Az influenszerek világában a pénzcsap egyik forrása, hogy DJ leszel vagy rapper. Ezeket a legkönnyebb lehozni. Érdekes, de senki nem akar csellista lenni vagy hegedűművész. A közönség ugye közönséges, tehát nagy megfejtést nem kell csinálnod a DJ-pultban, azon túl hogy jól mutatsz. Stella Bossi a látszat ellenére nem csupán egy mutatós Barbie baba. Tuladonképpen a válasz a címben feltett kérdésre: ő techno Barbie és Insta-Oppenheimer. Nemcsak az Insta story-ban van képben. Táncos és technofan, akinek 14 éves kora óta ez a zene a szerelme. Az Instán való jelenléte egyfelől polgárpukkasztás, néhol meg amolyan kortárs happening art, eseményművész. A performanszai messze túlmutatnak a fizetett promóció határain. A sivatag felporszívózása és hasonló ötletei egy reklámgurunak is eszébe juthatott volna. Na, hol itt a techno? Mindjárt jön az is.
Tech-nóták
A technozene és a technoesztétika
A techno egy igazi vámpír, ki tudja már hányadik virágkorát éli. Folyton azt mondja csak a sötétben él, de már rég egy hatalmas popbiznisz. Ennek ellenére maga a techno is kikéri magának ha EDM-nek, elektronikus tánczenének hívják, még ha az is. Lévén így egy kalap alá kerül azzal is, amivel szemben alternatívát nyújtana. Bár cikkünk témája nem a technozene, hanem a technoesztétika, mint jelenség, aminek Bossi azért eléggé ismert arca. Azért nem lehet elmenni pár technokai, izé technikai kérdés mellett. Egy biztos, a techno tényleg megőrizte azt az underground szcénából hozott szőrszálhasogató mániáját, hogy imád címkézni, és ha már két hallgatód van, lehet saját nevet és labelt létrehozni. Ez a végtelen és néha követhetetlen burjánzás egyszerre a hátránya és az előnye is.
Európában gyorsan fejlődtek a regionális változatok, és az 1990-es évek elejére olyan technoalműfajok alakultak ki, mint az acid, hardcore, bleep, ambient és dub techno stb. A zenei újságírók és a techno rajongói általában szelektíven használják a kifejezést. Most az amerikai verziókba nem is mennék bele, maradjunk az öreg kontinensen.
Tekkno kontra techno
Németországban a rajongók az 1990-es évek elején megjelenő keményebb technohangzást Tekkno (vagy Brett) néven kezdték emlegetni. Ez a „két kás” alternatív írásmód a zene keménységének hangsúlyozására irányuló próbálkozásként indult, de az 1990-es évek közepére egy olyan ellentmondásos nézőponthoz kapcsolták, miszerint a zene teljesen elkülönült a detroiti technótól.
A frankfurti és a berlini szcéna között is nagy az electro(mos) feszültség. Főleg a körül, hogy ki határozza meg a technót. Ugyanis mindenki mindig berlinezik vagy csak berlinezik. Frankfurt legalább annyira régóta és annyira mélyen benne van a zúzdában. Aztán ha nem volt elég a név körüli mizériából (hogy techno vagy tekkno), ott van a tekno is. A free tekno, más néven tekno, freetekno és hardtek, az a zene, amely nevét abból a hagyományból vette, hogy először túlnyomórészt illegál vagy ingyenes bulikon játszották Európában. A tekno helyesírást szándékosan használták/ják a zenei stílus és a techno megkülönböztetésére. A zene gyors, 150 és 185 bpm között változhat.
Rendet vágni a technók között nem mernék, nem vagyok akkora technokrata. Egy biztos, a techno nagyon gyorsan dobja fel az újabbnál újabb neveket. Azt azért megjegyezném, hogy a technosznobok sokszor elfelejtik, milyen sokat köszönhetnek Paul van Dyk-féle népszerűbb arcoknak. Mert sokszor a mainstreamebb előadók a kapudrogok az érdeklődőknek technóbb technókhoz. A felszínről érkező rajongók aztán majd kedvükre elmerülnek az elektronika áramvonalas mocsarában. Azért is nehéz általános képet adni, és értelmezni, hogy kik is most a fontos arcok a szcénában, ebben a zenei stílusban, mert nagyon sokféle alvonal létezik, aminek megvannak a maga királyai. Aztán azt se felejtsük el, hogy Németországról beszélünk, ahol az ilyen elborult számok is elképesztően népszerűek lehetnek. Tudom, ez nem techno, csak példa arra, hogy nagyon széles a spektrum és befogadó a közeg.
Grossstadtgeflüster : F***T-EUCH-ALLEE
Mostanában a DJ-k kedvenc DJ-je az amúgy osztrák Alpha Tracks.
