Bevezető szertartás a sötét birodalomba
Nyolc film a nyolcvanas évekből, mondhatnám, de valójában pár évvel korábbról is merítettünk. Az mindenesetre vitathatatlan, hogy a nyolcvanas években mintha egy démon nyitotta volna ki a Pandora szelencéjét, hiszen soha korábban és azóta sem készült ilyen töménytelen mennyiségben fantasy film. Képregények és könyvek formájában már a hetvenes években is elindult valami, a zsáner azonban a nyolcvanas évekre teljesedett ki igazán. Hozzánk ebből az aranykorból csupán töredékek jutottak el, sok esetben a 80-as és 90-es évek analóg korszakának sajátosságaiból (NTSC) kifolyólag, másrészről nem minden film talált utat hozzánk. A 2000-es évekre pedig már elfelejtették a 80-as évek klasszikusait. Különösen, ha a dark fantasy műfajáról van szó.
A kosztümös fantasy, illetve a dark fantasy filmes vonalait most nem részleteznénk, hiszen a legtöbbjüket minden bizonnyal jól ismered. MEnnek ellenére érdemes megjegyezni, hogy a nyolcvanas évek ezen a téren is lenyűgöző kínálatot nyújtott. Csak néhány cím említésképp: Dragonslayers, Excalibur, Végtelen történet, Willow, Conan a barbár, A Hegylakó, A sötét kristály, Labyrinth, Krull, The Beastmaster, Legenda (a Ridley Scott-féle, nem a Will Smith-es). A kétezres évekre viszont, Guillermo del Toro Faun labirintusa mellett alig találunk 10-20 hasonlóan emlékezetes alkotást. Ha szeretnétek, ezekről is írhatunk külön cikket, de az igazság az, hogy ezek a filmek többnyire ismertek hazánkban, míg a rajzfilmek kevésbé. Ezért is hiánypótló a mostani cikkünk, hiszen a fantasy műfaj igazi birodalma abban az időben a regényekben, képregényekben és rajzfilmekben rejlett, lévén egy sárkányt lerajzolni jóval könnyebb volt, mint életre kelteni a vásznon.
Sötét és fantáziadús
A dark fantasy a fantasy irodalom és filmek alműfaja, amely szorosan összefonódik a természetfölötti elemekkel. A kifejezés gyakran kétértelmű, és olyan történetekre használják, amelyekben horrorelemek vegyülnek a fantasy hagyományos sémáival. A sötét fantasy pontos meghatározása azonban nem egyszerű feladat, hiszen már a Grimm-mesék jelentős része is ebbe a kategóriába sorolható. Az izgalmas, rémületet keltő mesék gyakran tartalmaznak horrorisztikus vonásokat.
Brian Stableford szerint a dark fantasy úgy határozható meg, mint egy olyan alműfaj, amely
a „horror elemeit próbálja beépíteni” a klasszikus fantasy történetek megszokott kereteibe.
Charles L. Grantet gyakran említik a „sötét fantázia” kifejezés megalkotójaként. Grant saját dark fantasy értelmezését úgy határozta meg, mint „olyan horrortörténeteket, ahol az emberiséget olyan erők fenyegetik, amelyek túlmutatnak a hétköznapi megértésen és az emberi logikán.” Vagyis a Gyűrűk ura? Hahaha. Valójában H. P. Lovecraft, Clark Ashton Smith és Edgar Allan Poe világa, valamint néhány művük szintén tökéletesen illeszkedik ebbe az irányzatba. Ezek a történetek mindig is velünk voltak, csak a huszadik század második felében új köntösbe bújtak, és egy új márkát építettek köréjük. Tágabb értelemben a dark fantasy kifejezést néha a természetfeletti horror szinonimájaként használják, hogy megkülönböztessék azokat a horrortörténeteket, amelyekben természetfeletti elemek szerepelnek, azoktól, amelyekből ezek hiányoznak. Például egy vérfarkasról vagy vámpírról szóló történet „sötét fantáziaként” is leírható, míg egy sorozatgyilkosról szóló történet egyszerűen horror maradna. Dark fantasy és misztikus horrorfilmekről már írtunk, hiszen ezek a műfajok különleges helyet foglalnak el a rémtörténetek világában.
