„Anglia vagy a fulladás” – szerepelt a New York Daily News címlapján 1926. augusztus 6-án, azon az emlékezetes napon, amikor az amerikai Gertrude Ederle átúszta a La Manche csatornát. Ezzel a teljesítménnyel nem pusztán sporttörténelmet írt, hanem újraértelmezte, mit jelent nőnek lenni egy férfiak által dominált világban. Most, hogy alakja a filmvásznon is megelevenedik, érdemes felidéznünk, ki is volt ő valójában – az a kivételes személy, aki nemcsak rekordokat döntött, hanem egész generációkat inspirált.
A 20-as évek badass csaja
Gertrude Caroline Ederle 1905. október 23-án született New Yorkban, német bevándorlók gyermekeként. Kiskorától fogva szenvedélyesen vonzódott a vízhez; a család nyári lakhelyén, a New Jersey állambeli Highlands-ben gyakran merészkedett az Atlanti-óceán hűvös és vad hullámai közé.
Trudy nem az a tipikus 20-as évekbeli lány volt, őt nem lehetett beszorítani a korabeli társadalmi normák szűk keretei közé. Még az iskolát is otthagyta az úszás végett, amit édesapja, sikeres hentes lévén a kezdeti időkben meglehetősen nehezményezett.
Ederle tizenkét évesen csatlakozott a Női Úszó Szövetséghez (WSA) és még ugyanebben az évben felállította első világrekordját 880 yardos gyorsúszásban, amivel a valaha volt legfiatalabb világcsúcstartóvá vált. Ezt követően további nyolc világrekordot jegyzett. Összesen 29 nemzeti (USA) és világrekordot tartott 1921 és 1925 között.
Az 1924-es párizsi olimpián három érmet is begyűjtött, mégis csalódottan tért haza, mivel kizárólag csapatban tudott a dobogó legfelsőbb fokára állni (4×100 méteres gyorsváltóban). 100 és 400 méteres gyorsúszásban két bronzéremig jutott. Még Franciaországban volt, amikor megfogalmazódott benne az Angliát és Franciaországot elválasztó La Manche csatorna átúszásának gondolata.
A tervet hamarosan tettek követték, azonban első kísérlete kudarccal zárult. Nem szeretném a film kulcsfontosságú fordulatait spoilerezni, de annyit elárulhatok, hogy a WSA által kijelölt edző, Jabez Wolffe jelentős szerepet játszott az események alakulásában. Aki egyébiránt a csatornát 22 alkalommal kísérelte meg átúszni, sikertelenül. Trudy csalódottságában úgy döntött, hogy újra nekivág a kihívásnak, ezúttal Thomas William Burgess segítségével. Új csapattal és saját, gondosan kialakított felkészülési módszereivel készült a következő megpróbáltatásra.
„Az emberek azt mondták, a nők képtelenek átúszni a csatornát, bebizonyítottam, hogy tévednek”
– mondta Gertrude Ederle, 1926. augusztus 6-án miután 14 óra 34 perces úszásával Dovernél
partot ért. Ráadásul két órával megdöntve az addigi férfi rekordot.
A 20 éves sportolónőt az angol partoknál egy brit bevándorlási tiszt fogadta, aki elsőként az útlevelét kérte el. – Úgy tűnik ez a szerveknél valami korszakokon és országokon átívelő szokás lehet, lévén évekkel ezelőtt a jeges Dunából épp kikászálódó Ifj. Schirilla Györgytől is rögvest személyit kértek a rend éber őrei.
Visszatérve a hullámok királynőjére – ahogyan a sajtó elnevezte – a partot érve alig tudott lábra állni, a külseje egy bokszolóra emlékeztetett, hiszen arca a hullámok csapásai miatt kissé felpüffedt. A nyelve a rengeteg lenyelt sós víztől megduzzadt, így alig tudott megszólalni, ráadásul testét számos medúzacsípés borította.
A gyorsan változó árapályok, a kétméteres hullámok, a rendkívül hideg víz és a medúzák sokasága által még tovább nehezített 34 kilométeres extrém kihívást mindaddig csupán öt férfi volt képes teljesíteni.
