A 80 éves Kris Machnick hegymászó emlékeztet minket arra, hogy soha nem késő. Ő ugyanis 60 évesen kezdett el mászni, 65 évesen pedig már a jégfalaknak is nekiveselkedett.
Egy előítélet utóélete
Szeretnék megosztani veletek egy személyes tapasztalatot, pontosabban előítéletet. Az elmúlt két évben többször írtunk idősen is meglehetősen aktív, kiemelkedő teljesítményt nyújtó emberekről, akik szörföznek, deszkáznak, túrázgatnak, hegyet másznak.
Mindig az volt a prekoncepcióm, hogy egy kényelmes élet aktív, nyugodt öregkora ez, és fogalmuk sincs milyen az élete egy átlagembernek itt. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem. Eberhartot, a 83 éves nyugdíjas szemorvost leszámítva, hőseink a 99 éves Marcel Rémy, a 66 évesen is gördeszkázó Neal Unger, a 92 évesen is szörföző, táncoló ausztrál néni, és Kris Machnick is nemhogy nem gazdagok, hanem kimondottan nehéz helyzetből, sorscsapásoktól tűzdelt életsorsokból jöttek. Lássuk be ezeket a kifogásokat, hogy neki könnyebb, csak azért keressük, hogy igazoljuk saját lustaságunkat. Valahol, valahogy mindenkinek nehéz. Másképp nehéz.
Machnick el is mondja, hogy egy percig se stresszeljük magunkat a sztársportolók eredményein
és képességein. Mi csak a saját életünk csodáit keressük. Saját életünk varázslói mi vagyunk.
A Kris Machnick-sztori
Menekülés a szegény elmaradott Norvégiából
Kris Machnick, pontosabban Kristina Machnick Norvégiában született 1939-ben, Kristiansundban. A település az északi szélesség 63 fokán található. Ezt csak azért tartom fontosnak megjegyezni, mert a 66. szélességi foktól már a sarkkör kezdődik. A kisváros, ahol felnőtt, gyakorlatilag elpusztult a második világháború alatt.
A német bombázók megtizedelték, mivel a városka stratégiai célpontot jelentett, így a hadi bombázását a lakosság is a nyakába kapta.
Kristinának hat testvére született, ő volt a legidősebb. Mindössze 20 évesen, 1959-ben egyedül vándorolt be az Egyesült Államokba. Olyan gazdasági és életszínvonalbeli lehetőségek reményében, amelyekre akkoriban Norvégiában esély sem volt Ez ma már furcsán hangozhat, de amíg nem találtak olajat, Norvégia szegény ország volt. Olyan szegény, hogy a 20-as években majdnem polgárháború tört ki a jobboldali elit és a nyomorgó milliók között.
Machnicknak sem lehetősége, sem pénze nem volt részt venni Norvégia híres szabadtéri elfoglaltságaiban (trekking, síelés, hegymászás) egészen addig, amíg a fél világon át nem költözött. Erről Kristina így beszélt:
„Amikor Norvégiában nőttem fel, leginkább a túlélésre és az alapvető szükségleteim ellátására koncentráltam. Aztán korai felnőttkoromban, amikor kimerészkedtem a világba, megváltozott az ihletforrásom, mivel jobban megismerhettem az embereket, és lehetőségem nyílt tanulni tőlük.
Jó példa számomra az, ami akkor történt, amikor a férjem végzett az egyetemen. Hirtelen időm nagy részét fiatal, magasan képzett, más világnézetű emberekkel töltöttem. Megváltozott a szellemi inspirációm és motivációm. Rájöttem, hogy saját életemet kell élnem, mintsem hogy a körülmények áldozata legyek. Rajtam állt, hogy átvegyem az irányítást, és meg is tettem.”
A nagy célokhoz kis lépések vezetnek
Kris kis lépései apránként a korlátait és a közhelyeket is lebontották.
Egy interjúban erről a nyolcvan éves mászó így beszélt:
„A legnagyobb kihívást számomra a saját sztereotip korlátaim okozták a nememmel és az életkorommal kapcsolatban. Az első maratonomat az 50-es éveimben futottam, és a 60-as éveimben kezdtem el a technikai mászást. Az volt az elképzelésem, hogy soha nem leszek igazi hegymászó, mert nem mászó életmódot folytatok. Nem élek egy furgonban, ahol szabadon barangolhatok, és nem vagyok képes 100 egyujjas húzódzkodásra. Kiderült, hogy ezen úgynevezett kihívások legtöbbször öncélúak. A mászáshoz türelem és fegyelem kell.„
A személyes sztereotipiák vagy a társadalom által támasztott egyéb korlátok leküzdése érdekében azt
mondom, hogy a teljes önkifejezéshez tartsd meg igényed a személyes szabadságra. Legyél bátor
ahelyett, hogy a külső korlátok miatt kibújnál a feladatok alól és kimaradnál a saját életedből.”
Krist egy olyan apróság, mint a 80. születésnap sem akadályozza a céljai elérésében. Azzal ünnepelt, hogy keményen edzett a kaliforniai Pacific Edge Climbing Gymben, amely szerves részét képezi a közelgő jégmászó expedícióra való felkészülésének. A nyolcvanas nagyi CrossFit edzést, a súlyemelést, aerob tevékenységet és állóképességi munkát is végez.
Machnick most a jégmászást nevezi kedvenc elfoglaltságának. „A hegymászásban azt szeretem, hogy ez egy olyan sport, amely nem annyira gyors, hanem némi gondolkodást és kitartást igényel.” – mondja. „Szeretem a jégmászást, mert sokkal technikásabb.”