Most jöjjenek a rajzfilmek! Fontos kitétel, hogy most a nyugati kultúrkör klasszikusait nézzük át. Japán már túl nagy falat lenne. De a Berserk, Domu és egyéb mangák is ide sorolhatók. Junji Ito világáról már írtunk is.
Wizards / Varázslók (1977)
Igen, igen, tudom, 1977 nem a nyolcvanas évek, de Ralph Bakshi és a Wizards nélkül nem lehet semmilyen dark fantasy-listát összeállítani. A korszakok amúgy sem követik szigorúan az évtizedek határait. Valójában 1977-ben kezdődött el az, amit a fantasy világában a nyolcvanas évek aranykorának nevezhetünk.
A film arról nevezetes, hogy ez volt Ralph Bakshi első fantasy filmje, ami merőben eltért addigi munkásságától. Bár korábban rajzfilmeket készített, elsősorban alternatív, városi hangulatú animációs alkotások révén vált ismertté, mint a Fritz, a macska (1972), Heavy Traffic (1973), és a Coonskin (1975). A Wizards a legnagyobb, de tényleg az adott év legnagyobb meglepetése volt. Annak ellenére, hogy nálunk nem vált közismertté, a film a bemutatása évében 9 millió dolláros bevételt hozott, ami mai értékben nagyjából 47 millió dollárnak felel meg – egészen elképesztő nagy siker. egy ilyen kis költségvetésű, kísérleti animációs alkotás esetében.
És bár 1977-ben mindenki a Star Wars és a Szombat esti láz sikereiről beszélt, fontos kiemelni, hogy ezek hatalmas költségvetésű, nagyszabású filmek voltak. Ezzel szemben a Wizards egy különleges művészeti kísérlet volt, egy furcsa rajzfilmhibrid, ami jókor kapta el a Dundgeon and Dragons-féle szerepjátékos őrület rajongóit, és a nyári szünet ráérős diákseregei általi hype hozta magával a kritikus tömeget is.
Wizards (1977) Explored – This Brilliant Dark Sci-fi Fantasy Movie Is A Hidden Masterpiece
A Wizards története röviden felvázolva: egy poszt-apokaliptikus Földön két varázsló, egyik jó, másik gonosz, áll egymással szemben. Az egyik varázsló, szövetségeseivel, a hagyományos mágiát használja, míg gonosz ellenfele a modern technológia erejével próbál hódítani. Egy klasszikus jó és rossz harca, rengeteg humorral fűszerezve. A többi cikkünkben felsorolt rajzfilmhez képest a képi világa nem annyira zordon, de magas művészi színvonalon hoz egy szellemes történetet. De valójában nem is a sztori teszi különlegessé ezt a filmet, hanem a megvalósítás bájosan eredeti és furcsa stílusa. Ezzel kell kezdeni, nincs mese. Vagyis van. Ez az.
A Gyűrűk ura (1978)
Ez a Gyűrűk Ura nem az a Gyűrűk Ura, amit a legtöbben ismernek, hanem Ralph Bakshi rotoszkópos animációs változata. Az animációs világban sokszor „minden idők legsikeresebb bukásának” is nevezték ezt a filmet, ami annyira előremutató és mégis elátkozott alkotás volt, hogy külön cikket érdemelne. A történet elmesélése animációs formában már Bakshi fiatal éveiben is szenvedélyes álma volt – 1957-ben egyszer már megpróbálta meggyőzni a stúdióvezetőket, hogy nem kell 100 valódi ló, csak 100 rajzolt ló, tehát olcsóbban is megvalósítható lenne. A nehézségek ellenére azonban csak a United Artists vállalta végül a projekt finanszírozását.
A film készítése során számos viszontagság kísérte az alkotókat. Bakshi később bevallotta, hogy rengeteg pénz ment el feleslegesen. Beleértve a rájuk erőltetett, azonban soha fel nem használt John Boorman-forgatókönyvet, ami önmagában 3 millió dollárt emésztett fel. „Boorman boldogan kurjongatott, nevetett, és ivott a medence partján, miután megkapta a 3 millió dollárt azért, hogy kidobják a forgatókönyvét” – emlékezett vissza Bakshi.
