A Holtpont című legendás szörfkrimi több szempontból is a lényegre tapintott. Ha nem vagy milliomos, vajon hogyan tudod ezt a világjáró életet élni, mindig a tökéletes hullámot kutatva? Vagy dolgoznod kell, és akkor nincs időd, vagy van időd, de akkor nincs pénzed. A szörf nem olyan tradicionális sportág, mértéktartó sportolókkal, mint mondjuk a tenisz. Közelebb áll a gördeszkához, és tele van notórius alakokkal, akik, hogy finoman fogalmazzak és egyben Lou Reedet idézzem: „gyakran tettek sétákat a vad oldalra”. A szörfözésnek és ezzel együtt a végtelen nyárnak ára van, és vannak akik a kemény munka helyett kemény gengszterkedéssel igyekeztek ezt kigazdálkodni. Ezen alakok közül messze kiemelkedik az Endless Summer, az egyik első legendás szörffilm sztárja, Mike Hynson. Mike élete pont olyan volt, mint a kedvenc sportja, hullámhegyek és hullámvölgyek állandó váltakozása. Ő csak próbált felszínen maradni, néha sikerült, néha nem.
Aranyhajú fiúk aranyélete
Ha megnézed a korai szörfös fotókat, valahogy mindig napbarnított, laza, szőke arcokat láthatsz. Első blikkre sokan azt gondolnák ezek jómódú aranyifjúk, de ha a múltjukat megnézzük inkább elveszett fiúk, akik menekültek otthonról. Miki Dora vagy Kelly Slater története is felfűzhető a rossz apamodellek mentén.
Nem lenne tisztességes, ha csupán Hynson sötét oldalát mutatnánk be, főleg hogy van napos is, hisz végül is egy aranyember, csak a maga módján. Mike Hynson 1942-ben született Crescent Cityben, Kalifornia legfelső csücskében. Három dolog érdekelte, a surf, a szörfözés és a hullámlovaglás. Az Endless Summer plakátfiújaként vált híressé, majd egy ideig drogcsempész hálózat tagjaként tevékenykedett, manapság a szörfözés egyik leginkább mellőzött shaper gurujaként emlegetik a téma szakértői.
A jelenből visszanézve könnyen hihetnénk, hogy ezek a srácok csak úgy spontán fogták magukat és elutaztak a világ különböző pontjaira, hogy forgattassanak egy szörfös filmet, ami aztán vélhetően sok embert érdekel. De ez messze nem így történt, a szörfözés még a populáris robbanás előtt járt, inkább volt egyfajta vízi szekta, szubkultúra, mint egy jól eladható termék.
Ma már millió dolláros üzletágról beszélünk, akkor még az sem volt tiszta sokak
fejében, hogy ez a tevékenység sport-e vagy csak egyfajta szabadidős strandjáték.
Hynsonnak már az is komoly kihívást jelentett, hogy meggyőzze Bruce Brownt, a film producerét, hogy őt válassza. Hynson neve mellett még hosszú volt a lehetséges szörfösök listája, akiket Brown a filmjéhez fontolgatott. Annak ellenére, hogy Hynson Brown garázsa fölött lakott, és a film kezdete óta tárgyaltak, volt egy döntő tényező, amely meghatározta ki jöhetett. Ki tudja kifizetni az 1400 dolláros repülőjegyet?
Akkor még szó sem volt szponzorokról. 1400 dollár mai kumulatív értéke 12-13 ezer dollár. Mike nem volt képes hirtelen ennyi pénzt előteremteni. Az egyetlen gazdag ember akit ismert, Hobart „Hobie” Alter volt. Csakhogy Hynson nem tudta, miként menjen oda hozzá, jogosan félve Hobie haragjától, amiért évekkel korábban ellopta hat szörfdeszkáját. Alter végül adott neki kölcsön, hosszú lejáratú kamatra, amit Hyson busásan visszafizetett, amikor bejött a drogcsempész biznisze. Hynson így élte le a fél életét, állandó mozgásban és rohanásban. Már a gyerekkora is haditengerészeti bázisokon telt Hawaii és San Diego között ingázva. Az állandó pörgés és tengerjárás azonban megfelelő tanulópénz volt ahhoz, hogy a szörfipar élvonalában tartsa.
