Vladimir Kush művészete megfordítja az absztraktcionizmus pusztító erőit, visszaadja a körülöttünk lévő világ egészséges felfogását, és ünnepli a hit, a remény és a szeretet életigenlő alapelveit. Pozitív világnézete olyan képeket tartalmaz, amelyek arra ösztönzik a nézőket, különösen a gyerekeket, hogy könnyedén boldoguljanak az őket körülölelő világban.
Bár művészetét sokan szürrealistaként jellemzik, ő maga Metaforikus Realizmusnak vallja. Ő az első művész, aki a vizuális metaforát alkotási módszereként fogja fel. Képein felfedezhető Dalí szimbolikája és látásmódja, míg részletgazdag és mozgalmas képei Hieronymus Bosch-ra emlékeztetnek.
“Legyen festmény vagy plasztika, Kush minden egyes alkotása felfedezőtúra. S mint minden szürrealista festmény, túlmutat az egyszerű ábrázoláson. Művei nemcsak az ő világába adnak betekintést, hanem a megtestesített tapasztalatok és bölcseletek minket is útnak indíthatnak saját belsőnk megismerése felé.”
Vladimir Kush festményeire már jó pár évvel ezelőtt felfigyeltem. Lenyűgözött az álomittas képeiből sugárzó fény és az érzelmi telítettség. Mindig vágyódással teli nosztalgiát váltott ki belőlem, különösen azok a végtelenített tér és időbe foglalt névtelen, mégis határozottan ismerős motívumok, amik ott találkoznak, ahol az ég és a föld összeér. Némelyikhez egy-egy emlékkép, emlék-villanás is társul. Színgazdag távoli világokba kalauzol el, ahol a természet és a mechanika természetes hatással keveredik. Salvador Dalí inspirálta, reflexióként is érdekes, mégis egyedi. Ám akkoriban még nem volt Dixit, így ezek a szépen kidolgozott álomképek egész újszerűnek hatottak. Most nehezen vonatkoztatok el ettől. De hozzá kell tennem, hogy a társasjáték kártyái is mély benyomást tesznek rám, imádom őket! Olyan sokatmondóak, Önismereti teszt kérdése is lehetne: Melyik a kedvenc dixit képed? Jó játék, talán megérne egy önálló cikket is egyszer…
Visszatérve a festőre: A történet szerint a művészet iránti hajlama korán, 3-4 éves korában kezdett kibontakozni. 14 évesen festette egyik első képét: a vihar eléri a szigetet az óceánban, pálmafák csapkodnak a szélben – ez volt Hawaii, ami később az ő személyes „ígéret földje” lett. Álma tehát valósággá vált.
Negyed dollárral a zsebében érkezett meg Los Angelesbe, egy hétig hajléktalankét élt és portrékat festett Santa Monica Beachen. Míg végül kemény munkája szárba szökkent, első galériáját Maui-n nyitotta. Mégis volt miért hazatérni. A művész rájött, hogy az új projekt a kreatív erőfeszítések koncentrációját, a fantázia és a képzelet áramlását kívánja meg. És Hawaii, szépsége ellenére, nem tudott segíteni rajta.
„Ott nem működik a képzelet, ahol olyan fényesen süt a nap, nekem a borongós téli Moszkva kell.”
1996-ban Kush Moszkvába ment egy kis, az ő meghatározása szerint „energiatöltésért”. Kimerült volt és depressziós. Hat évet töltött Amerikában, és megpróbálta eladni a munkáját, de minden eredmény nélkül. Nehéz időszak volt a művész számára, csak az orosz hadseregben végzett szolgálathoz hasonlítható. Rövid téli moszkvai tartózkodása nagy szerepet játszott művészi fejlődésében.
A Matematika hatása a művészetre
Kush 1965-ben született Moszkvában. Matematikus édesapja kiskorától kezdve bátorította fiát, hogy rajzoljon. Minden igyekezetével azon volt, hogy megértesse fiával a matematika és a művészet közötti szoros kapcsolat szépségét. Első rajzai az apja által neki adott könyvek jeleneteinek vázlatai voltak. Az iskola után Vladimir belépett a Moszkvai Művészeti Intézetbe. Első sikeres kiállítását 1989-ben rendezték meg Németországban. Bár Kush jelenleg az Egyesült Államokban él, de még mindig gyakran utazik Moszkvába, a művész szerint még mindig a hideg tél inspirálja fantáziáját.
