Barion Pixel

Zuhanás a tini pokolba

Petke Balázs

2022.03.05.

11.5 perc

Estére lassan megpihen a napközben élettel és mozgással teli kertvárosi környék. Az autók elfoglalják helyüket az otthonos garázsaikban, a felkeveredett szmog és por lassan aláhull nyugvó állapotába, miközben egyszer csak kigyulladnak az utcai fények. A leülepedő porral ellentétben mi suhanunk szellőként a kisutcákon keresztül, ki a fény felé, egy főútra érkezve. Kanyarodva szállunk, majd balra fordulva lelassulunk egy benzinkút melletti vegyesboltnál. Egy szőke lányra leszünk figyelmesek, amint a bolt előtt, a padkán üldögélve majszol lassan valami édességet. Az egyébként gyönyörű arca most erős smink mögé rejtőzik, reményt vesztett tekintettel mered maga elé. Magassarkújának kitört sarka miatt, lábait furcsa pózban tartja. Megismerjük, amint felénk (a szellő felé) fordítja arcát. Ő Cassie Howard, Rue barátnői közül az a lány, aki mély önértékelési zavarokkal küzd.

Mögötte nyílik a bolt ajtaja és egy magas, szálkás alkatú srác lép ki – Nate Jacobs, a suli élsportolója. Rövid szóváltást követően Nate kivesz egy sört a hatos csomagból, fogával leharapja a kupakot, majd átnyújtja Cassie-nek. Halkan beszélgetnek még egy rövid ideig, majd beszállva Nate terepjárójába, elhajtanak a parkolóból.

Gyorsan suhanó szellőként követjük az autót. Útközben megfigyeljük a környéket. Látunk az egyik sarkon egy LA Lakers-Carmelo Anthony mezben ácsorgó 14 körüli kisrácot -deelerként adja át addig a tenyerében összeszorított kis áruját, a mellette leparkoló coupet BMW sofőrjének, majd tovább az úton látunk egy jól szituált házaspárt, amint éppen érkeznek haza színházból, vagy talán az étteremből. Alapvetően a környék rendben van. Mármint ránézésre a felső középosztálynak ad otthont. Ebben a kertvárosi lokációban mindenféle karakter megfigyelhető, a bűnöző kinézetű gyanús alakokon át, az igényes, tehetős polgárokon keresztül vegyes szórást kapunk.

A Nate&Cassie párost követve, láthatatlan megfigyelőként, lassan megérkezünk a végcélhoz. A terepjáró a két utasával megérkezik egy hatalmas ház elé, beáll a kaotikusan parkoló autók közé. Bentről kihallatszik Notorius BIG Hypnotize című számának lüktető basszusa, az utcafronton a zöld gyepen beszélgető tiniket látunk, poharakkal a kezükben. Aha. Szóval egy házibuli zajlik itt. Magunk mögött hagyjuk Nate és Cassie párosát és fuvallatként szállunk tova, be a házba a konyha nyitott ablakán keresztül.

2019- ben teljes meglepetésként ért az Eufória sikere. Meglepődtem, mert az előzetes információk alapján egy szokásos klisé alapokra építkező coming of age szériát vártam, a Z generációs korképpel. Aztán leesett az állam, majd szülői szemmel figyelve, egyre jobban fészkelődtem miközben haladtam részenként a történésekkel. Nyomasztó aggodalom kezdett eltölteni. Nyers ábrázolásmód, különleges látványvilág és egy hihetetlen tehetséges fiatal színésznő, Zendaya játéka – ez mind nagy dózisban érkezett, számomra ez bőven elég is volt hogy érezzem – valami különleges alkotás született.

De visszatérnék a szülői aggodalomra: látva az Eufória karaktereit, azt a felfokozott dinamikát, amely áthatja ezt a gimis közeget és azt a torz értékrendet amely kialakult a fiatalok között, számomra aggasztó kérdést fogalmazott meg – ilyen világ vár a gyerekeinkre?

Egyik pillanatban még elhessegettem, „nem kell túlgondolni, másik ország, más kultúra”, vagy „ez mégiscsak egy, a valóságtól elrugaszkodott sorozat”, de aztán a kétely vissza sunnyogott szép lassan az elmémbe… Nyilván vannak benne túlzások, de ha belegondolunk abba a ténybe, hogy a 90-es években milyen világ vette körbe a tiniket és most 2022-ben az online zuhatag közepén, a megfelelési kényszerek gyűrűjében, a hamis önképek tükrében – nem is olyan túlzó az aggodalom.