A vietnami háború vagy a végtelen nyár?
Koreai háború, vietnami háború vagy a Végtelen nyár? Ennek a korosztálynak örökké ott lebegett a feje felett, hogy behívják Amerika valamelyik aktuális háborújába. Sokan elszöktek Kanadába, Ausztráliába, Dél-Afrikába. Hyson számára sem volt kérdés, hogy inkább a tengerpartot és a napsütést válassza a napalm helyett. Mike ebben az időben teljesen belefolyt az Endless Summer készítésébe.
Bruce Brown tízévnyi szörfös dokumentumfilmes munkásságának voltaképpen ez a koronaékszere. Brown fiatal szörfösöket követ szerte a világon, a tökéletes hullámot keresve, és végül sok színes helyi karakter története és az adott korszak is kibontakozik ezekből a jelenetekből. Abba bele sem megyek, hogy mindez ma már sporttörténeti kuriózum, mintha egy időgépbe csöppentünk volna, ami előrevetítette a jövőt. Brown több nehezen összehozott filmtekercse keveredett el a postaszolgálatok és légitársaságok útvesztőjében, ennek okán egészen fura módjait választották a hazahozatalnak. A csempészetet.
A Végtelen nyár afrikai expedíciójának gyümölcseit tartalmazó 16 mm-es filmtekercsek között voltak a szó szerint hazalopott Szent Ferenc-foki felvételek is.
Endless Summer Cape St. Francis
Bruce azonnal érezte, hogy ez a felvétel milyen fontos szerepet fog játszani, így nem akart kockáztatni. Úgy döntött hát, hogy magához veszi a nyersanyagot. Dél-Afrikából repültek Indiába, majd tovább. Elméletben ez egy egyszerű átszállásnak tűnt. A valóságban azonban semmi sem volt könnyű a Mumbai/bombayi vámon a 60-as évek elején, különösen akkor, ha több kiló filmtekercset és kamerákat cipeltél magaddal. Indiában a forrongó politikai helyzet és a világnak akkoriban megnyíló furcsa szekták miatt nem igazán kedvelték a filmes stábokat. Noha ma már kevesen emlékszünk erre, de akkoriban a BBC és más gyarmatosító hatalmak, hogy eltereljék a figyelmet korábbi bűneikről, gyakran felfedték a helyi anomáliákat. Az indiaiak jogosan tiltakoztak a negatív országimázs ellen.
„A vámon kiadták az ukázt, hogy szedjenek szét minket, de minden filmest zargattak, hogy netán vallási helyszíneket forgatott, vagy bármiféle leleplezést készít az országról. Több ponton hivatalosan is feltüntették, hogy filmtekercsei elveszhetnek a vizsgálat során, az Indiai Állam semmilyen felelősséget nem vállal értük. Alapból mindent lefoglaltak és lehet csak hónapok múlva kaptad vissza.” – írja Hynson emlékiratában. Ezért Brown és Hynson több tervet is kidolgozott a legértékesebb filmtekercsek csempészésére. Hynson inge alá rejtve, a törzséhez rögzítve ragasztószalaggal kötözték össze őket. Ahogy azt előre jelezték, a kamerákat gyakorlatilag az érkezésük pillanatában lefoglalták, így miközben Brown és August igyekeztek meggyőzni a vámtisztviselőket, Hynson egyenesen a csatlakozó járatra sietett. A tervnek megfelelően Hynson aztán a gép szűk WC-fülkéjében letekerte a szalagokat magáról, a tekercseket a kabátjába dugta, majd visszatért a helyére. Ez volt a legelső sikeres csempészése.