98-ban történt meg a nagy áttörés, mikor rátalált saját „hangjára”, a metaforikus realizmusra, és elkészítette emblematikus festményeit: a Gyertyát a Tárcát, az Erdő Zenéjét. Ez a stílus nagyon sikeres lett, mert amikor az emberek meglátnak egy Kush képet, saját gondolataikra ismernek rá, felismerik saját álmaikat és ötleteiket, amik mindig ott voltak bennük, de soha nem tudták felszínre hozni magukból. A gyerekek fantáziája sokkal nagyobb, mivel a logikai és érzelmi oldaluk még mélyebb árnyaltabb. Amikor felnövünk, ez a híd keskenyebb lesz. Mára széles körben használják Kush munkáit iskolák, főiskolák és egyetemek a diákok kognitív képességeinek fejlesztésére.
2012-ben Vladimir Kush elnyerte az „Artistes du Monde” díjat Franciaországban. A du Monde díj nagyjából
annyit jelent, hogy „a világ festője”. A díjat Pablo Picasso unokája, Marina Picasso adta át a művésznek.
A festő küldetése, hogy metaforikus párhuzamot találjon a való élet minden oldalához. A kiszámíthatatlan képi hatás felrázza nézőjét és felébreszti a benne szunnyadó művészi természetet. Nem megmutat valami újat, pusztán felnyitja a néző szemét arra, ami mindig is ott volt előtte.
A mindössze 25 centtel a zsebében Amerikába érkező Vladimir Kush mára képzőművészeti galériatulajdonos és maga, az amerikai álom definíciója. A Kush Fine Art galériák a hawaii Mauiban, a Las Vegas-i Caesars Palace-ban és Laguna Beach-en mutatják be saját munkáit. Kush figyelemreméltó mennyiségű tudásra tett szert a siker megvalósítása közben, még akkor is, ha a remény sivárnak tűnik azáltal, hogy a képzelőerőt a tipikus korlátokon túlra fejleszti.
Kiemelkedő alkotásaiért prémium árat számít fel, és továbbra is teljesíti élete küldetését, hogy túllépjen az észlelt határokon és arra inspiráljon, hogy mások is így tegyenek. Élethosszig tartó munkájának gyümölcsét aratja le, miközben finomítja művészi képességeit és stílusát, hogy azzá a művészi mogullá váljon, amilyen ma.
Kush eredeti festményei jelenleg 30 000 és 40 000 dollár között kaphatók (11 x 14 hüvelykes vásznakon), de akár a 100 000 dollárt is elérhetik (30 × 40 hüvelykes alkotások esetén). Működése más, egymást kiegészítő vállalkozásokba is kiterjedt. A Kush márka magában foglalja a szobrait, ékszereit, könyveket és még parfümöt is „Van egy óránk – én terveztem egy órát! Bútorokat is terveztem. A metaforikus realizmusnak sok mondanivalója van”
A világ a metaforák tükrében
Képeinek pszichedelikus dimenzióit nem ritkán párhuzamba vonják Kush nevének másodlagos jelentésével, de ő ezt minden esetben hárítja.
„Megpróbálom felfogni azokat a fogalmakat, amelyeket nagyon nehéz megérteni. Mi a szerelem? Mi az élet célja? Idő? Az egyetlen módja annak, hogy leírjuk ezeket a dolgokat, vagy közelebb kerüljünk a megértésükhöz, a metaforák vagy analógiák világának használata.”
– Az ókori indiai mítoszokban az óceán egy véget nem érő entitás volt, amely a Földet és az univerzum többi részét hozta létre. A kaotikus viselkedés az óceán jellemzője, ez a mozgás indított el mindent. Hullámzó felülete olyan, mint az emberi tudatalatti, a kreativitás forrása.
– Hawaii és a bálnák elválaszthatatlanok. Témák a művész számára, mert a bálna alátámasztja azt az ősi mítoszt, hogy létezik az óriási hal, a Leviatán a tengerekben. Az óceánban felszínre törő bálnák úgy tűnnek, mintha a tudatalattinkból bukkannának elő.