Bár nem ő vezet és nem biztosít („Azt hiszem, túl későn kezdtem, és nem akarom ezt a felelősséget.”). Machnick elismeri, hogy egy kicsit nehezebb elérni a saját hegymászó céljait, ahogy öregszik, de kitalált néhány módosítást, amelyek lehetővé teszik. „Számomra az a nehéz ebben, hogy ahogy öregszel, az aerob mozgási kapacitásod csökken. Semmit nem tudsz tenni ellene.” – mondja. „Amin dolgozom, az a hatékonyság; módszeresen és helyesen kell csinálni a dolgokat, hogy ne pazarolj energiát.”
Azoknak, akik esetleg a heves-jeges nyomdokaiba akarnak lépni azt üzeni: „Szerintem ott kell kezdened,
ahol épp most tartasz, tedd magadért, és ne hasonlítsd magad egy 20 éveshez.”. „Ahelyett, hogy
visszafele nézel folyton és gyászolod az elvesztett dolgokat, csak előre kell nézned.”
Take Action for Life (Cselekedj az életért)
Ha felmerült benned a kérdés, hogy miért csak hatvan évesen kezdett el mászni ennek az az oka, hogy elég komoly aktivista életet élt a hölgy. Felsorolni is hosszú a projekteket, amikben részt vett. Futóversenyeket szervezett, hogy pénzt gyűjtsön a világ éhínséggel sújtott régiói számára. A kenyai és tanzániai maszáj törzs tiszta víz projektjeinek finanszírozására. Ő maga is elment önkénteskedni az építésekhez.
Adománygyűjtést szervezett éveken át a prostitúcióban ragadt nők és lányok oktatási lehetőségeire vagy a harmadik világban a tea- vagy kávéültetvényeken a félrabszolgamunka zsákutcájában rekedtek számára. Részt vett az 1989-es moszkvai békemaratonon a világbéke előmozdítása érdekében. Ez mondjuk nem lett annyira sikeres. Amúgy egészen gyakorlatias és sajátos dolgokkal is foglalkozik. Mint például a női sportruházat fejlesztésével. A kifejezetten nők számára biztosított ruházat és felszerelés minősége és funkcionalitása a férfiak számára elérhetőkhöz képest gyakran gyengébb minőségű, nem az igazi terepre való, hanem a városi dzsungelbe csak. A nőknél a ruházatban a hangsúly gyakran azon alapul, hogy jól nézzen ki, szexi és aranyos legyen, a férfiak ruhái funkcionális tulajdonságai jobbak, mint például a zsebek, cipzárak, a legjobb anyag a maximális hőmegtartásért, tartósság stb.
8 for 80 projekt
A leghíresebb projektje most is tart. A 8 for 80 projekt célja, hogy pénzt gyűjtsön az Alzheimer- és Parkinson-kór kutatásának megelőzésére és gyógyítására. Machnick rájött, hogy új szenvedélyét és a médiát érdeklő idősebb hegymászói státuszát egy adománygyűjtő erőfeszítésbe tudná beépíteni. 2018 januárjában elindította a 8 for 80 projektet, amelyben megígérte, hogy 2019 telének végéig nyolc jég- és sziklaútvonalat mászik ki. Ez egy durva sérülés és a COVID-lezárások miatt elhúzódott, de folytatja. 100 000 dollárt már eddig is gyűjtött, hogy hozzájáruljon a kutatásához. A hegymászó útjai önfinanszírozottak, a befolyt összeg 100%-a kutató szervezetekhez kerül.
Machnick első mászása a projekthez a Whorehouse Hoses (WI4/5) volt, amely a Colorado állambeli Silvertontól északra található, a San Juan-hegységben. Innen a Bridal Veil Falls-t mászta ki (WI5) a Keystone-kanyonban, közvetlenül az alaszkai Valdez mellett, és további két útvonalat is útba ejtett a Lofotenbe, az északi sarkkörhöz közel fekvő norvég szigetcsoporthoz.
Sajnos az utóbbi út során megsérült, térdében többszörös meniszkusz-szakadást szenvedett. A felépülési időszak, valamint az erdőtüzek, járványlezárás miatti hozzáférés hiánya azokon a területeken, amelyeket meg akart mászni, kudarcokat hozott, de Machnick továbbra is elkötelezett és Kanadába utazott, amint a térde engedte. Ott találkozott Sarah Hueniken hegymászóval, és további két mászást vett fel a projektjei közé: Guinness Gully (WI4) és Louise Falls-t (WI5) a Louise-tó közelében, a kanadai Sziklás-hegységben.
Az élet ünnepe maga az élet
„A saját életemet, és magát az életet ünneplem azzal, hogy kimegyek és végigviszem ezeket a mászásokat.” – mondja Machnick. „Sok örömet okoz számomra, hogy valóban megvan az egészségem és az érdeklődésem ehhez.”
Kristina azt reméli, hogy másokat is képes rávenni arra, hogy a fizikai erőnlét fontosságát a mentális egészség összetevőjeként vegyék figyelembe. Arra ösztönöz mindenkit, hogy saját életcéljaikat kövessék. „Az egyik dolog, ami engem is inspirál, az az, hogy a hétköznapi emberek csak teszik a dolgukat.” – mondja Machnick. „Boldognak és elégedettnek kell lenni, és nem érezni magad kevesebbnek vagy értéktelennek, mert nem tudod elérni azt az életszínvonalat, amit a média sugároz a hírességek és sportsztárok életéről.”
Ne feledd, minden nap alkalmas arra, hogy köszöntsd a hajnalt!
