Ki a kis blues-t nem becsüli, az a nagy filmet nem érdemli
A Blues Brothers számunkra egy film, de valójában Dan Aykroyd szívének egy darabja. Rajta kívül soha senki nem hitt benne. Kezdve azzal, hogy nem akartak vele zenélni, főleg nem blues-t. A Saturday Night Live sem kívánta a műsorára tűzni, csak amolyan adás előtti bemelegítésnek. Majd amikor befutott, nem szándékoztak belőle albumot kiadni. Majd miután annak is sikere lett, nem óhajtottak filmet belőle. Végül a film elkészültekor sem jósoltak nagy jövőt, mivel jóformán semmi nem stimmelt körülötte. Még a forgatókönyv is ingatag lábakon állt. Ennek ellenére siker lett.
Mi is a Blues Brothers titka valójában?
A válasz egyszerű, ha láttad a filmet, mégis nehéz elmagyarázni. Saját stílusa, világa van. A poénjai, az egész hangulat csak a saját univerzumában értelmezhető. Ez az univerzum pedig pont olyan, mint a miénk, csak nagyobb szív és lélek van benne. Minden egyéb blues.
Az eredeti másolat Blues Brothers
A Blues Brothers legalább annyira, soul, bluegrass, korai R’n’B és rock and roll, mint amennyire blues. Azonban egy dolog nem vehető el tőlük, hogy nincs saját számuk. Tulajdonképpen azt a régi fehér középosztálybeli hagyományt folytatták, miszerint a feketék stílusát, számait lemásolva nagyobb pénzt kerestek feldolgozásokkal, koppintásokkal, mint az eredeti előadók. A jómódban felnövő Aykroydnak és Belushinak ez csak egy zenei játék volt. Ez nem gonoszkodás, ez tény.
Az árvaházból származó két Blues testvér története egy kedves mesének tűnik, azonban a blues-előadók 75%-ának ez a keserű valóság, amit megénekeltek.
Innentől kezdve viszont már selyempárnába csomagolt mézescsuporból veszem ki az összes szót, ami Dan Aykroyd ötleteit és Belushi zsenijét dicséri. Ugyanis ez a két forma megmutatta Amerikának mik is az igazi értékei. Most nem a rendőrautók összetörésére gondolok, bár az sem elhanyagolható momentum.
A történet kulcsa a hitelesség. A Blues Brothers konkrétan azért jött létre, mert Aykroyd egy igazi megátalkodott blues-rajongó már gimis kora óta. Nem csupán városi anekdota, tényleg megtörtént, hogy egyetemista korában Muddy Waters Ottavában lépett fel, ám a dobosa kidőlt. Megkérdezte, hogy van-e dobos a közönségben. Volt. Úgy hívták Dan Aykroyd, aki végig is nyomta az öreggel a műsort. A Blues Brothers tehát Dan álma volt. Azonban nagyban kellett hozzá John Belushi szupersztár státusza. Aykroyd csak a nyolcvanas években futott be. Erre később visszatérünk.
Egy másik szintén nem elhanyagolható tényező, hogy a hetvenes évek második felére a blues iránti érdeklődés jócskán megcsappant. A filmben szereplő legendák azért is voltak ilyen számban elérhetők, mert akkoriban – fura ezt leírni, de higgyétek el nekem, mert utána kutattam – sem Aretha Franklin, sem James Brown után nem különösebben érdeklődött a fősodor. Kezdtek eltűnni a palettáról. Végül ez a film volt az, ami visszahozta kicsit a kiöregedő legendákat, és magát a blues-t, funkot is, mint stílust. Danny Aykroyd humoristaként és filmszínészként futott be, de zenészként is komolyan vehető. Sőt, a gyerekeinek is átadta ezt, a lánya (Vera Sola=Danielle Aykroyd) multifunkcionális zenész, aki a saját albumain minden egyes hangszert maga játszik fel.
A nehéz kezdetek
A Blues testvériségét Dan Aykroyd és John Belushi komikusok alapították 1978-ban a Saturday Night Live zenei vázlatának részeként. Elvileg most 45 évesek, de mint sok más egyéb a Blues Brothers esetében, ez is zavaros.