Amellett hogy az Eufória teljesen lekötött mint szórakoztató tartalom, rájöttem hogy érdemes más szemmel is figyelni ezt a szériát. Ha fel szeretnénk venni a küzdelmet a koszossá és veszélyessé vált jelen-jövővel, mármint ha törekedni akarunk úgy igazán, hogy gyerekeink jó EMBEREK maradjanak és tiszta lelkűek, akkor ebből a szempontból megközelítve – legalább felvértez a sorozat. A csatába menetel előtt ismerd meg ellenséged…

Sam Levinson rendező fogta a sorozat izraeli licenc alapját és átformálva, a saját teremtményévé tette, beleszőve egy új identitást, a saját gyerekkorából felidézett szorongásait és függőségét.
A rendező első filmjét követően, (Gyilkos Nemzedék) maga mellett tartotta operatőr alkotó társát Rév Marcellt, akire nagyon de nagyon büszkék lehetünk, hiszen Marcellnek köszönhetjük az Eufória egyedi stílusra kifaragott látványvilágát. A sorozat szíve lelke pedig a drogfüggő Rue-t alakító Zendaya, aki megdöbbentő szintet tudott lépni, a Disney cuki gyerekszínészéből hatalmasat váltva, az öngyilkos hajlamú és drogfüggő tini bőrébe bújva. Zendaya megítélése pillanatok alatt a csúcsra repült, legfiatalabb színésznőként megkapva az Emmy díjat, rekorder lett ebben a kategóriában.

Az első évad emlékezetes lezárását követően elindult a második évadra való várakozás, amely a COVID megjelenése miatt hosszabbra nyúlt a vártnál. Sam Levinsont nem tudta feltartóztatni a járvány, leforgatott egy egyhelyszínes, egész estés mozit, a Malcom és Marie-t szintén Zendayával és Rév Marcellel. Elmondásuk szerint ennek a filmnek a forgatása felért egy hatékony csapatépítő programmal. Egy helyszínen forgatva, összezárva – mindenki kivette a részét az ötletelésből, családias és inspiratív hangulatban alkották meg közösen ezt a forgatókönyv centrikus kamaradrámát.

A Malcom és Marie olyan, mintha egy prémium kategóriás online színházi közvetítést néznénk,
egy csodálatos díszletben, nagyon kreatív operatőri munkával.

Átsuhanunk a konyhán keresztül, együtt lüktetve a nyugodtabb tempójú R&B számmal. Haladunk át a nappalin amely levegőjét meghódította erre az estére az alkohol és a fű keveréke, vegyülve az erős parfümillattal.

Átrebbenünk egy kéz alatt, amely egy női táskáért nyúl, és a nyitva álló terasz-kilépőn keresztül kirepülünk a belső kertbe. Átszállunk a medence vize felett szorosan és megállapodunk a kerti székben ülő Rue és Jules párosa előtt.

  • Mikor estél vissza? – kérdezi könnyes szemmel Jules.

Rue hosszasan beleszív a nagyobb méretűre tekert cigibe majd válaszol.

  • Őszintén? Miután elmentél.

Az Eufória központi feszültségét Rue kábítószerfüggősége adja, néhol szívszorító intenzitással, időnként pedig lecsillapodva, hagyva minket nézőket is fellélegezni. Ami általánosan kijelenthető a tini életérzésről – a bizonytalanság. Ezek a 17-18 éves fiatalok bizonytalanok a világgal, a jövőjükkel, de legfőképpen magukkal szemben. Ezt a belső bizonytalanságot, amely kiszámíthatatlan tettekre sarkalja a szereplőket, az Eufória nagyon jól prezentálja. Mint például az első évadban, a labilis állapotba kerülő transznemű Jules fogja magát és maga mögött hagyva Rue-t, az apját és barátait, vonatra szállva lelép a kerületből. Rue ezt óriási csalódásként érte meg, úgy érezte, hogy lelkitársa, barátnője magára hagyta és szerinte ez volt a kiváltó ok, amellyel Jules visszalökte őt a drog szakadékba. Igazából Rue-nak lett egy indoka, egy túlspirázott csalódás, amellyel meg-ideologizálhatta a visszaesést.

A második évad forgatása előtt a leállás időszakában, a Malcom és Marie-t követően Levinson továbbra sem bírt tétlenül ülni, így leforgatott 2 különkiadást, 2 extra epizódot egyet-egyet szánva főszereplőinek, Jules-nak és Rue-nak.