Segítők és a támogatók
Ederle sikere nem csak az ő emberfeletti kitartásán múlott, hanem a mögötte álló, őt támogató személyeken is. Húga, Margaret mindvégig kitartott mellette, gyerekként kezdték az úszást, majd együtt folytatták a továbbiakban is. Mag igazi újító volt, feltalálta az első kétrészes fürdőruhát – egyszerűen kettévágta az egyrészest. És nem utolsó sorban Thomas William Burgess is, aki maga is átszúta a csatornát. Burgess olyan taktikai tanácsokkal látta el Ederle-t, amelyek kulcsfontosságúak voltak a sikerhez. Emellett különös gondot fordított a fiatal úszónő táplálkozására és az edzési lehetőségeire. Ederle csirkecombot, narancsot és zöldséges csirkelevest fogyasztott miközben az Elzász nevű vontatóhajó kíséretében haladt, amelyen a New York Daily News és a Chicago Tribune újságírói mellett, húga, apja, valamint edzője is jelen volt. Ez utóbbinak a lelkére kötötte, hogy csak abban az esetben vehetik ki őt a vízből, ha erre maga Trudy kéri őket.
Ez az esemény volt az első olyan sportközvetítés, amelynek részleteit vezeték nélküli kapcsolaton
keresztül továbbították. A hajóról küldött jeleket Londonban fogták, ahol az újságok azonnal
friss információkat szerezhettek Trudy hollétéről, haladási sebességéről és állapotáról.
A Gertrude Ederle életét és legendás teljesítményét feldolgozó Young Woman and the Sea című film nem csak a sporttörténelem egyik kiemelkedő alakját hozza közel hozzánk, hanem arra is emlékeztet bennünket, hogy a legnagyobb kihívásokkal szembenézve is képesek vagyunk elérni a lehetetlennek vélt próbatételeket, ha elég kitartóak vagyunk. Joachim Rønning rendező gondosan ügyelt arra, hogy a történet ne váljon egyszerű sportdrámává; a személyes kapcsolatok, a családi kötelékek és a korabeli társadalmi elvárások kivétel nélkül fontos szerepet kapnak a cselekményben.
Trudyt a Star Wars filmekből már ismert Daisy Ridley alakítja, méghozzá igen meggyőzően; karizmája ebben a szerepben is átjön. Kiválóan közvetíti a sportoló frusztrációit a dühödt női akarni vágyását a korabeli maszkulin sportvilágban.
Young Woman and the Sea – Official Trailer
A La Manche csatorna olyan kihívás, amely előtt még a világ legnagyobb sportolói is fejet hajtanak. Ederle azonban nemcsak hogy legyőzte ezt az akadályt, hanem új dimenzióba emelte a női sportolók elismertségét. Az általa felállított rekord egészen 1950-ig állt, amikor Florence Chadwick 13 óra 23 perc alatt teljesítette a csatorna átszelését.
A világrekordot felállító Ederle-t hazatérésekor New York utcáin kétmillióan ünnepelték, tiszteletére parádét rendeztek. Calvin Coolidge elnök „Amerika legkiválóbb lányának” nevezte, és édesapjától pedig megkapta a régóta vágyott piros sportautót is. Néhány hónapig ő volt a világ legismertebb embere, hiszen teljesítményével rácáfolt a nőkkel kapcsolatos sztereotípiákra.
Gertrude Ederle 2003-ban, 98 éves korában hunyt el. Hagyatéka azonban messze túlmutat az úszás világán, hiszen nemcsak az első nő volt, aki átszelte a La Manche csatornát, hanem egy olyan úttörő, aki megmutatta, hogy a nők is képesek a legkeményebb fizikai kihívások leküzdésére. A „Hullámok Királynője” története a bátorság, a kitartás és az elszántság örök szimbóluma, amely a mai napig példaként szolgálhat mindannyiunk számára.
Ha érdekelnek az olyan sztorik, amelyek nem pusztán a fizikai teljesítőképességről szólnak, hanem arról is, miként győzzük le a saját korlátainkat, akkor különösen ajánljuk figyelmedbe a Diana Nyadról készült portrécikkünket, valamint a róla szóló filmet.
Előljáróban és egyben kedvicsinálónak annyit, hogy 64 évesen behúzta, pontosabban beúszta az „Föld óceánjainak Mount Everest túráját”, amely egy 180 kilométeres maratoni úszást takar a kubai Havannától a floridai Key Westig.
