A másolat másolatának a másolata és egyéb divat viták: Vans vs Wavy
Bármilyen furcsa az amerikai szerzői jogi törvény, nem védi a divatterveket.
Az MSCHF és a Tyga „Wavy Baby” cipője még meg sem érkezett, és máris a Vans perének tárgya. Jelen pillanatban csak egy online értékesítés történt meg.
A MSCHF Sneakers Wavy Baby kvázi „deszkáscipője”, amely mielőtt megjelent volna (és tíz percen belül elkelt az MSCHF Sneakers webhelyén és alkalmazásán keresztül), április 18-án már egy pert is kapott a nyakába. Bár a forma kísértetiesen hasonlít a Vans dizájnjára, a MSCHF nagyon biztos magában. Igazából, ha betiltják a cipőjét, akkor is hatalmas reklámot kapott, ha nem, akkor meg még inkább.
Tyga már hetekkel az általános bejelentés előtt „Freaky Deaky” zenei videójában reklámozta, és olyan nézettséggeneráló haverok, mint J Balvin is megkapták a saját párjukat.
A Vans, Inc. kontra MSCHF Product Studio-perben a Vans azt állítja, hogy a MSCHF cipője a Vans ikonikus védjegyeit nyilvánvalóan és összetéveszthetetlenül magában foglalja, amint az a Vans Sk8-Hi és Old Skool cipőin látható. Képeket is csatoltak, hogy bizonyítsák, a Wavy Baby az általuk levédett dizájnra épül. Állításuk szerint már április elején megkeresték a brandet, hogy állítsák le a gyártást, de a MSCHF ennek ellenére folytatta a gyártást.
A MSCHF ezt másképp meséli, elmondásuk szerint a megjelenés előtt a Vans azzal kereste meg őket, hogy a cipőből befolyt profit felét utalják nekik, és akkor nem perelnek, egyben jövőbeni kollaborációkban is benne lennének. A MSCHF visszautasította az ajánlatot, szerintük a Vans a múltjára épít, de görcsösen próbál fiatalos brand maradni, miközben ez már rég nem igaz, a Wavy Baby pedig egy izgalmasabb trenddiktáló vonalvezetés, amit a Vans évek óta nem tud felmutatni.
A MSCHF elég magabiztos, ebből komoly per lesz. A dolog lényege a
divatőrülteken kívül, hogy ez újabb precedenst teremt a koppintásra.
Az amerikai szerzői jogi törvény nem védi rendesen a divatterveket, ez más európai és japán cégekre is veszélyes. Jelenleg a limitált kiadású cipő, amit amúgy 220 dolláros áron dobtak piacra, 350 dollár felett van a StockX-en, és fog ez még fennebb is menni. Hype-hullám a Wavy körül.
A MSCHF kollektíva korábban a szenteltvízzel, aztán ennek ellenpontjaként vérrel töltött Nike Air Maxeket is dobott piacra. Akkor a Nike perelte be őket sikerrel. A Lil Nas X-es sátános Nike-okból még a kifizetett kiküldött példányokat is bekérette a Nike. Ilyen a pipás cég, ha pipás.
Egyéb híres dizájnviták
Ari Saal vs Nike
2006-ban Ari Saal Forman tervező kiadott egy korlátozott példányszámú Ari Menthol 10 nevű cipőt, ami nagyon erősen hajazott az Air Force 1 formavilágára. Ari Forman ezt egy művészi újraértelmezésnek vette. A Nike pedig lopásnak, és hogy a márkát a dohánytermékekhez hasonlítják. Forman visszalépett, de még így is a Nike-kal kapcsolatos nyilatkozata, hitelrontás vádja miatt több ezer dollár jogi költséget okozott neki.
Adidas vs Karhu
A három csík eredete
Az Adidas 1924-ben alakult és 1949-ben lett bejegyezve világmárkaként. Amikor ez megtörtént, a Dassler tesókat meglepte, hogy megelőzték őket. Nem tudták a 3 csíkos logót az Adidas védjegyeként használni. Ugyanis egy kis finn sportruházati márka logójának a része a három csík. Ez a Karhu, amely az utóbbi időben komoly népszerűségnek örvend világszerte. Nem véletlen, a Karhu egy vagány kis cég, aki futócipőben és síruhában is ott van a szeren. Old school vonulata top.
