Fekete gitárrock a fehér zajban
Köztudott hogy kevés fekete szereti a téli sportokat, hasonlóképpen a vízi sportokhoz, ám sokan úgy gondolják a gitárzenében is kevés a fekete. Akkor South Park-osan foglaljuk is össze. A feketék nem szeretik, a havat, a jeget, a vizet és a rockzenét. Svédországban, Norvégiában (a „feketemetal” őshazájában) bajban lennének.
Egy átlag zenét szerető ember is, ha álmából felébresztené a Fekete Párduc párt, csak Jimmy Hendrixet tudná azonnal rávágni. Ez azért fontos téma, mert ha van valami, ami teljesen félre van csúszva, sokszor még a nyugaton élők fejében is, az a rockzene és a feketék hozzá való viszonya.
Kezdve azzal, hogy nem csak a jazzt, a bluest, a funkot, a soult, RNB-t hanem magát a
rock’n’rollt is a feketék találták ki. Ez sok embernek nem fér a fejébe, de ez az igazság.
A gördülő kövek előtt gördülő kövek
Sokan először azt hitték, hogy Elvis fekete az énekstílusa miatt. Elvis amúgy zseniális előadó, de a legtöbb száma feketék dalainak a feldolgozása. Amiért nem beszélek róla negatív hangnemben, az az ok, hogy ő is egy nagyon szegény, tulajdonképpen gettó gyerek volt, és volt mersze a feketék dalait átültetni. Ez akkor azért forradalmi tett volt. Ami még inkább forradalmi tett volt, amit Chuck Berry, Fats Domino, Kicsi Ricsi lepengetett. Little Richard amúgy a Queen létezése előtt 20 évvel azt mondta magáról, hogy a queen of rock and roll, ez egyben fricska is Elvisnek, akit a king of rock and rollnak hívtak.
Bo Diddley nem csak zenéjével, hanem fura négyzetes Gretsch gitárjával is törte az utat. Aztán ne felejtsük el Peggy Jones-t/Lady Bo-t. Aki az egyik első női gitáros, mit ad isten, ő is fekete.
Fiatalon, Diddley-vel
Már nem annyira fiatalon, de hatalmas vibe-okkal
Amúgy az egész szitut, az eredetiség kérdést, jól elmondja Mos Def ebben a rock and rollt körüljáró számában.
Mostanra már biztos neked is eszedbe jutott egy két fekete gitárzseni, mondjuk Prince vagy Phil Lynott a
Thin Lizzyből, de ebben a cikkben most direkt nem a rock, reagge, jazz, blues vonal zenészeiről lesz szó,
hanem akikre a legkevesebb fény esik. A hardcore punk szcénára, az undergroundra.
A számok színei
Arányában amúgy persze kevés a fekete zenész itt, elviszi a jazz meg a funk a jókat, a rosszakat meg a hiphop. Na, de viccet félretéve, van egy-két adat, amit nem szoktak tudni az emberek.
Az államokban a feketék aránya 13,4–14%, és ebben benne van a mindenféle negyed vér is, hiszen nehéz letagadni. Míg egy szőke spanyol bármit mondhat magáról. Angliában még kevesebb 3–4%, ebből kb. 15% Londonban él. Amikor ezeket bemondom, mindig óriási kapkodás megy a telefonok után. Hogy az nem lehet, sokkal többen vannak. Amúgy, ha nem tanultam volna erről szociológiából, magam is felülbecsültem volna ezt az adatot. Ez a tudatunkban való felülreprezentáltság valószínűleg a kosárlabda és egyéb csapatsportok népszerűségének, és a hiphop mainstreammé válásának köszönhető. Viszont minden, ami nem a popkultúra fényes ösvényén halad, az árnyékban van az átlagfogyasztó számára. Most egy kis kalandozásra hívlak, térj le az ösvényről és menjünk be az árnyékos dzsungelbe, ahol szabadon burjánzanak a vadabb zenék.
