Dennis Hopper a COLORS forgatásán 1988-ban.

Fotó: Merrick Morton

A napokban szembejött velem egy fotó, amin egy darabig elméláztam, miközben újra és újra eszembe jutott az a régi, örök érvényű idézet, miszerint: „Egy kép többet ér ezer szónál.”

Az említett fotón Dennis Hopper néhány fekete fiatal gyűrűjében látható. Első ránézésre talán kissé szokatlan a felállás, de amúgy semmi extra. Aztán hirtelen beugrott a Colors című film, melynek forgatásán ez a werkfotó is készült. És innentől nem volt megállás, beindult a gépezet.

Kezdve azzal, hogy Dennis Hopper mekkora forma volt. Ez a felütés már önmagában is sok ezer szót tartogat. Ott a Szelíd motorosok – melynek nemcsak egyik főszereplője, hanem forgatókönyvírója és rendezője is volt. Barátsága James Deannel. Megformált karakterei, többek között az Óriás, az Apokalipszis most, a Kék bársony, a Tiszta románc és megannyi ikonikus filmben.

Hopper nem csupán színész és rendező volt, hanem egy rendkívül sokoldalú művész. Fotósként és festőként is elismerték, verseket írt, alkalmanként zenélt, és a modern művészet egyik legnevesebb gyűjtőjeként tartották számon. Magánélete legalább olyan viharos volt, mint karrierje: ötször nősült, négy gyermeke született. Házasságai tele voltak drámával – első feleségének orrát egy vad drogos tivornya után betörte, harmadik feleségétől, a Mamas and Papas együttes énekesnőjétől mindössze nyolc nap után elvált, míg ötödik felesége ellen – már súlyos betegen – ő maga kért távoltartási végzést.

És ha már a fotóművészet szóba került, kevesen tudják, hogy Dennis Hopper épp James Dean hatására kezdett el komolyabban foglalkozni a fényképezéssel. A legenda szerint a Haragban a világgal (1954) című film forgatásán Dean azt tanácsolta neki: „Egyszer te is filmet fogsz rendezni, nem árt, ha megtanulsz képet komponálni.” Ettől a pillanattól kezdve Hopper közel tizenhárom éven át megszállottan fotózott.

1961-ben Ausztráliában megnyert egy nemzetközi fotópályázatot. Ugyanebben az évben kigyulladt, majd – benne minden műalkotásával – leégett kaliforniai háza, és csak a fotónegatívok dobozai maradtak épen. Hopper ekkor hagyta abba a festést, és a fényképezés mellett döntött. Halála után családja több mint 400 darab, korábban nem látott fotót talált a színész házában kartondobozokba rejtve. A képeket Dennis Hopper: Az elveszett album címmel egy vándorkiállítás keretében világszerte bemutatták és a Taschen kiadó gondozásában egy fotóalbum (Dennis Hopper: Photographs 1961-1967) is megjelent.

És akkor zoomoljunk tovább a gondolatmenet alapjául szolgáló fotóra. Az 1988-as Colors című film Dennis Hopper rendezésében készült, és Los Angeles-i bandaháborúk világát mutatja be két rendőr szemszögéből, akiket Robert Duvall és Sean Penn alakítanak.

Richard Di Lello forgatókönyve kezdetben Chicagóban játszódott, és elsősorban a drogkereskedelem világára összpontosított. Dennis Hopper azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a történet helyszíne Los Angeles legyen, és a cselekmény középpontjába inkább a bandák közötti konfliktusok kerüljenek. (Ördögök az angyalok városában: varrios, a latino bandák címmel ezt a témát mi is bővebben kielemeztük)

A film forgatása során hitelességre törekedve valódi bandatagokat kértek fel statisztának és biztonsági őrnek. A nyers valóság azonban tragikus módon átszivárgott a produkcióba is: a munkálatok alatt két ilyen közreműködőt is lelőttek. A film egyik érdekessége, hogy Don Cheadle itt kapta egyik első jelentősebb filmszerepét, a Crips banda vezetőjeként, Rocket karakterében.
A filmben Damon Wayans „T-Bone” karakterét alakítja, akinek emlékezetes jelenete a nagyméretű plüssnyúllal való tánc. Ez a jelenet is hozzájárult Wayans későbbi komikusi karrierjének megalapozásához.

A film zenéjét Herbie Hancock szerezte, a főcímdal pedig Ice-T nevét fémjelzi. A Colors operatőri munkájáért Haskell Wexler felelt, aki korábban kétszer is elnyerte a legjobb operatőrnek járó Oscar-díjat. Nevét a filmtörténet egyik legnagyobb hatású operatőreként emlegetik.

És akkor még szó sem esett a film két főszereplőjéről Robert Duvallról és Sean Pennről. Szigorúan a témánál maradva egy rövidke kitérő, 1987. április 2-án Sean Penn letartóztatásra került, miután megütött egy statisztát, aki engedély nélkül próbálta őt lefényképezni a forgatáson. Emiatt Penn 33 napos börtönbüntetést kapott.

A filmben Robert Duvall karaktere elmesél egy viccet két bikáról, amely valójában Pat Conroy The Great Santini című regényéből származik. Érdekesség, hogy Duvall ebben a filmadaptációban is szerepelt, és a történet összefüggésbe hozható Bull Meechum karakterének becenevével, amely a regényben és annak filmváltozatában is kiemelt jelentőséggel bír.

Végül ott van a fotó készítője, Merrick Morton, aki 40 éven át dokumentálta a dél-kaliforniai utcai bandák életét. Munkásságára szintén külön cikket szenteltünk, melyet a kommentben láthattok.

Tehát visszatérve a kiindulóponthoz, életünk információs pixeláradatában érdemes egy rövid időre kimerevíteni a pillanatot és dolgokat a saját valójukban nézni, nem csak látni. Jó példa erre ez a fotó is, amely esetünkben alaphangon is megér 1000 szót.