Embernek tökéletlen, szörfösnek tökéletes. Betekintés Miki Dora nem éppen szalonképes világába.
A világ egyik leghíresebb szörfpionírja magyar volt, de nem csak ez az egy baj volt vele. Miki Dora egy igazi ellentmondásos személyiség, akit igazán nem lehet politikai korrektséggel vádolni. Sajátos hozzáállása nagyon is árnyalja a békeszerető, hippi szörfös képet. Miki Dora nem a vízben, hanem a szörfdeszkán volt cápa. Ha a közelébe mentél harapott. Vannak emberek, akik vadnak születnek és nem lehet őket megszelídíteni, ilyen volt Miki Dora.
Miki Dora úgy vált a szörf egyik kulcsfigurájává, hogy igazából utálta, hogy egyre népszerűbbé válik körülötte a sportág. Sosem tett lakatot a szájára, és sosem félt zabolázatlan véleményének hangot adni. Akik ismerték, azt mondták, hogy olyan nehéz ember volt, csoda hogy nem süllyedt el alatta a deszka. Ennek ellenére a mai szörfösök hősként gondolnak rá, ma már kevés ilyen karakteres figura van, mindenki a szponzorok kegyét lesi.
Miki menni Amerika
III. Dóra Sándor Miklós mintha egy király lenne, ismertebb nevén Miki Dora, az 1950-60-as évek egyik legismertebb szörföse, és valóban a hullámok királya volt a kaliforniai Malibuban.
Miki Dora 1934-ben született Budapesten (1934. augusztus 11. – 2002. január 3.). Hat éves korában elváltak a szülei, ezután az anyja újraházasodott, egy kaliforniai férfihez ment hozzá, Gard Chopinhez, aki mit ad a tengeristen, a maga korában már híres szörfösnek számított. Mikit apja, Miklós vitte bele a hullámlovaglásba már az 1930-as évek végén. Mostohaapja, Gard Chapin szintén a szörf úttörője volt, róla is azt mondták, hogy egy nyakas lázadó volt, aki soha nem illett bele a konformista társadalomba. Valójában ő volt Miki Dora igazi apja és példaképe. Chapin szörfdeszka-tervezés iránti megszállottsága révén Dora kapcsolatba került kaliforniai tervezőkkel, ebbe beletartozott a Charles és Ray Eames műhelyében tett látogatások is.
A Dora jellegzetes szörfdeszkája, amelyet 1966-ban adtak ki, a történelem legnagyobb példányszámban eladott szörfdeszkája lett, és 25 évvel később újra kiadták. Miki amúgy a nagy hosszú deszkákat kedvelte még akkor is, amikor már a sokkal kisebb és könnyebb lapok lettek az elterjedtek.
Az ’50-es években Miki Malibuban telepedett le, ahol akkor már komoly közösség alakult ki a szörfözés köré. A magyar származású szörfös azonban igencsak antiszociális volt, nem mélyedt el ezekben a körökben, pedig az akkori leghíresebb szörfösök mind itt lovagolták a hullámokat. Azért nem vágta el magát teljesen ettől a szubkultúrától, többjükkel is tartotta a kapcsolatot, és együtt egy újfajta, gyorsabb, vadabb szörfözési stílust hoztak létre.
„Az ember nem élhet a parton, mert teljesen szétázna, csak a hullámokért vagyok itt, semmi másért.” – mondta Miki ekkoriban.
Coreboys vs Beachboys
Miki Dora nagy önellentmondása és félig-meddig személyes vívódása is abban állt, hogy a szörfből jövő pénzt azért el-elfogadta, de a szörf népszerűségével, a divatszörffel és a beach boyokkal nem tudott mit kezdeni. Vagyis tudott: utálta őket. A szörfnácis cikkünkből kiderül, hogy is nézett ez ki. Dora lelkesen támogatta a „lokalizmus” gondolatát, miszerint a helyi hullámok azokéi, akik a közelükben nőttek fel, és a kívülállók megérdemlik, hogy távol tartsák őket, akár néha erőszakot alkalmazva is.
A magazinok és filmek hatására a szörfösök népszerűvé váltak, láthatóak lettek, maga Dora is. Ez azt jelentette, hogy sok új szörfös kezdett szörfözni, és így megteltek a jó spotok. A szörfösök eme hirtelen beözönlése arra késztette Dorat, hogy a tömegeket elítélje mind személyesen, mind szörfdeszkáinak reklámjaiban, amelyek egyikén Dórát két deszkáján keresztre feszítették.
Utálta, hogy egyre népszerűbb a szörfözés.
„A szakmaiság teljesen el fogja rontani ezt a szabadstílusú sportágat, és elveszi az emberektől a sport irányításának lehetőségét. Egy szörfösnek mindig alaposan meg kell gondolnia, hogy kinek adja el magát, hiszen ekkor a saját lényének, személyiségének a halálos ítéletét írja alá.” – nyilatkozta Dora a hatvanas években.Hol máshol, mint egy szörfmagazinban, és a mátrix be is zárult.