A bárkik valamije – punkzene
A punkzene mindig is a korlátok döntögetéséről, a szabadság megéléséről szólt. A műfaj több mint 50 éves története során mindig kudarcot vallottak, akik homogenizálni, kategorizálni akarták a műfajt. Szóval amúgy a fekete punkoknak így nincs értelme. Ami miatt mégis van, mert a punkrock, a hardcore az egyik legpolitikusabb műfaj, itt belemondják az arcodba nyersen, hogy mi a szitu.
A punknak az az igazi szellemisége, eredeti gondolata, hogy a popzene pompája és mesterkéltsége egy kapitalista termék, emellett elvonja a figyelmet a lényeges kérdésekről.
A punk lényege, hogy nagyon demokratikus zene, ez az egyik oka annak, hogy a műfaj más stílusoknál szélesebb körben vonzza az embereket a legkülönbözőbb háttérből és társadalmi rétegből, és hogy a műfajban szinte kezdettől fogva fekete hangok is jelen voltak.
„Bárki tud punkot játszani, és mindenkit szeretettel várunk, miért ne csinálhatná meg a saját bandáját? D.I.Y. (Csináld magad)” Rocky George (Suicidal Tendencies)
Azok a régi rémidők
A halál fiai
Death „Freakin Out” (1975)
Még mi zenebuzik se csináljunk úgy, mintha vágtuk volna őket, mindenki A Band Called Death dokumentumfilmből ismeri a világ egyik első punkbandáját, ami történetesen afro srácokból állt. A doksiról kimerítően írtunk itt. Csak ajánlani tudom.
Néhány évvel azután, hogy Detroit nagyszerű csapatai, a Stooges és az MC5 feloszlottak, a „Halál” megfiatalította a műfajt Motor Cityben. A hetvenes évek elején még kacsingattak a funk felé, de inkább kitaláltak egy saját stílust, miután inspirációt merítettek a Who-ból és Alice Cooperből. Tehát a punk keresztapjai is, igen, feketék.
A nevük miatt nem volt hajlandó senki kiadni a zenéjüket, és a csapat idő előtt abbahagyta. Pedig csak két évet kellett volna várni, ugyanis 1977-et Great Punk Boom-nak hívja a zenetörténet. Kár, mert az olyan dalok, mint a „Freakin Out”, amelyet ’75-ben vettek fel, előrevetítették azokat a hangzásokat, amelyek később Londonból és New Yorkból is előkerültek. De lehet, van egy közös tudatalatti a világban, mert a japánok is az amerikai hatásoktól mentesen (mivel nem volt punk) kezdenek el megőrülni.
Hadd legyek rabszolga!
X-Ray Spex vagyis Poly Styrene (1978)
Poly Styrene tudta hogyan kell bemutatkozni: egyből feminista, egyből fétis, egyből punk és humoros is.
„Néhány ember azt gondolja, hogy a kislányoknak csak látszani kell, és inkább ne csacsogjanak.”
És akkor belekezd, hogy ő rabszolga akar lenni, és hogy milyen igazuk van a férfiaknak. Persze szarkasztikusan. Az énekesnő, akinek édesapja szomáliai dokkmunkás volt, 1976-ban már kiadott egy reggae kislemezt valódi nevén (Mari Elliott) – ugyanabban az évben, amikor meglátta a Sex Pistols-t, vérszemet kapott és az X-Ray Spexszel fejest ugrott a punkba. Poly számai azért is jók, mert van benne humor, és nem elég hogy fekete, még nő is. Itt volt a helye a punkban, sőt a legelején.
Az énekesnő sajnos 2011-ben 53 évesen hunyt el rákban. R.I.Poly Styrene.
National Wake a dél afrikai Clash (1981)
1976. június 16-án diákok ezrei vonultak fel a dél-afrikai Sowetóban, tiltakozásul az apartheid ellen, és hogy a kormány betiltotta az oktatásban a helyi őslakos népek (Xhosa, Zulu, Soto) nyelveit. A hatóságok könnygázzal és golyóval „érveltek” a tüntetőknek. Körülbelül 500–700 ember halt meg, köztük gyerekek is. Ezen az eseményen találkoztak a National Wake tagjai. Egy ilyen társadalmi helyzetben nem lehet nem politizálni.
