Ghetto fabulous made in Harlem
Manapság minden magára valamit is adó rapper saját márkát épít, valamint szoros kapcsolatot ápol a legnagyobb brandekkel. De csak: „Egy, csak egy legény van talpon a (Gettó) vidéken, Meddig a szem ellát puszta földön, égen”, aki aranyabb a Jánosnál és legendásabb minden gettho fabulousnál, a titántata, a gyémántfater, az ember, akitől az egész „uptown couture” származik: Dapper Dan!
A legnagyobbak hordták a ruháit. A legnagyobb alatt A-kategóriás sztárokat, sportolókat és nem utolsó sorban gengsztereket értem, a rapperek csak ezután jöttek. Dapper Dant végül majdnem kicsinálták, azonban ő mégis megcsinálta. Az ember, akiért maga a Gucci ment el Harlembe, hogy legalizálja azt, melyet tőle lopott el, amit előtte Dan koppintott a Guccitól. Mi van!?
A külvárosi, telepi fiatalok számára a „ghetto fabulous” életérzés azt a látszatot keltette, mintha egy mesébe illő életet élnének, amelyet valójában nem engedhetnének meg maguknak. Az egész nagyban levés lényege az volt, hogy megpróbáltak kitörni társadalmi-gazdasági helyzetük szorításából, túllépni a szürke hétköznapokon. A luxustermékek és az elitdivat évszázadok óta a társadalmi státusz és a jólét szimbólumai. Ezért az alsóbb osztályok a lehetőségeiken felül vásárolnak, hogy megpróbáljanak beilleszkedni, vagy feljebb pozicionálni magukat. Ám a legtöbb esetben ezek csupán álmok maradnak, amelyek végül szertefoszlanak. Dapper azonban más volt. Ő tényleg mert nagyot, valószínűtlenül nagyot álmodni, és elég pofátlan és okos volt, hogy meg is tudja valósítani.
Dapper Dan egy igazi Don Dada, egy élő legenda, aki már a nyolcvanas évek óta a kocsik csomagtartójából és féllegális butikokból formálja a világ high fashion divatját. Ezek nem csupán üres szavak – Dan neve ott szerepel a Time magazin 2020-as 100 legbefolyásosabb embere között is. Bár ma már törvényes keretek között működik, Dapper mindig rejtélyes marad, sosem lehet biztosra venni nála semmit. Ő testesíti meg azt, amiről minden telepi vállalkozó álmodik – hogy egyszer sikerül kitörnie, mert Dapper is beadta.
The Dapper Dan Story
School of hard knocks
„Harlem legszegényebb részén születtem, konkrétan az első emlékeim közé tartoznak, hogy bűncselekményeket és rendőrautókat látok.” – Dapper Dan.
Dan Harlemben látta meg a napvilágot 1944-ben, eredeti nevén Daniel R. Dayként. Otthoni környezetben, nagyanyja segítette világra. Gyermekéveit a 129. utca és a Lexington Avenue környékén töltötte három fiú- és három lánytestvérével. Apja közszolgálatban dolgozott, míg édesanyja a háztartás gondozásával foglalkozott. A család mind a kilenc tagja egy szerény háromszobás lakásban élt. Dan szemtanúja volt az amerikai történelem sorsfordító időszakainak, különösen a feketék öntudatra ébredésének, ám sajnos sokáig a sötét oldal vonzásában élt. Szerencsejátékos múltja nagybátyjához, Fish Man Eddie-hez köthető, aki ezt az életformát nem szórakozásként, hanem megélhetésként gyakorolta. Dan már 13 éves korára kiváló kártyajátékos volt.
„Nagybátyám, Fish Man Eddie, úgy tűnt, soha nem veszít a pókerben, és soha senki nem vádolta csalással. Hogyan csinálta? Volt benne egyfajta elegancia és varázslat, amit mindenképpen meg akartam érteni, és elsajátítani” – emlékezik vissza Dapper Dan.
Később hitelkártyacsalásokba is belekeveredett, de a drogkereskedelemtől távol tartotta magát. Az általa hamiskártyásként szerzett tőke alapozta meg első ruhaüzletének finanszírozását.
„Professzionális szerencsejátékos voltam, jól értettem a kártyajátékokhoz, de valójában ez
nem erről szólt – ez annyit tett, hogy professzionális csaló voltam” – vallotta be Dapper Dan.
