Amikor az emberek még beszélték a madarak nyelvét

Benedek Csanád

2022.01.27.

9 perc

Az igazi tweetelés – kalandozások a füttynyelvben

Amikor madárnyelven beszélnek virágnyelven
Ma már teljesen természetes, hogy a világ túlsó felén élő ismerősünkkel is azonnal kapcsolatba tudunk lépni. A modern telekommunikációs eszközök előtti időkben elődeink azonban csak azokhoz tudtak szólni, akik halló- vagy látótávolságra voltak tőlük. Voltak még a fényjelek, tűzjelek, füstjelek, de ezek nem mindig használhatók, és a kifejező készletük is korlátozott.

A fütty viszont mindig kéznél van. Okosabb őseink (elsősorban a hegyvidéki emberek) rájöttek, hogy a leghangosabb kiabálásnál is sokkal hatékonyabb az éles füttyökkel folytatott kommunikáció, mert ezzel ki lehet terjeszteni a hallótávolságot.

Míg a normál emberi beszéd nem hallatszik messzebbre pár száz méternél, és a kiabálás fizikailag megerőltető, addig a megfelelő hangerővel keltett füttyszó 1-2 km-re is elszáll, és különleges szakadékos hegyi terepek esetében akár 7 km távolságról is meg lehet hallani.

A másik előnye hogy a madárfüttyhangokat nagy zajban, dzsungelben is ki lehet venni, az éles hang frekvenciája a környezet túlharsogására szolgálhat.
A veszélyre, fenyegetésre vagy egyéb alapvető közlendőre szorítkozó mondanivalót így nagyobb területen meg tudták hallani az egymástól messze lévő őslakosok.

A telefonok, az internet, vagy pláne az okostelefonok korában azt gondolhatnánk, hogy már teljesen kihaltak ezek a füttynyelvek, de szerencsére ez nincsen így. Igaz, hogy a fennmaradásukért erőfeszítéseket kell tennie az adott kormányzatnak és a nemzetközi szervezeteknek, de meglepő módon Európában is létezik, és néhány helyen még a mai napig használatos a beszélt nyelv hangjait és hangsúlyát felhasználó madárhangot utánzó füttynyelv.

A fütty nyomában
Az egyik legismertebb és legjobban tanulmányozott fütyült nyelv a Kanári-szigetek silbo gomeroja (Gomero szigetén használják), de ezen kívül még legalább 70 olyan nyelvet tartanak számon, amin fütyülnek vagy fütyültek még a közelmúltban. A modern kommunikáció terjedésével a nyelvi távjelzés művészete is egyre veszélyeztetettebbé válik. A Pireneusok Aas falujában is ismerhették régen, mert az utóbbiról egy második világháborús történet mesél. Miszerint egy németek elől bujdosó helyi lakos a madárhangokat utánozva, fütyülve kért és kapott segítséget tőle két kilométerre tartózkodó helyi emberektől. Sajnos ez a tudás már elveszett.

Az európai nyelvek általában nem túl jól adaptálhatók fütyülésre, erre sokkal alkalmasabbak a tonális (zenei hangsúlyozású) nyelvek, amelyek eleve variálják a magánhangzók hangmagasságát. Ennek ellenére egy 2005-ös tanulmány szerint a görög Antia lakosai 90%-os megértettséget is el tudnak érni standardizálatlan szövegekkel, akárcsak a török Kuşköy („Madarak falva”) lakói a fütyült török nyelvvel. 1982-ben még mindenki ismerte Antiában a görög fütyült változatát, de mára már csak egy páran őrizték meg e primitívnek tartott, lesajnált, távkommunikációs hagyományt.

A fütyült nyelvek technikái, avagy kik vannak közelebb a madarak nyelvéhez
Az ajkakkal képzett fütyülés megőrzi valamelyest a beszélt nyelv artikulációját, kivételt képeznek ez alól az ajakhangok és az ajkak és fogak között képzett mássalhangzók.

Az ujjakkal képzett fütyülés (a silbo gomero) a beszélt nyelvek összetett hangszínéhez képest csak egyszerű szinuszhullámot képez. Itt leginkább a hangmagasságot lehet megfelelő pontossággal változtatni. Mindemellett a fütty lehet folyamatos vagy megszakított.

A silbo például a fentebbiek kombinációiból leegyszerűsíti a spanyol nyelv hangkészletét négy magánhangzóra és négy mássalhangzóra. Emiatt az információ-tömörítés miatt gyakran ismételni kell a fütyülést és a beszélt nyelveknél jobban kell a szövegkörnyezetre támaszkodnia a használóinak. Egy újabb kutatás eredménye szerint a fütyült silbo megértéséért azonban ugyanaz az agyterület felelős, mint a hétköznapi beszélt nyelvek értelmezéséért.

A fütyült nyelv használatában nem jártas embereknél egészen más agyterületek aktivizálódnak a füttyszó hallatán, mivel ők nem nyelvként kezelik a fütyülés hanginformációját. De ezt az érzést ismerheti az is, aki egy olyan nyelvet hall, ahol nem tudja megkülönböztetni, hol válnak el a szavak, csak gurgulázó halandzsát hall.

