Az elfeledett rock ’n’ roll nyomában
Női előadók tekintetében a rock ’n’ roll még az Egyesült Államokban is egy igazságtalan műfaj. Nem a feminista kártyát akarom előhúzni, ugyanakkor amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy csupán az elmúlt évtizedben kezdett igazán figyelmet kapni és egyben elismerést nyerni az a számos tehetséges női gitáros, akik ez idáig jelen voltak a zenei színtéren. A nőknek többnyire csak éneklés, vokálozás vagy a férfi rocksztároknak való sikítozás jutott osztályrészül. Alice Coltrane példája is jól mutatja ezt, hiszen férje, John Coltrane révén került a jazz világának látóterébe, majd a figyelem középpontjába. Óhatatlanul is felmerül a kérdés: ha nem lett volna John Coltrane, vajon ugyanilyen mértékben elismerték volna tehetségét? Éppen ezért fontos, hogy még a cikkünk legelején tisztelettel adózzunk a női gitárosok előtt.
Lányok az „elektromos lant” mögött
A korai kiemelkedően tehetséges női gitárosok külön cikket érdemelnének és terveink szerint fog is érkezni egy a közeljövőben, azonban ebben a cikkben is illik említést tenni róluk. Be ne írja valamelyik szőrszálhasogató, tudom, hogy Alice Coltrane hárfán és zongorán játszott. Minden egyes hangszert nem tudunk végigvenni. Voltak bizony zseniális korai női dobosok is: Viola Smith vagy később Karen Carpenter. Valójában ezen témák részletes bemutatásához egy könyvnyi terjedelemre lenne szükség. Amit mi most megtehetünk, hogy a reflektorfényt a legendás női gitárosokra irányába fordítjuk. Különösen fontos megemlíteni Sister Rosetta Tharpe-ot. Ő nem csupán kivételes énekes és előadó volt, hanem egy virtuóz gitáros is.
Sister Rosetta Tharpe: Didn’t It Rain? (Live 1964)
Mother Maybelle Carter annak idején nem csak a country egyik nagyasszonya volt, hanem Carter Scratch néven saját zenei megoldásai is hallhatatlanná tették a nevét.
Maybelle Carter: Wildwood Flower (Live 1961)
Elizabeth Cotten szintén megérdemelne egy külön cikket. Autodidakta balkezes gitárosként különleges technikájával tűnt ki: jobbkezes gitáron játszott, amit fejjel lefelé tartott, így a basszusvonalakat az ujjaival, a dallamot pedig a hüvelykujjával pengette. Jellegzetes váltakozó basszust eredményező stílusa „Cotten picking” néven vált ismertté. Az NPR kijelentette, hogy „hatása minden zenei műfajt átjárt”. Egyedi, kissé fals blues hangzása azonnal a szívedig hatol, érezve, hogy a dalokban saját belső világát, és egyben a te érzéseidet is megszólaltatja.
Itt 92 évesen adja elő a Freight Train című legendás számát, noha a hangja már kissé megkopott.
Aztán ott van Memphis Minnie, aki sokat szerint az első igazán ismert női szerző, és egyben blues gitáros.
Peggy Jones-t (aka Lady Bo) vagyis Bo Diddley ritmusgitárosát sem szabad kihagyni.
Bo Diddley: Road Runner (Live)
Joni Mitchell már a modernebb idők sztárja, róla már írtunk az Echo in the Canyon – A falu a hegyen, ahol megszületett az amerikai popzene című cikkünkben.
