A kilencvenes évek deszkás legendái egészen nagy számban kezdtek el szörfözni. Ez nem egyfajta levezetés a sportkarrier után, hanem sokkal inkább új életcélok keresése. Bár a szörf nagybácsija a gördeszkának, és a két kultúra egymás mellől származik, a street skateboarding világa már réges rég elhagyta a partokat.
Szörf és gördeszka egy hullámhosszon – a sport körforgása
A gördeszka evolúciós fejlődése az „óceánból való kimászás után” az üres medencékben folytatódott, hogy végül meghódítsa a padkákat és korlátokat. Az utcai deszkázás értelemszerűen a városhoz köthető ezért az emberek általában nem is úgy beszélnek róla, mintha ez valamiféle transzcendens, spirituális élmény lenne, holott a szörfkultúrának van ilyen aspektusa. A szörfözés békésebb dolog. Jó esetben egy tiszta tengerparton vagy, ahol süt a nap, csiripelnek a madarak és táncolnak a hullámok. Ha deszkázol, nem ritka, hogy a belváros vizelettől áztatott flaszterén, szemét és kutyagumi között találod magad. Más a romantikája, na. Tán pont ezért az óceánpartok közelségében élő gördeszkások előszeretettel szellőztetik ki a fejüket a hullámok között, mégha más paraméterekkel bíró deszkán is állnak. Pedro Barros, Ryan Sheckler, Shaun White rendszerint látható szörfdeszkán, csakúgy mint a hőskorban Nathan Fletcher, Tosh Townend, vagy még korábbról Tony Alva és Jay Adams.
Chico Brenes, Rob Welsh, Elissa Steamer vagy Max Schaaf egykoron profi deszkások tudását látva azt gondolhatod, hogy minden deszkával kapcsolatos dolog természetes nekik, de ez koránt sincs így. A snowboard és a szörf egészen más tészta. A ’90-es évek deszkás legendái megküzdenek az elemekkel és magukkal. Huszonvalahány év elteltével a dolgok kiteljesedtek. A szörfösök kickflipet csinálnak, a skaterek pedig úgy cirkálnak, mint a szörfösök. Arra, hogy milyen hatással van valakire a szörfözés, egészen érdekes válaszok születtek, de dióhéjban Max Schaaf kimondta a lényeget:
„Sokkal erősebbnek és nyugodtabbnak érzem magam.
Minden alkalommal, amikor kiszállok a vízből, jól érzem magam.”
Öreg deszkás nem vén szörfös
Max Schaaf mesélte egy interjúban, hogy mennyire nem volt ez könnyű. „Az első néhány hónap brutális volt. Néhányszor hazafelé menet könnyes szemmel ütöttem a kocsi kormánykerekét, hogy miért nem tudom ezt megcsinálni. Nem értettem.”
Chico Brenes arról beszélt, hogy bár gyakran járt tengerparton, neki ez egy újfajta félelem volt, amit le kellett győzzön. „Ha nem tudom megérinteni az alját, nem megyek ki, így voltam vele.”
Egy olyan szintű deszkás, mint Chico régebben kicsit lesajnálóan kezelte a szörfözést, nem tartotta nagy truvájnak egészen addig, amíg szembe nem került az elemekkel. „Nem értettem semmit a szörfözéshez. Régebben azt gondoltam: „Mi ebben a nehéz?” Tudod, én dropoltam vertikális rámpákra és egyebekre, de amikor először zuhansz be egy tizenkét méteres hullámba, és összetöröd magad, akkor elgondolkozol. Nyolc hónapba telt, mire a karom rendbe jött, és még egy évbe, hogy olvassam a hullámokat. Most már tudom, mikor kell visszahúzódni, mikor kell felszállni, és az egész szörf etikettet is értem.” – Brenes.
A miértek és a hogyanok
Sok régi motoros deszkást kérdeztek meg miért szörfözik és meglepően hasonló válaszokat adtak.
