Egyik 19, másik 8 híján 100.
A 92 éves korában is szörföző Nancy Meherne feladja a leckét, hogy ne adjuk fel.
Nemrég írtunk az 50 évesen is versenyeket nyerő csodaemberről, Kelly Slaterről. Tom Brady is 44 éves korában hagyta abba a nagyon magas fizikai igénybevételt igénylő amerikai focit. Ezek az emberek hivatásos sportolók, de maga a sport mindenkié. A reklámok és a világ azt sugallja, csak a fiatalok világához tartozik, de ez nagy tévedés. Az a termékek eladásáról szól, maga az életvitelként űzött bármilyen testmozgás az öröm és önismeret egyik igazi forrása.
Nancy Meherene ezt elég sokáig kitolta. Nancy egyszerű nyugdíjas életet él Új-Zélandon a tenger mellett, kertészkedik és hullámlovagol.
A deszkát, amit használ Új-Zélandon készítették az 1970-es években, annyira lekopott, hogy immár
habkőszerű formának tűnik, a kék és piros mintája már régen eltűnt, de könnyen hordozható.
A 14 fokos hőmérséklet ellenére gyakran csak fürdőruhát hordó hétgyermekes nagymama derékig gázol, megvárja a tökéletes hullámot, és rádobja magát.
Nancy 1929-ben, a nagy gazdasági világválság kezdetén Wellingtonban született. 20-as évei elején a képzés után elhagyta egy ideig Új-Zélandot, hogy Angliában és Európában tanuljon és dolgozzon. A hétvégéit és szünidejét a régió felfedezésével töltötte. Akkor sem volt ijedős: autóstoppal, vonatperonokon aludva, sőt egyszer egy kis francia falu temetőjében aludt, mert nem volt máshol megszállni. Utazásai során Indiába, Afganisztánba, Szíriába, Libanonba és Pakisztánba is eljutott, ahol három hónapig tanított egy iskolában. Miután visszatért Új-Zélandra, gyermeket nevelt férjével, Douggal, miközben általános iskolákban tanított. Negyvenes évei elején kezdett szörfözni, amikor Sumnerben élt, és kölcsönkérte fia deszkáját. Azóta tart a sós, hullámos szerelem.
„Mindig is szerettem szörfözni, de nem próbáltam meg soha felállni. Megyek, amikor csak tehetem.”
Simon Brown, aki egyébként csupán 63 éves „kölyök”, a Sumner Longboarders Klub alapító tagja, úgy véli, Meherne szörfösnek minősül, annak ellenére, hogy nem áll fel, „mert nem csak úszni megy, hanem bemegy a durvább hullámok közé is”. Brown 40 éve látja Meherne-t a vízben, és azt mondja, hogy sokak számára inspiráló.
Nancy annak ellenére, hogy a víz gyakran csak 14 fokos, várja az erős, nagy hullámokat, nem a kicsiket, „kicsik, akik túl gyorsan megállnak” –mondja, és szereti „az energiát, amit a nagy hullámok hoznak”.
Nancy egészségének nagy titka nincsen. Sok éve vegetáriánus, fiatal kora óta szokott cukormentes diétákat tartani. Azt sem saját maga miatt kezdte el, hanem az édesapja az első világháborúban gyomorlövést szenvedett és neki ajánlották. Ezen kívül taichizik és a táncol, ha tud kivel. Sokat hallgat zenét. Ez a furcsa szokása onnan ered, hogy zenetanárként dolgozott nyugdíjazásáig. Tanítása módszerében a humort és a játékosságot emelte ki, de nagyon realistán látja azt is, hogy könnyebb ének-zenét nevetve tanítani, mint kémiát és matematikát. Ha már matematika, az életkor csak egy szám.
Valami lehet a szörfözés mögött, hiszen egyre többen űzik egész magas korban is. A 70 éves dél-afrikai Bernie Shelly is megüli a hullámokat.
Az angliai, cornwalli Andrew Forest bizonyosság arra, hogy sosem késő, ő 44 évesen kezdett el szörfözni, most 72 éves.
Tudom sokaknak az jut eszébe, hogy jó, de mi messze vagyunk a tengerektől, viszont Julia „Hurricane” Hawkins 105 évesen is eljár futni, sőt, rekordot is állított fel.
Nancy-t meg már nem kell bemutatni.
Egy saját tapasztalatomat is megosztanám, egy nap Tel-Avivban elmentem futni, mármint hosszabban, és mindig a szabadtéri edzőparkokban álltam meg kifújni magam (ott volt ivókút). Azt vettem észre, hogy mindegyikben vegyes közösség van sok idősebb emberrel, hatvanasokkal is, akik ugyanúgy fekvőztek, húzódzkodtak. Ki-ki képességei szerint. Nálunk sajnos nem mernek lemenni, vagy kevesebben az idősebbek.
Ami még szomorúbb a kicsiket meg sokszor szüleik hajtják el a felnőtteknek szánt elemek elől. A játszóteres cikkünk témája innen is adta magát. Valójában, ilyen helyeken mindenki odafér az elemekhez. Aki életében próbálta magát 10x felhúzni, tudja, hogy sok szünettel jár ez. Az idősebbeknek ez jó lehetőség, hogy ne izolálódjanak, a fiatalok tapasztalatom szerint abszolút nem kirekesztőek, a tetoválás és zene senkit ne zavarjon meg. Egészen érdekes beszélgetések tudnak kialakulni, ha három generáció kerül egymás mellé. Erről majd külön is szeretnék mesélni. A tudatnak is megvan a maga külön extrém sportja, hogy legyőzzük az előítéleteinket, és kilépjünk a közhelyek komfort zónájából. Most el is megyek egyet bicajozni. Minden cél nélkül.
