Odüsszeia helyett Niáda
Ha kíváncsi vagy a hosszú élet titkára, nem árt, ha sportolsz valamit. Lassan külön rovatot kell nyitnunk az időskori kiemelkedő sportteljesítményekről szóló cikkeinkből.
Írtunk mi már Kris Machnickről, aki a 80 évesen is falat mászik, valamint a 83 éves szemorvosról, aki a COVID alatt 3500 km-es túrát tett meg. A 90 fölött is szörföző nagyiról is esett szó, továbbá Marcel Rémy is megjelent az oldalunkon, aki még 99 évesen is falat mászott.
Mai cikkünkben egy fiatal csitriről lesz szó. Diana 62 évesen 180 km-t úszott az óceánban 53 órán át. Az új Netflix-film Diana Nyad hihetetlen történetét meséli el, aki 110 mérföldet úszott nyílt vízen cápaketrec használata nélkül. Diana Nyad Kubából Floridába úszásának vitatott eposzi története nemcsak azért izgalmas, mivel emberfeletti, hanem mert az úszás mellett kibontakozik egy fura életút is.
Megúszni a lehetetlent
A Kuba–Florida-átkelő a Floridai-szoroson keresztül régóta téma a maratoni úszók között. Kihívásokkal teli körülmények sorozata.
A La Manche csatornától eltérően, ahol a víz átlagos hőmérséklete körülbelül 16 fok, a floridai vizek melegebbek, néhol 24 fokos tartományba esnek, de ez egyben azt is jelenti, hogy veszélyes tengeri élőlények sokaságának ad otthont a felmelegedés következtében megváltozott áramlású óceán. Leginkább a cápáknak és a medúzáknak, amelyek közül akad olyan is, melynek csípése megbénít, sőt, akár meg is ölhet egy embert. A kiszámíthatatlan Golf-áramlat az áramlatokat is megfejthetetlenné teszi, így ha az úszót nem egy tapasztalt navigátor vezeti, előfordulhat, hogy a Mexikói-öbölbe vagy a Bahamák felé tolják el az irányt. Nyad esetében az utolsó négy úszásnál 10-15 percenként tervezték újra az útvonalat, hogy ne menjenek bele egy olyan áramlásba, amiben lehetetlen úszni. Ezért a hihetetlen logisztika, a hatalmas táv és a vízben leselkedő veszélyek miatt csak néhányan próbálkoztak meg vele. De azok is csak cápaketrecekkel körülvéve, köztük Nyad is a húszas éveiben, az első próbálkozása során.
A felszín alatt
Nyad, a film, november 3-án érkezett a Netflixre, főszerepben az Amerikai szépségben is remeklő Annette Bening. Bizalmasát és egykori szeretőjét Jodie Foster alakítja. A filmet Jimmy Chin és Elizabeth Chai Vasarhelyi rendezte, akik a 2019-ben mindent megnyerő doksit, a Free Solo-t is jegyzik.
Nyadnak 36 év alatt öt próbálkozásra volt szüksége, hogy elérje ezt az elképesztően nehéz és megterhelő bravúrt. „Nem sikerült 28 évesen.” – mondja a Bonnie Stolt alakító Foster a filmben. „Most 60 éves vagy, hogy gondolod, hogy sikerülhet?!” Ezt dolgozza fel a film. Mi ebben a cikkben azokra a mellékszálakra helyezzük a hangsúlyt, melyek kidolgozása véleményünk szerint emelt volna az alkotás nívóján. Tehát nem spoiler, sőt, érdemes elolvasni a film megnézése előtt is.
Csak az jöjjön, aki bírja!
A világon körülbelül 16 millió nyílt vízi úszót számlálnak, 116-an úsztak már 24 óra felett egyfolytában, de 48 órán túl folyamatosan csak 12-en. Diana Nyadnak minimum 52 órát kell úsznia, de csak jó esetben, az örvények döntik el, hogy a 166 kilométer az hány óra úszás lesz. 42 órát bírt ki 28 évesen. Szakértők szerint, egy adott pont után, csak az érhet célba, aki legtovább képes elviselni a pusztító fájdalmat a testben, amikor a forgók, csontok, izmok kezdik felmondani a szolgálatot. Egy épelméjű ember miért vállalja önként ezt a kínzást? A film hűen ábrázolja, ahogy a mentális leépülés is jön a távval.
Az agy a testtel együtt fárad el, jönnek a hallucinációk. Halálos végkimenetelű esetek is előfordultak már ilyen szintű maratonfutásoknál, úszásoknál. A film egyik erénye, hogy ez valahol egy szokatlan csajfilm.