Blues Brothers: Soul Man (SNL)
1973-ban Aykroydnak volt egy 505 Club nevű speakeasy bárja Torontóban, ahol egy este Belushi is feltűnt, tehetségeket keresve egy új műsorhoz, de végül az Aykroyd bárjában játszott blues-zene ejtette rebul, melynek azonnal rajongóvá vált. „Egy pillantást vetettünk egymásra.” – mondta Aykroyd a Vanity Fairnek. „Szerelem volt első látásra.” A két komikus és zenerajongó duó 1975-ben csatlakozott az SNL-hez. A The Blues Brothers, mint műsor ötletét Lorne Michaels-nek dobták fel. Tekintettel arra, hogy nem voltak túlságosan viccesek, Michaels csak a felvételek alatt engedte meg nekik, hogy bemelegítsék az élő közönséget. De nem adták fel, így végül 1976 januárjában megkapták az első élő show-helyszínt, méheknek öltözve. A Blues Brothers létrejötte egy 1976. január 17-i Saturday Night Live-vázlat volt, melyben a „Howard Shore and his All-Bee Band” a Slim Harpo „I’m a King Bee” című dalát játsszák. Belushi énekel, miközben Aykroyd szájharmonikán játszik, a „The Killer Bees” szkeccshez viselt méhjelmezbe öltözve. A zakós stílus később jött. Erről a korszakról nehéz jó minőségű felvételt találni, de azért ki lehet fogni.
A hivatalos zenekar két évvel később, 1978-ban alakult. A banda ekkor adta ki debütáló albumát, a Briefcase Full of Blues feldolgozásalbumot, és a San Francisco-i Winterland Arenában a Grateful Dead előtt nyitott.
The Blues Brothers The Briefcase full of blues
Ekkor már fekete öltönyben, hozzáillő trilby kalappal és napszemüveggel. Az album teljesen váratlanul nagy sikert aratott. Első helyezésig mászott fel a Billboard 200-on, majd dupla platinalemez lett. Az albumborító belső szövegei, jegyzetei adták a későbbi film alapját is. Jake és Elwood kitalált történetét részletezik. Miszerint a két jómadár egy római katolikus árvaházban nőtt fel az illinois-i Rock Islandben, és egy Curtis nevű portástól tanulták a bluest. Vérszerződést kötöttek, a testvériségüket úgy pecsételték meg, hogy középső ujjukat elvágták egy húrral, amely állítólag Elmore James gitárjából származott.
A The Blues Brothers című hollywoodi vígjáték hozta el nekik a világsikert. Ki tudja hova fejlődhetett volna a sztori, ha Belushi nem csinálja ki magát. 1982. március 5-én Belushi meghalt Hollywoodban heroin- és kokaintúladagolásban. A Blues Brothers továbbra is fellépett vendégénekesekkel és más bandatagokkal, de az már nem volt ugyanaz. Az 1998-as a Blues Brothers 2000 című filmet már nem is Aykroyd, hanem a stúdió akarta. Arról több szó ne is essék, vesszen inkább a feledés jótékony homályába!
Blues Brothers, ahogy te ismered – a film
Dan Aykroyd minden kétséget kizáróan a nyolcvanas évek egyik legnagyobb vígjátéksztárja, de ez nem volt mindig így. John Belushi rúgta be neki a kaput. Belushi stand-upos humoristaként már a hetvenes években is ismert volt. Az 1978-as év azonban hármas szerencsecsillagként mosolygott rövid életére. Sikerült neki az a hármas bravúr, hogy az év egyik legnagyobb bevételt hozó filmjének (Animal House), valamint az egyik legjobban kedvelt televíziós sorozatának (SNL) a sztárja lett, és ekkor jött ki a meglepetésre nagyot durranó Blues Bro-album. Amikor Aykroyd és Belushi úgy döntött, hogy készítenek egy Blues Brothers-filmet, rendes licitharc alakult ki, hogy ki fogja legyártani. Az Universal Studios végül bevállalta.
A projektnek nem volt sem költségvetése, sem forgatókönyve. Az Universal úgy gondolta, hogy a filmet 12 millió dollárból el lehet készíteni. A filmesek 20 millió dollárt akartak. A film végső költségvetése 27,5 millió dollár lett (ez 2023-ben kábé 98 millió dollárnak felel meg). Ez ma is komoly összeg egy olyan filmre, amit két olyan ember rak össze, aki életében nem rendezett és nem írt forgatókönyvet. John Landis is kezdő volt akkor még. A film egy igazi őrület lett, Aykroyd szerint, ha nem segítenek benne oly sokan, akkor biztos nem készül el.
