulajdont. Emberként tetováltnak lenni a legmegalázóbbak egyike volt. Tetejébe a japánok erre rá is erősítettek. Az elrabolt szexrabszolgaként tartott nők hátára démonokat, nagy pókot és hasonlókat tetováltak. Ezáltal kifejezve, hogy ez a lény a tulajdonuk. Ráadásul a babonák szerint az emberek úgy hitték, hogy ezzel egy átkot vett a nyakába.

A jakuzák esetében ez kettős fegyver volt. Egyfelől a klán örökké magához láncolt, hiszen kiszállhattál, elszökhettél, de a bőrödön ott a jel, ami örökké odaköt.
Kicsit szemléljük a helyzetet a buddhista karma vallási nézetei mentén! Nem hagynak kilépni a rossz karmádból, nem hagynak fejlődni, továbblépni.

Magyarán a tetoválás egy sátáni stigma volt akkoriban. Konkrétan lehet tudni, hogy
sokan beleőrültek ebbe. Másrészről a babonáknál maradva, védelmet is jelentett.
Sokan úgy vélték, hogy a tetoválások megvédik őket a harcokban.

Ezen kívül másfajta biztonságot és útlevelet is jelentett. Titkos, csak klánok által ismert jeleket ábrázoltak, melyek jelentése többségében a mai napig titkos. Egy kiderült, de már nem tetoválják. Azon jakuzák, akik kisgyerekek (általában lányok) emberkereskedelemével foglalkoztak, azoknak egy kis „bambi őzike” volt a hátára tetoválva. Ők a legveszélyesebb figurák közé tartoztak. Ma már ezt tudják a japán rendőrök is, így minden bizonnyal vannak új jelek, amit mi nem ismerhetünk.

Szégyenből büszkeség
Időközben a társadalom alsóbb kasztjaihoz tartozó emberek saját tetoválásokat fejlesztettek ki, amelyek a mai dekoratív japán tetoválások alapját képezik. Ez nagy áttörést jelentett, mivel addig csak csoportos büntetéstetoválásokat készítettek, gyakran az emberek homlokára és végtagjaira. Ez idő tájt a tetoválásokat Japánban betiltották, így javarészt csak bűnözőknek vagy törvényen kívülieknek a testét tarkították. A jakuzák felkarolták saját örökségüket, és forradalmian lázadtak a társadalom ellen tetovált testükkel. Ezzel kicsit kifogták a szelet abból a vitorlából, ahol a tetoválás csak megaláztatást jelent, önkifejezéssé vált.
A jakuzakultúra a szigorítások ellenére hatalmas iramban fejlődött, miközben megtanulták, hogyan éljenek egy olyan társadalomban, amely mélységesen lenézi őket. Ha már lenéznek, legalább féljenek tőlem.

A jakuza büszkeség amúgy másokra is kihatott. A kereskedők osztályából sokan, kikötőmunkások, építőmunkások és a burakumin, etaemberek közül bárki, aki nehéz munkakörben dolgozik, elkezdett tetoválást készíttetni Japánban, ezek nem jakuzatetoválások, de egyértelműen a jakuzák törték át ezt a falat. Divatot teremtettek. Külön téma lehetne a női tetováltak esete. Ne feledjük a mai napig a japán társadalom csupán 1-2%-a visel tetoválást! Reiko Ike, az egyik első ismert japán színésznő, jakuzaközeli sorssal megáldva, tiltott szerencsejáték, drogkereskedelem minden van az életében. 16 évesen szerepelt pornó filmben, de a hatvanas években nagy népszerűségnek örvendő filmekben is láthattuk főszerepben. Javarészt neki is köszönhető, hogy a tetováláskultúra elterjedt Japánban.

A jakuzák hatására a vagányabb arcok is elkezdtek tetováltatni, a burakumin-emberek pedig alapból. Ez lett az alsóbb osztályok közös esztétikája.

Azonban továbbra is sok ellenérzés lengte körbe ezt a kultúrát, mivel a bűnözök bélyegeként tekintették, illetve a konfucianizmus eszmeiségével ellentétes cselekedetnek tartották. Végül 1948-ban Japánban feloldották a tetoválások elleni tilalmat. A tetoválás még manapság is erős stigma a japán társadalomban. Megannyi japán cég diszkriminálja azokat, akiknek látható tetoválásuk van. Ilyen esetekben nem adnak munkát, mert még mindig bűnözőknek vagy a jakuza tagoknak tekintik őket. Annak ellenére, hogy mára a tetoválás a világ többi részéhez hasonlóan Japánban is egyre elfogadottabb, gyakoriak az olyan szórakozóhelyek, motelek és fürdők, ahova a tetoválással rendelkezőket egyszerűen nem engedik be, így próbálják vendégeiket távol tartani a veszélytől.

A jakuzatetoválás esztétikája, avagy koi halak az árral szemben
A jakuzák egy része ma is csak a bizalmasainak mutatja meg a tetkóit. A jakuzatetoválásnak alapvetően két típusa létezik: színes vagy fekete tinta. Sok jakuza egész testét tetoválja, beleértve a nemi szervét is, csak mi azt nem látjuk. Harc előtt gyakran leveszik felsőruházatukat, hogy gazdag testfestésük látványával is hatást gyakoroljanak az ellenfélre. Itt a Wikipédia olyan megfejtéseket mond, hogy egy tizedmásodpercnyi előny is elég a tetoválás látványa miatt. Ez túlgondolás, nem tudom honnan szedték. Ennek sokkal prózaibb oka van. Egyes jakuzák a karuk körül tömör fekete gyűrűket tetováltatnak, minden egyes elkövetett gyilkosság egy újabb szalagcsík. Könnycsepp helyett körcsík, hogy lásd ő nem fog viccelni. Te is lehetsz a következő csík a karján.

