A Van Doren cége új horrorfilm ihletésű kollekciót ad ki, a slasherek legjobb időszakából. Az amcsi horror szaftosabb időszaka a ’80-as évektől a ’90-es évek elejéig terjedt.
Mekkora lett volna, ha a nyolcvanas években, amikor a Vans is beindult, jöttek volna ki ezek a kollaborációk! A cipőmárkák gyakran felkarolják a Halloween tematikát, amelyek többsége a hagyományos utakon halad: töklámpások és a pókhálók. A Vans viszont a töklámpásnál tökösebb megközelítést alkalmaz 2021-es megjelenéseihez. Klasszikusokat idéz meg, ezek valószínűleg gyűjtői darabok lesznek nemsokára.
A nyolcvanas években egyszerre minden bekeményedett és bebarosodott. Nagyban tombolt a hidegháború, végére a Reagan-éra teljesen elborult. Az emberek elszegényedtek, az utcákon tombolt az erőszak. A punk egy része keményebb lett, és hardcore-nak kezdték hívni. A heavy metal jobb része speed, trash és death metal címkéket vett fel. A gördeszka kultúra aranyhajú mosolygós gyerekei felnőttek, és Suicidal Tendeciest, Slayert, Anthraxet, Sepulturát, Black Flaget kezdtek el hallgatni, és minden tele lett koponyákkal, csontvázakkal és zombikkal. Nem véletlen hogy a horrorfilmek nagy időszaka is ide tehető. A Vans akkoriban talán még nem tudott volna leszervezni egy ilyen kollaborációt, de ma már lehet, pont fordítva van, maga a Warner keresi meg a márkát egy közös kollekcióért. Hiszen ezzel újabb lökést ad a filmjei forgalmazásának is. Win-win sziutáció.
Az AZ, Ragyogás, Rémálom az Elm utcában vagy a Péntek 13. vagy az Ördögűző nem is elsősorban a mozikban taroltak, hanem a VHS-forgalmazásban. A videótékák 18+ részlege ahol a horror és slasher filmeket tartották egy titkolt, de vágyott zónának számítottak a kis és nagy kamaszok körében. Nem tudtad letölteni vagy könnyen megszerezni ezeket a filmeket. A szomszéd idősebb bátyja által kivett és kölcsönkért filmek a házadba hozták el a rettegést. Hiszen ha otthon nézted, nem úgy folytatódott az este, mint amikor a moziból kijössz. Minden szellő, ami a függönyt meglebbentette, minden lépcsőnyikorgás, minden ablakcsukódás egy potenciális veszélyforrásnak tűnt.
A ’90-es évek elején a műholdas TV, és a késő esti horrorfilmek, szintén nem az új filmeket, hanem a régieket tudták megvenni, ezért egy második korszaka is elindult ezeknek a horroroknak. Itt kezdtek klasszikusokká válni.
Alacsonyabb költségvetés, jobb horror
A CGI és a mostani animáció hiánya azt jelentette, hogy a kevesebb több lett. Mivel törvényileg is szigorúbbak voltak a szabályok, technikailag is nehezebben lehetett bizonyos képeket megoldani, ezért több tere maradt a fantáziának.
A néző félni kezdett attól, ami nincs, ez egy olyan hatásmechanizmus, amely még félelmetesebbé teszi ezeket a filmeket, és jobban öregednek, mint a modern CGI horrorfilmek. Az analóg mindig felülmúlja a digitálist a horror birodalmában. Ami megrémít és megmarad bennem ezekből a filmekből, az a mögöttes félelem, hogy nem tudom, hogy valami álom-e, vagy csak valakinek a fejében van. Akkor ez a fordulat még újnak számított. A másik nagy előnye ezeknek a filmeknek a zenéjük. A mostani horrorokból nem nagyon marad meg a soundtrackből semmi. Az európai és az amerikai thrillerek és horrorok zenéje egy külön misét (fekete misét) is megérne. A hiphoptól kezdve sok zenei stílus használta fel. A Killakikitt fél életműve ezekre épül. Ne feledjük azt sem, hogy ezeket nagy zenészek is készítették. Egy Carpenter, Allen Hawkshaw vagy Ennio Morricone itt is hatalmasat alkottak.
A Vans határozottan nem nyúlt mellé, amikor a horror klasszikusokkal csinált egy Halloweenre időzített szériát.
A Ragyogás vagy az Ördögűző már a közös tudatalatti része.
A retrómánia mellett azt se felejtsük el, hogy sok mai sztár, aki egy adott szerepkörbe van belerakva, ekkor még „kereste” a skatulyáját. Vicces látni Kiefer Sutherlandet vámpír szépfiúként a The Lost Boys-ban. És ki ne részesítené előnyben azt a filmet, amelyben Freddy Krueger az édibédi Johnny Deppet darabokra aprítja?