Számok és emberek
Megjelenése idején a The Blues Brothers tartotta az egy filmben elpusztított autók világrekordját. Tényleg nagy léptékben gondolkoztak. Több mint 500 statisztát használtak fel az utolsó jelenethez, a Daley Center épületének blokádjához, köztük 200 nemzeti gárdistát, 15 lovat, továbbá három-három Sherman tankot, helikoptert és tűzoltóautót. A forgatásokat Chicago belvárosában 1979 nyarán vasárnaponként végezték, mialatt a belváros nagy részét elzárták a nyilvánosság elől. Ez nagy pénzbe került akkor is. A város történetében azóta is a legdrágább jelenet, mely összesen 3,5 millió dollár kóstált, az akkori költségvetésben. Az engedélyt csak azután adták meg, hogy Belushi és Aykroyd felajánlották, hogy 50 000 dollárt adományoznak egy chicagói jótékonysági szervezetnek a forgatás után. Ez 2022-ben 200 000 dollárt tesz ki az inflációval kiigazítva. Valójában ezt áttételesen a chicagói polgármester kapta meg kampányra. A film egyébként pénzt adományozott egy chicagói árvaháznak is, ami szintén nem szokványos.
Blues Brothers Diner Scene
A rendező és egyben a stáb szervezői amatőrizmusát bizonyította az is, hogy a nyitó jelenet majdnem katasztrófába torkollott. A The Blues Brothers nyitó börtönjelenetének forgatása közben ugyanis az őrök lövöldözni kezdtek a légifelvételeket készítő helikopterre. Lévén nekik senki nem szólt, hogy forgatás van. Az őröknek a folyamatosan felettük köröző magángép miatt az volt a benyomásuk, hogy valakik feltérképezik a börtönt egy esetleges jövőbeli szökés megtervezésének céljából. Ezért több sorozatot adtak le a helikopterre, csak a szerencsének volt köszönhető, hogy végül mindenki ép bőrrel megúszta.
Blues Brothers Opening Scene
Maga a film tele van híres zenészekkel, rendezőkkel és színészekkel. James Brown, Cab Calloway (utolsó játékfilmes szerepében), Aretha Franklin, Ray Charles, Chaka Khan és John Lee Hooker és sok kevésbé ismert zenész is feltűnik a vásznon.
The Blues Brothers | Aretha Franklin Sings „Think”
John Landis, a rendezőn kívül még Frank Oz, Steven Spielberg is szerepel a filmben, de Paul Reubens (RIP), Carrie Fisher (RIP), John Candy (RIP) mind kapnak mellékszerepet. Azt azért tudni érdemes, hogy Reubens Pee-wee karaktere vagy Fisher a Star Wars miatt akkor nagyobb sztárok voltak, mint ők.
A „Száz autó” mítosz megdöntése
Landis kijavította a vad sztorikat arról, hogy hány autót használtak és semmisítettek meg a film készítése során. „Vannak történetek arról, hogy több száz autót használtunk, de nem.” – mondta Landis. „Amikor látja ezeket a kupacokat, ugyanazt a 30 autót látja, csak mindig megjavítottuk őket. Valószínűleg 25 járművet semmisítettünk meg a film végére.” Úgy tűnik, mintha 55 autót törnének össze, de mégsem.
The Blues Brothers but it’s only the car crashes
Sztárpuder és egyéb viszontagságok
A chicagói helyszínen Belushi bulizása és drogfogyasztása hosszadalmas és költséges késéseket okozott, amelyek a vásznon ábrázolt pusztító autós üldözésekkel együtt a filmet a valaha készült egyik legdrágább vígjátékává tették. A késés nagy része Belushi bulizásainak köszönhető.
A kokain már annyira elterjedt volt a forgatáson (a korszak sok más filmes produkciójához hasonlóan), hogy Aykroyd, aki sokkal kevesebbet használt, mint Belushi, azt állítja, hogy a költségvetés egy részét valójában a drog vásárlására különítették el az éjszakai forgatás során. „A filmben volt költségvetésünk kokainra az éjszakai forgatásokhoz.” – mondta Aykroyd a Vanity Fairnek. „Mindenki megtette, én is.”
A sztárok saját bárjukat, a Blues Club-ot, a forgatáson építették fel maguknak, a csapatnak és a barátaiknak. Carrie Fisher, Aykroyd akkori barátnője azt mondta, hogy a bár személyzetének nagy része dílerként dolgozott. Megszerezték a kívánt tudatmódosítókat, amit berendeltek a színészek és a stáb.
