Jeff Divine élete egy mondatban, zen tömörségben, általa megfogalmazva:
„Először szörföztem, majd fotóztam. Ahogy a dolgok komolyabbra fordultak, először fotóztam, majd később szörföztem.” Aztán eltelt negyven év. Ennek a korai legendás időszakába pillantunk most be.
Az ember, aki ott maradt
Kevés szörffotós állíthatja magáról, hogy megörökítette a sportot, amikor az még szubkultúra volt, és nem egy mainstream közeg, amit mindenki ismer, sőt mi több, szörfipar. Jeff Divine a szörffotózás egyik korai, de a mai napig kattintgató mestere.
A kaliforniai La Jollában nevelkedett Divine 1966-ban kezdte el dokumentálni a szörfözést. Az 1970-es évekre pedig az egyik kiemelkedő sportfotós lett. Ott volt a szörfözés egyik legizgalmasabb időszakában a Hawaii Oahu északi partján. Ez a szörfözés egyik Meccája. Mindenki, aki teheti, ellátogat ide, a helyiek nem feltétlenül nagy örömére. A North Shore-ról még játékfilm is készült 1987-ben. Jeff egyszer elutazott Ohaura és ott is ragadt 35 évre. Itt örökítette meg a szörfözés máig ikonikus legendáit, mint Montgomery “Buttons” Kaluhiokalani és Gerry Lopez (más néven Mr. Pipeline).
Az 1970-es szörfös színtér
A 70-es évek fordulópontot jelentettek a szörftörténelemben, ezekben az években a professzionális szörfipar még nem létezett, de a gondolat igen. Akkor alakultak ki a máig ismert versenyek, ahogyan azt ma ismerjük. A szörfös jelenlét még kicsi volt, az álom viszont nagy. Az első versenyeken inkább kézrázogatással, elismeréssel, hátba veregetéssel jutalmazták a sportolókat, mintsem értékes anyagi nyereményekkel.
Ezek azok a napok, amikor a legnagyobb legendákkal is szó szerint összeütközhettél a hullámokon. Aztán persze lehet, hogy lecsaptak, de ki ne akarná, hogy egy szörfisten lecsapja.
A hosszú haj, a pszichedelikus minták a deszkákon és a pólókon továbbra is tomboltak, és Jeff Divine sem volt kivétel a szabály alól. „Hippi varrónők készítettek nekünk egyedi ingeket, hímzett nyakkal és kókuszgombbal.” –mondta egy interjúban.
A legjobb szörfdeszkák sokszor még garázsban készültek nem nagy gyártók termékeiként.
A dizájnok bumfordian amatőrök voltak, de pont ez adta természetes bájukat. Autentikus és személyes.
Az egyszemélyes szörftörténet
Divine munkája révén 1971-ben fotóriporter pozícióba került a Surfer Magazine-nál, ahol megkezdte a mintegy 37 éves utazását a föld szörfös helyei körül.
A bázis természetesen Oahu északi partja maradt. A Surfer Magazine és a Surfer’s Journal fotószerkesztőjeként dolgozott 35 évig. Ennek köszönhetően Mr. Surfphoto archívum Divine is lehetne a neve.
Jeff rendelkezik a szörf történelem egyik legnagyobb archívumával 1970 és 2009 között.
Megjelent művei közé tartozik: A szörfözés mesterei 1. kötet (The Surfer’s Journal), Surfing Photo fényképek a hetvenes évekből, készítette: Jeff Divine (Tom Adler Books, artbook.com) Jeff Divine által a nyolcvanas években készített szörfözési fényképek (Tom Adler Books, artbook.com) Legends of Surf (Duke Boyd, MVP Books)
Munkáit szólóban is világszerte sok helyen mutatták be: USA, Anglia, Japán, Portugália, Franciaország és lehetne sorolni.
Jeff Divine fotói nemcsak a sporteseményeket örökítik meg, hanem a tágabb értelemben vett szörfkultúrát is. A hullámokat keresni vágyó szörfösök újabb hullámait, az egyre növekvő profi színterén át a tengerparti parkolók szubkultúrájáig. A szörfös helyeken tapasztalható lokalizációval is foglalkozott. „Ha nem itt élsz, ne szörfölj itt!” idegeneket kirekesztő hozzáállás sok helyen felütötte a fejét, ahogy a szörfkultúra elkezdetett népszerű lenni.
(Lásd cikkünket a szörfnácikról, akkor jobban fogod érteni, mi is ez.) Megörökítette a nyers korszakot Kaliforniában, Hawaiin és persze ahová még eljutott, Ománban, Dubajban, Indonéziában is készített különleges fotókat. A hatvanas évek vége, a hetvenes évek eleje azért is érdekes időszak, mert a hippikorszak sablonjai, a fura napszemüvegek, a pszichedelikus zenék és képzőművészeti rajzok azt sugallják, hogy mindenki minimum LSD-vel itta a reggeli kávéját. Jeff beszámolói alapján azonban ez a kép sokkal árnyaltabb.
Búzafű shake Vs. Crackcocaine
A hetvenes évek hozta el a szellemi nyitás időszakát, ekkor jelent meg nyugaton komolyabban a buddhizmus, a Krisna hívők és egyéb vallási csoportok, de az őshonos indián kultúrákat is újra felfedezték. A testkultúra, a sport újabb hullámai, pontosabban egyenesen újabb sportok jelentek meg. A szörf mellett ez a gördeszkázás, de a klunkerezés, a hegyi terepbiciklizés is ekkor alakult ki. A rockzene, Woodstock meg a filmek azt sugallták, hogy mindenki be volt állva, de Jeff szerint ez nem volt így. Egyfelől pont hogy nagyon sok konzervatív figura volt, és a hollywoodi filmekben nem látod, hogy mennyivel több volt az ilyen alak. Másfelől sokan mai szemmel is nagyon egészségesen éltek. Maga Divine is. Teljes kiőrlésű rozskenyereket ettek, csírákat neveltek a hűtőben, és forrásvizet ittak, sokan ekkor lettek vegánok is.
A természet gyermekei akartak lenni, egyfajta egyszerűbb élethez szerettek volna visszatérni. Ez volt az első társadalomban is számottevő nagyobb hulláma a vegetarianizmus kultúrájának is. Nem véletlen hogy a nyolcvanas évek egészség és fitneszmániás korszaka is Kaliforniában alakult ki.
A lényeg, hogy ez a korszak egyszerre volt nagyon koszos és nagyon tiszta is. A két véglet egymás mellett élt. Szerencsére vannak olyanok, mint Jeff Divine, aki még itt van és tud mesélni a képeivel erről a vibrálóan izgalmas korszakról. Ahogy a mondás tartja, a szörf életben tart, mert: Surfing is life, the rest is details.