A problémák abból gyökereztek, hogy a producerek és a sztárok nem értették meg, mi is az a rotoszkóp technika. A rotoszkóp lényege, hogy a jeleneteket először élőszereplős formában rögzítik, majd azokat képkockáról képkockára rajzolva animálják. Ez akkoriban forradalmi újítás volt, de maga a technológia és az alkotói szándék sem volt egyértelmű a megrendelők számára. Végül, bár a film úttörő jelentőségű volt, nem aratott osztatlan sikert.
Bakshi Gyűrűk Ura adaptációja valóban zseniális, de csak egy töredéke Tolkien nagy művének. A film Tolkien A Gyűrűk Szövetsége és A két torony című köteteire épít, de a befejezés sosem készült el. Az animációs stílus és a rotoszkóp alkalmazása korszakalkotó volt, de sajnos a technikai újítás és a művészi szándék közötti félreértések, valamint a megvalósítást kísérő pereskedések végül megakadályozták, hogy a film igazán kiteljesedhessen.
The Lord Of The Rings Animated 1978
Bár a kritikusok pozitívan fogadták Bakshi Gyűrűk Ura adaptációját, a nézők csalódottak voltak, ami aztán kimondottan ellenséges hangulattá alakult, mivel a történet hiányosnak tűnt. Teljes joggal, hiszen a film sosem kapott hivatalos folytatást, így a történet lezáratlan maradt. Ez különösen furcsa annak fényében, hogy anyagi szempontból sikeres volt: a költségvetésről szóló jelentések 8 és 12 millió dollár közé esnek, míg a film 30,5 millió dollár bevételt hozott csak Észak-Amerikában. Tehát nyereséges projekt volt.
Mindezek ellenére a film kultikus státuszra tett szert az évek során, sőt sokak számára hivatkozási ponttá vált, és érdekes módon maga Peter Jackson, a Gyűrűk Ura filmeposz rendezője is gyakran említi inspirációként Bakshi munkáját.
Son of the White Mare (1981)
Fehérlófia!!! Tudom, tudom. Bocs, a White mare-t csak viccnek szántam. Komolyra fordítva, ha nem egy nagy ország kulturális közegéből származol, nehéz felkerülni a nemzetközi listákra. Pedig a Fehérlófia egyedülálló alkotás, és kevés olyan mese van, amely jobban megragadja a sámánisztikus pszichedélia világát. Ez a film elképesztően nagy jelentőségű, vizuális és egyben kulturális remekmű, amely messze túlmutat a hagyományos animációs alkotásokon. Olyan mélységekkel rendelkezik, hogy iskolai tananyagként kellene bemutatni, hiszen remekül szemlélteti, miként lehet egy ősi, mitikus történetet modern és művészi formában újraéleszteni.
A film az alkotók szándéka szerint a népeknek állít emléket, témáját tekintve a hun, avar, valamint magyar mondavilágokból merít. A történet elsősorban a Fanyűvő és a Fehérlófia mesék, illetve mondák elemeit ötvözi, azonban a felszíni rétegek alatt számos indirekt utalás és szimbolikus tartalom is megbújik. A Fehér ló például az ősanyát jelképezi, aki a sárkányok kora előtt uralkodott a világon, míg Hétszűnyű Kapanyányimonyók a világ királyaként, ősapaként jelenik meg a sárkányok felemelkedése előtt. A sárkányok eredetileg a technikai fejlődés káros hatásait szimbolizálták, de a cenzúra nem engedte, hogy a film a modernitást negatív fényben tüntesse fel.
Son Of The White Mare (Fehérlófia) (Masters of Cinema) New & Exclusive Trailer
Jankovics Marcell állítása szerint a film gyártása során számos kompromisszumot kellett kötnie a kommunista hatalom cenzúrája által ellenzett szimbolizmus kapcsán. Akadékoskodó kitételeik miatt végül a teljes filmet át kellett alakítania. Eredetileg ugyanis számos különböző népmesét akart egy filmmé egyesíteni, s rajtuk keresztül bemutatni az „idő és tér ismétlődő természetét”. A marxizmus azonban Hegel mentén haladva visszafordíthatatlannak tekinti az időt, és így a rendezőnek le kellett mondania elképzeléséről. Jobb híján a filmet egy adott népmese, a Fehérlófia köré írta.
