A 83 éves nyugdíjas szemorvos a legöregebb ember, aki végigcsinálta 3500 km-es túrát.
Az életkor csak egy szám, dobálóznak 50-es formák vele. De 83 évesen tényleg megdöbbentő, ha valaki majd egy éven keresztül túrázgat, és szinte le sem jön a hegyről.
M. J. Eberhartnak, a nyugdíjas szemorvosnak, túrázós hosszú hétvégéje, vagyis éve volt. Pontosabban mint Forrest Gump, egyszer csak elindult januárban és november elején fejezte be a folyamatos túrát. 83 évesen a „Nimblewill Nomad” (fürge nomád) bekerül az Appalache-ösvényt megjárók rekorderei közé.
Eberhart a massachusettsi Daltonba érkezett meg, és így ő lett a legidősebb túrázó,
aki megjárta a több mint 3500 kilométeres ösvényt Georgiától egészen Maine államig.
A „kukac” becenévre hallgató Appalache-ösvény a georgiai Springer-hegytől a maine-i Katahdin-hegyig húzódik 14 államon keresztül, hegyeken, erdőkön és utakon áthaladva. Georgia és Maine között ez nagyjából 2190 mérföldes (3524km) utat jelent. Körülbelül évente hárommillió ember érinti az útvonalat, akár néhány kisebb túrára, akár többnapos szakaszokra.
A most 86 éves Dale Sanders még „kölyök korában”, 82 évesen tette meg a hosszú utat. Ő volt, aki eddig a legidősebb túrázó rekordját tartotta. Sanders Eberharttal tartott a túra utolsó szakaszán. „Rekord tolvaj” – mondta nevetve Mr. Sanders. Később így nyilatkozott: „Egyáltalán nem vagyok csalódott, hogy megcsinálta. Sőt. Valójában ez csak inspirálja az idősebbeket, és engem is, hogy sok élmény áll még előttünk. Egy a célunk. Hogy menjen ki mindenki a szabadba. Igaz, Eberhart egy kicsit túltolta.”
Amerikai Odüsszeia
Ez egy gyalogos Odüsszeia volt, amely januárban indult az alabamai Flagg Mountain-i otthonából, és egynapos túrák sorozatából épült fel, amelyek Georgiába vitték. Ha már ott volt, elindult az Appalache-ösvényen. Fokozatosan haladt. Ha már elérte az alabamai államhatárt, átugrott Georgiába, onnan átnézett Dél-Karolinába. De ha az ember Dél-Karolinában van, akkor érdemes felnézni Észak-Karolinába, onnan csak egy köpés a csodás Virginia, és az ember észre sem veszi, de már Marylandben van. Szóval elmegy egy év.
Mindössze egy hat kilós csomagot vitt magával, kis sátorral, hálózsákkal és egyéb alap felszerelésekkel.
A „Nimblewill Nomad” néven is ismert Mr. Eberhart persze nem egyben, hanem szakaszonként tette meg a távot. Néha a barátok és a támogatók kirándultak vele, néha hatalmas esőkben ázott egyedül a hidegben.
Ma már azért nem annyira veszélyes, mint régebben, hiszen az Appalache-ösvényen túrázó emberek közösséggé váltak online térben és egyéb módón is, és a „hashtag-erdő”, meg az ösvények nevével hivatkozott tippekek, figyelmeztetések és egyéb információk segíthetik a kezdő túrázót is.
A természetvédelmi szolgálat nem ellenőrzi a naplókat, a hostellátogatásokat vagy más írásos dokumentumokat, amelyek arról számolnak be, hogy valaki végigjárta a túrát. Ehelyett szigorú becsületkódex létezik. „Nem figyeljük, hogy megérintett-e minden fehér lángot.” – mondta a természetvédelmi szolgálat vezetője, utalva a fákon lévő festékjelzőkre, amelyek tudatják a túrázókkal, hogy jó úton járnak.