Rob Welsh foglalta legjobban össze:
„Mindig ezt mondom: ha újrakezdhetném a gördeszkázást a nulláról, az nagyszerű lenne. Emlékszel, milyen szórakoztató volt megtanulni gördeszkázni? Fájdalmas, de izgalmas. Ez volt az egyik legjobb dolog valaha az életemben. Tehát a szörfözéssel, hogy nem tudom hogyan kell csinálni, egy újabb lehetőség volt ismét megtanulni gördeszkázni. Nagyjából a nulláról kezded, és itt ráadásul a „skatepark” folyékony és megmozdul!
A másik ok, hogy bár nehéz sport a szörf, de akár 60 évesen is lehet nyomni, a gördeszka sokkal inkább megöli az ízületeket és a testet. A szörf átmozgat, de másképp. Persze sok régi élvonalbeli gördeszkásnak az is kellemesen hatott, hogy ebben a közegben többnyre nem ismerik fel őket. Itt a tápláléklánc alján vannak. Ha kimentek egy gördeszka parkba, nem hagyták csak úgy molyolni őket, hirtelen mindenki odacsődült, esemény lett egy sima gurulás.
„A névtelenség az egyik legjobb rész a szörfözésben. Ha elmegyek egy gördeszka
parkba, gyakran azt mondom: »Istenem, remélem senki sem ismer fel.«” – Schaaf.
Szörf vs. gördeszka
Bár sokan egy tőről fakadó sportnak gondolják, és mindkét sportban van agresszió, de teljesen más hangulat. Érdekes megfigyelés, de többen is azt mondták, hogy a legtöbb szörfös furcsán deszkázik. De a deszkások, ha megtanulják az alapokat, akkor jobb stílusban szörföznek. Másfelől a szörfösök nyitottabbak, ráadásul a deszkásoknál a stílust a divat is nagyban befolyásolja. A szörfösök különböző körülményekhez alkalmazkodva különféle deszkákon lovagolnak, a deszkások általában egy stílusba állnak bele. Érdekes megfigyelés, hogy aki elkezd szörfözni deszkásként, utána a gördeszkában is nyitottabb lesz, elkezdi váltogatni a felszereléseket, más-más beállításokkal megy ki gurulni.
„Úgy gondolom, hogy a szabályok az ízlésből és az ezzel eltöltött időből fakadnak.” – Max Schaaf.
A szörfetikett és a deszkásetikett is különböző. A szörf minél kevesebb embert akar a hullámokon és a környezetébe látni. A gördeszkások szeretnek sokan lenni. Húzzák egymást a trükköknél, és néha védelem és erő is, hogy befoglaljanak egy spotot. Elissa Steamer pontos látleletet adott arról, hogy a vízben mi veszélyes és miért más:
„A szörfözés kevesebb embert akar, a deszkázás pedig többet. Magadnak akarod a hullámokat. A deszkázásnál általában minél többen gurulnak, annál szórakoztatóbb lehet az élmény… De szörfözésnél, ha zsúfolt helyre megyek, attól tartok, hogy az életveszélyes is lehet, mert millió ember van hatalmas longboardokkal, akik nem tudnak semmit. Nem tudják, mit csinál az óceán. Nem tudják, mit kell tenni, ezért folyamatosan repülnek a deszkák, és ez rendkívül veszélyes. Ha lezúzok a tengerpartra és sok embert látok, az egyfajta elrettentő erő. Simán valami komoly balhé is lehet.”
Az adott hely, partszakasz, skate spot urai mindig más karakterek. A Miki Dora-s cikkünket ajánljuk, aki kíváncsi, hogy milyenek is a szörfnácik. Nemcsak a világbéke, szeretet, hippi szörfözés létezik. Annyi azonban bizonyos hogy a tenger hipnotikus erejű, és tiszteletet parancsoló. Egy betonteknő azért nem olyan költői, még akkor sem, ha az ember kreatívan használja.
A szörf hangulatával kapcsolatban Rob Welsh fogalmazta
meg legjobban az általános érzéseit, ami zárszónak is beillik:
„Ha nem szereted, akkor valami nincs rendben veled.”
forrás: jenkem