Az Adidas nem tudott elég korán kelni. Az eredetileg nagyon snassz „Oy Urheilutarpeita” (Sportigények Kft) cipőmárkát 1916-ban alapították, majd négy évvel később átnevezték Karhura (finnül „medve”). Ez akárhogy is nézzük, négy (vagy 8) évvel az Adidas előtt volt.
1952-ben, az 1952-es finnországi nyári olimpiát követően az Adidas két üveg whiskyért és mai árfolyamon 1600 eurónak megfelelő összegért megszerezte a háromcsíkos márkajelzést a Karhu Sportstól.
Ez a kedves nagyvonalúság annak is volt köszönhető, hogy a Karhu inkább egy „M” betűszerű sziluettet használt szívesebben a cipőin. De ennek ellenére nagyvonalú gesztus volt a finnektől.
De mi folyik az USA-ban?
Az amerikai szerzői jogi törvény védi a logókat, a levédetett szlogeneket, de nem védi a divatterveket. Europában még színverziót is le lehet védetni. Lásd Klein-kék, vagy Benetton-zöld, vagy Bianchi-zöld. USA-ban meg le lehet ezt koppintani, az amerikai piacon (és a kínain is, de abba most ne menjünk bele) el lehet egymástól a dizájnokat és stílusokat tulajdonítani, és az amerikai törvények értelmében nem sok mindent lehet tenni ennek megakadályozása érdekében.
Bár a divatvilágra nincsenek szabott és száraz törvények, ez nem jelenti azt, hogy a divattervezők ne találnák magukat időnként forróvízben. A használt formatervezési mintáktól függően a divatmárkák néha ki vannak
téve a pernek, ha olyan kifejezést, szlogent vagy dizájnt használnak, amely egy másik személy védjegye.
A Nike több mint 80 kifogást nyújtott be, hogy erőteljesen megvédje védjegyjogait csak a „Just Do It”-os szlogenje esetében. A Nike két neuralgikus pontja ez a szlogen, és a „swoosh” hangutánzó szó. Hogy az levédhető-e? Az esetek 99%-ban igen.
Utoljára 2020. április végén a Védjegyvizsgáló és Fellebbezési Tanács (TTAB) megállapította, hogy a Nike „Just Do It” szlogenje ismert védjegy (mily meglepő), és megtagadta a Just Drew It mottó lajstromozását sportruházathoz. A Nike azzal érvelt, hogy a Just Do It védjegye közismert kifejezés, és már több mint huszonöt éve használatos a kereskedelemben, és több mint húsz éve van bejegyezve. Hírös státuszának köszönhetően a Nike meg tudta akadályozni a „Just Drew It”-ot!
Meglepő módon, ha Amerikában egy fél azt állítja, hogy védjegye ismert, akkor egyértelműen bizonyítania kell, hogy védjegyét híres védjegynek tekinti, és bizonyítékot kell benyújtania a jegyzőkönyvbe állítása alátámasztására. A „Csak csináld!” amúgy egy zen buddhista jelszó egyébként. A Nike szerencséje, hogy a zen nem egy cég.
Európában ne hamisíts! – mondja a 11. parancsolat
Amerikában a divatházaknak nincs gazdag, gyökerező történelme, és a jogalkotás is ezt tükrözi, mivel nincsenek részletes törvények, amelyek védik a divattervezőket. Európában azonban ennek az ellenkezője igaz. A 20. század eleje óta létező népszerű divatházak, a Gucci, a Prada, a Chanel, a Balenciaga olyan védelmet élveznek, amely az Egyesült Államokban nem található. Az olyan országokban, mint Franciaország, Olaszország, Németország és Skócia kiterjedt törvények vonatkoznak a divatházakra, arra, hogy terveiket ki használhatja és ki nem. A védelem túlmutat a divatházakon. Egyes textilipari cégek, amelyek ugyanilyen régóta működnek, szintén védelmet élveznek szövési technikáikra, eredeti gyártási mechanizmusukra. Ez tudom még nekünk is furcsa, de a kockás ingek nem simán kockás ingek, ezek közül pár eredeti skót tartán, ami skót törzsek négyzetrácsos jelrendszere. A Burberry márka négyzetrácsát már van, aki ismeri, de legalább 8 skót klán négyzetrácsminta is el van mentve. Mindegy, hogy ingen van vagy skótszoknyán, csak ők használhatják. Elvileg. Na meg a kínaiak, és az amerikaiak gyakorlatilag.
A Calvin Klein, Ralph Lauren és hasonló amerikai divatcégek Európában nagyobb biztonságban vannak, mint otthon az USA-ban.