A második évad forgatása előtt a leállás időszakában, a Malcom és Marie-t követően Levinson továbbra sem bírt tétlenül ülni, így leforgatott 2 különkiadást, 2 extra epizódot egyet-egyet szánva főszereplőinek, Jules-nak és Rue-nak.

Itt zajlik a beszélgetés, természetesen Marcellnek köszönhetően gyönyörűen rögzítve (Emmy jelölés) – de maga a film katarzis élményt semmiképpen nem ad, tényleg csak hiánypótlásként lehetett örülni ennek az extra tartalomnak a második évadra várva. Jules epizódja szintén egy helyszínes, a cselekményt a terapeutájával való ülése adja. Itt sem éreztem átütő élményt, de felfogtam vihar előtti csendnek és az új évadot nézve ez be is igazolódott…

Ha valamilyen kritika is éri az Eufóriát, az a tinik világában kalandozó filmek általánosan előforduló hibái lehetnek. A túlzott bölcsességgel átitatott filozofálgatások tinik szájából, vagy a túlzó, thrillerbe hajló cselekmény, amely tényleg néhol Született Feleségeket idéz. De ettől simán el lehet vonatkoztatni ha nézőként mindemellett kapunk kiemelkedő színészi teljesítményeket fiataloktól, rengeteg szuggesztív jelenetet, látjuk a fiatal elnyomásokkal teli lelkek küzdelmét és tragédiáját. Mindegyik karakter epizódról epizódra újabb réteget kap és az a fajta írói megoldás, hogy a legtöbb részt egy prológus nyit, amelyen belül látjuk egy adott szereplő előéletét, segít közelebb kerülni minden szereplőhöz. Mindenki érdekes, mindenkinek látni akarjuk a sorsát és elfojtásainak kibontakozását.

Feszült rezgéseket érzünk a levegőben, így a medencén átrepülve újra belesünk a nappaliba. Tekintetünk egy aggódó arcra téved. A kanapén ül egy konzervatív kinézetű, kecses lány és meredten néz a tőle 3 méterre álló alakra. Abba az irányba lebegünk ahová a lány figyelme irányul.

Fez-t nézi, a helyi drogkereskedőt aki egyébként a hétköznapokban a kerület legjámborabb és legcsendesebb lakójának tűnik. Persze mindenki tudja milyen üzletben utazik szociopata kis tesójával, Ashtrey-el. Ő egyébként éppen kint indítja az autót, tudja hogy bátyja éppen készül valamire. Jobb tehát előállni az autóval, itt ma este hirtelen távozás lesz. Fez visszanéz a lányra, majd előre tekint, a bárpult felé, ahol várja a célpont. Lassan leveszi a pulóverét, alatta egyszerű fehér póló.

Elindul szép lassan a pultnál iszogató Nate felé… A mozgásban lévő Fez mellé úszunk a levegőben, érezzük körülötte a pulzáló adrelanint, érezzük fújtató levegővételét és az agressziót mint láthatatlan burkot, amely körbeveszi testét. Másodpercek lehetnek hátra a tett kivitelezéséig…

Sam Levinson elmondása szerint az intenzív, konfliktusokkal teli környezet valójában a fiatalok érzelmi világának a kivetülései, hiszen ebben az életszakaszban éljük meg a lehető legintenzívebben a világ történéseit. Ezt igazolva az új széria cselekménye magasabb fokozatra kapcsol, a második évad soha nem látott mélységekbe húz Rue tragédiáján keresztül és több szereplőben is elpattan az a bizonyos húr, amely az eddigi elfojtásaikat tartotta. Nézem, nézem a sorozatot tovább és javaslom magamnak és szülő sorstársaimnak is, vegyünk egy nagy levegőt mielőtt gyermekeink belépnek a tinikorba. Ez az ő küzdelmük lesz, amelyet mi aggódva figyelünk majd a partvonalról, addig annyit tehetünk hogy beléjük ültetjük a magabiztosságot és szerénységet egyaránt, az empátiát, a túlélés ösztönét és még sorolhatnánk ugye?

Kösz Sam, kösz Marcell hogy feladtad a leckét.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Scavengers Reign: élni és élősködni hagyni

80 Blocks from Tiffany’s: Bronx, az Isten háta mögött, ahol az ördög nem alszik

Reel Rock-filmtúra, nem hagy lógva

Freaknik: a Dél, ha beindul

Tokyo Vice és egyéb bűnök: Japán titkos világa nyomában

Marley nyomában. Filmek, melyek a felszínt kapargatják, és doksik, amik mélyre ásnak