Alpha Tracks | HÖR: Nov 11 / 2022
A HÖR sorozat amúgy jó belépő, hogy megtaláld a saját ritmusod. Aztán Kobosil is nagy respektnek örvend, ha valami fontosat akarunk még megemlíteni.
Személy szerint én, mint zenei katasztrófaturista, MCR-T ghettotech/techno cuccait kedvelem. Az MCR-T határozottan része a hard dance új korszakának. A megközelítése sajátosan egyedülálló és határfeszegető.
MCR-T | Boiler Room Berlin: Live From Earth
Meg kell még említeni a révülés helyi, de lassan világsztárjait is. Mert a szerelem nem megy Berlinbe, ezért mi megyünk oda.
Brutalismus 3000: Die liebe kommt nicht aus Berlin
Az eddigi mondandómat csak arra próbálom kifuttatni, hogy nagyon erős, határozott és tudatos esztétikája van ennek a zenei táncszíntérnek. A filmrajongók nem tudják nem észrevenni az utalást az 1979-es Moszkva nem hisz a könnyeknek című filmre. A film címe egy orosz közmondás megidézése, melynek pontosabb értelme: „Moszkvát nem hatják meg a könnyek”, ahogy Berlint sem. A vágyott, keresett szerelem nem található meg Berlinben. Továbbá, mint mondtam, már nem lehet követni hol a határ. A trapben és popban, de bármiben utazó Yung Hurn simán csinál ilyen zenét is. Minden összemosódik mindennel.
A techno és a hozzá kapcsolódó zenei színtér nem csak zene, hanem öltözködés, és „egyéb” kultúra. Az „egyéb” alatt nem a drogra gondolok, de az is nagy liebling. Stella Bossinak tehát nagyon is van helye, mert annyira erős vizuálisan, annyira ki van találva, hogy helyet csinált magának. Másfelől ezt nem producerek rakták össze.
Van valami punk a régi techno hozzáállásból. Vagy ez maga a berlini rezgés, vibe.
Németesen schwingungen. Igen, most már érted miért a vibe szó terjedt el.
Egy biztos, Stella Bossinak van strahlung-ja, és schwingungen-je.
Bossi a bossina
„Berlinben a legjobb dolog az a szabadság, amelyet sehol máshol nem találhatsz meg Németországban, és aligha máshol a világon.” – Stella Bossi
Stella Bossi, DJ, producer, influenszer, a műfaj ismerőinek már aligha kell bemutatni. Rendszeres fellépője fesztiváloknak, több mint egy millióan követik a közösségi oldalakon. Emellett az egyik legismertebb, legfurább kinky berlini klub, a KitKat rezidense. Aki nézte annak idején a Csengetett Mylordot, érti a nevet. De persze ez a klub nem simán egy liberális klub. Hanem egy eléggé frivol, hedonista fétisklub, amit egy volt pornós, Simon Thaur alapított. Ha létezik olyan hely Berlinben, ami körül több pletyka és városi legenda kering, mint a Berghain kapcsán, akkor az a KitKat. De azt látni kell, nem ő a nagyon durva forma, ez egy ilyen közeg. Pár sztori, amit maga Stella mesélt el.
„Jaj, a legőrültebb pillanat… Nos, Berlinben vannak klubok, ahol megélnek egy bizonyos szabadságot, messze túlmutatva az átlagos szexuális szabadságon. Tehát amikor a férfiak egymásra pisilnek a klubban, arra azért mondhatjuk, hogy ez az egyik „legőrültebb” pillanat. Ó, igen, egyszer meg felrobbant egy kereskedő csomagja, de pont a klubban és hirtelen 1500 tabletta pattogott szét a lépcsőn – mondhatni XTC-zuhany – az emberek megőrültek.”
Bossi tökéletesen illik ebbe a világba, valahol félúton van az underground és a mainstream között, egyedi, művészi, provokatív. Túlságosan vadak a poénjai, hogy igazából populáris lehessen, de a másik oldalról nyíltan hatásvadász. De a saját giccsének, pózainak is fityiszt mutat, pont ez benne az érdekes, hogy képes nevetni magán is. Bár elsősorban DJ és jelenség, vannak azért saját számai, sőt kiadója is.
Stella Bossi: Das Boot
Molly for Breakfast – vagyis fordítom MDMA reggelire. Azért csak óvatosan.
Stella Bossi x Fappe & Bru: Take That
Art fart?
„Amikor elkezdtem Instagramot csinálni, nem volt határozott tervem. 2018 végén közzétettem egy képet magamról, és elkezdtem nézegetni mások tartalmait is. Észrevettem, hogy hamar meguntam a tartalmak nagy részét, és úgy döntöttem, hogy valami kreatívat csinálok.” – Stella Bossi.