A szörfözés kereskedelmi forgalomba hozatalával szembeni bizalmatlansága ellenére Dora nyereségrészesedési megállapodást kötött Greg Noll-lal, hogy kiadjon korlátozott számú Miki Dora „da cat” szörfdeszkát, és ezalatt magazinban is reklámozták a deszkákat. Filmekben szerepelt, a lapjait reklámozták és vették, de számára mégis az egész egy korszak végét jelentette.
Malibu Mickey avagy Dora szörfsztár korszaka
Dóra arról volt ismert, hogy mogorva és zárkózott. De ennek ellenére nem volt ő mindig ilyen utálatos ember, csak szembe ment a hullámlovaglás eliparosodásával és a hírnévvel. Olyannyira nem, hogy nekiállt szerepeket vállalni a szörfösökről szóló hollywoodi filmekben. Miki mindeközben azt akarta, hogy a sportág maradjon privát, az emberek csak egy kis csoportját érintő dolog, de pont a filmes munkái miatt lett egyre népszerűbb a szörfözés.
Miki apránként legendás alakja lett a szörfkultúrának. Karizmájának és saját stílusának köszönhetően
híres és hírhedt lett. Egy törvényen kívüli, aki törvények fölöttinek érezte magát.
„Ha vennéd James Dean lazaságát, Muhammad Ali nagydumásságát, Harry Houdini trükkösségét, James Bond eleganciáját, George Carlin iróniáját és egy emberré gyúrnád össze őket, és adnál egy longboardot a hóna alá, talán kijönne valami olyasmi, mint Miki Dora, a szörfözés mitikus antihőse, más néven Malibu fekete lovagja.” – szörfös és író Jamie Brisick, visszatekintése a Doráról.
„Aztán ott volt Miki Dora, Malibu királya, és még mindig a legnagyobb kulturális hős az egész kaliforniai szörfözésben – a mi saját Elvisünk, az utolsó nagy név, ha a part menti vagányokra terelődik a szó” – Daniel Duane.
Dóra számos becenevet és álnevet kapott élete során, többek között „Mickey Dora”, „The Black Knight”, „a cigányszerető”, „Malibu Mickey”, „Kung’Bu”, „a Fiasco Kid”, „El Taquache”, és „Da Cat”.
Az első filmjében, a Gidgetben mondhatni kaszkadőr volt. A film egy Moondoggie nevű szörfösről szólt, azonban a főszereplő, James Darren nem tudott szörfözni, helyette Miki végezte el a mutatványokat. A film hatalmas siker lett, több folytatás és még egy tévésorozat is született belőle. Hollywood ezután nekiállt a gyártósoron szállítani a szörfös mozikat, Miki szinte az összes nagyobban szerepelt. De nem csak a vásznakon lehetett látni, több reklámban is megjelent, és még egy szörfmárkához is a nevét adta. Mindeközben pedig az összes lehető alkalommal szidta a szórakoztatóipart, hiába dolgozott ő is benne. Sport- és filmsztár lett, miközben egyfolytában Hollywoodot szapulta.
Azért nem kellett félteni, még a ’80-as években is 10 ezer dollárt keresett egy esszével, ami akkoriban hatalmas fizetésnek számított.
Miki necces/nácis és vicces dolgai
Miki Doráról csak azért nem készült még nagyjátékfilm, mert nem lehet mit kezdeni a ténylegesen problémás dolgaival. De mint minden igazi kaszton kívüli outsider, mint minden kalandor, ő sem egydimenziós ember. Nem lehet azzal elintézni, hogy csupán egy bunkó rasszista. Bár maga elegáns forma volt, nem kellett a szomszédba mennie egy-két punkos lázadó megoldásért.
Amikor elindultak a komolyabb szörfös versenyek, kialakult az adott keretek szerinti szabályrendszer. Pontozták az indulókat, ami Mikit rettentően bosszantotta. Úgy érezte, hogy elveszik a szörf szabadsága, és a hullám nem egy felrajzolt teniszpálya. Ezért egyszer például benevezett egy malibui versenyre, aztán amikor rá került a sor, letolta a gatyáját, a fenekét mutogatta a zsűrinek, majd otthagyta őket.
„A díjak a másolatok koronái. Megmutatják neki, aztán addig gyakorol, amíg megtudja csinálni. Utána meg azt hiszi létrehozott valamit. Én csak élvezetből lovaglom a hullámokat.” – mondta ekkoriban.
„A nők és a hullámok ugyanazt szeretik, hogy meglovagold őket.” – Dora ehhez hasonló hímsovén dumáival kapcsolatban nem lehet eldönteni, hogy komolyan gondolta-e vagy csak polgárpukkasztó hatásvadászatnak szánta. Ugyanez igaz a szörfnácis cikkünkben írt, horogkereszt rajzolósdira is. Legalább egy dokumentált eset van, hogy horogkeresztet rajzolt a szörfdeszkájára. Nácinak azért mégsem lehetne mondani. Vagyis ez nehéz kérdés. Miki sosem tett lakatot a szájára, ha zsidóellenes lett volna, az kiderült volna róla. Ellenben sajnos több jól dokumentált visszaemlékezés van, ami arra utal, hogy a feketékkel kapcsolatban elég vad mondatok hagyták el a száját.