A jakuzatetoválás, nem egy stílus, hanem egy egész hitrendszer és kulturális emlék, amely több száz éve tart. A mintáknak mondanivalójuk is van, általában magukban foglalják klánjuk címerét. Az Edo-korszakban a bűnözők nyakukra varratták a Tokugawa-család szimbólumát, hogy így elkerüljék a halálbüntetést. De akkor a tisztviselők csak egyszerűen levágták a bőrt, mielőtt kivégezték őket. Egy klán családi szimbólumát magadra tetováltatni nagyon súlyos bűncselekmény volt régen, ma már csak sértés. Ha egy-egy régi híres szamurájcsalád szimbólumát tetováltattad magadra, azért valószínűleg megöltek hajdanán, de még ma is tiszteletlenségnek számít. Ezért a jakuzák viszonylag korlátozott mintákból dolgoznak, nem használnak sok állatfajt és bizonyos formákat, mert azok egy adott családra, klánra utalhatnak.

Az egyik ilyen ihletforrás a több száz éves múltra visszatekintő ukijo-e fatömbnyomatok, amelyek mindig is a tetoválások inspirációjának alapjául szolgáltak. Régen a tetoválóművész gyakran maga volt az ukijo-e művész, és ugyanazokat az elveket alkalmazták, mint az ukijo-e művészetnél: a művész nara tintával marta be és vájta ki a mintákat az ügyfél bőrébe. A Nara tinta kékes-zöld színűvé válik, amikor a bőr alatt oxidálódik. Ez a tinta gyakran házi készítésű, és a palettája korlátozott, mert a művészek olyan tintatípusokat használnak, amelyeket generációk óta örököltek. A tinta a kliens végtagjaiba való vésésének ősi módjához a jakuza tetoválóművészek már több száz éve fémtűt (vagy bambuszt, ha old school) használnak, és apránként kézzel böködik a tintát a kliens testébe.

A jakuzatetoválásokat és a koncepciót, a mitológikus hátteret a horishi művésszel beszélik meg, aki irezumi tetoválásokat készít. Azt érdemes tudni, hogy a jakuzáknál mindennek van egy másik értelme is, tehát mindig hozzáteszik, hogy ez a tetkó jakuzasárkány vagy jakuza-cseresznyevirág.

Sárkánytetoválás
A japán jakuza-sárkánytetoválások lényege nem az, hogy jól néznek ki, a menny és a föld közötti harcot szimbolizálják, és ez nagy erőt és türelmet jelent, mivel ez a csata soha nem ér véget igazán, és nincs győztese vagy vesztese. Ez fontos tanulság. A harc sosem ér véget, jakuza szempontból.

A jakuza-tigristetoválás jelentése
A tigriseket a sárkányokkal ellentétben a Föld uralkodóinak tekintik. Ezért a japán tigris tetoválások tipikus jakuza elhelyezése a test alsó részén található. A tigristetoválásoknak felfelé kell nézniük, különösen, ha egy sárkány van felettük. Ez azért van, mert úgy gondolják, hogy a tigris útmutatást ad a túlvilágon, valamint erőt és kitartást. Az alvilágból az égre néznek, és támogatást nyújtanak azoknak, akiknek szükségük van rá. Egy másik gyakori jakuzatetoválás egy tigris ellen harcoló sárkány, amely a jó és a rossz közötti harcot szimbolizálja.

A jakuza-cseresznyevirágos tetoválás jelentése
Ugye mint említettem, egy jelképnek van más olvasata is. A cseresznyevirág van, ahol az újjászületést jelenti, ez a jakuzáknál a főnixmadár-tetoválás. A cseresznyevirág egykor a kamikazepilóták jele is volt, a cseresznyevirág azt jelzi, hogy az élet múlékony és átalakul. Jakuza jelentése az, hogy az élet rövid, és helyesen kell élned, amíg van időd.

A jakuzák számára a tetoválásuk az életútjukat, -eseményeket is jelentette, és azt, hogy élve kerültek ki a harcokból. A tetoválásuk azt mutatja számukra, és aki érti, hogy a küzdelmekben elért erő bölccsé és hatalmassá tehet. Na, meg hogy ne szórakozz velem, látod hány csík van a kezemen.

Zárásként a Vice által kikutatott és meginterjúvolt öreg jakuza, horishi művész válaszaiból idéznék. Horiyoshi III (igen, ez a neve) legendás, Japánban maga is jakuza és nem lehet csak úgy bejutni hozzá.

Miért nem hajlandó művésznek nevezni magát?
Kézműves vagyok, és ha az emberek művészetnek akarják nevezni, akkor az az ő dolguk. Iparos vagyok. Van egy híres szobor, alvó macska, nemuri-neko. Remek műalkotásnak hívják, de nem tudom, hogy a szobrász művészetnek szánta-e. Mert iparos volt. Biztos vagyok benne, hogy soha nem mondta magára, hogy művész.

Miért fontos, hogy a tetoválások rejtve legyenek?
Ez a kultúra Japánban még mindig tabu, de ez az oka annak, hogy egyben gyönyörű is. A szentjánosbogarak csak éjszaka láthatóak. Szépségük csak éjszaka mutatkozik meg. Ha valami divattá válik, az már nem lenyűgöző. A nyugati kultúrában lehet, hogy ez csak divat vagy trendi, de Japánban nagyra értékeljük azokat a tetoválásokat, amelyeket nem látni, és ezért gondoljuk, hogy gyönyörűek. Az árnyékban való létezés, maga a japán kultúra.