Barion Pixel

A törvényen kívül szörföző Miki Dora

Benedek Csanád

2024.04.16.

9 perc

Embernek tökéletlen, szörfösnek tökéletes. Betekintés Miki Dora nem éppen szalonképes világába.

A világ egyik leghíresebb szörfpionírja magyar volt, ráadásul igencsak ellentmondásos személyiség, akinek sajátos szemlélete meglehetősen árnyalja a békeszerető, hippi szörfösökről alkotott képet. Miközben a szörfözés egyik kulcsfigurájává vált, egyre jobban utálta, ahogy a sportág napról-napra népszerűbb lett körülötte. Sosem félt zabolázatlan véleményének hangot adni. Akik ismerték, úgy vélekedtek róla, hogy olyan nehéz ember volt, csoda hogy nem süllyedt el alatta a deszka. Ennek ellenére a mai szörfösök hősként tekintenek rá.

Mickey “Da Cat” Dora – Malibu, 1960-as évek közepe. Fotó: Leroy Grannis

Miki menni Amerika
III. Dóra Sándor Miklós, ezzel a névvel akár király is lehetne. Ismertebb nevén Miki Dora, az 1950-60-as évek egyik legendás szörföse, aki valóban király volt, a hullámoké a kaliforniai Malibuban.

Miki Dora 1934-ben született Budapesten (1934. augusztus 11. – 2002. január 3.). Hat éves korában szülei elváltak, majd anyja újraházasodott. Választása egy kaliforniai férfire, Gard Chapin-re esett, aki mit ad a tengeristen, a maga korában híres szörfösnek számított. Mostohaapja, Gard Chapin szintén a szörf úttörője volt, róla is azt mondták, hogy egy nyakas lázadó volt, aki soha nem illett bele a konformista társadalomba. Valójában ő volt Miki Dora apja és példaképe. Chapin szörfdeszka-tervezés iránti megszállottsága révén Dora kapcsolatba került kaliforniai tervezőkkel, ebbe beletartozott a Charles és Ray Eames műhelyében tett látogatások is.

1966-ban debütált Dora jellegzetes szörfdeszkája, amely azóta a történelem legnagyobb
példányszámban eladott deszkájává vált. 25 évvel később újra piacra dobták. Miki mindig hű
maradt a hosszú deszkákhoz, még a kisebb és könnyebb változatok megjelenése után is.

Miki Dora édesanyjával és Gard Chapinnal

Az ’50-es években Miki Malibuban telepedett le, ahol akkor már komoly közösség alakult a szörfözés köré. A magyar származású szörfös azonban meglehetősen antiszociális volt, nem mélyedt el ezekben a körökben, holott az akkori top szörfösök mind ezen a partvonalon lovagolták a hullámokat. Mégsem vágta el magát teljesen ettől a szubkultúrától, többükkel is tartotta a kapcsolatot, miközben egy újfajta, gyorsabb, vadabb szörfözési stílust hoztak létre.

Az ember nem élhet a parton, mert teljesen elázna, csak a hullámokért vagyok itt, semmi másért.” – mondta Miki ekkoriban.

Coreboys vs Beachboys
Miki Dora nagy önellentmondása és félig-meddig személyes vívódása abban gyökerezett, hogy hogy bár el-elfogadta a szörfből származó pénzt, de a szörfkultúra népszerűségével, a divatszörfösökkel és a beach boyokkal nehezen tudott azonosulni. Őszinte ellenszenvvel viseltetett irántuk. A szörfnácis cikkünkből kiderül, hogyan is festett mindez akkoriban.

Dora lelkesen támogatta a „lokalizmus” eszméjét, mely szerint a helyi hullámok
azokat illetik meg, akik a közelükben nőttek fel, a kívülállókat pedig lehetőség
szerint minél távolabb kell tartani, akár erőszak alkalmazása árán is.

A média, köztük a magazinok és filmek által gerjesztett szörfkultusz egyre növekvő népszerűsége miatt Miki Dora és más szörfösök is a reflektorfénybe kerültek. Ennek következtében egyre többen láttak fantáziát a sportban, melynek hatására a jó spotok idővel megteltek. A szörfösök eme hirtelen beözönlését Dora a végletekig elítélte, melynek mind személyesen, mind szörfdeszkáinak reklámjaiban igyekezett hangot adni. Egyik fotóján Dora-t két deszkáján feszítették keresztre, amely mindennek az ellenállásnak a szimbolikus megjelenítése volt.

A szakmaiság teljesen el fogja rontani ezt a szabadstílusú sportágat, és elveszi az emberektől a sport irányításának lehetőségét. Egy szörfösnek mindig alaposan meg kell gondolnia, hogy kinek adja el magát, hiszen ekkor a saját lényének, személyiségének a halálos ítéletét írja alá.” – nyilatkozta Dora a hatvanas években. Hol máshol, mint egy szörfmagazinban, és ezennel a mátrix be is zárult.