Később már tökélyre fejlesztették, hogyan lehet a szörfdeszkába speciális üregeket
építeni a filmek átcsempészésére. Ez a tudás később jól jött más eszközök esetében is.
Brotherhood Of Eternal Love
Egy rövid oahui intermezzo után Hynson a Laguna Beachre költözött, ahol megismerkedett, hogy is mondjam, a savszerető spiritualistákkal, akik az Örök Szeretet Testvériségének nevezték magukat. Akkoriban nagyon ment minden, ami ezoterikus hókuszpókusz, és Amerikában amúgy is egy nagy nyitási hullám zajlott. Ennek persze volt pozitív hozadéka is, de a Beatles indiai sztorijából, vagy Manson és hasonló emberek feltűnéséből tudjuk, hogy ilyenkor elszaporodnak a sarlatánok.
Az Örök Szeretet Testvérisége (Brotherhood Of Eternal Love) nem a legjobb volt, de a legjobb helyen. Kalifornia, Oregon, Bay Area és környéke, Hawaii… a hálózat pedig csak épült és épült. Sokan közülük heroinfüggők vagy korábban erőszakos bűncselekmények miatt elítélt börtönviselt figurák voltak. Jó páran a szellemi tartalmakat nehezen fogadták be, annál inkább a bogyókat, az LSD-nek tulajdonították, hogy megmutatta nekik a kiutat. Úgy gondolták, talán a drogok – és az általuk hozott megvilágosodás – ugyanezt hozhatja el a tágabb amerikai társadalom számára is, feltéve ha hozzáférhetnének. Céljuk egy pszichedelikus, spirituális és kulturális központ megnyitása volt Laguna Beachen, ahová az emberek rendszeresen eljöhetnek, hogy megnyíljon a harmadik szemük. Ambíciójuk finanszírozására a csoport hozzálátott egy olyan hálózat létrehozásához, amely idővel Amerika egyik legnagyobb hasiscsempész és LSD-elosztó hálózatává nőtte ki magát. Most olyan apróságokkal, mint orvosi kutatások, normális guruk, tanítók, mesterek keresése, nem foglalkoztak. Rögtön a csempészhálózat, durr bele. Ez így logikus. Erős a gyanúm, hogy az egész egy fedőszervezet volt a drogterjesztő hálózat fedezésére.
Emlékiratában Hynson visszaidézi azt a pillanatot, amikor elhatározta, hogy beleveti magát a csempészek világába. Egy szobában ült Johnny és David nevű „testvérekkel”, pipázgattak, sörözgettek, miközben hallgatta az amúgy bűnözői múlttal rendelkező arcok csempészetről szóló kalandjait. Ő a filmes amatőr csempész ekkor jött rá, hogy ezek az úgynevezett profik mennyire egyszerűek hozzájuk, a szörfös filmes csapathoz képest. Gondolta akkor ő is beszáll, a ki tud nagyobbat mondani, pontosabban a ki tud nagyobbat csempészni történetekbe.
Eleinte szkeptikusak voltak a sztorijaival kapcsolatban, de ahogy Mike részletekbe bocsátkozott és elmesélte a rejtett kamerákkal felszerelt szörfdeszka faragásának folyamatát, hirtelen mindenki figyelmes lett. „Az örök szeretet szent testvérei” nem gondoltak szörfdeszkák használatára. Végül Mike felajánlotta, hogy készít egy speciális deszkát nekik a drogok elrejtésére. Tudta, hogy ő az a fickó, aki képes összerakni hasissal teli szörfdeszkákat, akár egy szállodai szobában is Nepál közepén. A merészen gondolkodó testvéreknek tetszett az ötlet, mert egy kis további megbeszélés után nagy kegyesen megengedték, hogy Mike elkísérje őket a következő indiai útjukra.
