Barion Pixel

Quentin Tarantino Utolsó Filmje

Slánicz Dániel

2022.05.02.

6.5 perc

1. Fejezet

A vihar előszele
2019. május 21-nek lassan már három éve, ez pedig nem egy szubjektív vélemény, sokkal inkább egy kikezdhetetlen matematikai tény. Márpedig Quentin Tarantino (a továbbiakban csak „QT”) eddig a pillanatig utolsó rendezése ekkor látta meg a Cannes-i napvilágot, hogy aztán némi utóvágást és kreatív finomítgatást követően széles-e világ körüli hódító útjára induljon, majd a kűr végén az arctalan, dohos szobákban szivarozó pénzembereknek anyagi megtérülést, Brad Pittnek pedig mellékszereplői Oscar-díjat fialjon. Azóta rengeteg víz lefojt nem csupán a Dunán, de a földkerekség valamennyi folyóján, egymást váltották a tavaszias telek, az őszies tavaszok és a sivatagi szárazságú nyarak, az eddig szinte pöccre három éves határidőkkel dolgozó (fél)függetlenfilmes fenegyerek pedig szép lassan tik-tak, kifut az időből.

2. Fejezet

Egy utolsó melós nagy cécó
Ha ugyanis a harminc éves karriert maga mögött tudó rendező eddigi munkatempóját nézzük, most kéne valahol ott tartanunk, hogy veri a tamtamot és megy a hiszti legújabb filmjének kiszivárogtatott forgatókönyve miatt. Az ember azonban olyan, amilyen az éppen aktuális hasonlat megköveteli. Esetünkben, mint egy jó bor, ami a korral érik, és mint a lassú víz, amely partot mos. A környezetét ért közelmúltbeli események hatására berendezett életvitel akár már a háttérben lezajlott visszavonulás tünete is lehetne, kis interjú itt, némi okfejtés amott, de az igaz rajongással teli szív tudja, hogy várat még magára az a misztikus tizedik, amely remélhetőleg méltó keretbe foglalja majd QT vérgőzös, káromkodásokkal és meztelen női lábakkal, emlékezetes karakterekkel és dialógokkal teli karrierjét. Másoknál, talán a legtöbbeknél a tizedik az első lenne a huszadik felé vezető újabb tízes úton, Tarantino azonban a kikezdhetetlen filmográfiaépítés lelkes híve, aki inkább készítene párbeszédek nélküli némafilmet, minthogy az általa hivatkozott rendezők nyomán öregkorára ő is szar filmeket kezdjen el írni/rendezni.

3. Fejezet

Kill Bill vol. 3
Évek óta kering, vagy ha épp nem kering, hát majd ő pályára állítja a Kill Bill harmadik részének lehetőségét, melyben a kis Nikki felnőve, és a gyámsága felett rendelkező Menyasszonytól a csonkítós, darabolós és kibelezős szakma fortélyait eltanulva revansot vehetne édesanyja gyilkosán. QT egyik legvalószínűbb hattyúdala, ha csupán az elkészítésével kapcsolatos pletykákra adott reakcióit, és a fel-felröppenő elméletekkel kapcsolatban megfogalmazott válaszait nézzük. Az általa kritikusnak ítélt idő eltelt, a kis Nikkit alakító színész pedig elérte a bosszúra alkalmas kor alsó határát. Foroghat a kamera, csapódhat a csapó.

4. Fejezet

Untitled Quentin Tarantino Star Trek Project
Ha a valós, két lábbal a földön esélye a nullához is konvergál, a 2017-ben felreppent esetleges QT jegyezte Star Trek film gondolata máig foglalkoztatja a jónépet, főként a sztori lehetséges kimeneteleit boncolgató cikkek formájában. A mai napig kerülnek elő új információmorzsák egy a húszas évek gengszterfilmjeit megidéző történetről, az időutazás és univerzumok közti kalandtúra QT általi átértelmezéséről, kőkemény R-es besorolásról, káromkodásorgiával színezett és a komikum határait súroló vérfürdős jelenetekről, amolyan szolidan, visszafogottan, az eddig bevált receptúra alapján. Akármennyire is tűnik izgalmasnak a koncepció, a megvalósulás esélye csekély, egy nyolcadiknak vagy kilencediknek még elment volna, de ha az eddig faltól-falig szerző ragaszkodott saját univerzumának felépítéséhez, a mindent eldöntő és lezáró, pontot az i-re tevő tizedik sem lehet ez alól kivétel.