Dan sosem fordított különösebb figyelmet tanulmányaira, inkább az utcán töltötte idejét, de intelligenciájának köszönhetően pontosan tisztában volt ennek következményeivel. Idővel belefáradt az utcai élettel járó stresszbe és a necces emberekkel való kétes ügyletekbe. Egy napon meghallgatta Malcolm X beszédét, amelyben a következő szavak hangzottak el: „Ha meg akarod érteni a virágot, tanulmányozd a magot.” Ez a gondolat újra olvasásra ösztönözte, amivel a könyvtár rendszeres látogatása is együtt járt. Az Urban League és a Columbia Egyetem által támogatott tudományos program keretében Dan ismét visszaült az iskolapadba. Az 1960-as évek során több kisebb harlemi lapnál dolgozott, mivel kezdetben írói karriert dédelgetett. Ez idő alatt teljes életmódváltáson esett át, még vegetáriánussá is vált. 1968 és 1974 között a Columbia Egyetem akadémiai programjának részeként beutazta Afrikát. Visszatérte után egy igazán nagy vállalkozásba akart kezdeni.
Harlem mondja meg, hogy ki vagy, ha neked a divat…
„New Yorkon kívül mindenki New Yorkot másolta, azonban New York maga meg Harlemet másolta. Ez nem velem kezdődött, már a Cotton Club időszakban (1923-40) így volt.” – Dapper Dan.
Dan 1974-ben tért vissza New Yorkba, ahol eleinte orgazdaként tevékenykedett, autójából lopott tárgyakat árult. Már akkor is szégyellte ezt az életmódot, hiszen túl intelligens és túl agyafúrt volt ahhoz, hogy ilyen körülmények között éljen. Kevés, félretett piszkos pénzét egy tisztességes vállalkozásba szerette volna fektetni. Eredetileg ruházati nagykereskedőként akart érvényesülni, de hamarosan komoly előítéletekkel kellett szembesülnie ezen a piacon. Ennek az időszaknak a megértéséhez a Disney Vogue sorozata is fontos adalékkal szolgál, amely bemutatja, hogy a jómódú feketéket gyakran még a luxusüzletekbe sem engedték be vásárolni – ezt a jelenséget Spike Lee is érzékletesen ábrázolja a Clockers című filmjében. Dan is falakba ütközött: rengeteget küzdött, hogy beszerezze a szükséges textíliákat és szőrméket, mivel a legtöbb cég nem volt hajlandó vele üzletet kötni. Nem vették komolyan, lepattintották, vagy egyenesen csalónak tartották. A legfájdalmasabb számára az volt, hogy amikor végre tisztességesen akart boldogulni, egyszerűen nem engedték be a vállalkozói világba.
Ekkor határozta el Dan, hogy butikos és iparművész lesz, és a ruhagyártás világában kiskereskedőként próbál érvényesülni. Ahelyett, hogy más márkák termékeit vásárolta volna fel eladásra, inkább arra törekedett, hogy minél többet tanuljon az iparágról, miközben saját terveit igyekezett megalkotni. Ennek érdekében a Midtown-i nyilvános könyvtárban tanulmányozta a divatot és a különféle szimbólumrendszereket.
Kapcsolatai ellenére sokáig nehezen talált olyan bőrműveseket, szűcsöket, mintakészítőket és varrónőket, akik pontosan meg tudták volna valósítani az elképzeléseit. Dan maga nem volt varró, és nem tartotta magát szabónak, annak ellenére, hogy a média később így ábrázolta. Valójában nem klasszikus értelemben vett divattervezőként indult, noha ma már minden részletét ismeri a szakmának. Az öltönyök terén is szakértővé vált.
Végül Dan rátalált arra a csapatra, akikkel sikeresen tudott együttműködni. Barátja, Irving Chaiken ismertette meg vele a prémek gyártási technikáit, a csincsillától a rókáig terjedően. Szőrme-nagykereskedelmi beszállítója Fred the Furrier lett, aki ráadásul a testvére által ösztönözte Dant arra, hogy bővítse tevékenységét a bőráruk területére. Miután saját bundáit kezdte el árusítani, Dan fokozatosan eltávolodott korábbi életstílusától, és prémeket kifejezetten azért vásárolt, mert ezek a harlemi „ghetto fabulous” divat ikonikus darabjai voltak. Ő volt az első, aki Harlemben bundákat árult, ami vonzotta az első vevőket, és innen indult el a további siker.