Roadmovie, csak úszva. Soha ennyi nő nem fogott össze, hogy az Annette Bening
által remekül alakított, enyhén őrült Nyad álmát megvalósítsa.
A főszereplő, ha átkapcsolja magát gépi üzemmódba, esélyes, hogy mániákus. Így jutunk el a „Sárga köves úton a Taj Mahalig.”. Ahhoz, hogy megértsük Diana összetett személyiségét, az életébe is bele kell lapoznunk. A film ebben meglepően hiányos volt, pedig ez a kulcs.
Diana Nyad története
Nyad 1949. augusztus 22-én született New Yorkban. Lucy Winslow Curtis és William L. Sneed Jr. tőzsdeügynök gyermekeként. Édesanyja Charlotte N. Winslow dédunokája volt, aki a Winslow’s Soothing Syrup feltalálójaként híresült el. Ez egy mára már betiltott, de nagyon népszerű morfium alapú gyógyszer volt a kisgyerekek fogzási időszakához, amelyet 1849-től az 1930-as évekig gyártottak. Nyad ezen kívül Laura Curtis Bullard nőjogi aktivista dédunokája is.
Mostohaapja Arisztotelész Z. Nyad, egy görög-egyiptomi ingatlanspekuláns volt, aki örökbe fogadta Dianát, mikor feleségül vette édesanyját. Ezt követően a család a floridai Fort Lauderdale-be költözött. Nyad hetedik osztályos korától kezdett el komolyan úszni. A családi háttér azért érdemel külön említést, mert a sztori több pontján röpködnek az 500.000 dolláros, 40 fős szakmai stábbal támogatott úszások. Szponzora is volt, tehát az igazsághoz hozzátartozik, hogy Diana egy kőgazdag, elit családba született, ami persze semmit nem von le sportteljesítményéből. Annak ellenére, hogy aranykanállal a szájában született, nem volt könnyű élete.
Az 1960-as évek közepén beiratkozott a Pine Crest magániskolába, ahol Jack Nelson olimpikon edző felügyelete alatt úszott, aki, mint utóbb kiderült, rendszeresen molesztálta az úszó tanítványait. Diana tizennégy éves volt, amikor őt is zaklatta. Itt ne egy kikényszerített puszira gondolj, hanem nemi erőszakra. Ismerős ez valakinek? Úgy látszik, az úszósport vonzza az ilyen edzős történeteket.
Diana három Florida állambeli középiskolai bajnokságot nyert hátúszásban 100 méteren. Arról álmodott, hogy úszik az 1968-as nyári olimpián, de 1966-ban három hónapot ágyban töltött endocarditis-ben (szívhártyagyulladás), és amikor újra elkezdett úszni, elvesztette a sebességét.
Miután 1967-ben elvégezte a Pine Crest Schoolt, beiratkozott az Emory Egyetemre, de végül kirúgták, mert ejtőernyővel kiugrott egy negyedik emeleti kollégium ablakán. Szóval nem volt egyszerű figura. Mentálisan megroppant a traumái alatt. Ezután kis kihagyás után beiratkozott a Lake Forest College-ba, ahol újra úszni kezdett, hosszabb távokra koncentrálva. Hamarosan felfigyelt rá Buck Dawson edző, aki végre nem traumákat adott neki, hanem tudást. Ő volt, aki megtanította neki a maratoni úszást. Az Ontario-tóban rögtön az első versenyén 4 óra 22 perces női pályarekordot állított fel 1970 júliusában. Miután 1973-ban végzett a Lake Forest College-ban angol és francia szakon, Nyad 1973-ban beiratkozott a NYU összehasonlító irodalom doktori programjába, és maratoni úszókarrierjét is folytatta.
Nyad 1975-ben kapott országos figyelmet, amikor rekordidő alatt úszta körül Manhattan szigetét, tetejébe 45 km-t úszott, a jéghideg vízben. A top eredménye az volt, hogy 1979-ben, a Bahamák északi részétől a floridai Juno Beach-ig 164 km-t úszott. Szóval itt közel sem arról van szó, hogy hatvan évesen valamit be akart volna pótolni. Vagyis valamit mégis, volt egy sikertelen Kuba-Florida átúszási kísérlete. 1979-ben elért rekordja után Nyad sportújságírói pályára állt át, és 30 év szünetet tartott a maratoni úszásban. Négy könyvet írt az életéről és a távúszásról, az időskori testedzésről, de még az NFL-ről is. Igazi kalandos, összetett emberről van itt szó.