Legyen szó az étterem konyhájában való pózolásról, a metróállomások megszállásáról vagy egy fejes az élelmiszerbolt fagyasztójába, Stella a fura Instagram-bejegyzéseivel bearanyozza a néha színtelen hétköznapokat.
Az olasz származású, Berlinben nevelkedett Bossi ma a technozene ikonja, de elsősorban a gegjei tették híressé. Hozzá kell tenni, hogy sok nagy sztárnak nincs ennyi humora. Stella, mint egy szexi Buster Keaton, sosem szólal meg, mindig faarccal adja be a bürleszkjeit. Egy kivétel létezik, de ebben az interjúban sem szólal meg, hanem egy magnó válaszol.
@stellabossi @ FundRaving LIVE 2021 // DJ Set & Interview
Stella ma már a technozene szerelmeseinek inkább megtűrt sztárja. Kerstin Eden (DJ), de többen azért be-beszólogatnak neki. Azon túl viszont a technovilág ikonjává vált. Aligha maradhat észrevétlen, nemcsak megkérdőjelezhetetlen szépsége, de mindenekelőtt extravaganciája miatt is. Valójában sokkal nagyobb követe ennek a tánczenei kultúrának, mint gondolnánk. Pontosan mit csinál a videóiban?
A szmóker poénjaiba ne is menjünk bele. Annyit erről, hogy akkora stoner, hogy elvileg idén saját fűmárkája is lesz.
Nem olyan egyértelmű, de talán éppen a titokzatosság aurája az, ami arra késztet bennünket, hogy rákeressünk. Pedig nehéz a médiazajból kitűnni. Egyfajta túltolt füves humor jellemzi, de a legfontosabb, hogy nem kell komolyan venni. Ő sem veszi magát komolyan. De Stella Bossi sokkal több, mint egy sima Instagram-személyiség és a közösségi média sztárja. Berlinben született és szenvedélyesen szerelmes a technóba. Nemrég pedig a The Beat Must Fuck néven lemezkiadót is alapított többedmagával.
„Mindig sok zenét küldenek nekem. Ezért úgy döntöttem, hogy alapítok egy elektronikus zenei kiadót,
ahol hagyom, hogy a felhasználók szavazzanak, melyik számot adjam ki. Még senki sem csinált ilyet,
és figyelembe véve a nekem elküldött számok minőségét, ez nagy dolog lesz.”
A küldetés egyértelmű. „Lehetőséget kell adni a kis művészeknek, és az emberek pedig olyan zenét hallgathatnak, amit igazán szeretnek.” – mondta egy interjúban Bossi.
A kezdetek?
Stella egyébként olasz származású, de Berlinben nőtt fel. A technozene iránti elhivatottsága spontán módon alakult ki. Egészen kicsi kora óta gyakran járt olyan helyekre, ahol az elektronikus zene a jelszó. A rajongása a stílus iránt a Bar25-ben, egy nagyon híres technoklubban kezdődött, a Spree folyó partján, Berlin Friedrichshain kerületében, ahová Stella mindössze 14 évesen már lejárogatott. Életkorát letagadva persze. Karrierje, sztárkultusza egy véletlen sorozatnak köszönhető. Nem jókor volt jó helyen, hanem rosszkor rossz helyen és rosszalkodott.
„Az eredettörténet valójában nagyon egyszerű. Egy reggel Kater Blau után a barátaimmal nem tudtuk hogyan és merre folytassuk, ezért csak elkezdtem táncolni az utcán. A barátnőm lefilmezte, én pedig kicsit később tettem fel Instára – et voilà. És megszületett Stella Bossi, egy technót szerető nő, aki úgy táncol, ahogy a kedve diktálja, és mindig jó hangulatban van – az élet túl rövid a rossz hangulathoz.”
Igazából a nagy hype a fagyasztóládás képei és COVID alatti táncvideókkal kezdődött, mert akkor volt az embereknek ideje ilyeneket nézetgetni. Azóta sem áll le a pörgés. Mivel ez Németország, minden ki van számítva, de ez visszafele is elsülhet. A forgatás közben egyáltalán nem kezelték spontán. Kirúgtak a szupermarketből, kifizettették vele a fagyasztott zöldségeket, és a rendőröket is ráhívták. A meglepett zsaruk persze a közszemérem sértés vádját elengedték. Végül is csak belemászott egy fagyasztóládába.
„Sokan kíváncsiak voltak a táncstílusomra. Elmondtam ezeknek az embereknek, mindig elmondom nekik, hogy 40 százalékkal több ízület van a testemben, mint a normál embereknél.” – Stella Bossi.
Bár ritkán ad interjút, azért van véleménye magáról, és arról is, amit csinál. Zárszónak is tökéletes.
