Azt festem, ahol lenni szeretnék, és ott festek, ahol lenni akarok.”
Sally West az a festő, akinek a képeitől jól érzed magad
A hely, ahol a képzelet születik
Az ausztrál művész élete nagy részét a szabadban töltötte, legyen szó a vidékről, a külvárosról vagy a tengerpartról. Ennek eredményeként Sally az inspirációért mindig a természethez fordul.
Az ausztráliai istenháta mögöttiben nőttem fel, vidéki farmergyerek vagyok” – magyarázza Sally West ausztrál művész. Ez szerinte átlagosnál gyengébb oktatatást és kevés képzési lehetőséget jelentett. „Apám birkatenyésztő volt; 10 000 hektáron éltünk, és őszintén szólva elég vad voltam.” Napjait lovaglással és motorozással, és főleg az elkóborolt birkákat gyűjtögetve töltötte Sally, gyermekkora szabad volt, ám ezzel együtt járt a technológia hiánya, pontosabban egyetlen csatorna a tévében, és a világ kultúrája kimerült a sok traktormárkában, amit megismerhetett. „Itt nem volt se Monet, se Manet de festék is csak a kerítésre.” – meséli Sally.
Aztán 12 évesen bentlakásos iskolába küldték, hogy „megfelelő oktatásban” részesüljön. Bár neheztelt, amiért ott kellett hagynia a szabadságot jelentő tanyasi életét, de ez volt az a pillanat, amikor először ismerkedhetett meg a festészettel, és szerencsére a művészeti óráin megnyugvást talált, amely menekülésül szolgált komplikált képmutató és „merev” új életmódja elől.
Az új általános iskolában Sally magányos, félénk volt,
és felfedezett egy néma nyelvet és belső hangot a rajzolásban.
Sally egyébként már gyerekfestőnek is tehetségesnek bizonyult, de ő sem gondolta komolyan, hogy komolyan gondolja. Iskola után úgy döntött, hogy néhány évre Európába megy, hogy megtudja, milyen is a nyugati kultúra bölcsője. „Visszatértem, és bejelentettem a családomnak, hogy művész leszek – egyáltalán nem értettek egyet.” Így kompromisszumot kötött a családjával, dolgozik de a kezdő művésznek három éves alapképzést kellett végeznie vizuális kommunikációból.
A reklámgrafika felé lökdösték, de kezdettől fogva nem érezte a vállalati nyelvet. Útja során végig megtartotta művészi ambícióit, tanulmányai alatt pedig olyan gyakran festett, amennyire csak tudott. Aztán egy nap a rajztanára azt mondta neki, hogy szerinte ő egy kész művész. „Ezek a szavak megváltoztatták az életemet” – emlékszik vissza. „Tiszteltem őt ezért, hittem neki; bátorságot adott, hogy higgyek magamban.”
Azt is mondhatjuk viccesen, hogy azóta nem csak ausztrál sör, hanem ausztrál festészet is van. Sally azóta kétgyermekes anyuka és főállású festő egyszerre. Ha az időjárás és a gyerekek engedik, gyakran elmegy és helyszíneket keres vagy fotózik, ami alapján képeket fest. Ő csak így nevezi: követi a napot és a szelet.
A képzelt hely, ahová elmennél, létezik
Sally West lehet nem is tudja, hogy sok ember képzeletbeli helyén élt.
„Körülbelül 30 éves koromban megnősültem, és leköltöztem egy kis tengerparti faluba” – emlékszik vissza. „Ott születtek a gyerekeim. Csodálatos 10 évünk volt ott, mielőtt Sydney-be költöztünk. A mindennapok olyan egyszerűek voltak. Volt egy kávézó, egy sarki bolt, egy gyógyszertár, egy pub és ennyi. Ó, és egy elképesztően gyönyörű strand, hihetetlen szörfözési lehetőséggel, és nem sok emberrel. A hely titkos.” Sally még mindig otthonaként emlegeti ezt a helyet, és gyakran látogatnak oda vissza.