A film forgalmazása is akadályokba ütközött, és a korabeli közönség fogadtatása sem volt valami kedvező. A nézők nem voltak felkészülve a film merész stílusára; túl avantgárdnak, túl vadnak tartották, mintha megelőzte volna a saját korát, vagyis inkább elfelejtettük, hogy kultúránk a varázsgomba fogyasztását a pogány idők óta elhagyta. „Szerencsére” van helyette jó kis alkoholizmus. A Pannónia Filmstúdió a relatív sikertelenség hatására Jankovics saját szavaival élve „parkolópályára állította” őt.
A filmre jegyet váltók száma elenyésző volt, négy-ötszázezer közti, ami akkoriban nagyon kevésnek számított. Bár a film Magyarországon megbukott és viszonylagos feledésbe merült, nemzetközi érdeklődése egyre nagyobb hullámokat vert. Az 1984-es Los Angeles-i animációs olimpián beválasztották minden idők 50 legjobb rajzfilmje közé. Később is számos helyen méltatták. Aki egyszer látta, az biztos, hogy nem felejti el. Jane Louise Weaver, Peter Philipson és Raz Ullah angol zenészek 2019 novemberében adták ki a Fehérlófia által inspirált Fenella című albumukat, melyben új pszichedelikus zenei világot komponáltak a filmhez.
Rém-mese / The Secret of NIMH (1982)
Ez a dark fantasy egy igazi rémes Rém-mese. Igen, a magyarok tényleg képesek voltak ezt a címet kitalálni hozzá. Don Bluth debütáló rendezése csak lazán kapcsolódik Robert C. O’Brien gyermekregényéhez, a Mrs. Frisby és a NIMH patkányai-hoz.
The Secret of Nimh (1982) | Official Trailer
Az alaptörténet szerint egy mezei egér, hogy megmentse beteg fiát, kénytelen egy rejtélyes patkánykolónia segítségét kérni, akikhez mélyebb kapcsolatok fűzik, mint azt kezdetben gondolta. A történet nemcsak humoros és szellemes, hanem időnként meglepően ijesztő is. A NIMH varázsszó tökéletesen van kibontva, noha valójában az Országos Mentális Egészségügyi Intézetet jelenti—de psszt, ez maradjon a mi titkunk. Ha van egy rajzfilm, amit érettebb gondolkodású gyerkőccel is nyugodtan megnézhetünk, akkor ez az. Olyan magas színvonalú, hogy apu, anyu és a gyerek is egyaránt élvezheti.
A rajzfilm hatalmas erőfeszítések árán készült el. A kezdő stábnak ugyanis senki nem adott extra támogatást, de ők erőn felül teljesítettek. Gary Goldman egy interjú során kifejtette, hogy a gyártás utolsó hat hónapjában heti 110 órát dolgoztak. A csapat saját megtakarításait is összedobta, hogy befejezhessék a filmet, és később a haszonból is osztoztak. Elsőre nem aratott nagy sikert, hasonlóan a Ponyvaregényhez, inkább apránként, a videóforgalmazás révén vált híressé. Az emberek terjesztették, szájról szájra ment a híre. Jeremy, a varjú, az angolszász kultúrában mémmé vált, mindenki ismeri.
A NIMH titka (és komolyan, miért nem ez lett a magyar címe?) egyértelműen megérdemelte volna az Oscar-díjat abban az évben animációs kategóriában. Magasan veri az átlag Disney-filmeket. Az Oscar-szabályok viszont kimondják, hogy az animációs kategóriát csak akkor számítják be, ha az adott évben legalább nyolc animációs film kerül a mozikba Los Angelesben – 1982 nem ilyen év volt, így a film elkerülte a figyelmet. Kár érte. A hírek szerint egy élőszereplős/animációs mix remake is készülőben van, amit kíváncsian várunk. Addig is itt az eredeti klasszikus, amit mindenképpen érdemes újra felfedezni.
