A „Balkan Express” egy olyan útinapló-film, amely Jochen Mesle és Max Kroneck német hegymászók 2500 kilométeres kerékpáros és síelő expedícióját követi végig. A helyszín a Balkán, a Nyugat-Balkán, ami a kontinens legvadabb hegyei közé tartozik, csak mi ezt nem tudjuk. Az viszont rögtön az első percben kiderül, hogy a balkán szó hegyet jelent. Ez egy olyan doksi, hogy ha latopon nézed, elgondolkozol azon, hogy venni kéne egy nagy TV-monitort. Ha számítógépen nézed és van nagyképernyőd, át fogod rakni. Igaz, szép utazás, és végre nem a világvégére megyünk el, hanem a szomszédba. A 4BRO közösség egyik célkitűzése, hogy ne csak magunkat, hanem a környező országokat és az ott élő embereket is más szemmel lássuk. Ez a film közelebb visz hozzájuk, még akkor is, ha németül van, nyugi érteni fogod.
Csak oda
A Balkan Express a 2019-es Ice & Palms folytatásaként jött létre, amely Mesle és Kroneck dinamikus duóját követte az Alpokon át a Földközi-tengerig. Az szintén egy sajátos keveréke volt a kerékpározásnak és az extrém síelésnek.
Jochen és Max ezúttal pedálozva és síelve Görögországból indul, majd a Balkánon keresztül tart hazafelé
Németországba. Vettek egy vonatjegyet csak oda, és megindultak kézzel, lábbal visszafele.
Csupán egy biciklire pakolva síléceket, ruhákat, mindent.
Ez egy olyan multisportkaland, ami nincs túltervezve, részben a turista vonalakat kikerülve számukra is ismeretlen helyekre mennek. Ha egy Európa-térképet nézünk elsőre, nem ide tennénk a nagy sítúránkat, de a Nyugat-Balkán tartogat meglepetéseket.
Szabad, asszociációs, utazás, hogy felpedálozhassanak
Max és Jochen menet közben alakította az útvonalat. Kizárólag Thesszaloniki, a kiindulópont, és München, a végállomás volt kőbe vésve. Minden országban kiválasztottak egy hegyláncot, ahova feltekernek, hogy aztán lesíeljenek – nagyjából ezeket használták vázlaként. Ami a kettő között történt, az többnyire rögtönzött volt, és a tervezési skálájukat jellemzően egyik kávészünettől, vagy étkezéstől a másikig mérték. Nem ragaszkodtak hosszabb, rögzített útvonalhoz. De ha megnézed a filmet, láthatod, hogy ez bizony nem volt kímélő mosás. Végig verte őket a jeges eső, a hegyekre pedig fel is kell tekerni, és mint ismeretes a Balkán nem a jó biciklis útjairól híres.
Nedves és hideg, változva eső és hó.” – így jellemezték az időjárást az utazásuk nagy részében, amely szerintük a túra egyik jelentős, nem tervezett kihívása volt. Szerencsére azok a körülmények, amelyek nyomorúságos bicajozást eredményeznek, általában kiváló körülményeket tesznek lehetővé a síelhető lejtőkön. A srácok minden tőlük telhetőt megtettek, hogy fenntartsák magukban a pozitív hozzáállást, tudván, hogy egy esőben végigpedálozott nap után, szűzhavas lesiklást kapnak másnap jutalomként.
Know-how
Philipp Becker és filmkészítő csapata Jochenhez és Maxhez csupán az utazás első néhány hetében és az utolsó néhány napjában csatlakozott. Nagyrészt egyedül dokumentálták az utazás két hosszabb szakaszát. A megerőltető hegyi bringázás síeléssel kombinálva már önmagában elég kemény kihívás, emellett a színvonalas filmezés plusz nehézséget jelentett, mivel Jochennek és Maxnek a kamerák feltöltésével, a felvételek beállításával és a film elkészítéséhez szükséges felszerelések szállításával is foglalkoznia kellett. A nézők szerencséjére, amint azt a film is bizonyítja, eleget tettek a kihívásnak.
Arra a kérdésre, hogy a hegyek közötti autós vezetés helyett a biciklizés hogyan változtatta meg az utazás dinamikáját, mindketten ugyanazt válaszolták. Vagyis, hogy úgy gondolják, hogy a kerékpáros tempó a tökéletes módja annak, hogy „felszívják a környezetük hangulatát”, miközben minden nap meglehetősen jó előrehaladást érnek el.
„Jó érzéssel töltött el bennünket, hogy saját erőnk által utazhattunk. Mindketten igyekszünk tiszteletteljesen
megközelíteni a hegyeket és a természetet, a kerékpározás pedig remek módja ennek.” – tették hozzá.
Max és Jochen sátrat is vittek magukkal, amit végül soha nem állították fel. A gyakran embert próbálóan zord körülmények ellenére mindig találtak hegyi menedékházat. Mégse olyan rosszul szervezett balkáni hely ez a Balkán. Ha az időjárás engedte, egyszerűen kicsomagolták a hálózsákjukat és kerestek egy csendes helyet, ahol a szabad levegőn aludhattak, ahelyett, hogy a sátor felállításával kellett volna foglalkozniuk. Mindketten SON dinamóagyakkal felszerelt kerékpárokat használtak, amelyek lehetővé tették számukra, hogy pedálozás közben töltsék a powerbankjaikat, amelyeket aztán a fényképezőgépük, drónjuk és telefonjuk akkumulátorának töltésére használtak. A sílécekkel és felszerelésekkel megrakott kerékpárok tömegét egyenként 40 kilogrammra becsülték.
Amellett, hogy ez egy gyönyörűen szerkesztett film, a Balkan Express bizonyítja Max és Jochen multisportképességeit is. A kombinált túrafilm páratlan betekintést nyújt Európa legvadabb és leglenyűgözőbb hegyei közé, és igen, most nem az Alpokról beszélünk.
A két bringás síelő, hegymászó, akárhogy is hívjuk őket, lelkesedést és könnyedséget áraszt magából, ami ránk is átragad. Az élményt még inkább megfoghatóvá teszi, hogy ezek a helyek tőlünk sincsenek messze. Persze mi nem fogunk szaltókat beadni, de a helyszínek itt vannak a szomszédban. A két német utazása emberközeli, látszik, hogy közel hajolnak, figyelnek az emberekre, a helyiekre, akikkel utazásuk során találkoznak. Ritkán írunk külön egy outdoor filmről, többnyire csomagban ajánljuk őket. Ez egy külön cikket is megért. A német nyelv ne zavarjon, a tájképek, a természet univerzális nyelven kommunikál.
Mindent érteni fogsz.