Na, most én szántam az életemből egy órát, hogy megtaláljam ezt a helyet. Sally maga nem, de sokan a képei alapján azonosították. Ez az új-dél-walesi, kevésbé ismert Elizabeth (helyi nevén Lizzie) beach és környéke. Egy újabb hely a bakancslistán, izé strandpapucslistán.
Sally West képei sokszor amúgy nem saját fotói alapján készülnek, hanem drónfelvételek után. Fotóihoz is izgalmas szögeket keres. Sok képe olyan, mintha helikopterből, madártávlatból látnánk a képeit.
Számunkra a képei helyszínei, mint megannyi képzeletbeli táj, de ezek léteznek.
A híres sydney-i Bondi Beachtől a Kenguru szigetekig, Henley Beach, Maslin Beach, sok helyre elment. Így kell plein airben festeni. De plein air ez?
Mit képvisel a tenger és kit képvisel a tengerpart?
Tengerpartot, tengert festeni igazi klasszikus, nagy giccsveszély, egyfelől már mindent megfestettek, másfelől meg is fotóztak. Tényleg te akarsz lenni a 10 milliomodik naplemente és pálmafafestő?
Sally West stílusa hál’isten több szinten is más. A fény festője, de ne siessünk előre. A plein air francia kifejezés, jelentése „nyílt levegő”. A 19. század második felétől divatba jött szabadban való festés, de most ne menjünk ebbe bele, mert akkor ránk borul szász francia férfi munkássága.
Sally stílusát sok minden befolyásolja, igazából az a szép benne, hogy benne van minden kor. Egyszerre őskori falfestmény a nyersességével, de ha kicsit odafigyelsz pointilista és egészen részletesen kitalált trükkök vannak a képein. Le se tagadhatná a sajátos impresszionista festéstechnika hatását: a vásznon apró, tiszta színfoltokat rak egymás mellé, amelyek megfelelő távolságból nézve optikailag keverednek, és a szemlélőben kiváltják a megfelelő összkép benyomását. Képei nagyrészt lágy pasztellszínek, és érzed rajta a meleg okozta vibrálást. Az impresszionisták is elsősorban a fény festői voltak, a dolgokat úgy ábrázolták, ahogyan adott pillanatban látták, ez az élmény vezette az ecsetjüket.
West szinte terápiásan megnyugtató képein a fény felbontja a színeket, a levegő
rezgése elmossa a szilárd körvonalakat, a felületen reflexhatások vibrálnak.
West tengerparti sorozatai a part békés légkörét ragadja meg a művész sajátos, impasto stílusában. A vásznak vastag, pasztell árnyalatú olajfestékkel vannak tele, amelyek merész, texturált felületeket eredményeznek vonzzva a nézőt. A hullámok, a kék és a vastag fehér foltok elsöprő keverékében jelennek meg, míg a szörfösök és a napfürdőzők apró színfoltok, ha közel mész, de távolról szinte fotószerű képi hatást kelt West stílusa.
Az impasto egyébként egy olyan festészeti eljárás, amely a festék sűrű alkalmazásán alapul. Gondolj csak Van Gogh képeire! Sokan ujjal, kézzel hordják fel a vastag, szinte térbeli rétegeket. Az impasto festmény fő jellemzője az erős textúrázottság. Az impasto technikával való festéskor láthatóvá válnak az ecsetvonások. Ott van az egész tubus egy képen, na.
Sally első jelentős egyéni kiállítása 1998-ban volt a Bondi Pavilonban. Ezt jól fogadták, és ez elindította művészi karrierjét. Sally azóta a világ minden táján kiállított, többek között New Yorkban, Londonban, Párizsban, Hong Kongban és más nagyvárosokban. Számos jelentős ausztrál és nemzetközi művészeti díj fűződik a nevéhez. Sally munkái ma már megtalálhatók magángyűjteményekben szerte a világon. Lehet a szép is szép, ha érted mire gondolok.