Nat Young (1966-ban és 1970-ben szörfvilágbajnok) ismerte Dorát. Young azt mondta egy szörfözés múltjáról szóló könyvben Dóráról, hogy: „Dora úgy gondolja, hogy le kell nyomni a fekete pasikat. Erőt kell mutatni, mert abból értenek, ilyeneket mondott. Dora az 1970-es években Dél-Afrikába költözött, és lelkes támogatója volt az apartheidnek. Fiatalabb koromban azt hittem, hogy az egész csak hülyéskedés, hogy ő csak dühöng és hergeli a médiát, de nem, ő abszolút hisz a fehérek felsőbbrendűségében.”
Azt nem tudjuk, hogy valóban támogatta-e az apartheidet, és valószínű, hogy az adócsalások miatt menekült Dél-Afrikába. Viszont az tény, hogy írt olyan levelet barátainak, ami azért keményen rasszista. Még az akkori kor mércéje szerint is. Csábítgatni próbálta a haverokat. A szöveg elég meredek. „Nem tudtam mit értenek a kulin az angolok. [Dóra rosszul tudja, a kuli amúgy nem ezt jelenti]. Most már értem. Van egy néger szolgám, aki mindent megcsinál helyettem, és bagóért. Nekem csak szörföznöm kell. Ez az igazi élet. Nektek is kéne egy kuli.”
Igazából, ha kicsit árnyalni és megvédeni szeretnénk, azt lehetne rá mondani
Miki Dora nem rasszista volt, hanem mindenkit utált. Talán magát is.
Dora fura, sajátos humorára és gondolkodásmódjára utal ez a mondat is tőle.
„Egyetlen probléma sem olyan nagy vagy bonyolult, hogy ne lehetne előle elmenekülni.”
A Miki Dora dilemma
Miki Dora megértéshez Ortega Y Gasset spanyol írót és morálfilozófust hívjuk segítségül. Egyszerűen, azért, mert tökéletesen rátapint erre a huszadik században kialakuló embertípusra. Gasset pro és kontra mond olyan dolgokat, ami vonatkozik Mikire, és egyben meg is értjük mire gondol a kalandor szörfösünk.
Ortega elsősorban morálfilozófiai kategóriaként határozza meg ezt az embertípust, ami Dorát is jellemzi, aki tisztában van képességeivel, hatalmas önbizalma van, és úgy érzi minden szinte alanyi jogon jár neki. Úgy jellemzi, hogy ez az archetípus „csak jogokat ismer, kötelezettségeket nem, ráadásul „öntelt úrfiként” viselkedik, amikor gondtalan életét természetesnek veszi, saját magát pedig tökéletesnek tartja. E felfogás következményei katasztrófálisak lesznek” – jövendölte a spanyol filozófus. Függetlenül Dora rasszista jellegű oldalától szinte egy egész generációra ráillik ez a hedoinsta öntetszelgés és az ebből fakadó mentális problémák.
A másik oldalról bár Dora végtelenül individualista (egoista) volt, nem tudott, nem akart betagozódni. Sok esetben a konformizmussal, a kibontakozó fogyasztói társadalommal kapcsolatban jól vette észre dolgokat.
Ortega ezt írja az 1920-as évek végén A tömegek lázadásában: „Korunknak azonban az a jellemzője, hogy a közönséges lélek nemcsak tudatában van közönségességének, hanem van mersze, hogy jogot követeljen a közönségességnek, és mindenütt azt érvényesíti. Ahogy Észak-Amerikában mondják: nem illik különbözni. A tömeg eltipor mindent, ami különböző, kiemelkedő, egyedi, minőségi és kiválasztott. Aki nem olyan, mint mindenki más, aki nem úgy gondolkodik, mint mindenki más, az azt kockáztatja, hogy kiközösítik.”
És mit mond Dora, majdnem ugyanezt:
„Egyszerűen nem akarok lemenni a társadalomnak arra a szintjére… azokéra, akik a televíziójuk mellett ülnek, isszák a sörüket, bele vannak hízva a jólétbe, helyettesként valaki más életét élik, tudatlan önpusztító módon. Egy más pozitív módszert akarok. Küzdeni akarok.”
Miki Dora megértéséhez ezt a szinte Nietzschét idéző mondatot idézzük a szörfözésről írt esszéjéből.
„A hullámok a végső illúzió. A semmiből jönnek elő, azonnal materializálódnak, és ugyanolyan gyorsan eltörnek és eltűnnek. Az ilyen múló délibábok üldözése teljes időpocsékolás. Ezt választottam az életemnek.”
