A stílus, ami zavarból jött és zavarba hoz, középen feszes, csillog és 100% műanyag.
A retro állandó vendég a divatban, de van egy no-go zóna, a hetvenes évek férfidivatja. Eddig senki nem merte visszahozni. Egy giccs mind fölött, egy stílus, ami kegyetlen, egy stílus, ami bilincsbe zár, egy giccs, ami a legnagyobb. A nájlon és a formák őrült támadása megszülte a gátlás nélküli ruhák korát. Kevesen tudják, de az UFO-k egy faja a hetvenes években meg akarta támadni a Föld bolygót, de amikor meglátták hogyan öltözködnek itt a lények, megijedtek és elmenekültek, tudták ez a faj nem ismeri a jó ízlés határait, tehát bármire képes.
Amikor ízléssel pofoznak, a hetvenes évek sajátos hangulata…
Minden évtizednek sajátos pedigréje, hírneve van, és örökséget hagy a jövő generációi számára. A negyvenes évek a világháború, az összefogás története. Az 1950-es évek még ma is menő, rock’n’roll Elvis, Marilyn Monroe, Converse, farmer, bőrdzseki, kockás ingek, és a hatalmas amcsi autók, amikhez saját benzinkút kell, de minden mehetett a gazdasági fellendülés miatt. Az 1960-as évek valamiért sokak fejében a hetvenes évek, és azt teszik a hippi korszaknak, pedig a hatvanas évek a pszichedélia évtizede, a Beatles, Rolling Stones, Canyon Sound (lásd a cikkünket), Space rock, régi nevén kraut rock, és egyéb nyalánkságok, nyilvánvalóan sok drog és tényleg harcias és őszinte ellenkultúra.
De az 1970-es évek? Abban az évtizedben a rockzene felpuhult és diszkó lett, a funkból funky lett, pontosabban diszkó, a szintetizátoros zenei kísérletek nyálasodtak, szóval az is diszkó lett. Minden a diszkó és a flitter meg a műszálak Bermuda-háromszöges hálójában veszett el. A Hair c. film ne zavarjon meg, az 1979-ben jött ki. A punkzene meg muszáj volt, hogy megszülessen a Bee Gees után.
A szex és a drogok és rock and roll lázadásából a megvehető szerelem, a szintetikus porok és a diszkóláz lett. Fura tupírozott hajak, LSD-trippes színkombinációkkal, nagy gallérral, furcsa divatérzékkel. Az az igazán érdekes, hogy ezeket a ruhákat, üzletileg működő modellekben alkották meg, ezeket az emberek vásárolták.
A férfidivat sosem volt ennyire pudli kutyás, minden sajátosan csúnya volt.
Senki nem vethet követ a mai fiatalokra, az ősbűn a hetvenes évek.
Az 1970-es évek férfidivatja, amely ezeken a vintage fotókon keresztül látható, egyszerűen vizuálisan roncsol, egyben meg divatbűnre csábít. A legdurvább, hogy India benne ragadt valahogy ebben az időszakban, és a mai napig nem tudott talpra állni a hetvenes évekből. India veled vagyunk, de nem merünk közelebb menni. Csak azt a műselyem ingmániát felednétek. Nem lehet tudom, a hetvenes évek pecsétje halálos horcrux varázslat.
Kis háttér a PVC-ingek és spandex nadrágok korszakához
A hetvenes évek elején véget ér a vietnami háború, Watergate-botrány, megbukik Nixon, olajválság ütött be és 1979-ben a szovjetek bevonulnak Afganisztánba, ami elhozza a „kis hidegháború” kezdetét, és a nyolcvanas évek utolsó nagy amcsi–orosz atomversenyét.
De ebből is látszik, hogy a hetvenes évekre a kulturális vetésforgó, a funky, a diszkó és a fura ízű koktélok felé fordult. Az embereknek elege lett a politikából és sokan elfelejtik, hogy a sci-fi nagy évtizede is a hetvenes évek, ekkor indult a Star Wars saga, de ami még fontosabb valami elképesztő mánia alakul ki a műszálas ruhák iránt.
A poliészter polihisztorok valami ósdi dolognak könyvelték el a pamutot, tény, hogy PVC és műselyem alsónadrágok férfiaknak csak ebben az időszakban voltak elterjedtek.
De egyáltalán, hogy történhetett meg mindez?! A hetvenes évek bizonyíték arra, hogy az ember alapvetően jó szándékú lény, adott egy esélyt a műanyagnak, és a PVC nem tudott hibázni. Vagyis csak azt tudott. Az olajszármazékok, PET-palackok emberi viselése ma is létezik, általában kevert formában. De a hetvenes években mindent lehetett, már-már egészségkárosító módon: latex, bakelit, PVC, spandex nadrágok, kompozit ruhák, egybe kiöntött műgumi ruhák, na és csillogó sky-bőr, lakkbőr-műbőr minden mennyiségben. Ma már senki nem gondolja komolyan, hogy egy műszálas kosárlabdamez alsóruhaként funkcionálna. De ne feledjük, ebből a korszakból jön ez a mezanyag. Ez akkor egy atléta volt. A hetvenes évek az erős színek és az erős szagok időszaka.