Aykroyd a The Guardiannek elmondta, hogy Belushi egy este pont forgatás közben tűnt el. „Elkezdtem keresni. A környéken egy ház kivételével sötét volt. Bekopogok az ajtón, és azt mondom: „Elnézést, filmet forgatunk, és hiányzik az egyik színészünk.” A srác azt mondja: „Ó, Belushi? Körülbelül egy órája jött be, megrohamozta a hűtőmet, és a kanapémra zuhant, azóta ott durmol.”
Világsiker, de nem otthon
Senki sem lehet (blues)próféta a saját hazájában. Nos, ezt segíti elő, ha ténylegesen gátolják a film terjedését. Ma már furcsán hathat, de akkor a filmet sok mozi elutasította. Abban az időben a legtöbb nagyfilmet kb. 1500 moziban vetítették országszerte. A Blues Brothers csak 594 moziban landolt. Landis nem hitte el, hogy az Egyesült Államokban csak ennyi moziban adnak tovább egy filmet, melyben ennyi sztár szerepel. Nekiállt telefonálgatni, majd maga sem hitte, hogy 1980-ban létezik még a szegregációnak eme fajtája, és mint kiderült, mindez a jó öreg rasszizmus miatt volt. „A legtöbben azt mondták: »Ez egy fekete film, és a fehérek nem fogják nézni. Nem érdekli őket a blues.«” – emlékszik vissza a rendező. Ted Mann, a Mann Theaters mozilánc tulajdonosa egyenesen azt mondta Landis-nek, hogy nem akar feketéket látni a fehér felső középosztálybeli filmszínházaiban és a környékén.
A film kudarcával kapcsolatos aggodalmak miatt végül az eredeti helyszínek csak kevesebb mint felében vetítették. Az Egyesült Államokban 1980 júniusában került ki, többnyire pozitív fogadtatást kapott a kritikusoktól, és több mint 115 millió dollár bevételt hozott a mozikban. Az első Wu-album kapcsán írt cikkben már jeleztem, hogy ismerünk olyan produktumokat, melyek sokszor a világ egyéb helyein népszerűbbek, mint a hazájukban. Ez itt is igaz.
A The Blues Brothers volt az első amerikai film, amely több
pénzt hozott a tengeren innen, mint az Egyesült Államokban.
Az angolok, franciák, németek imádták. A melbourne-i Valhalla moziban egyfajta szertartássá vált és rendszeresen vetítik mind a mai napig is.
A film utóélete egészen parádés. Az, hogy Red és Meth megidézi egy dolog, de tényleg látszik, hogy a világot jobban érdekelte a Blues testvérek sztorija, mint Amerikát.
Method Man, Redman: Whateva Man
Az olasz Zucchero még a klipjébe is elhívta Aykroydot. Zucchero: Per colpa di chi
A Blues Brothers anime franchise verziója elég sokat váratott magára. A Nerima Daikon Brothers egy japán manga és anime, zenés vígjátéksorozat, amelyre nagy hatással volt a film. A műsor két testvért követ, akik szeretnek spontán dalra fakadni.
Nerima Daikon Brothers
Létezik egy Japan Blues Brothers Band is. Most gondoljuk ezt kicsit végig! Egy feldolgozásokat játszó zenekart feldolgozó feldolgozásokat játszó zenekar. Ez már túl posztmodern nekem.
BBBCB play „Gimme some loving”
Aykroyd néha még vállal fellépést, de barátja iránti tiszteletből már nem Blues Brothers néven. A másik Belushival is összeálltak és ugyanazt csinálják.
Belushi and Aykroyd „Have Love Will Travel”
2004-ben Chicagóban mutatták be a The Blues Brothers Revival című musicalt. A történet arról szól, hogy Elwood megpróbálja megmenteni Jake-et a mennyországból azzal az érvvel, hogy a purgatóriumban jobb buli van. A filmet egyébként a Vatikán jóváhagyta, de még hogy! 2010-ben a vatikáni L’Osservatore Romano hivatalos lap „katolikus klasszikusnak” nevezte a filmet annak 30. évfordulóján, és megnézésre ajánlotta az egyház követőinek. A film kötelező klasszikus, főleg ha szereted a régi rendőrautókat, és ne feledd mit mondott Morgan Freeman:
