Pálmafák, kókuszdió, aranyszínű homok, kristálytiszta víz, végtelen napsütés, boardshort és napszemüveg – nagyjából ezek az első képek, amik egy tengerparttal nem rendelkező országban számunkra a szörfözésről beugrik. Leszámítva persze a core arcokat, akik nagyon is tisztában vannak vele, hogy a hullámszörfözés nem csupán az USA, Ausztrália, Franciaország, Portugália, Marokkó és Indonézia tengelyen lehetséges. Érdekességképpen hoztunk nektek 5+1 olyan helyszínt, amikkel kapcsolatban valószínűleg a szörfözés lenne az utolsó dolog, ami eszetekbe jut.
Izland
„Hideg, gyönyörű, kiszámíthatatlan”- így írta le az izlandi szörfkörülményeket a veterán szörfösnek számító Atli Gudbrandsson, akinek szavaival azt hiszem sokan látatlanban is könnyedén egyetértenek. A szörfözés elengedhetetlen velejárója az időjárás ismerete, az Atlanti-óceán északi részén található szigetország esetében pedig ez fokozottan igaz. A sarkvidéki körülmények ugyanis könnyedén megtréfálhatják az örök jég birodalmának tökéletes és üres hullámait kereső szörfösöket.
A fagyos víz, a hóviharok, a brutális szél és a kiszámíthatatlan időjárás csak egy részét képezik a kihívásoknak, ha sikerül kibogarászni az előrejelzésekből a legjobb szörfözést ígérő időszakokat, akkor sem árt tiszteletben tartani a szpotot, hiszen a vulkanikus eredetű reef breakek borotvaéles sziklákkal vannak aláaknázva.
Ez azonban ne ijesszen el senkit, még a kezdőket sem, ugyanis akad azért egy-két barátságosabb partszakasz is, mint például a népszerű turistacélpontnak számító Sandvík fekete homokos strandja. A legjobb helyek alig egy órára találhatók a fővárostól, izlandi szörfözés központja ugyanis a Reykjanes-félsziget, ahol egy holdszerű tájat szemlélve merülhetünk el a jéghideg óceánban.
A legjobb időszak október és március között van, ilyenkor általában minden oldalról rendszeres viharok és swellek támadják a szigetet.
Irán
Vallási fundamentalizmus, politikai villongások és az amerikaiakkal való szembenállás az, amivel Irán napi szinten jelen van a sajtóban. Létezik azonban az országnak egy másik, főként fiatalok által képviselt arca, ami az 1979-es forradalom előtti, nyitottság és modernizálódás útján elindult Irán eszmerendszerét vinné tovább. Éppen emiatt (még ha az ajatollah és a konzervatív politikai elit próbálja is tiltani) rengeteg nyugatról érkező szubkultúra tört utat magának a kulturális elnyomásban.
Ilyen a szörf is, amit alig néhány éve nyugati segítséggel fedeztek fel maguknak a helyiek, akik között az iszlám helyi, rendkívül szigorú értelmezésével szembemenve több női rajongó is akadt. Easky Britton és Mona Seraji vezette szörfiskola és az első iráni női szörfös Shalha Yasini történetét még egy díjnyertes dokumentumfilm, az Into The Sea is feldolgozta. A lehetőségek szörfözésre egyébként elég korlátozottak a perzsa országban. A szörfrégió az ország dél-keleti, Pakisztánnal határos Szisztán és Beludzsisztán tartomány Ománi-öbölben fekvő partszakaszára korlátozódik.
Az Arab-tenger ezen része nem éppen a tökéletes szörfkondícióiról híres, azonban a monszun időszak és az Üvöltő Negyvenesek (Roaring Forties) szélcsoportjának köszönhetően időszakosan ugyan, de egészen jó wind swellekkel találkozhatunk.