Dapper saját ihletésű terveit „knock-up”-nak nevezte, mivel úgy érezte, hogy azok túlságosan extravagánsak ahhoz, hogy egyszerűen „knock off”-nak, azaz olcsó hamisítványnak hívja. A knock up-nak létezik magyar megfelelője, felkoppintva, vagyis amikor valaki teherbe ejt egy nőt. Még film is készült azonos a címmel. A szóviccen túl Dapper ezzel arra is utalt, hogy az ő nem hivatalos hamisítványai valójában megtermékenyítették a divatot, és nem ritkán minőség tekintetében jobbak is voltak az eredetinél. Ezeket ugyanis ténylegesen Amerikában készítették, megrendelésre, így tehát minden darab egyedi volt.
Dan több alkalommal is kihangsúlyozta, hogy soha nem tervezne semmit, ami a luxusdivatházak számára kézenfekvő lenne. Ő mindig az ügyfelei igényeit helyezte előtérbe, az ő stílusa az ügyfelek elképzeléseinek kibontakoztatásából fakadt – persze, egy csipetnyi gettóbarokk beütéssel. Nem lehet csupán egyszerű másolatokról beszélni az ő esetében, mivel olyan anyagokkal dolgozott, amelyeket saját maga tervezett, miután autodidakta módon megtanulta a textilnyomtatás technikáját. Barátaival közösen egy új eljárást fejlesztett ki a bőrre történő szitanyomáshoz, ami később lehetővé tette számára, hogy luxusautók belső tereit is megtervezze. Ez különösen akkor bizonyult előnyösnek, amikor a nagy márkák elkezdték perelni őt. De ne szaladjunk ennyire előre!
Crack és csillogás a harlemi éjszakákban
„Ki akartam szállni a bűnözés világából, ezért nyitottam meg a butikom, de tulajdonképpen akkor ismertem meg igazán a gengsztereket. Nem büszkeségből mondom, de a 80-as években az összes komolyabb fekete gengszter megfordult nálam. Ez most így menőnek hangzik, de akkor inkább tehernek éltem meg.” – Dapper Dan.
Dapper Dan 0-24
A Dapper Dan’s Boutique, amely a 125. utcában, a Madison és a Fifth Avenue között nyitotta meg kapuit 1982-ben, különleges üzletként működött: a nap 24 órájában, a hét minden napján nyitva volt. Dan személyes tapasztalataira alapozva építette fel vevőkörét, pontosan tudta, hogy kik azok, akiknek van pénzük, és hogy ezek az emberek az éjszakai életben mozognak. A vásárlást élménnyé, sőt bulivá alakította. „Ugorj be, igyunk valamit, meséljünk történeteket” – így telt az idő, és közben néha egy-két zsíros megrendelés is becsúszott. Professzionális szerencsejátékos múltja megtanította arra, hogy az öltözködés nem csupán stíluskérdés, hanem meghatározza, hogyan kommunikálnak vele az emberek. Ennek köszönhetően saját, egyedi stílusát is tudatosan építette fel, hiszen ő maga is márkává akart válni.
Dan nem marketingesek irányítása alatt vált kreatív igazgatóvá, üzletemberré és showmanné, hanem a gettóból hozott életbölcsesség segítette ebben. Kiváló megfigyelőként mindig pszichológiai oldalról közelítette meg terveit, amikor új ügyféllel dolgozott, folyamatosan azon gondolkodott: „Kik ők?” és „Mit akarnak?”. Ez a megközelítés különösen fontos volt, hiszen a túltolt, extravagáns stílus, amelyet gyakran tervezett, sokszor éppen a megrendelők elvárása volt.
Dapper Dan butikjának megnyitása az 1980-as évek elején egybeesett a crack-kokainjárvány és a hiphopzene robbanásszerű térnyerésével, amelyek mindkettő jelentős mértékben hozzájárultak vendégkörének bővüléséhez. Egyik védjegyévé vált, hogy merészen és szokatlanul alkalmazta olyan csúcskategóriás luxusmárkák, mint a Gucci, a Louis Vuitton és a Fendi logóit, ami úttörő volt a maga nemében. Első butikja egy kis sarki élelmiszerbolt méretével vetekedett, ahová az ügyfelek rendszerint késő éjszaka tértek be, miután végeztek a klubozással és bulizással.
A butik messze nem volt hétköznapi hely. A termékek magas ára, a környék és a speciális vásárlói réteg miatt ajtón kívüli biztonsági szolgálat felügyelte a rendet, és kamerákkal figyelték a bejáratot, ami abban az időben még meglehetősen ritkának számított. Dan gyakran aludt a bolt hátsó részében kialakított rögtönzött lakásában. Nemcsak azért tette ezt, mert a butik szó szerint 24 órában, a hét minden napján nyitva állt, hanem azért is, mert egyes ügyfelei hajlandóak voltak jelentős összegeket fizetni azért, hogy a rendeléseiket 24 órán belül megkapják.