Noha a szörfözés kereskedelmi forgalomba hozatalával szemben fenntartásai voltak, Dora ennek ellenére nyereségrészesedési megállapodást kötött Greg Noll-lal, hogy korlátozott számú Miki Dora „da cat” szörfdeszkát adjanak ki. Hiába szerepelt filmekben, reklámokban, a deszkái is jól fogytak, mégis számára mindez egy korszak végét jelentette.

Malibu Mickey, avagy Dora szörfsztár korszaka
Miki Dora hírhedt volt mogorvaságáról és zárkózottságáról, de e mögött sok esetben nem az utálatosság rejlett, hanem inkább az iparosodó hullámlovaglás és a hírnév elleni lázadás. Olyannyira nem, hogy még Hollywoodban is vállalt szerepeket szörfösökkel kapcsolatos filmekben. Eközben Dora szívügyének tartotta, hogy a szörfözés maradjon inkább privát, egy kis közösséget érintő tevékenység, de épp a filmes munkássága tette egyre népszerűbbé ezt a sportot.

Miki Dora fokozatosan a szörfkultúra legendás alakjává vált. Karizmája és egyedi stílusa révén
egyaránt híres és hírhedt lett. Egy törvényen kívüli, aki törvények fölöttinek érezte magát.

Ha vennéd James Dean lazaságát, Muhammad Ali nagy dumáját, Harry Houdini trükkösségét, James Bond kifinomult eleganciáját, George Carlin iróniáját és egy emberré gyúrnád össze őket, majd adnál egy longboardot a hóna alá, talán kijönne valami olyasmi, mint Miki Dora, a szörfözés mitikus antihőse, más néven Malibu fekete lovagja.” – szörfös és író Jamie Brisick, visszatekintése a Doráról.

Aztán ott volt Miki Dora, Malibu királya, aki még mindig a legnagyobb kulturális hős az egész kaliforniai szörfözésben – a mi saját Elvisünk, az utolsó nagy név, ha a part menti vagányokra terelődik a szó” – Daniel Duane.

Dóra számos becenevet és álnevet kapott élete során, többek között „Mickey Dora”, „The Black Knight”, „a cigányszerető”, „Malibu Mickey”, „Kung’Bu”, „a Fiasco Kid”, „El Taquache”, és „Da Cat”.

Első filmjében, a Gidgetben kaszkadőr volt. A film egy Moondoggie nevű szörfösről szólt, azonban a főszereplő, James Darren nem tudott szörfözni, helyette Miki végezte el a feladatot. A film hatalmas sikert aratott, több folytatás és még egy tévésorozat is született belőle. Hollywood ezt követően gyártósoron szállította a szörfös mozikat, Miki szinte mindegyikben feltűnt. De nem csupán a filmvásznon, számos reklámban is szerepelt, még egy szörfmárkához is a nevét adta. Mindeközben az összes adandó alkalommal szidta a szórakoztatóipart, hiába dolgozott ő is benne. Sport- és filmsztár lett, miközben egyfolytában Hollywoodot szapulta.

Azért nem kellett félteni, még a ’80-as években is 10 ezer dollárt keresett egy esszével, ami akkoriban hatalmas fizetésnek számított.

Miki necces/nácis és vicces dolgai
Miki Doráról csak azért nem készült még nagyjátékfilm, mert nem lehet mit kezdeni a ténylegesen problémás dolgaival. Ám, mint minden igazi szabadszellemű kívülálló, mint minden kalandor, Dora sem egysíkú személyiség. Nem lehet csupán egy bunkó rasszistának bélyegezni. Bár maga elegáns forma volt, nem kellett a szomszédba mennie egy-két punkos lázadó megoldásért.

Amikor elindultak a komolyabb szörfversenyek, bevezették a szigorú szabályokat és pontozási rendszert, ami Miki Dora számára rendkívül frusztráló volt. Úgy érezte, hogy ez a szörfözés szabadságát korlátozza, hiszen a hullám nem egy előre felrajzolt teniszpálya. Ennek fényében, egy alkalommal benevezett egy malibui versenyre, ám amikor a sor rá került, letolta a gatyáját, hátsóját mutatva a zsűrinek, majd egyszerűen otthagyta őket, ezzel demonstrálva ellenállását a formalitásoknak.

„A díjak a másolatok koronái. Megmutatják nekik, mit és hogyan csináljanak,
ők pedig addig gyakorolnak, míg végül elsajátítják. Utána meg azt gondolják
létrehoztak valamit. Én csak élvezetből lovaglom a hullámokat.” – mondta ekkoriban.

A nők és a hullámok ugyanazt szeretik, hogy meglovagold őket.” – Dora ehhez hasonló hímsoviniszta dumáival kapcsolatban nem lehet eldönteni, hogy komolyan gondolta-e vagy csak polgárpukkasztó hatásvadászatnak szánta. Ugyanez igaz a horogkereszt rajzolósdira is. Legalább egy dokumentált eset van, hogy horogkeresztet rajzolt a szörfdeszkájára. Másrészről Miki sosem tett lakatot a szájára, ha antiszemita lett volna, az kiderült volna róla. Ezzel szemben sajnos több jól dokumentált visszaemlékezés is arra utal, hogy a feketékkel kapcsolatosan elég vad mondatok hagyták el a száját.

