Kempf Zozo, alias Kempf Zoltán Richárd sokak számára mint az Exatlon Hungary és hasonló jellegű tévés vetélkedők szereplőjeként vagy vloggerként ismert, de a szíve közepén valójában egy BMX-kerék forog. 2010-ben Gyuláról indult betrükközni a világot. Azóta rengeteg hazai és nemzetközi versenyen ért el dobogós helyezést. 2013-ban Németországban amatőr BMX-park kategóriában a világbajnoki címet is megszerezte. 2017-ben a Freestyle BMX országos bajnokságon, Miskolcon második lett a profiknál. A francia FISE Xperience-en 2022-ben harmadik helyen végzett.
Ugyanebben az évben a Forbes magazin az egyik legnagyobb hatású influenszerként jellemezte, továbbá a budapesti World Urban Games extrémsport-rendezvény arcaként is láthattuk. Magyarország egyik legtöbb feliratkozóval rendelkező sportcsatornájának tulajdonosa a YouTube videómegosztón. 2020. január óta tagja a TV2 ügyességi vetélkedőműsorának extrémsport-reality tematikában, de egyéb esztrád műsorokban is szerepel. Nagyrészt ezért és az influenszer-vlogger karaktere miatt került be a köztudatba.
Mi mégis inkább a BMX-es oldalára fektetjük a hangsúlyt, lévén a többi is mind abból következett. Zozo elsődleges célja, hogy népszerűsítse és ezáltal minél több emberrel megszerettesse ezt a sportot. Hiába van mögötte érdemi teljesítmény, mégsem ez az érdekes a média számára, hanem a szakítása és hasonló bulvár sztorik.
Kis sportpolitika: BMX vs. „népszerű” sportok. Biztos ez?
Érdemes egy pillanatig elgondolkodni azon, amikor azt mondjuk, hogy kézilabdában vagy vízilabdában jók vagyunk, netán világbajnokok. Olyan sportokról beszélünk, melyeket a világon 8-10 országban ha komolyan vesznek. „Világhírű Magyarországon”, ahogy a bonmot tartja. Egyáltalán nem gyakorolják olyan sokan, nincs sok kihívó sem. Miközben mondjuk a BMX, monti, gördeszka vagy breaktánc olyan sportok, amiket tényleg szó szerint minden országban űznek, elképesztően magas a színvonala, éles a verseny, és nem utolsó sorban nagyon látványosak. Magyarán könnyen eladhatóak, van bennük show-elem, veszély, és még a laikusok számára is érthető. Sportolókat, egyéneket, és sportokat nem szeretnénk kritizálni, hiszen minden sport értékes, csak próbálok rávilágítani egy ordító ellentétre. Magyarországon még egy Hanga Ádám szintű klasszis sincs igazán elismerve, hát még egy BMX-es.
Tulajdonképpen 30 év múltán is ott tartunk, hogy sokak fejében a BMX-es egy vásári mutatványos, rossz esetben bevállalós őrült. Gondolja valaki ezt mondjuk Michael Jordanról vagy Tony Hawk-ról vagy akár, maradva a BMX-nél, Matt Hoffmanról? Ők legendák. Ezért nehéz, hogy szinte minden egyes cikkben újra és újra meg kell küzdenünk a BMX becsületéért. Ez a sport többet érdemel. Ezért most elsősorban BMX-ről kérdeztük Zozót.
Mi volt az első BMX-szel kapcsolatos emléked?
Ahogy a haverjaimat néztem a városban délutánonként a saját BMX-eikkel bandázni. Ezt megelőzően már láttam egy két biciklis videót (Danny MacAskill), ami ugyan nem BMX-es volt, de már ekkor éreztem, hogy a biciklizés irányába szeretnék elmozdulni.
Egyből megfogott a dolog, vagy lassabban alakult ki a szerelem a sport iránt?
Igazából még BMX-szem sem volt, amikor tudtam, hogy ez nekem nagyon tetszik. A haverok bicóján próbálgattam a trükköket, és szerencsére egész jól mentek, amikor úgy döntöttem, hogy szeretnék én is a saját bringát. Ezután már nagyon hamar átlépte a hobbi fogalmát, leginkább sportként tekintettem rá.
Mit javasolsz a feltörekvő fiatal sportolóknak, mire figyeljenek oda?
Ne adják fel! Egyik sport sem könnyű, de aki kitartó, annak egy idő után sikerülni fog a kitűzött cél elérése. Ne féljenek elesni, mert ezekben a sportokban az esés sajnos elkerülhetetlen. Próbálják meg élvezni, ez a legfontosabb! A nap végén csak ez számít.
Mi szükséges ahhoz – a tehetségen, szorgalmon, kitartáson és a bevállalósságon túl -, hogy valaki nemzetközileg elismert BMX-es legyen. Magyarországról ezt hogyan lehet manapság kivitelezni?