A banda megtévesztően vidám zenéje és a számcím (International News) nagyon is komoly témákat feszeget. Soha nem értek el nagy hírnevet – az apartheid alatt csak tényleg ritkán és titokban szerepelhettek, be voltak tiltva. Hatásuk így csak regionálisan terjedt el. Szélesebb közönséghez sajnos csak azután jutottak el, miután 2011-ben szerepeltek a Punk in Africa című dokumentumfilmben.
A zenekarnak amúgy nem csak fekete tagjai voltak. A nevük a „Nemzeti ébredés/nyom”, nagyon jó kis skinhead, hungarista zenekarnév is lehetne. Tessék ellopni, amúgy is mindent loptak a boneheadek az igazi skinhead, punk és ska kultúrától. Ez már igazán semmiség lenne.
Whipping Boy (1982)
Palo Altoi (Bay Area) fekete punkok, a Whipping Boy tagjai, akik egyedülállóan vitriolos kitekintéssel bírtak a Black Flag által ihletett hardcore punkbandák között. Robinson, aki jelenleg az avantgarde noise-rock zenekar, az Oxbow frontembere, könnyedén keverte a suttogást és a torokhangú hörgést.
A banda örvénylő dervis riffelése és Robinson konfrontatív attitűdje felkeltette a Dead Kennedys figyelmét, akiknek a basszusgitárosa, Klaus Flouride, készítette elő a debütáló lemezüket. A Kennedykkel való kapcsolatuk révén a „Human Farm” helyet kapott az 1982-es Not So Quiet on the Western Front című válogatáson, amely a frontember Jello Biafra Alternative Tentacles kiadóján jelent meg.
A „whipping boy” jelentése :
A „korbácsolt fiú” a kora újkori Európában (és Kínában is) egy herceg (vagy fiú uralkodó) mellett tanuló fiú volt, aki testi fenyítésben részesült, ha a herceg elkövetett valami vétket. A herceget magát nem büntethették meg fizikailag, mert főnemesi státusza meghaladta nevelőjét. A whipping boyt mindig az adott főnemes előtt verték meg, és néha keservesen keményen, hogy lássa a bárói nobilitás, hogy tetteinek súlya van. Egy archaikus közmondás is hasonló gondolatot ragad meg: verni kell a kutyát az oroszlán előtt.
A jelenlegi angol nyelvben a “whipping boy” egy metafora, amelynek hasonló jelentéstartalma, mint a „bűnbaknak”, „ áldozati báránynak” ; valaki, akit igazságtalanul hibáztatnak mások tetteiért.
Akiket remélem nem kell bemutatni
Mind Power of Bad Brains (1977)
A Bad Brains, a hetvenes évek végén robbant Washington DC-ből, mindenkit inspiráltak, és ők is mindenhonnan inspirálódtak, a sajátos, hardcore punk és roots reggae keverékükhöz. A Rossz agyak eredeti neve Mind Power volt, és fúziós jazzel próbálkoztak, de rá egy évre már robbant a Bad Brains.
A kvartett 80 másodperces zúzdája, az „Attitude” felvázolta a P. M. A. magatartás filozófiáját. A PMA ( pozitív mentális attitűd) rövidítést egy gagyi önsegítő könyv ihlette. De ezt az „agyak” továbbgondolták. „Bármit az elme el tud képzelni, azt az elme elérheti” – magyarázta egyszer H. R., a frontember. A „pozitív mentális hozzáállás egyfajta visszatérő üzenet a zenekarnál, és mivel nem tábortűz melletti cumbaya-csepegős-mályvacukor zenét játszottak, ez a szemlélet az egész hardcore mozgalom világában visszhangra talált, inspirálva a Minor Threatet, Henry Rollinst, Cro-Mags-et, a straight edge bandákat és még a Beastie Boyst is.
Öngyilkos melódiák – Suicidal Tendencies (1980)
Ha van név, ami polgárpukkasztó, akkor az Öngyilkossági hullámok bizony az.
A Suicidal zenéje olyan, mint egy hullámvasút, ahol nem vagy bekötve, jobb, ha kapaszkodsz. A zenekar tagjai leképezik az amerikai olvasztótégely hatást: minden náció játszott már a zenekarban.