Nat Young (1966-ban és 1970-ben szörfvilágbajnok) ismerte Dorát. Young a szörfözés múltját feltáró könyvben így nyilatkozott róla: „Dora úgy gondolja, hogy le kell nyomni a fekete pasikat. Erőt kell mutatni, mert abból értenek, ilyeneket mondott. Dora az 1970-es években Dél-Afrikába költözött, és lelkes támogatója volt az apartheidnek. Fiatalabb koromban azt hittem, hogy az egész csak hülyéskedés, hogy ő csak dühöng és hergeli a médiát, de nem, ő abszolút hisz a fehérek felsőbbrendűségében.”

Azt nem tudjuk, hogy valóban támogatta-e Dora az apartheidet, leginkább az valószínűsíthető, hogy az adócsalások miatt menekült Dél-Afrikába. Azonban tény, hogy nyilvánvalóan rasszista leveleket írt barátainak. Még a kor mércéje szerint is. Csábítgatni próbálta a haverokat. A szöveg elég meredek. „Nem tudtam mit értenek a kulin az angolok. [Dora rosszul tudja, a kuli amúgy nem ezt jelenti]. Most már értem. Van egy néger szolgám, aki mindent megcsinál helyettem, ráadásul bagóért. Nekem csak szörföznöm kell. Ez az igazi élet. Nektek is kéne egy kuli.”

Igazából, ha kicsit árnyalni szeretnénk a róla alkotott képet, Miki Dora nem
rasszista volt, hanem mindenkit utált. Még talán magát is beleértve.

Dora fura, sajátos humorára és gondolkodásmódjára utal az alábbi mondat is tőle.

Egyetlen probléma sem olyan nagy vagy bonyolult, hogy ne lehetne előle elmenekülni.”

A Miki Dora dilemma
Miki Dora megértéshez José Ortega y Gasset spanyol írót és morálfilozófust hívjuk segítségül. Egyszerűen, azért, mert tökéletesen rátapint erre a huszadik században kialakuló embertípusra. Gasset pro és kontra mond olyan dolgokat, ami vonatkozik Mikire, és egyben meg is értjük mire gondol a kalandor szörfösünk.

Ortega elsősorban morálfilozófiai kategóriaként határozza meg ezt az embertípust, ami Dorát is jellemzi, aki tisztában van képességeivel, hatalmas önbizalma van, és úgy érzi minden szinte alanyi jogon jár neki. Úgy jellemzi, hogy ez az archetípus „csak jogokat ismer, kötelezettségeket nem, ráadásul „öntelt úrfiként” viselkedik, amikor gondtalan életét természetesnek veszi, saját magát pedig tökéletesnek tartja. E felfogás következményei katasztrófálisak lesznek – jövendölte a spanyol filozófus. Függetlenül Dora rasszista jellegű oldalától szinte egy egész generációra ráillik ez a hedoinsta öntetszelgés és az ebből fakadó mentális problémák.

A másik oldalról bár Dora végtelenül individualista (egoista) volt, nem tudott, nem akart betagozódni. Sok esetben a konformizmussal, a kibontakozó fogyasztói társadalommal kapcsolatban jól vette észre dolgokat.

Ortega ezt írja az 1920-as évek végén A tömegek lázadásában: „Korunknak azonban az a jellemzője, hogy a közönséges lélek nemcsak tudatában van közönségességének, hanem van mersze, hogy jogot követeljen a közönségességnek, és mindenütt azt érvényesíti. Ahogy Észak-Amerikában mondják: nem illik különbözni. A tömeg eltipor mindent, ami különböző, kiemelkedő, egyedi, minőségi és kiválasztott. Aki nem olyan, mint mindenki más, aki nem úgy gondolkodik, mint mindenki más, az azt kockáztatja, hogy kiközösítik.”

És mit mond Dora, majdnem ugyanezt:
Egyszerűen nem akarok lemenni a társadalomnak arra a szintjére… azokéra, akik a televíziójuk mellett ülnek, isszák a sörüket, bele vannak hízva a jólétbe, helyettesként valaki más életét élik, tudatlan önpusztító módon. Egy más pozitív módszert akarok. Küzdeni akarok.”

Miki Dora megértéséhez ezt a szinte Nietzschét idéző mondatot szemlézzük a szörfözésről írt esszéjéből.

A hullámok a végső illúzió. A semmiből jönnek elő, azonnal materializálódnak, és ugyanolyan gyorsan megtörnek és eltűnnek. Az ilyen múló délibábok üldözése teljes időpocsékolás, mégis ezt választottam az életemnek.”

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

„Azért a víz az úr!” – a Laird Hamilton-sztori

A sötétség tengere: a szörfözés árnyékos oldala

Mike Hynson legendája: hogyan lett az Endless Summer szörffilm sztárja nemzetközi drogcsempész

Az életmentő története, aki megnyerte a világ egyik legveszélyesebb szörfversenyét

A hullám művészei

Az élet nagy SURForgása