THE SECRET OF NIMH Clip – „The Great Owl” (1982)
Fire and Ice (1983)
A jégkorszak végén játszódó Tűz és Jég történetében egy gonosz királynő és kissé kattant varázsló fia mágia és félmajom harcosok segítségével próbálják meghódítani az ismert világot. Egy elpusztított falu magányos túlélője bosszút esküszik, ahogy a Tűzőrség királya is, aki lánya elrablásáért kíván revansot venni. Van itt minden, szegénylegény, királylány, kis Tarzan fless és nagyon sok fenék. Igen, jól olvasod. Frank Frazetta fura fétisének köszönhetően megismerhetjük az úgynevezett popó perspektívát, mintha a női (és néha férfi) fenekek mögül szemlélnénk a történéseket. Bár nem szolgál semmilyen különösebb célt, de elég kinky. Ilyen volt ez a nyolcvanas évek, na. Onnan tudhatod, hogy ez a lista jó, hogy volt pofánk három Bakhsi-animációt is beválogatni.
Ralph Bakshi tragédiája, hogy az igazán értékes alkotásai nem váltak pénzügyi sikerré, de a zúzda, nyershús vonalon behozta a pénzt, amit komplexebb művekre fordíthatott. A Tűz és Jég is rotoszkópos technikával készült, szóval azok a Frazetta popsik igazi lányokat és fiúkat takarnak. Ha metálos vagy kötelező megnézned. Ha nem vagy metálos, akkor az leszel. Akik szerették a Prime (Az Ősember) sorozatot (cikkünk róla ITT), ebben sem fognak csalódni.
Fire and Ice original trailer
The Black Cauldron (1985)
„A fekete üst” több rajzfilmrajongó szerint is egy méltatlanul elfeledett Disney-klasszikus. A Disney stúdió tán legnagyobb fiaskója is. Az adott évben sok mindenben volt első, a költségvetést is beleértve.
A fekete üst az első Disney-animációs film volt, amelyet Dolby Stereo formátumban rögzítettek, és számos technológiai újítással büszkélkedhet. Ez volt a stúdió első olyan alkotása, amely számítógéppel generált képeket használt, például a buborékok, egy csónak, egy lebegő fénygömb és maga az üst megjelenítéséhez.
A történet alapját a walesi mitológia adja, így a karakterek könnyen felismerhetők voltak az angolszász és skót gyerekek számára, az amerikaiknak már kevésbé. A cselekmény a kora középkor Prydain nevű mitikus földjén játszódik, ahol a gonosz Szarvas Király (más néven Tülkös Király) megpróbál megszerezni egy ősi mágikus üstöt, hogy segítségével meghódítsa a világot. A történet hősei, Taran, a fiatal kondásfiú, Eilonwy hercegnő, Fflewddur Fflam, a bárd, és Gurgi, egy félvad lény, mindent megtesznek, hogy elpusztítsák az üstöt, és megakadályozzák a Szarvas Király uralmát. Állítólag Gurgi karaktere ihlette Andy Serkis Gollamjának megformálását a Gyűrűk Ura-filmekben.
A fekete üst valóban egy elátkozott alkotásnak tűnik, hiszen a film megjelenését már 1980-ra tervezték, de a folyamatos átdolgozások és a fantasy iránti erős verseny miatt mindig újabb és újabb változtatásokat végeztek rajta. 1984 karácsonya előtt a tesztvetítések jól sikerültek. Dark fantasy szempontból legalábbis, mivel a film síró gyerekekkel teli vetítőtermeket eredményezett. Ilyen, ha valaki az ördöggel cimborál kis barátaim. Az „üstben született lény” jelenet különösen megrázó és rémisztő volt a nézőközönségnek verbuvált gyerekek számára. Ezt látván Jeffrey Katzenberg, a Disney újonnan kinevezett elnöke elrendelte a film több jelenetének kivágását.