Országokon átívelő szivárványhíd
Országokon átívelő szivárványhíd? Vagy nevezzük inkább csempész hálózatnak? Néhány hónappal később Hynson egyedül találta magát a fullasztó melegben egy pici szállodai szobában Delhiben, kezében egy kanállal a szálloda étterméből, és három egyedi készítésű szörfdeszkával az ágyon. Több napig készítette a preparált deszkákat. Amikor végzett, megtöltötte őket hasissal, majd a lyukakat epoxigyantával lezárta, és elindult a repülőtérre. A csempészvizsga sikerült, bejutott a cucc az Államokba. Mike-ot bevették a testvérek a testvériségbe. Eternal love helyett volt eternal drog. Nem tudni, hogy a pénz szülte az ötletet vagy az ötlet a pénzt, mindenesetre Hyson ebben az időben a szörfözéssel kapcsolatos ötleteit is megvalósította.
Hyson összeállt John Gale-lel, a Testvériség egyik tagjával, egyben kiváló szörfössel és még ennél is kiválóbb csempésszel, hogy megalakítsák a Rainbow Surfboards-ot. A Rainbow lapok a kor egyik érdekességét jelentették, a legviccesebb benne, hogy anyagilag is önfenntartó lett a márka, nemcsak fedőcég volt. Elsősorban egyedi, technikailag akkor nagyon modern deszkaépítési vonalukról voltak híresek. Vidám, hippi árnyalatokra festett shortboardokra specializálódtak. Hosszabb lapokat is készítettek, de ennek nem a vízfekvése, inkább a kábszi elnyelése volt a lényege, amelyeket barátaik a csempészkörutak során használhattak.
Ezalatt Hynson és a Brotherhood of Eternal Love egyes tagjai rendesen megszedték magukat, és még csak nem is a hívekből. Némiképp ironizálva, a fura ebben a szektában, hogy nem feltétlenül a tagok lehúzására alapult a projekt. Egészen biztosan volt a csoportnak vallásos és idealista hippi része is. Hynson mindig tisztelettel mesél szoros barátságáról Johnny Griggs-szel, a Testvériség igazi vezetőjével, sőt, sokszor Timothy Leary is ott volt velük a kanyonban. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy Leary mit gondolhatott, honnan van ez a sok cucc, épp mindig kéznél. Ugye mindenki sejt valamit, de nem mindenki mer benézni a paraván mögé. Aztán ott van John Gale és az életveszélyes katmandui csempész utak, ami mentén végül több millió dolláros nemzetközi drogcsempész hálózatot építettek ki. Ezt nem lehet igazi gengszterek nélkül lehozni. Annyi viszont egészen bizonyos, hogy egy kicsit, na jó, nem kicsit el voltak szállva ebben az időben.
Ugye adódik az alaptézis, miszerint, ha vaj van a fejeden, kerülni kell a feltűnést. Az még oké, hogy Hynson tolt egy szörfdemót a Rainbow Bridge-ben, de volt ott még más is. De mi is az a Rainbow Bridge? Egy olyan film, ami szimbolikusan dokumentumfilm a Testvériség körül kialakult ezoterikus közösségről, ugyanakkor tágabb értelemben egy portré a maui-i ellenkulturális mozgalmakról is.
RAINBOW BRIDGE Movie Trailer 1972
Valójában, ami a filmben látható, pontosan megegyezik a valósággal, és ez valahol elég ijesztő. A csoportnak és a filmes stábnak még arra is volt pénze, hogy Jimi Hendrixet felkérjék, írja meg a zenét, és lépjen színpadra egy ingyen koncert keretében a Haleakala bázison. Erre a bulira egyébként két hónappal Jimi halála előtt került sor, még épp hogy elcsípték egy korszak végét.