Mikroszál makróból nézve
A textilgyártás a globális olajtermelés 1,35%-át teszi ki, vagyis többet, mint amennyit például Spanyolország egy év alatt elhasznál, és jelentősen hozzájárul a divatipar hatalmas éghajlati lábnyomához, ráadásul a ruhák mosásakor műanyag mikroszálak kerülnek a környezetbe. Na, a hetvenes években ez majdnem 4% volt, megpróbáltak mindent, de mindent műanyaggal helyettesíteni. A műanyag volt a jövő, és lett belőle egy olyan múlt, ami csak nem akar lebomlani.
Nem vak az, bátor!
Ahogy a régi lókupec vicc mondja: Hogyan lett ilyen bátor a hetvenes évek? És hogyan tudták ezt a vak lovat bátorként eladni nekünk?
A hetvenes évekkel kapcsolatban érdemes észrevenni, hogy a mentális szögesdrótra és a valódira is a hatvanas évek feküdt rá. Elérték, hogy mindent lehessen. Szabadítsd fel magad. Na és ez történik, ha a sok proli felszabadítja magát. De ezt nem lehet az alsóbb rétegek külsőségekben megjelenő rossz ízlésére fogni.
A hatvanas években beérkező orientalista hatás, habkönnyű
műszálas ingekbe fulladt filozófiája lett a hetvenes évek.
A szemfényvesztés évtizedében egyszerűen a lovak közé dobták a gyeplőt vagy lássuk be mégsem olyan jó dolog, hogy a kokain eljutott Észak-Amerikába.
Ma jobboldalról mindenki meleg lobbit kiállt. Miről beszéltek? A hetvenes évek rég telibe durrantotta hátulról a divatot. Soha olyan nem lesz és nem tud lenni.
A férfiasság sosem volt még ennyire kigombolt és feszes. A sokat sejtetés időszakában nem vicceltek, fényes spandexből készült férfiruházat, csípőig érő, harangnadrágok, dzsungelként burjánzó olajos mellszőrzet, gumírozott műszálas mályvaszínű szabadidőöltönyök (ízlelgesd a szót), extra szűk rövidnadrágok és megkérdőjelezhető fehérnemű-választások. Az egyetlen időszak, amikor a férfitanga létjogosultságot kaphatott és megszületett a fecskekorszak, még a nyolcvanas évekig is eltartott a hagyományőrzőbb és divatra lassan mozduló keleti blokkban.
Ebben az évtizedben jött létre a legrövidebb rövidnadrág, köztük olyan is, amely úgy nézett ki, mintha a modell elfelejtett volna nadrágot viselni. Az 1970-es évek egyik legfurább hóbortja pedig az volt, hogy furcsa (és néha kényelmetlen) anyagokból készítettek ruhát. Ki gondolt arra, hogy bakelit ruhát viseljen?
Az évtized nélkülözhetetlen elemei többek között a széles szárú nadrágok, platformcipők, fura, színes mellények, hosszú galléros ingek, szűk pólók és a partira, diszkózásra szánt színes öltönyök voltak, és sokan elfelejtik, hogy ez a kötött pulóverek nagy időszaka is. Se előtte, se utána nem hordtak férfiak derékban megköthető kötött kardigánt.
A színvak színhasználat az évtized divatjának másik aspektusa. Még az egyszerű stílusokat is merésszé tették az élénk színekkel. A feltűnő árnyalatokat, színeket szinte minden divatcsoportban alkalmazták. Az áramvonalas fényes műszálon természetesen még jobban kijön az élénk színek csiricsáré tarkasága.
Az emberek azonban nem szégyellték a merész ruhákat, a műbőr és a nájlon ruhákon kívül a szatén, velúr és kordbársony is betört a férfidivatba.
Aztán vannak olyan dolgok, elképesztő választások, amelyeket még maguk a tervezők sem tudnak megvédeni. Férfiak hosszú hálóingben, amit ma sem tudok feldolgozni, vagy a hálós férfiatléta és túlméretezett gallér, meg a platformos combcsizma férfiaknak. Amúgy Demjén Rózsi akkori outfitjeit is érdemes csekkolni. Ma is kőkemény, és kőkemény leszel tőle, ha a barikád azonos oldalán játszol.
Szerencsére az 1970-es évek trendjei közül sok megoldás kihalt. A klumpa visszaszorult a kórházba, majd a Crocs papucs lehelt bele új életet, jajj mamám. A modern tervezők gyakran a múlt stílusaira támaszkodnak a mai divat megalkotásakor, a női divatban állandóan van visszatérés ehhez a pávásabb időszakhoz, de kissé meglepő lenne, ha a jelenlegi tervezők bármit is merítenének ezekből 1970-es évekbeli férfidivattrendekből.
De van egy válaszra váró kérdés. Mire gondoltak az alkotók akkor, hisz előtte ilyen ruhák még nem voltak?
A válasz valahol a rekreációs drogok túlzott használata és a félreértelmezett hippi divat köré épülő ködös múltba vész. A fotók itt vannak mementónak. Van korszak, ami Mona Lisát alkot és van, ami műselyem inget klumpával.
