Big Vinny (1974)
Fotó: Richard Allen

A „historical badass” kifejezést többnyire azokkal kapcsolatban emlegetjük, akik nem csupán jelen voltak a történelem sodrában, hanem maradandó nyomot is hagytak rajta. Gondoltam ezúttal fotóposzt gyanánt beemelek valakit ebből az ikonikus arcképcsarnokból, amikor szembejött velem Rich Allen klasszikus fotója, melyen a NYC Hells Angels egyik legmarkánsabb karaktere, Vincent „Big Vinny” Girolamo pózol. Így a badass végül összejött, a historical már kevésbé.

Ha csupán egyetlen tagot kellene megnevezni, aki a Hells Angels kollektív archetípusát mindenestül megtestesítette – külső jegyeiben és habitusában egyaránt –, akkor az nem lehetne más, mint Big Vinny. Fizikai megjelenése, ösztönös autoritása és kompromisszumot nem ismerő lojalitása miatt neve máig összeforrt a klub szellemiségével. Sőt, még a klub egyik legtöbbször idézett, félmondattá vált bölcsessége – az ököljogból gyúrt ars poetica, amely a Hells Angels filozófiáját egyetlen tételmondatban sűríti össze is hozzá fűződik: „When in doubt, knock ’em out.”(Ha kétségeid vannak, üsd ki őket!)

Girolamo nem csupán egy név volt a New York-i motoros világban – sokkal inkább egy szinonima a brutális következetességre, amely ott tornyosult a 3rd Street-i Hells Angels klub vasajtaja mögött. Aki egyszer látta, nem felejtette el. Aki hallotta a hangját, annak nem volt kétsége afelől, ki uralja a teret. Minden mozdulatában volt valami ösztönös, magabiztos ritmus – a tagok csak úgy emlegették: „Big Vinny doesn’t blink.” (Big Vinny sosem hátrál meg.)

Ugyanis ő nem kérdezett, csak intézkedett. A Hells Angels hierarchiájában az a rang, ahol a szavak helyére tettek lépnek – tökéletesen illett hozzá. Nála nem volt helye kétértelműségnek.

A hetvenes évek New Yorkjában a Hells Angels székhelye nem pusztán egy találkozóhely volt, hanem egy önálló, zárt mikrotársadalom, amely saját szabályai, szertartásai és rendje szerint működött. Kívülről csak egy rozsdásodó vasajtónak és pár Harley-Davidsonnak tűnt – belül azonban hierarchia, fegyelem és lojalitás uralkodott. 1972-ben a rendőrség úgy döntött, hogy megroppantja ezt a zárt világot. Egy kiterjedt razzia során házkutatást tartottak. A hatóságok kézifegyvereket, kézigránátokat, lőszert, kábítószert, késeket és más eszközöket találtak. Több tagot letartóztattak – köztük Big Vinnyt is.

Amikor Vinnyt – bilincsben, gépfegyveres kíséret mellett – kivezették, az arcán nem volt se düh, se félelem, se meglepetés. Csak az a jól ismert fásult, faarcú tekintet, ami azt mutatta, hogy már rég megértette: ez csak egy újabb csata, nem az utolsó – és nem a legnehezebb.

1977-ben Vincent Girolamo ismét a hatóságok célkeresztjébe került. Ezúttal nem fegyver- vagy drogügyek miatt, hanem barátnőjének halála okán, akinek holttestére a Hells Angels klubház előtti járdán találtak rá. A halál körülményei mind a mai napig tisztázatlanok. Az ügyészség szerint Girolamo a tetőről lökte le a nőt, miután hangos veszekedés alakult ki kettejük között. A védelem ezzel szemben balesetként próbálta beállítani az esetet – egy szerencsétlen pillanat, egy elhibázott mozdulat, talán alkohol vagy drog befolyása alatt. Az ügy végül soha nem jutott el a tárgyalóteremig. Girolamo óvadék ellenében szabadlábra került, és mire a vádemeléshez elég bizonyítékot gyűjtöttek volna, már ő is halott volt. A történet így a klub legendáriumában félmondatokban, félárnyékban maradt fent – ahogy sok más is abból a korszakból, beleértve a Vincent Girolamo halálával kapcsolatos eseményeket is.

Köztudottan a szervezeten belül is gyakran előfordultak hatalmi harcok, klikkek közötti feszültségek. A legismertebb ilyen eset Vinny és a kaliforniai Oakland charter alelnöke, Michael „Irish” O’Farrell között zajlott.

1979-ben Vinny az Egyesült Államok nyugati partjára látogatott, az Oaklandi klubházba, amely a legendás Sonny Barger bázisa volt, aki ekkor épp börtönbüntetését töltötte, így a helyi vezetést ideiglenesen O’Farrell vette át. Mindezt valamilyen belső konfliktus (egyes elméletek szerint tiszteletlenség, mások szerint pénzügyi vita) előzte meg.

O’Farrell azonban nem volt akárki, az utcai verekedésben szerzett hírneve legendás volt egész Kaliforniában. Míg a New York-i motorosokat elsősorban kitartásuk, lojalitásuk és összezáró közösségük miatt tartották nagyra, a nyugati part – különösen Oakland – keményebb, katonásabb, fizikai dominanciára épülő világ volt. Ebben a közegben Big Vinny alulmaradt.

Az O’Farrellel való összetűzés során Girolamo súlyos hasi sérüléseket szenvedett, beleértve a lép megrepedését. A Hells Angels világa nem az orvosi protokollokról híres: Vinny nem ment kórházba, legalábbis nem azonnal. Az ebből eredő belső vérzés, melyhez cukorbetegsége is hozzájárult később végzetessé vált: 1979. szeptember 12-én meghalt.

Girolamo halála után Sandy Alexander, a New York charter akkori elnöke Oaklandbe utazott, hogy kivizsgálja az esetet, és megállapításai szerint O’Farrell egyedül harcolt Girolamóval, egyetlen más tag sem vett részt a halálos bunyóban. Így Vinny halála után nem tört ki belső háború – épp ellenkezőleg: a klub lezárta az ügyet, ahogy az „üzleti” kérdéseket általában szokta. A hivatalos álláspont szerint fair fight történt, és nem sértettek meg klubon belüli szabályokat. A döntés vitatható volt, de a Hells Angels számára ez belső ügy maradt.

Michael „Irish” O’Farrell élete végül 1989 júniusában, egy San Leandro-i bár előtt ért véget. Egy Árja Testvériséghez tartozó férfi támadt rá, és késelte halálra. A háttérben valószínűleg elszámolási vita, hatalmi harc vagy egy elmaradt pénzügyi követelésből fakadó bosszú állt.

Big Vinny neve hosszú időn át összeforrt a Hells Angels klasszikus korszakával – azzal az időszakkal, amikor még nem léteztek kifinomult belső szabályzatok, és a konfliktusokat gyakran öklökkel, nem konszenzussal rendezték. Egy korszak, amikor a tekintélyt nem szavazták, hanem kivívták. Sokan a klub utolsó igazi „keményembereként” emlékeznek rá – olyan figuraként, aki még egy nyersebb, ösztönösebb világ rendjét képviselte. Nem épített mítoszt maga köré, és nem próbált megfelelni senkinek, nem akart többnek látszani, mint ami volt: egy súlyos ember, egy súlyos világ közepén, akinek jelenléte kitölti a teret.