De ez nem is erről szól. Hősünk már harmadszor túrázta végig életében ezt a hatalmas távot, nem a kérészéletű sikerre hajtott. A másik két alkalom 1998-ban és 2001-2002-ben volt. Vagyis azt egészen fiatalon, 60-63 éves korában tette meg 12 hónapon belül a teljes távot, a ma 83 éves örökifjú túrázó.
Miután több száz mérföldet tett meg a túrájából azzal, hogy Alabamából is gyalog indult, 2020. március 1-jén már az Appalache vonulatán haladt. Átlagosan naponta körülbelül 20 km-t tett meg. Ami nem lehetetlen, de ne feledjük, ezt 83 évesen. Júliusban már New York–Connecticut állam vonalán járt, amikor egy barátja erőnek erejével leszedte az ösvényről, és Maine-be vitte, mert beteg volt és azt akarták, hogy elkerülje a rossz időjárást. De pár napra rá már jobban volt és visszagyalogolt dél felé a túraútvonalra és folytatta.
„Ha egyszer belemerülsz, az segít” – mondta Eberhart… „Minél jobban belevágsz, annál elkötelezettebb leszel. Érdemes elmerülni valamiben, úgy tudod magad legjobban biztatni, hogy elmélyülsz valamiben.”
A túra mentális és fizikai elhatározást igényel. „Nyolcvan százaléka mentális őrültség”
„És ez az oka annak, hogy olyan sokan kudarcot vallanak. Kicsit őrültnek kell lenni.” – mondta Mr. Eberhart.
2016-tól fogva bár volt lakása Mr. Eberhart nagyrészt az utazó lakókocsijában élt. „A lakókocsik szabadba, lehetőleg a hegyekbe vágynak, vigye ki oda a lakókocsiját, és boldog lakókocsija lesz” – mondta Eberhart a The Times-nak a kalandvágyó nyugdíjasokról szóló cikkben.
Gyerekei, unokái tudnak a túrázó öregről, naponta beszéltek vele a túra alatt, csak az öreg néha nem veszi fel, olyankor aggódtak. Egy éven át, amíg tartott a végtelen túra, nem vágta le a haját és nem borotválkozott. Az út alatt sajnos volt beteg is, 10 kilót fogyott, és voltak olyan pillanatok, amikor megomlott és abba akarta hagyni. Mr. Eberhart elmondta, hogy minden nap harcolt a teste fizikai fájdalmaival, beleértve a lábfájdalmat is, amitől néha könnyekre is fakadt. De gyakran gondolt Lance Armstrongra, a kerékpárosra, aki egyszer azt mondta, hogy a „fájdalom csak átmeneti, de a leszokás örökké tart.”
Több ezer mérföldes túra után Mr. Eberhart nem habozott, amikor megkérdezték, mit tervez a következő lépésben. „Nem tudom” – mondta, „83 éves vagyok. Csak remélem, hogy holnap is itt leszek.”
Egy „bolond”, ki százat csinál. Old boys rulez!
Az, hogy a test mire képes, egy dolog, de a tudat frissessége sok minderre sarkalhatja az „öregfiúkat”. A hegymászós, filmes cikkünkben említettük, hogy a „piszkos” Fred Beckey 94 éves koráig (RIP2017) folyamatosan túrázott és mászott is. Végig a hetvenes és nyolcvanas éveiben, amíg bírta.
Az acélnagypapa Gustaf Hakkanson, akit 66 évesen nem hagytak indulni a Sverigegaloppaten (a svéd Tour de France), nem hagyta annyiban. Pénze nem sok volt, de kedve igen, az elutasítás után felpattant saját régi Kärnan bringájára, és vonatozás helyett durván 1600 kilométert tekert északra. A startvonalhoz. Onnan tette meg már csak levezetésként a versenyt, amit csodák csodájára meg is nyert. Persze, ma már a szétdoppingolt mezőnyben esélye sem lenne, meg az akkor még amatőr verseny volt. De ez akkor is brutális eredmény (Sverigegaloppet is kb. 1700 km, napi cirka 260 km tekerés). 1959-ben 74 évesen kerékpáron gurult el Jeruzsálembe. Halleluja!