Alaszka
Alaszkáról időjárási viszontagságok tekintetében nagyjából hasonló dolgok mondhatók el, mint Izlandról, azzal a különbséggel, hogy elhelyezkedéséből és az állam nagyságából adódóan itt sokkal stabilabb hullámok várnak. Itt biztosan találsz még olyan szpotot, amit korábban még soha senki nem szörfözött meg. Mindezek ellenére ajánlott elkerülnie az államot annak, aki a klasszikus szörfélményeket keresi. Alaszka a vérbeli felfedezőknek való terep. Egy olyan hely, ahol szinte kötelező jelleggel kell keverni a hegymászást a szörfös tapasztalatokkal. Fjordok, gleccserek és hófödte hegyek szegélyezik az utat az érintetlen vadonban – pont úgy, ahogy azt elsőre elképzeled. A helyi szörfélet többnyire az Alaszkai-öböl Jakutat térségében összpontosul, amit a Csendes-óceáni swellek tesznek szörfözhetővé. A tavasztól őszig tartó szezonban a víz hőmérséklete itt a csontig hatoló 0,5 Celsius-foktól egészen a már kellemesnek mondható 15 Celsius-fokig alakulhat.
Az időnként barátságosabbnak tűnő viszonyokért a Kuroshio- és Oyashio-áramlatok felelnek, amik délről szállítanak melegebb víztömegeket Alaszka felé – persze még így sem hagyható el a vastag neoprén használata.
Michigan-tó, USA
A világ egyetlen édesvizi tava, ami képes arra, hogy rendszeresen szörfözési lehetőségeket biztosítson. A tó környékén uralkodó időjárási körülmények ugyan általában messze állnak a tökéletestől, de olyan erősségű szelek fújják, amik képesek élvezhető hullámokat generálni, főként a keleti partszakaszán. Annak ellenére, hogy a nyár végétől télig tartó szezon nagyjából havonta tíz szörfözésre alkalmas nappal kecsegtet, hatalmas népszerűségnek örvend a sport a Michigen-tavon és közel hetven szörfszpotot tartanak számon a térségben. Érdekesség, hogy a Nagy-tavak tórendszerhez tartozó tavon már 1945 óta szörföznek, ami nem véletlen, ugyanis az első riderek a csendes-óceáni hadszíntérről Michiganbe visszatérő második világháborús katonák voltak, akik hozták magukkal a Hawaiion vásárolt szörfdeszkáikat.
Észak-Korea
Jól látjátok, a világ legzártabb országa is felkerült a listára. Főként politikai, de természeti adottságok szempontjából is egy kisebb csoda, hogy beszélhetünk észak-koreai szörfről, de bármennyire is meglepő létezik! Érdemi szörfözéssel ugyan továbbra is csak délen találkozni, de az ország második legnagyobb városától, Hamhungtól nem messze létrehozott Majon Bathing Resort is kecsegtet időnként hullámokkal. Főként tanulós wind swellek érik Észak-Korea keleti partját, de néhány térségben kialakuló trópusi vihar is rásegít ezekre. Található itt egy szörfiskola is, aminek még saját web- és Facebook-oldala is van, bár az is igaz, hogy 2016 óta semmit nem hallatott magáról. Az észak- korai szörfprogram vezetője egyébként a kínai nemzeti szörfcsapatot is edző olasz Nik Zanella volt, akinek Instáján találhatók friss posztok, így minden bizonnyal megúszta a nem éppen kockázatmentes kalandot.
+1 Antarktisz
Az Antarktiszt nem véletlenül kapcsoltuk extraként a felsoroláshoz, hiszen annak az esélye, hogy bárki a Déli-sarkvidéken szörfözzön szinte a nullával egyenlő. Ehhez gyakorlatilag vagy egy expedíciós kutatócsoporthoz kell csatlakoznunk, vagy legenda státuszú Red Bull-sportolóvá kell válnunk, olyanná, mint a chilei Raúl Navarro, aki 2013-ban eredt az antarktiszi óriáshullámok nyomába. Gyakorlatilag kizárólag ő és a Surfer magazin 2000-es években összeállított elit csapatának tagjai szörföztek eddig a világ legkiszámíthatatlanabb vidékén. Navarro a Déli-Shetland-szigetek részét képező György király-szigetet célozta meg, ahol tíz napot töltött stábjával állandó készenlétben, a 24 órás világosságban. Azt talán mondanunk sem kell, hogy az Antarktisz a világ legveszélyesebb szörfszpotja.
Védőruha nélkül elegendő két perc a jeges vízben ahhoz, hogy végzetes hipotermia lépjen fel. Hogy hogyan kerülték el ezt az állandó veszélyforrást és mi lett a kimenetele az expedíciónak, azt megtudhatjátok a Red Bull Navarróról készített dokumentumfilmjeiből. A rövidebb vágást megtaláljátok a Youtube-on, míg a közel félórás, bővített kiadást a Red Bull hivatalos oldalán nézhetitek meg.