Ez a vágás azonban agyoncsapta a rémmitológia lényegét. Ez tényleg nem egy klasszikus Disney-film, amolyan goth Disney. Ráadásul a legtöbb Disney-filmmel ellentétben, ez nem tartalmazott dalokat, ami szintén szokatlan volt a stúdió repertoárjában.
Végül 1985-ben elkészült, és akkoriban a legdrágább animációs filmnek számított, 44 millió dolláros költségvetéssel. Ám ez a hatalmas befektetés nem térült meg, hiszen mindössze 21,3 millió dolláros bevételt hozott, ami a Disney egyik legnagyobb pénzügyi kudarcává vált. Ez a bukás komolyan veszélyeztette a Disney-filmek jövőjét, és sokan úgy tartják, hogy A fekete üst ezzel a stúdió történetének egyik leginkább alulértékelt és legkevésbé megértett filmje maradt.
This Underrated Classic Almost Destroyed Disney
Nem vicc, azért ők a piacról élnek. A fekete üst azonban Észak-Amerikán kívül jóval nagyobb sikert aratott, különösen Franciaországban, ahol az év ötödik leglátogatottabb filmje lett. Az angol közönség is kedvelte. Európában úgy tűnik, a gyerekek számára nem csak cukormázas meséket mondanak a szülők, így a sötétebb tónusú történetek is befogadhatóak voltak számukra.
Ilyen felvezető után, ha azt gondolnád valami sátánista rettenet lenne, akkor tévedsz. A fekete üst teljesen nyugodtan nézhető gyerekekkel is. A kérdés inkább az, hogy azóta a világ vált erőszakosabbá, vagy a gyerekek – esetleg mindkettő. A lényeg, hogy ez egy remek, élvezhető rajzfilm, ami talán sokkal több figyelmet érdemelne.
The Pied Piper (1986)
A Pied Piper egy 1986-ban készült csehszlovák animációs dark fantasy film, amelyet Jiří Barta rendezett. Aki ismeri a Varjúdombi meséket, az sejtheti, mire számíthat: sötét, misztikus történetvezetés és különleges, egyedi vizualitás. Bár a cseheket sokan a vidám és szórakoztató alkotásaikról ismerik, kétségtelen, hogy az éjsötét borzongás mesterei is. A film eredeti címe Krysař, ami „A patkányfogó”-t jelent, és a híres Hamelni Pipó vagy A hamelni patkányfogó történetének adaptációja. Ez a középkori német legenda, amelyet később a Grimm testvérek is feldolgoztak.
Az animációs film nem illeszkedik az amerikai sztenderdbe. Az animáció háttereit, részleteit meghatározó művészi tervezés más iskolákat követ. Az orosz éjfekete Kis sün és a bagoly, és a német expresszionista iskola a táptalaja. Nem véletlen, hogy a német expresszionisták is oly sok horrorfilmet készítettek. A képi világ az expresszionizmuson kívül a középkori német művészeti konvenciókon alapult.
A filmben beszélt eredeti nyelv fiktív, senkinek sem kellene megértenie. A franciák azt hitték
ilyen a cseh nyelv, hát nem. Cannes-ban sem tudták hová tenni, ezért az Un Certain Regard
szekcióban vetítették, amely a szokatlan és újszerű alkotásoknak fenntartott kategória.
Franciaországban, Spanyolországban és Csehszlovákiában a film számos díjat nyert. Ezzel szemben az USA-ban elhasalt. Sőt, A fekete üst egy jelenete miatt még a bili, pontosabban az üst is kiborult.
A Time Out Magazine tömören foglalja össze eme cseh Szodoma és Gomorra történetét: „Egy lenyűgöző film, amely nemcsak a vizuális textúrák fantáziadús egymás mellé állításairól nevezetes, hanem határozottan groteszk figyelmeztetés. Egy kapzsi társadalom lemmingszerű versenyfutása az önmegsemmisítés felé, a szakadék felé.”