És akkor jöjjön cikkünk főhőse, Cordell Jackson. Ő nem csupán az egyik első elektromos rockgitáros volt, hanem abban is különleges, hogy ő az első nő, aki saját rock ’n’ roll kiadót alapított. Emellett hangmérnökként dolgozott, szerkesztett, hangszerelt, és a marketing területén is jeleskedett. Személye nemcsak gitárosként, hanem zenei kiadóként és úttörőként is feljegyzendő. Hasonló nagyasszonya a modern popzenének, mint a legendás kínai Patricia Chin a VP kiadónál, aki a reggae-t segítette kibontakozni, vagy Estelle Axton a Stax kiadónál, aki meg a soul terén tette ugyanezt. Mindkettőjükről részletes információkat és ajánlott tartalmakat kínálunk.
Guitar Granny
Cordell Jackson, eredeti nevén Cordell Miller, 1923. július 15-én született William és Stella Miller gyermekeként Pontotocban, Mississippi állam egy poros kisvárosában, amely egykor Jesse James bandájának rejtekhelyéül szolgált. Az ifjú Cordell már korán érdeklődést mutatott a zene iránt, megtanult bendzsón, zongorán, basszusgitáron és szájharmonikán is játszani. 12 éves korára már apja vonószenekarának, a Pontotoc Ridge Runners tagja lett.
„Amikor kezembe vettem a gitárt, azt mondták nekem: „A kislányok nem gitároznak. Rájuk néztem, és azt mondtam: DE!” – emlékezett vissza később.
Cordell már az 1930-as években aktívan gitározott, ráadásul ebben az időszakban meglepően nagy kultusza volt ennek a hangszernek. Legyen szó a countryról, a francia-spanyol ajkú bayou kultúráról, vagy a fekete Delta blues-ról, mindegyik zenei irányzat használta ezt a hangszert. Cordell amolyan gyereksztárként gyakran szerepelt a rádióban, idővel pedig szólóban is fellépett. Azonban túl vagány volt a korának, nem illett bele a sejtelmes, lágy hangú női szerepbe; ő sokkal vadabb és merészebb volt ennél.
Sun vs. Moon
Cordell Jackson nem tudott betörni a Sun Records férfi előadóinak körébe, így azt a tanácsot kapta az RCA Records egyik vezetőjétől, Chet Atkins-tól, hogy alapítson saját kiadót, amelyen keresztül kiadhatja zenéjét. 1956-ban megalapította a Moon Records kiadót Memphisben, majd ugyanebben az évben megjelentette első kislemezét, a „Beboppers Christmas”-t. A Moon név egyfajta fricska a Sun Records irányába – napfivér, holdnővér, hiszen a Hold ősi női szimbólum.
Később a Moon Records Memphis legrégebbi, folyamatosan működő kiadójává vált, amely főként korai rock and roll, rockabilly és country előadókat karolt fel, akik többnyire a déli államokból érkeztek. Memphis ekkoriban a stílus központja volt, így sok zenész innen indította karrierjét. Allen Page, Earl Patterson és Johnny Tate pályafutása is itt kezdődött.
A Moon Records vezetése mellett Jackson az 1960-as és 1970-es években különféle napi munkákat is végzett, többek között lakberendezőként, DJ-ként (igen jól olvasod) és nyomdászként is dolgozott. Mivel a kiadó továbbra sem hozott jelentős anyagi sikert Cordell Jackson számára, így a fennmaradásért ingatlanügynökként kellett dolgoznia. Miután a stúdió bérleti díját nem tudta tovább fizetni, nappaliját alakította át felvételi hellyé. A „Beboppers Christmas” és a „Rock and Roll Christmas” kislemezek voltak a legsikeresebbek a 45 fordulatszámú kiadványai közül. Az 1980-as években a retró hullám új életet lehelt a kiadóba. Ekkor számos régi Moon-felvétel jelent meg antológia formájában, és Cordell újra elkezdte felvenni saját dalait is.