Rocky George számára (akit bár most a cikkünk tematikájába szorult több zenekarnál is lehetne említeni) egyértelműen a S. T. a fő zenekar, ahonnan elindult.
A Suicidal Tendenciesnél töltött ideje mellett George csatlakozott a Pap Smear nevű, rövid életű punk oldalprojekthez, amelyet a Slayer tagjai, Jeff Hanneman és Dave Lombardo hoztak létre. Bár a Pap Smear még soha nem adott ki lemezt, két dalukat újra felvették a Slayer 1996-os feldolgozásaira. Ezen kívül olyan zenekarokban játszott, mint a legendás Cro-Mags és a cikkünkben még említésre kerülő technikás Fishbone. Hogy a zenekari mászkálás már brazil szappanoperásan bonyolult legyen, Dave Lombardo meg a Suicidalba szállt be dobolni.
NYBHC
Burn (1990)
A Burn mindössze négy dalt adott ki a rövid életű első futamában, de ezek elég erősek voltak ahhoz, hogy underground legendává tegyék őket a New York hardcore alműfaj (mit al, fő műfaj) rajongói számára. 1992-ben Chaka Malik énekes kivált, és néhány évvel később megalakította az Orange 9mm-et, egy fémesebb poszt-hardcore csoportot. Miután a banda 2000-ben feloszlott, újra egyesült a Burn, és a hírhedt brigád végül 2017-ben (!) kiadta első teljes hosszúságú albumát, a Do or Die-t. Hát, elég sokáig vártatok a Do-val fiúk. Burn 1990-ből.
Chaka amúgy híres graffitis volt New Yorkban, fiatalabb, rakoncátlanabb korában. Kicsit itt csaltam, mert 1989-ben alakultak, de minden érdemleges a kilencvenes években történt velük. Ebből az időszakból a kisbandák közül meg kell említeni még az Absolutiont is, akik szintén jobb sorsra érdemes banda voltak. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején zenéltek. Egyes zenekarok nem tudják betartani, hogy pont belessenek a szabályos 10 éves ciklusokba.
Rapmetál vagy Crossover
Body Count, „Cop Killer” (1992)
A kilencvenes évekre Ice-T egy több platinalemezes szupersztár volt. Semmi nem indokolta, hogy alapítson egy rapmetal bandát, amivel amúgy is több a macera és kevesebb a pénz belőle. Ennek ellenére megcsinálta. Rögtön egy hatalmas balhéval. 1992. március 3-án négy LAPD-rendőr megvert egy fegyvertelen fekete férfit, Rodney Kinget, de ezt egy biztonsági kamera felvette. Zavargások robbantak ki Los Angelesben, a Body Count albuma egy héttel később jelent meg, akkor még szerepelt rajta a „Cop Killer” track. Akkora botrány lett belőle, hogy a későbbi verziókban már nem került fel. Hogy Ice-T-nek a crossover hardcore rap nem csak egy múló hóbort volt, mi sem bizonyítja jobban, a mai napig aktív a Body Count.
A géprombolók
A Rage Against the Machine egy nagy rejtély, hiszen három albumuk is elérte a platinastátuszt, nyertek két Grammy-díjat. Ennek ellenére egy ilyen életmű mellett igazán nem lehet azt mondani, hogy pózerek lennének. Hihetetlen a mai Billboard-listákat nézegetve, hogy egyáltalán egy ilyen zenét játszó zenekar a közelébe került. A kapitalizmusnak mindegy hogy miből csinál pénzt. Tom Morellónak, aki esetünkben a fekete szál, nem mindegy, és ő amúgy sem egy egyszerű karakter, harvardi diploma mellett egy elképesztően tehetséges gitáros is.
Az atlantai Stuck Mojo-t (akinek a régi énekese Bonz, és a mostani is (Lord Nelson) is fekete) azért illik megemlíteni, még ha nem is részletezem.
Minek nevezzelek? Hova soroljalak?
Vannak olyan zenekarok, amik nem férnek be semmilyen dobozba, ezért őket jobb esetben progresszívnek szokták leírni. Az alább felsorolt zenekaroknak mind volt punk kötödése és beütése, de skatulyákon túlmutató zenét játszanak.