Krysar The Pied Piper 1986
Kis Némó Álomországban (1989)
A Little Nemo: Adventures in Slumberland (Japánban egyszerűen Nemo/Nimo néven, más területeken Little Nemo címmel is ismert) egy 1989-ben készült animációs zenés fantasy film, amelyet Masami Hata és William Hurtz rendezett. A film a Winsor McCay által készített Little Nemo in Slumberland című klasszikus képregényen alapul. Készítése során hosszú fejlesztési folyamaton ment keresztül, amely számos forgatókönyvíró és alkotó közreműködését igényelte, de végül megérte az erőfeszítést. Bár a forrásanyag egy amerikai képregény volt, a film animációját a japán Tokyo Movie Shinsha készítette, ezért gyakran animeként is emlegetik, holott valójában egy japán és amerikai animátorok, valamint produkciós cégek közös projektjéről van szó.
A Little Nemo hírhedt lett arról, hogy az 1980-as évek nagy részében a fejlesztési pokolban ragadt. A film készítése 1978-tól 1989-ig tartott. Számos alkotó vett részt a folyamatban, akik közül jó néhányan aztán a Disney, Lucasfilm, Warner Bros. Animation és Studio Ghibli kötelékében dolgoztak.
Azok névsora, akik érdeklődésüket fejezték ki vagy valamilyen szakaszban érintettek voltak: George Lucas, Chuck Jones, Ray Bradbury, Chris Columbus, Ken Anderson, Frank Thomas, Hayao Miyazaki és Gary Kurtz. Szóval sokan láttak benne a potenciált. Végül a film vegyes kritikákat kapott, és egy kasszabomba lett, 11,4 millió dollárt keresett 35 millió dolláros költségvetéssel. Házi videón azonban jól fogyott, azóta pedig kultuszfilmmé vált. A Kis Némo története amolyan csavaros Alice Csodaországban-sztori, ami hirtelen átvált a Kékszakállú herceg várába. Nem tudhatod, hogy az Álomkirály a Rémálom Király-e, vagy maga a Halál.
Little Nemo (1989) Trailer
Az idő urai tényleg Heavy Metálból vannak Gandaharban?
A korszak valóban bővelkedett ikonikus sci-fikben és kultikus alkotásokban, és az Elveszett világok is szép rajongótábort gyűjtött maga köré. Az American Pop-tól az Aeon Flux-ig sok mindent fel lehetne dolgozni, és ha már szóba került a japán animációs filmek dicsérete, akkor a franciák is megérdemelnének egy külön cikket a témában. A nyolcvanas évek fantasy dominanciája pedig akkor válik igazán érthetővé, ha külön összeállítást szentelnénk a korszak kevésbé sikerült, gagyibb vagy ötlettelenebb rajzfilmjeinek, sorozatainak és filmjeinek. Ha van ilyen gyöngyszem a tarsolyodban, nyugodtan kommenteld be, kíváncsian várjuk!
Próbáltam egy izgalmas és színvonalas válogatást hozni, de van, ami kimaradt, pedig itt lenne a helye: Az utolsó egyszarvú (The Last Unicorn). Bevallom, egyszerűen nem tudok másfél órán keresztül egy műszempillás, sejtelmesen selypítő, pamacsos lábú fehér lovacskát nézni. Nem is beszélve a szirupos musical betétdalokról – egy ilyen után komolyan fennállna az esély, hogy ízlésficammal visznek el a mentők!
The Last Unicorn – America
Ha egy kislány vagy, netán egy férfi, akiben egy kislány lelke lakozik, ajánlom neked, de az én fantasym túl dark ehhez. Ettől függetlenül igényes, színvonalas, A fantasy műfaj mindig akkor a legerősebb, amikor a valós társadalomban jelentős problémák és ellentétek tapasztalhatók, ezért sokan elmenekülnek egy fantáziavilágba. A nyolcvanas évek pontosan ilyen korszak volt, és véleményem szerint a 2020-as évek is egy hasonló időszak.
Ennek ellenére számos olyan fantasy létezik, amelyek a régi meséink szellemét idézik meg, és kiállnak amellett, hogy nem minden relatív, nem minden csak nézőpont kérdése. Vannak univerzális értékek, és létezik jó és rossz. Az igaz mondás szerint: „Fát a gyümölcséről, embert az erkölcséről ismerni meg.” Szóval nem mindegy, milyen almát szakítasz le az édenkertben.
