Barion Pixel

Vintage fotók, amelyek megmutatják, miért nem térhet vissza az 1970-es évek férfidivatja

Benedek Csanád

2022.06.03.

9.5 perc

A stílus, ami zavarból jött és zavarba hoz, középen feszes, csillog és 100% műanyag.

A retro állandó vendég a divatban, de van egy no-go zóna, a hetvenes évek férfidivatja. Eddig senki nem merte visszahozni. Egy giccs mind fölött, egy stílus, ami kegyetlen, egy stílus, ami bilincsbe zár, egy giccs, ami a legnagyobb. A nájlon és a formák őrült támadása megszülte a gátlás nélküli ruhák korát. Kevesen tudják, de az UFO-k egy faja a hetvenes években meg akarta támadni a Föld bolygót, de amikor meglátták hogyan öltözködnek itt a lények, megijedtek és elmenekültek, tudták ez a faj nem ismeri a jó ízlés határait, tehát bármire képes.

Amikor ízléssel pofoznak, a hetvenes évek sajátos hangulata…
Minden évtizednek sajátos pedigréje, hírneve van, és örökséget hagy a jövő generációi számára. A negyvenes évek a világháború, az összefogás története. Az 1950-es évek még ma is menő, rock’n’roll Elvis, Marilyn Monroe, Converse, farmer, bőrdzseki, kockás ingek, és a hatalmas amcsi autók, amikhez saját benzinkút kell, de minden mehetett a gazdasági fellendülés miatt. Az 1960-as évek valamiért sokak fejében a hetvenes évek, és azt teszik a hippi korszaknak, pedig a hatvanas évek a pszichedélia évtizede, a Beatles, Rolling Stones, Canyon Sound (lásd a cikkünket), Space rock, régi nevén kraut rock, és egyéb nyalánkságok, nyilvánvalóan sok drog és tényleg harcias és őszinte ellenkultúra.

De az 1970-es évek? Abban az évtizedben a rockzene felpuhult és diszkó lett, a funkból funky lett, pontosabban diszkó, a szintetizátoros zenei kísérletek nyálasodtak, szóval az is diszkó lett. Minden a diszkó és a flitter meg a műszálak Bermuda-háromszöges hálójában veszett el. A Hair c. film ne zavarjon meg, az 1979-ben jött ki. A punkzene meg muszáj volt, hogy megszülessen a Bee Gees után.

A szex és a drogok és rock and roll lázadásából a megvehető szerelem, a szintetikus porok és a diszkóláz lett. Fura tupírozott hajak, LSD-trippes színkombinációkkal, nagy gallérral, furcsa divatérzékkel. Az az igazán érdekes, hogy ezeket a ruhákat, üzletileg működő modellekben alkották meg, ezeket az emberek vásárolták.

A férfidivat sosem volt ennyire pudli kutyás, minden sajátosan csúnya volt.
Senki nem vethet követ a mai fiatalokra, az ősbűn a hetvenes évek.

Az 1970-es évek férfidivatja, amely ezeken a vintage fotókon keresztül látható, egyszerűen vizuálisan roncsol, egyben meg divatbűnre csábít. A legdurvább, hogy India benne ragadt valahogy ebben az időszakban, és a mai napig nem tudott talpra állni a hetvenes évekből. India veled vagyunk, de nem merünk közelebb menni. Csak azt a műselyem ingmániát felednétek. Nem lehet tudom, a hetvenes évek pecsétje halálos horcrux varázslat.

Kis háttér a PVC-ingek és spandex nadrágok korszakához
A hetvenes évek elején véget ér a vietnami háború, Watergate-botrány, megbukik Nixon, olajválság ütött be és 1979-ben a szovjetek bevonulnak Afganisztánba, ami elhozza a „kis hidegháború” kezdetét, és a nyolcvanas évek utolsó nagy amcsi–orosz atomversenyét.

De ebből is látszik, hogy a hetvenes évekre a kulturális vetésforgó, a funky, a diszkó és a fura ízű koktélok felé fordult. Az embereknek elege lett a politikából és sokan elfelejtik, hogy a sci-fi nagy évtizede is a hetvenes évek, ekkor indult a Star Wars saga, de ami még fontosabb valami elképesztő mánia alakul ki a műszálas ruhák iránt.

A poliészter polihisztorok valami ósdi dolognak könyvelték el a pamutot, tény, hogy PVC és műselyem alsónadrágok férfiaknak csak ebben az időszakban voltak elterjedtek.

De egyáltalán, hogy történhetett meg mindez?! A hetvenes évek bizonyíték arra, hogy az ember alapvetően jó szándékú lény, adott egy esélyt a műanyagnak, és a PVC nem tudott hibázni. Vagyis csak azt tudott. Az olajszármazékok, PET-palackok emberi viselése ma is létezik, általában kevert formában. De a hetvenes években mindent lehetett, már-már egészségkárosító módon: latex, bakelit, PVC, spandex nadrágok, kompozit ruhák, egybe kiöntött műgumi ruhák, na és csillogó sky-bőr, lakkbőr-műbőr minden mennyiségben. Ma már senki nem gondolja komolyan, hogy egy műszálas kosárlabdamez alsóruhaként funkcionálna. De ne feledjük, ebből a korszakból jön ez a mezanyag. Ez akkor egy atléta volt. A hetvenes évek az erős színek és az erős szagok időszaka.