Véleményem szerint nagyon nehéz a mostani szintre felérni a BMX terén. Mindenképpen kell két-három olyan trükk, amit külföldön senki nem csinál vagy csak nagyon kevesen. Hogyha ezeket a trükköket 10-ből tízszer be tudod adni és még a verseny menetedbe is képes vagy belecsempészni, akkor szerintem ez egyenes út ahhoz, hogy nemzetközileg elismert legyél.
Miként látod a BMX sport helyzetét, megítélését és jövőjét Magyarországon?
Azáltal, hogy a BMX (Freestyle) olimpiai versenyszám lett, egyre inkább kezdik komolyan venni. Tulajdonképpen nekem is az volt a tervem a YouTube csatornámmal, hogy kicsit jobban megismertessem és elfogadtassam a BMX-et az emberekkel. Ezáltal is valamelyest oldva az utcagyerek sztereotípiát. Szerintem ez egész jól sikerült eddig.
Mit adott neked a BMX és mire tanított meg elsődlegesen?
Sok mindent köszönhetek a BMX-nek, leginkább a sok új ismerőst, barátot, rengeteg felejthetetlen élményt, tapasztalatot, utazást, és igazából megtanított arra, miként legyek kitartó, és ha megfelelőképpen koncentrálok, akkor semmi sem lehetetlen.
Bokros teendőid mellett mennyi idő jut napi szinten a BMX-re és hova jársz gyakorolni?
Lehetőség szetint mindig próbálok időt szakítani a BMX-re. Az utóbbi időben egy kicsit elkezdtem komolyabban venni, ami heti öt alkalmat jelent, esetenként kb. két-három órában. Gyula és Hajdúböszörmény a két spot ahová rendszerint járok.
Mi a legnagyobb különbség Gyula és Budapest között?
Az emberek és a forgalom. Imádom Gyulát, nyugodt, gyönyörű város. Közel van minden, ami kell. Pestet is szeretem, de sokszor egy hétnél többet nem tudok ott tölteni.
Neked a munkád jelentős része az internet zajlik. Vlogolsz, videókat készítesz. Mondj valamit erről egy laikus számára! Az influenszer az egy identitás, vagy egy munka? Milyen ez belülről?
Belülről sokkal több munka, mint aminek látszik. Állandó stressz, megfelelési kényszer, hogy az elvárt (sokszor saját magam által) elérési számokat hozzuk. Határidőkre tartalmak készítése, folyamatosan növekedő fogyasztói ingerküszöb, nehezebb egyedinek lenni… Szóval több ez, mint aminek kívülről látszik.
Én munkaként tekintek rá, de szerintem itthon még nem úgy kezelik a fogalmat, mint külföldön.
Milyen lenne a nem BMX-es Kempf Zozo? Másik sport? Munka?
Ebbe belegondolni is nagyon nehéz. Minden bizonnyal valami más extrém sportot űzne, és mivel a BMX-es Zozonak közel áll a marketing a szívéhez, így ezen a területen dolgozna a nem BMX-es Zozo is.
Jelenleg 26 éves vagy, hogy látod a jövődet a sportágon belül? Vannak terveid a BMX után?
Úgy gondolom, hogy az itthoni BMX-ben biztosan van még keresnivalóm és szeretném a külföldiek közt is egyre jobban megállni a helyemet. A jövőmre a sportágon belül? (Hmm…) Erre a kérdésre majd csak később, a múltból visszatekintve tudok válaszolni. Tervek természetesen mindig vannak, lehetőleg szeretnék a sportnál maradni, esetleg utánpótlás-neveléssel foglalkozni. Nagyon tetszik a műsorvezetői vonal is.
A végére jöjjön pár könnyedebb kérdés. Melyik versenyedre, sikeredre emlékszel vissza a legszívesebben?
2013-as világbajnokságra. Az a verseny volt a legmeghatározóbb nap az életemben.
Mi volt az utolsó zeneszám, amit hallgattál?
Empire State of Mind – JAY Z – megnyitottam a Spotify-t és ez az utolsó.
Mi volt az utolsó könyv vagy gondolat, ami megfogott?
Wim Hof könyve és módszere.
Ha az Instagram egy ember lenne, mit mondanál neki?
Kérem vissza a fotós feed algoritmust!!!
Top 3 Park BMX-es és miért ők?
Logan Martin – szorgalom és precizitás
Kevin Peraza – stílus
Kyle Baldock – régi példaképem
Kedvenc hazai rider? (Magadon kívül – csak viccelek.)
Szabó Konrád
Kedvenc trükk? Mumus trükk?
360 tailwhip to barspin, és minden technikai trükk a kedvencem. Mumus? Talán nincs is, igazából nincs olyan, amitől félek.