Metaphorical Journey
Arthur Rimbaud írta: „Ó, nem! Ez nem az embereknek való. A tudatlanság és a látomások aggasztanak bennünket. Az univerzumra nézve nem tudjuk
elképzelni az idő vagy a tér végtelenségét – galaxisokat, bolygókat, csillagokat. A bizonytalanságok és a kétségek nyomasztanak bennünket. …”
A Modern Művészet és Modern Technológia találkozása (…a boncasztalon)
A művészet és a technológia kapcsolata mindig is bensőséges volt. Minél több eszköz van a készlettárban, annál több művészi lehetőség áll rendelkezésére. Ahogy Vladimir Kush mondja, amikor először érkezett Amerikába, miután Szovjet-Oroszországban festőként dolgozott, meg kellett szoknia, hogy nem csak egy „patkányfarok” az összes festő eszköze.
A metaforikus realizmus annyira gazdag ötletekben, hogy az általa létrehozott képek a virtuális valóságban is megállják a helyüket: 2014-ben „Kos a bárány” címmel elektronikus színezőt készítettek az Apple felhasználóinak. Ez az alkalmazás akkora sikert aratott nem csak a gyerekek, de a felnőttek körében is világszerte, hogy elnyerte az Ehon-díjat Tokióban. 2016-ban egy másik interaktív projekt – az 1&0 története – következett. Kush számára a gyerekekkel való munka túlmutat a játékok és történetek létrehozásán. Úgy véli, hogy a gyerekeknek érintetlen a „fantázia belső régiója”, amely elveszhet, ahogy közeledünk a felnőttkorhoz.
Apám írt egy történetet az egyesről és a nulláról, ami, mint tudjuk, a bináris rendszerszámok. Az egy és a nulla a legalacsonyabb számok, de ketten együtt a legerősebbek. Ez harmonikus együttélésük története. Naphosszat csak muzsikálnak, mintát szőnek, tarka sorokkal borítják be a világot. De a nulla hirtelen úgy dönt, hogy ő sokkal fontosabb, mint az 1-es, és faképnél hagyja őt. Ettől a pillanattól kezdve senki nem lát benne mást, csak egy nagy kövér nullát. 1 nélkül ő csak egy 0. Külön-külön semmik. Együtt egy nyelvet alkotnak.
A Kush digitálisan elérhető gyűjteményei, az „Kos a bárány” és a „Szeretet Mátrix” lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy mutatóujjuk mozdulatával akár okostelefonon, vagy táblagépen új galériákat keressenek fel. Az „1&0” kiterjeszti a művészeti világnak ezt az új aspektusát, még azt is lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy a festményeit újra színezzék saját tetszésük szerint.
Az új technológia lehetővé teszi számunkra, hogy bármelyikünk művész lehessen. Sokan a metaforát kizárólag a beszélt nyelvhez kötik. Az emberek azt hiszik, hogy körülveszik őket az élet tényei, nem veszik észre, hogy a szimbólumok erdejében járnak. Gondolkodásunk lényegében metaforikus. Minden nap használunk metaforákat a beszélt nyelvben – gyakran anélkül, hogy észrevennénk, hogy a vizuális metafora hatása még erősebb lehet, mint a beszélt metafora. Ennek ellenére mi magunk vagyunk azok, akik vizuálissá tehetjük a metaforát. Ez egy másik birodalom.
A vizuális metaforák könnyebben értelmezhetőek
mindannyiunk, de különösen a gyerekek számára.
Valójában a Kush alkalmazásprojektjei, bár önmagukban innovatívak, részben arra kényszerülnek, hogy alkalmazkodjanak a különböző vizuális médiához szokott közönséghez. Kush elmagyarázta, hogy nehézségekbe ütközik a nagyközönség számára hozzáférhető művészet megítélése, aki a vizuális médiától elárasztva nehezen tudja megkülönböztetni a valódi és a hamis művészetet. Kush szerint a fényképezési és vágóprogramok lehetővé tették az emberek számára, hogy inkább technológiai, mint művészi darabokat alkossanak.
A bináris egyeshez és nullához hasonlóan a művészetnek és a technológiának szüksége van egymásra. Kush munkája pedig azt bizonyítja, hogy bár néha ellentmondanak egymásnak, ez a kettő együtt erőteljes nyelvet hozhat létre.
Ennek ellenére vagy inkább ezzel együtt számos könyvet is megjelentetett a mesekönyvektől kezdve, természetesen a képgyűjteményeken át a naplószerű sci-fi-ig. Mind a saját képei által illusztrált elgondolkodtató alkotások, melyek központi témája az emberi tudatos és tudatalatti gondolkodás jelenségének vizsgálata, legyen szó aggodalmainkról, szerelemről vagy az isteni gondviselés és a sors működéséről. Megannyi játékos megoldás a képzettel és a képzelettel.