A tonális nyelvek sajátosságának köszönhető, hogy a beszélt és fütyült változatok között a hangmagasság-változások sokkal egyértelműbbek lehetnek, mint az európai nyelvek esetén, hiszen a frekvencia-változtatások már eredendően részei e nyelveknek, ezek hordozzák a beszélt változatok információjának jórészét is.

Az igazán dallamos nyelvek
A fütyülhető tonális nyelvek közé tartozik sok afrikai nyelv is, például a (többek között Nigériában, Togóban is beszélt) joruba. Hasonló a mexikói oto-manguei nyelvcsalád több nyelve is, mint a mazatec vagy a csinantek, melyeknél ismert a fütyült változatok használata.

A csinantekben három különböző szó is létezik a füttybeszédre, mindegyik a hatótávolságot jelöli. A csinantek beszéd nyelvészeti ritkaság számba megy. Rendkívül könnyű a nyelv fütyülhetősége. A csinantek, mazateca füttybeszéd hibás használata a helyi igazságszolgáltatási tradícióban bizonyos esetekben büntetendő vétség volt. A csinantekeknél egyébként csak a férfiak fütyülik a nyelvet, akárcsak több nyugat-afrikai nyelvnél, bár a nők is megértik. A mazatec népnél a nők is fütyülhetnek. Sajnos itt is a XX. században az indián törzsek fiataljai szégyellték nyelvüket, és sokan elfelejtették, ma mesterségesen tanítják újra.

Mazateca nép így használja (Oaxaca, Mexikó) a füttynyelvet.

Kulturális örökségek veszélyben
Ha töröd a törököt, inkább fütyüld!

Nem túl rózsás a helyzet a törökországi Kuşköyben, amit a madarak falvának is neveznek. A közel 10 ezer fős helyi közösség által használt török nyelv füttyváltozata a mobiltelefonok elterjedése óta sajnos erősen kihalófélben van. Az UNESCO a török madárnyelvet, a kuş dilit 2017-ben a sürgősen védelem alá helyezendő szellemi-kulturális világörökségünk részének nevezte.

A második legnagyobb görög szigeten, Évián (Euboián) található apró falu, Antia is a madarakat utánzó jelrendszeréről ismert. A görög füttynyelvet beszélők szinte tökéletesen el tudnak beszélgetni egymással fütyülve is. Míg 1982-ben még mindenki beszélte a legalább 2500 éves jelnyelvet a településen, mára sajnos csak 6, többségében idős lakos maradt, aki érti és használja ezt a különleges kommunikációs formát.

A kanári madarak spanyolul beszélnek?
A „kutyák szigete”, ahol az emberek madárhangon beszélnek

(A sziget neve Insula Canaria szóból származik, aminek a jelentése: „kutyák szigete”.)

A Kanári-szigetek füttybeszédét már a római időkben is feljegyezték. Az akkori őslakókat guancsoknak nevezték, ők az észak-afrikai berberekkel voltak rokonságban. A spanyol hódítással az őslakók „véletlenül” kihaltak. Az őslakosok valahogy mindig kihalnak, a fene se érti. Allergiásak voltak a kiélesített vasra és az acélra, vérzékenyek lettek tőle. A spanyolok aztán átvették tőlük a fütyülést, és saját nyelvükre adaptálták azt. Kalózók és idegenek ellen használták, csatákban is hasznos volt a jelrendszer.

A korábban virágzó, de a 20. századra már kihalófélben levő füttynyelvet ma már állami rendelettel igyekeznek megőrizni.

A legismertebb példa a La Gomera szigetén használatos silbo gomero nyelv, amelyet úgy védtek meg a
kihalástól, hogy 1999-től az iskolai tananyagba emelték, így azóta minden gomerai iskolás elsajátítja a
helyi füttynyelvet. Ma már a sziget majd teljes lakossága (kb. 22 ezer fő) fújja és fütyüli ezt a jelnyelvet.
Ezzel a silbo a legnagyobb füttynyelv lett a világon.

Silbar: fütyülés; silbador: aki a madárnyelvet használja.

Átlagban a lányok jobbak benne. Jobban is használják, és jobban is fejtik fel a füttyjeles nyelvet. Nem véletlen hogy a Kanári-szigeteken, amikor majdnem eltűnt nagyrészt nők mentették meg ezt az érdekes hangjelnyelvet. Régebben La Gomerán a gyerekek a rendes beszéddel együtt tanulták meg a füttynyelvet is, ez veszett majdnem el a XX. században. Az UNESCO 2009-ben a szellemi világörökség részévé tette a silbo gomerót. Jól mutatja, mi lett volna a helyi füttynyelv sorsa a tudatos beavatkozás nélkül: a szintén a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerifén és El Hierrón mára már csak pár tucat ember ismeri a silbót.

Zárásként pedig hallgassuk meg Feloche számát a silbóról!

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Íme, az ember – Kinek Art? Agatics Anti fél szeme az utcán hever

A francia hiphop története

Radioman – nem minden hős visel köpenyt

Homeboy: a helyi fiú – egy elfeledett márka története

Megálmodott tájak és különös kreatúrák – Yerka, a lengyel szürrealizmus kismestere

Progresszió barokk köntösben – a Whiter Shade of Pale hatása