Dühből úszás és egyéb traumák
Nemcsak Diana írt könyvet, hanem egy pszichológus róla is, a téma adta magát. James W. Pipkin elemezte Nyad disszociációs zavarait a maratoni úszásai során, az életét átívelő bizonyítási vágyat és a traumákat feldolgozó úszásokat. Diana eleve szenvedett attól, hogy sok felmenője tett le valami maradandót az asztalra. Az ő képességei szellemi téren nem voltak ennyire komplexek, ezért az úszásban akart bizonyítani, mert abban tehetségesnek találták.
Egy független gyártású dokumentumfilm, a The Other Shore (2013 elején jött ki), néhány hónappal Nyad első sikeres úszása előtt már foglalkozott vele. Nyad 1978-as önéletrajzában a maratoni úszást úgy írta le, mint „a túlélésért vívott harcot egy brutális ellenséggel, a tengerrel, és az egyetlen lehetséges győzelem, ha megérinti a másik partot.”
A disszociatív zavar olyan betegségek gyűjtőfogalma, melyek kihatással vannak a fizikai és a mentális egészségre. A disszociatív zavar lehet rövid ideig fennálló, például egy trauma után, mely magától oldódik, de hosszú távon is jelen lehet, mely tartós zavart okozva komolyabb problémákat eredményezhet. A disszociatív zavar a legtöbb esetben akkor jelentkezik, mikor az érintett személyt túl sok stressz éri. További hajlamosító tényező lehet egy gyermekkorban elszenvedett trauma, amitől illetve annak feldolgozásától próbálja távol tartani magát a beteg. A disszociáció a traumatikus élmények memóriába való raktározásának és azok emlékbehívásának zavara. A memória, az identitás, a percepció, az érzelem és a viselkedés szétesése. A memóriába való beillesztést gyakran súlyos, traumatizáló élmény okozta, intenzív félelem akadályozza, érzelmi dermedtség alakul ki.
Események, történések, esetleg időszakok kiesnek a beteg emlékezetéből. Diana Nyaddal ez volt a helyzet. A film egyik legnagyobb hibája, hogy egy nagyon rövid párbeszédet mutat be arról az időszakról, amikor Dianát folyamatosan, éveken át molesztálta az edzője. Részben ez is az oka, hogy férfiakkal utána nem tudott kialakítani érzelmi viszonyt. De ez mellékszál. Érdekes a történetünk szempontjából, hogy Diana szó szerint kiúszta magából a traumáit. Bármilyen furán is hangzik ez.
Számok nyelvén
1974 júniusában Nyad 8 óra 11 perces női rekordot állított fel a 235 km-es Nápolyi-öböli versenyen. 1975: 26 évesen 45 km-t úszott Manhattan szigete körül (New York) alig 8 óra (7 óra 57 perc) alatt. 1978: 28 évesen próbált először úszni a kubai Havannából Key Westbe, egy évvel a Kennedy-korszak utazási korlátozásainak feloldása után. Augusztus 13-án, vasárnap 14:00-kor az óceánba merülve az Ortegosa Beach-ről (Havannától 80 km-re nyugatra) közel 42 órán át úszott egy 6,1 m×12,2 méteres acélcápaketrecben. Mielőtt a csapatorvosok kivették a ketrecből augusztus 15-én, körülbelül 122 km-t tett meg akkor. 1979: 30. születésnapján (1979. augusztus 21. és 22. között), az utolsó „versenyszerű” 164 km-es úszással felállította a nyílt vízi távúszás világcsúcsát (férfi és női kategóriában egyaránt). A kedvező szélnek és az őt segítő áramlásoknak köszönhetően 27 és fél óra alatt teljesítette a távot. Több szakértő, aki részt vett a 2011. évi globális nyílt vízi úszókonferencián New Yorkban, határozott meggyőződésének adott hangot, hogy Nyadnak megvan a fizikai képessége, és ami még fontosabb, a pozitív mentális állóképessége ahhoz, hogy teljesítse a Kuba-Florida közti öbölátúszást. Sportélettani tanulmányok kimutatták, hogy az extrém, maratoni típusú tevékenységekben a szellemi elszántság fontosabb tényező, mint a fiatalok fizikai energiája.
Tiszta vizet a rekord poharába
A Nyad-film tán legnagyobb hiányossága, hogy nem foglalkozik a rekord utóéletével, és a hozzá kapcsolódó számokkal. Ugyanis a laikus olvasó számára úgy tűnhet, lehet hogy csalt. Ez a filmből kimaradt.