5. Fejezet

Django Unchained 2
Vagy egy akármilyen, bármilyen, a lényeg, hogy epikus Western legyen, őrült totálokkal és intim közelikkel, természetesen filmre forgatva, nem hányadék digitális kamerákkal rögzítve. Tarantino a Western-műfaj nem eltitkolt rajongójaként ugyan már két (valójában valamennyi filmjében kacsint egyet-egyet a műfajra) moziban is tisztelgett annak mocskosabb, puritánabb olasz, és fennköltebb, idealizáltabb amerikai értelmezése előtt. A kettő azonban még nem három, a duó pedig nem trió, egy saját jogon megálló, egyéni elképzelések szerinti „Dollár-trilógia” egy kiemelkedő harmadik rendezéssel olyan pozícióval is kecsegtethet, ami a nálánál kisebb arcú rendezők egóját is felállítaná.

6. Fejezet

Vega Brothers
Vannak, akik követik a divatot, mások pedig diktálják azt. Az egységes alapok mentén, hasonló szabályrendszerű filmekből kiépült moziverzumok koncepciója mára kb. pont annyi hírértékkel bír, mint valami, ami alig-alig bír bármiféle hírértékkel is. Tarantino a pre Marvel-DC érában építgette apró gesztusokkal és kikacsintásokkal, meg némi szerzői fondorlattal tematikailag annyira nem is koherens, egyes karaktereiben és azok kapcsolatában azonban egységet mutató filmverzumát, minden kredittel egyre csak elmélyítve azt. Első két rendezésének a főszereplők testvéri viszonyán alapuló eggyé olvasztása egy harmadik etapban már a kilencvenes évek óta téma, a Ponyvaregény Vincent Vegáját alakító John Travolta és a Kutyaszorítóban Vic Vegáját játszó Michael Madsen mostanra pedig pont annyira kerültek radar alá, hogy kellő kihívást jelentsen karrierjük feltámasztása a feltámasztásfetisiszta rendező számára.

7. Fejezet

Kutyaszorítóban Reboot
Az idő előrehaladtával változik a test és az elme, változik a dolgok észlelése és tapasztalása, új ismeretek jönnek, a kevésbé releváns régiek egy része pedig elfelejtődik. Bill Maher nemrég egy hasonló kiindulópontból indított kérdéssel puhatolózott a visszavonulás küszöbén álló rendezőnél, aki bevallotta, hogy egy ideig tervben volt nála első egészestés rendezésének egyfajta harminc évvel későbbi, eltérő szemszögű Rebootja. Visszatérni a forráshoz, új hangvételt kölcsönözni az alapsztorihoz valami olyan, ami számomra evidens lenne, ha és amennyiben releváns, hasonlóan agyonhivatkozott művész lennék, ráadásul egy Kutyaszorítóban Reboot némi ihletett megközelítéssel kiváló fricskaalap lehetne egy folytatások, adaptációk és rebootok által leuralt filmtörténeti időszakban.

8. Fejezet

Epilógus
George Carlin szerint a tízes számon alapuló listák, felsorolások, szabályrendszerek nem többek ügyes marketinggel hivatalossá duzzasztott átveréseknél a jobb eladhatóság érdekében, komolyan vehető tartalom nélkül. Egyszer ő is tévedhetett.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

A nyolcvanas évek legendás sci-fi rajzfilmjei

Félelem és reszketés a választás előtt Hunter S. Thompsonnal: The Ballot or the Bomb dokumentumfilm nyomában

„Az örök vesztesek” legnagyobb győztese Al Bundy

A nyolcvanas évek legendás dark fantasy rajzfilmjei

Jim Henson: az ideák embere, aki mindenkit a háttérből mozgatott

Werner Herzog: egy mindenki ellen, egy mindenkiért!