Utólag, de szerintem akkor is egészen fura döntésnek tűnik egy globális, csempész hálózat számára, hogy felfedjék a deszkáik, khmm, „egyedi tervezési jellemzőit”. Márpedig az 1972-es filmes ámokfutásban ez történik. Már az is nagyon durva, hogy egyáltalán tippet adnak a rendőrségnek, hogy szörfdeszkában is lehet csempészni. A film tán leghírhedtebb jelenetében Hynson és egy másik férfi áll egy Richard Nixon plakát alatt, felszakítanak egy Rainbow szörfdeszkát, hogy kiszedjenek belőle egy nagy haska-tömböt. Erre mondja a szleng is, hogy „mit szívtak ezek”. Néhány hónappal a film mozikba kerülte után az FBI letartóztatta a Testvériség több tucat tagját, köztük Hynson üzlettársát, Gale-t is, akit azonnal börtönbe küldtek, bár nem túl hosszú időre. Szerintem már amúgy is nyomoztak utánuk, de akkor is példátlan, és pofátlan merészség egy játékfilmben megmutatni, hogy éppen mit is művelsz illegálisan.
A szivárvány eloszlása után
A Testvériség szétesése után egyeseknek elszállt a köd a fejéből, másoknak beleült. Gale szabadulása után azonnal visszatért az alvilági életébe, sőt, állítólag csak ezután lett nagy ember. Csak annyit mondok „kokainbróker” volt a beceneve. Mike is találkozott vele, és a naiv szörfös ezután értette meg, hogy sok embernek ez az egész hippiskedés egy divat, egy üzlet volt. Gale ekkortájt már a diszkó korszak drogját árulta, a rocker életformát, a hippi farmert felváltották a John Travoltás selyemöltönyök és a diszkó. John Gale ’82-ben egy gyanús autóbalesetben bekövetkezett halálát már nem tudjuk kommentálni. De a kokaincsempészek ritkán öregednek meg, ez tény.
Hynson-t ez az időszak egy lefelé tartó spirálba húzta, amiből évtizedekbe telt, mire felépült. A Rainbow szörfdeszkacég összeomlott. Azt azért sajnos meg kell említeni, hogy Hynson kokain- és meth-függősége ebben az időben mindent felemésztett. Évekig ingázott a hajléktalanság, a sikátorok és a börtön között. Most nézd meg ezt a kisportolt, bátor tekintetű napbarnított fiút. El se hinnéd, hogy a Végtelen nyár sztárjának élete egy sötét sikátorban érhet véget.
„Tudod, az elején csak egy kis hógolyó volt, ami aztán lavina lett.” – mondta az OC Weekly-nek
erről az időszakról. „A mélypontra jutottam, aztán ott maradtam egy darabig.”
Valamikor a 80-as évek végén, a börtönben töltött idő alatt Hynson elkezdte lefirkantani, amire az elmúlt évtizedekből még emlékezett, na meg amit le mert írni. Nem minden gengszter harapott a fűbe, van, aki még a nyolcvanas években is aktív volt. Amikor végül kijött a börtönből, a volt felesége segítségével lassan kezdett rendbe jönni. „Egy nap rájöttem, hogy van jogosítványom, van lakcímem, és telefonszámom. Még bankszámlám is volt. Ekkor ébredtem rá, hogy újra visszatértem a társadalomba.” – mesélte az OC Weekly-nek.
Mike Hynson From The Endless Summer At Birds Surf Shed talking story
2011-ben kiadta a börtönben elkezdett emlékiratait Mike Hynson – Egy szörflázadó transzcendentális emlékei címmel, és azóta újra deszka shaper lett, elindítva a Mike Hynson Surfboards-ot. A COVID ideje alatt még dolgozott, tavaly már félretette a gyalut.
„Ha túl tudjuk élni a bennünk lévő rosszat, a bennünk lévő
jó dolgok megmentenek minket.” – mondta Hynson.
A szörf szeretete, a deszkák építése végigkísérte az életét, ne feledjük, ő egy úttörő is, csak néha letért az útról, de a dzsungel hál’ isten nem nyelte el.
The Endless Summer | (Remastered) Official Trailer