Cordell Jackson – Be Boppers Christmas (1956)
60 az új 20
Aktív zenei pályafutása nagy részében Cordell Jackson ingatlaneladással foglalkozott, miközben részmunkaidőben vezette kiadóját, és igyekezett más zenészek karrierjét előmozdítani. Az 1980-as évek közepén, amikor környezetében már mindenki visszavonult az örökmozgó szupernagyi ismét saját karrierjét helyezte reflektorfénybe. 1983-ban kiadta a „Knockin ’60” című instrumentális dalt, amelyet később a Budweiser sör reklámjában is előadott, Brian Setzerrel, a Stray Cats gitárosával együtt. Ekkor már tudták értékelni vadabb, punkosabb instrumentális zenéjét; végre beérett hozzá a világ.
Tav Falco, a Panther Burns és Alex Chilton az 1980-as években ismét felkeltették az érdeklődést Cordell Jackson iránt. Ebben az időszakban ugyanis feldolgozták a Moon Records néhány régi kislemezét, például a Dateless Night című dalt, amelyet eredetileg az 1950-es években Cordell írt Allen Page számára.
Az 1980-as években Jackson újra turnézott. Jellegzetes piros Hagstrom elektromos gitárjával rendre feltűnt Memphis, Hoboken, New York és Chicago éjszakai klubjaiban. Bár jellemzően szólóelőadóként szerepelt, alkalmanként más zenekarok, mint például az A-Bones is kísérték.
Cordell Jackson & The A-Bones
Új anyagokat rögzített olyan a memphisi zenészekkel, mint Robert Morris ezredes a memphis blues egyik atyja, vagy akár Bob Holden. Ekkor már javában „rock-and-roll nagyiként” emlegették. 1991-ben és 1992-ben olyan országosan ismert talkshow-kban szerepelt, mint a David Letterman, Arsenio Hall műsorai, ahol mindenkit arra biztatott, hogy kezdjen el zenélni, ha kedvet érez hozzá. Azt hangoztatta, hogy sosem késő, amíg élünk. Ahogy mondta: „ha 69 évesen akarsz rock and rollt játszani, pont jókor kezded el.”
Cordell Jackson hosszú és többnyire homályos zenei karrierje során, a nyolcvanas évek végétől pár évig keresztezte az amerikai mainstream popkultúrát. Ironikus módon ez nem tehetségének vagy egyediségének volt köszönhető, hanem annak, hogy szerepelt egy népszerű Budweiser sörreklámban. Az ismert gitáros, Brian Setzer, így emlékezett rá:
Feltűnése szinte olyan volt, mintha egy fura álomból lépett volna elő: a nagyi fényes báli ruhában,
vörös gitárjával gyors, vad surfrock szólókat játszik. Ilyet még sosem láttál a nagymamád korosztályától.”
Jackson egyébként imádott kisérletezni, még kortárs keresztény rádióműsort is készített, a Let’s Keep the Family Together America címmel.
Cordell Jackson 2004-es haláláig a Moon Records volt Memphis legrégebben folyamatosan működő kiadója. Érdekes módon Jackson egyetlen szólólemeze, a Cordell Jackson – Live in Chicago, nem saját kiadója, hanem a Pravda Records gondozásában jelent meg 1997-ben.
A Jackson ma már elismert ikonja a rock ’n’ roll történetének. Az igazán érdekes benne, hogy általában a férfiakra mondják, hogy úttörők, de amikor feltűntek a férfiak, kiderült Cordel Jackson már járt ott. Ő volt az egyik első független, az egyik első instrumentális előadó, és nem utolsósorban az egyik első idős rocker.
Amikor a Beatles és az AC/DC tagjai még aktívan zenéltek, Cordell Jackson már old school legendának számított. Elvisnél is 12 évvel korábban született, és már akkor is zenélt, amikor a fiatal Elvis még csak álmodozott arról, hogy zenész lesz.
Minden vele kapcsolatos információ és emléktárgy megtalálható a Memphis Rock ‘n’ Soul Múzeumban, valamint a National Museum of American History-ban. Cordell Jackson már életében legendává vált, halálát követően pedig ikonná nemesedett.
Cordell Jackson: The Split