Nyad ellentmondásos eredményét, amelyet a World Open Water Swimming Association (WOWSA) és a Guinness Rekordok Könyve sem ratifikált, a Netflix új drámája nem tárja fel. Ez nagy hiba. Aki utánaolvas a témának, rájöhet arra, hogy nem arról van itt szó, hogy húzatta magát vagy kiállt pihenni vagy elcsalták a távot. Messze nem. Az egész mizéria a körül van, hogy segítettek-e neki felvenni a rájavédő gumiruhát éjszakára. A sztori annyi, hogy hátul a cipzárt felhúzták neki. Komolyan ezen a bagatell baromságon megy a vita. A másik, hogy az izotóniás folyadék, amit ivott, az doppingszer volt-e. Itt már megengedőbb vagyok: lehet. Ezért is érdemes belemenni a részletekbe. Diana ötször próbálta meg, négyszer voltak ott, akik felülvizsgálták és nem találtak semmit. A másik dolog, hogy minden úszását körülbelűl 40 ember kísérte, több hajóval. Ez sincs benne a filmben. Nagyjából másfél millió dollárt költött a saját pénzéből. Ez sincs benne a filmben.
A legfontosabb, ami a csalással kapcsolatos vádak szól, hogy annyira mániákus úszó,
hogy minden esetben az orvosok szedték ki a vízből, mert féltek, hogy belehal, és nem
vállalták a kockázatot. Egy ilyen karakter nem csal, inkább megdöglik.
Az ördög(rája) a részletekben rejlik
Cápák, medúzák, ráják, az a helyzet, mint a híres darabban: Nem félünk a farkastól, nem esz meg csak megkóstol. Egy cápariasztó készülékkel úgy ahogy el tudták űzni a cápákat, és nem véletlenül volt ott a biztosító stáb sem. Az igazi gondot a „portugál ember a háborúban” (The Portuguese Man of War) nevű medúza okozta. A magyar neve portugál gálya. Egészen fura medúza, olyan, mintha egy sci-fi szereplője lenne. Az élőlény hossza 9-35 centiméter, a fogófonál rendszerint 15 méter, ritka esetben elérheti az 50 métert. Érintésük veszélyes, mert a benne lévő, csípést okozó csalánsejtek komoly mérget tartalmaznak. Diana esetében egyszer egészen biztos, hogy az alkarján és a nyakán lévő medúza csípése légzési nehézséget okozott nála, ami végül az úszás befejezését követelte meg.
Az edzés már maga a táv
Nyad becslése szerint egy „expedíciója” körülbelül 500 000 dollárt emésztett fel, tehát másfél millió dollárt pancsolt el a három próbálkozás során. A többit a szponzorok állták. De mire is ment el ennyi pénz? Először is végtelen mennyiségű tervezésre és szakmai segítségre, na, meg állandóan keresték a jó beszállási pontot a távhoz. Nyad 2010. január elején kezdett el edzeni. Januártól júniusig a karibi St. Maarten-szigetén telepedett le, és minden második héten 8, 10, 12 és 14 órás úszásokat tolt. Ezután Key Westbe helyezte át edzését, és miközben a kedvező időjárási körülményekre várt, 24 órás úszásba kezdett.
Annak érdekében, hogy Nyad egyenes vonalban úszhasson, speciálisan tervezett, lassan mozgó katamarán támogató hajója 3 m hosszú segítő gumicsíkot lógatott a vízbe. Éjszaka a fehér szalagot piros LED-lámpák váltották fel. Az összes korábbi úszás során nehezen tudta szem előtt tartani a vezetőcsónakot, és hajlamos volt letérni az irányról. Egy csónakot egyenes vonalban tartani az óceánban, miközben 1-2 csomós sebességgel halad, nagyon nehéz, katamaránja tolóerővel és speciális tengeri horgonnyal volt felszerelve, hogy stabilizálja az irányt.
Ötödik pecsét
2013-ban ötödik próbálkozására, 64 évesen végül sikerült átúsznia Havannából a floridai Key Westbe. Diana Nyad a harmadik és legidősebb ember, aki átkelt a Floridai-szoroson Walter Poenisch 1978-as és Susie Maroney 1997-es maratoni úszása után. Maroney cápaketrecben úszott. Poenisch esetében köztudott, hogy békaláb használatával és számos rövid pihenővel tette meg a távot. Nyad medúza védőruhát, cápákat elkergető búvárokat és elektronikus cápariasztó eszközöket használt. Látható, hogy egy ilyen expedíció pénzkérdés is, mindamellett elképesztő emberi teljesítmény. Kubából Floridába való átkelésének hivatalossá tételét megtagadták a ratifikáció hiányos dokumentációja, és egy olyan szervezet szabályai miatt, amely az úszás idején nem létezett. Dianát negyven ember figyelte minden útján, a GPS adatok megvannak. Nem az a kérdés hogyan csinálta meg, hanem hogy hogyan élte túl. Egészen elképesztő teljesítmény. Nemcsak a 20 éves úszóké a világ.