Mikroszál makróból nézve
A textilgyártás a globális olajtermelés 1,35%-át teszi ki, vagyis többet, mint amennyit például Spanyolország egy év alatt elhasznál, és jelentősen hozzájárul a divatipar hatalmas éghajlati lábnyomához, ráadásul a ruhák mosásakor műanyag mikroszálak kerülnek a környezetbe. Na, a hetvenes években ez majdnem 4% volt, megpróbáltak mindent, de mindent műanyaggal helyettesíteni. A műanyag volt a jövő, és lett belőle egy olyan múlt, ami csak nem akar lebomlani.

Nem vak az, bátor!
Ahogy a régi lókupec vicc mondja: Hogyan lett ilyen bátor a hetvenes évek? És hogyan tudták ezt a vak lovat bátorként eladni nekünk?

A hetvenes évekkel kapcsolatban érdemes észrevenni, hogy a mentális szögesdrótra és a valódira is a hatvanas évek feküdt rá. Elérték, hogy mindent lehessen. Szabadítsd fel magad. Na és ez történik, ha a sok proli felszabadítja magát. De ezt nem lehet az alsóbb rétegek külsőségekben megjelenő rossz ízlésére fogni.

A hatvanas években beérkező orientalista hatás, habkönnyű
műszálas ingekbe fulladt filozófiája lett a hetvenes évek.

A szemfényvesztés évtizedében egyszerűen a lovak közé dobták a gyeplőt vagy lássuk be mégsem olyan jó dolog, hogy a kokain eljutott Észak-Amerikába.
Ma jobboldalról mindenki meleg lobbit kiállt. Miről beszéltek? A hetvenes évek rég telibe durrantotta hátulról a divatot. Soha olyan nem lesz és nem tud lenni.
A férfiasság sosem volt még ennyire kigombolt és feszes. A sokat sejtetés időszakában nem vicceltek, fényes spandexből készült férfiruházat, csípőig érő, harangnadrágok, dzsungelként burjánzó olajos mellszőrzet, gumírozott műszálas mályvaszínű szabadidőöltönyök (ízlelgesd a szót), extra szűk rövidnadrágok és megkérdőjelezhető fehérnemű-választások. Az egyetlen időszak, amikor a férfitanga létjogosultságot kaphatott és megszületett a fecskekorszak, még a nyolcvanas évekig is eltartott a hagyományőrzőbb és divatra lassan mozduló keleti blokkban.

Ebben az évtizedben jött létre a legrövidebb rövidnadrág, köztük olyan is, amely úgy nézett ki, mintha a modell elfelejtett volna nadrágot viselni. Az 1970-es évek egyik legfurább hóbortja pedig az volt, hogy furcsa (és néha kényelmetlen) anyagokból készítettek ruhát. Ki gondolt arra, hogy bakelit ruhát viseljen?

Az évtized nélkülözhetetlen elemei többek között a széles szárú nadrágok, platformcipők, fura, színes mellények, hosszú galléros ingek, szűk pólók és a partira, diszkózásra szánt színes öltönyök voltak, és sokan elfelejtik, hogy ez a kötött pulóverek nagy időszaka is. Se előtte, se utána nem hordtak férfiak derékban megköthető kötött kardigánt.

A színvak színhasználat az évtized divatjának másik aspektusa. Még az egyszerű stílusokat is merésszé tették az élénk színekkel. A feltűnő árnyalatokat, színeket szinte minden divatcsoportban alkalmazták. Az áramvonalas fényes műszálon természetesen még jobban kijön az élénk színek csiricsáré tarkasága.

Az emberek azonban nem szégyellték a merész ruhákat, a műbőr és a nájlon ruhákon kívül a szatén, velúr és kordbársony is betört a férfidivatba.

Aztán vannak olyan dolgok, elképesztő választások, amelyeket még maguk a tervezők sem tudnak megvédeni. Férfiak hosszú hálóingben, amit ma sem tudok feldolgozni, vagy a hálós férfiatléta és túlméretezett gallér, meg a platformos combcsizma férfiaknak. Amúgy Demjén Rózsi akkori outfitjeit is érdemes csekkolni. Ma is kőkemény, és kőkemény leszel tőle, ha a barikád azonos oldalán játszol.

Szerencsére az 1970-es évek trendjei közül sok megoldás kihalt. A klumpa visszaszorult a kórházba, majd a Crocs papucs lehelt bele új életet, jajj mamám. A modern tervezők gyakran a múlt stílusaira támaszkodnak a mai divat megalkotásakor, a női divatban állandóan van visszatérés ehhez a pávásabb időszakhoz, de kissé meglepő lenne, ha a jelenlegi tervezők bármit is merítenének ezekből 1970-es évekbeli férfidivattrendekből.

De van egy válaszra váró kérdés. Mire gondoltak az alkotók akkor, hisz előtte ilyen ruhák még nem voltak?

A válasz valahol a rekreációs drogok túlzott használata és a félreértelmezett hippi divat köré épülő ködös múltba vész. A fotók itt vannak mementónak. Van korszak, ami Mona Lisát alkot és van, ami műselyem inget klumpával.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Alien Workshop: UFO-k Ohióból

Ördögök az angyalok városában: varrios, a latino bandák

Japoneros – Chicano szubkultúra Japánban

Japán, ha partizik – a bizarr bazár, ami sosem zár be

Variációk egy témára: a legendás Reebok Mobius-sorozat

Az Új Jazz, avagy a Freshjive-sztori