Fishbone
A hetvenes évek végén a Los Angeles South Central részén alakult Fishbone a ska és a punk funky koktélját készítette korai lemezeire, mielőtt a kilencvenes években felkarolták volna az alt-metalt. Ha a hangzásukban a korai Red Hot Chilli Peppers vadságát hallod, az nem véletlen, és pont fordítva van az inspiráció.
Living Colour és a funkmetál
Megint egy Rage Against the Machine jellegű helyzet, hogy lehetséges, hogy ennyire komplex zenekar egyáltalán Grammy-jelölést szerezzen. Számaik tele politikai témákkal, és egy a biszexualitásról szóló ódát is írtak. Ami akkoriban nem volt trendi az MTV-n. A német című „Ausländer” szintén nem egy trendi sláger, ennek ellenére ez a zenekar nagyon is népszerű volt annak idején.
Hasonlóan nehezen behatárolható a kanadai The OBGMs.
Csajok
Valójában nincs értelme rasszok és nemek alapján nézni a zenét. A célom csupán az volt, hogy megmutassam, milyen sok fekete zenész van durvább gitárzenében is. A női vonal is csak annyiban érdekes, hogy ez tényleg egy új tendencia, hogy egyre több teljesen lánytagú zenekar alakul. Aminek csak örülni lehet. A japán punk történetét feldolgozó cikkünkben szintén foglalkozunk a jánypánk-cunamival.
Big Joanie – Fall Asleep
Pleasure Venom
Meet Me @ The Altar klasszik Cali vibeot hoz, aki szereti az szeretni fogja.
A FUPU (Fuck U Pay Us) nem olyan jó, de a nevük igen.
Na, és egy kakukktojás, Hollie Cook. Nem csak azért került be, mert a Sex Pistols dobosa, Paul Cook lánya, a zenéi is elég lazák. Igaz, nem punk és hardcore. De akinek az apja a punk egyik alapítója, annak jut hely itt
„Hol éjjel a vadak zöld szeme cikkan át a dzsungelen”
A kicsit vadabb srácok, ha lemennek játszani, ez lesz.
Jesus piece
Csapjunk a húrok közé a Jesus piece-el. Na, ilyen kell legyen egy koncert. Amúgy is megy a zúzás, de 23:54-nél, amikor az Opressort játsszák, még jobban elszabadul vagy felszabadul a düh.
Cerebral Ballzy brooklyni többnemzetiségű hardcore punk, nem variálnak, nem kombinálnak.
Reflux
Tosin Abasi, az Animals as Leaders, és az ex Reflux gitárosa bármelyik listára felkerülne. Több szakértői magazin szerint a legjobb kortárs gitárosok közé számit. De továbbmegyek, a minden idők/all time legjobb gitárosok 100-as listáira is be szokott férni. Szóval nem kell fényezni. Top dog a faszi.
Soul Glo
A Phillyből származó együttes a Soul Glo nevet az Eddie Murphy-s Amerikába jöttem című filmben szereplő hajápoló paródiareklámból vette. A csapatnak van humora, mert adtak ki például egy 1 perc és 15 másodperces albumot is. Zárszónak az énekes gondolatait idézném, mert túlmutat a kereteken.
„A punknak valójában nincs több vagy kevesebb ereje, mint bármely más műfajnak” – mondta Jordan egy 2017-es interjúban. „A mainstream, az hogy mi számit rasszizmusnak, mi kapitalista, patriarchális, heteronormatív stb. A kultúra felforgatása, valaminek a megkérdőjelezése minden zenei műfajban létezik, mert ez a punkos forrongás először mindig belül, egyéni szinten létezik. A punk és a hardcore szövegek még nem tettek. Gyakran a szabadságról és az antikapitalizmusról szólnak, de mindannyian tudjuk, hogy ez csak annyira igaz, mint az eredeti állítás alátámasztására vonatkozó egyes emberek élete és tettei.”
Cselekedj! Egyetértek velük, de remélem, azért nem rabolnak el senkit túl hamar.