Eredeti hamisítványok
Dapperrel kapcsolatban sok tévhit kering, amelyeket érdemes tisztázni. A lényeg nem az volt, hogy Louis Vuitton, Gucci és Fendi logókat helyezett bőrkabátokra – igazából bármilyen emblémát megalkotott, amit az ügyfél kívánt. Alfa Romeo címeres vagy BMW logós kabátokat is készített, hiszen a kulcs az egyediség, a custom made volt. Ez az ötlet akkor született, amikor egy nap Dan egyik ügyfele egy olyan autóval érkezett, amelynek a sebességváltó kar körüli bőrfoglalata Louis Vuitton mintás volt. Dapper soha nem látott ilyet korábban, és eleinte azt hitte, hogy ez egy hivatalos Louis Vuitton termék. Később kiderült, hogy ez egy „házi készítésű” darab volt, ami alapjaiban változtatta meg a hozzáállását a logók iránt, még inkább felkeltve az érdeklődését ezen szimbólumok iránt.
A tévhitekkel ellentétben Dan nem közvetlenül logózott ruhákkal kezdte a karrierjét. Az első projektje inkább egy „egyet fizet, kettőt kap” jellegű volt: olyan kifordítható kabátokat készített, ahol az egyik oldal bőrdzseki, a másik pedig szőrmebunda volt. A szőrmebundák belső részét hamisított Louis Vuitton vagy Gucci mintával díszítette – de nem úgy, ahogyan azt a gyenge kínai másolatoknál tapasztalnánk. Minden darab prémium minőségű bőrből készült, eredeti dizájnnal.
Sok vásárlója nem is tudta, hogy nem eredeti Gucci terméket visel, hiszen a minőség kifogástalan volt, csak éppen a jogi szempontok nem.
Kezdetben nem is másolta le a dizájnokat, hanem eredeti Gucci, Vuitton és Fendi táskákat vásárolt, majd azokat bontotta szét, hogy bőrrészeket nyerjen ki kabátokhoz vagy baseballsapkákhoz. Ám hamarosan szembesült azzal, hogy nem tudott elegendő eredeti táskát beszerezni a megrendeléseihez, mivel sok üzlet egyszerűen nem volt hajlandó eladni neki táskákat, amikor megtudták, hogy szétvágja őket. Ekkor döntött úgy, hogy maga sajátítja el a szitanyomás technikáját, és továbbfejlesztette a saját logó-printelési technológiáját.
Egy idő után Dapper Dan rájött, hogy olyan neves tervezők, mint Louis Vuitton és Gucci, kizárólag táskákat, pénztárcákat és bőröndöket készítettek, de nem terjeszkedtek más ruházati területekre. Ez a felismerés volt az egyik legfontosabb pillanat karrierjében, hiszen már ezek a nagy márkák előtt csinált motoros és baseballdzseki szabásokat. Ez az úttörő gondolkodás inspirálta arra, hogy elkészítse Diane Dixon számára a híres-hírhedt, hamisított, de mégis eredetinek ható Gucci kabátot, amely azóta ikonikus darabbá vált.
Bár Dapper Dan ruháit gyakran street vagy uptown couture stílusba sorolták, korai ügyfeleinek megjelenését nagyban befolyásolta a Rat Pack ikonikus figuráinak – mint Frank Sinatra, Sammy Davis Jr. és Steve McQueen – kifinomult divatvilága. Ennek ellenére elsődleges ügyfélköre mégis a „hustlerek és éjszakai élet szereplői” voltak, köztük olyan hírhedt drogbárók, mint Alpo Martinez, Azie Faizon, Rich Porter, Wayne Silk Perry és JAG Jackson. Néhányan közülük még golyóálló kabátokat és kalapokat is rendeltek.
Dapper Dan is ebből a világból származott, és az egyik interjújában elárulta, hogy az 1982-es butiknyitást követő 10 éven belül ügyfeleinek fele halott volt, 40%-uk börtönben, és a maradék 10% eltűnt. Ezért nem akarta hosszú távon erre az ügyfélkörre alapozni vállalkozását.
Az eredeti Dapper Dan’s Boutique 1982 és 1992 között működött, és ma a helyén a Harlem Children’s Zone található. Gengszterképzőből óvoda – valóban érdekes karmája van a környéknek.
1985 Hiphop
„Amikor a hiphop kezdődött a rappereknek nem volt pénzük arra, hogy nálam vásároljanak. Ezek csak szövegek voltak. Bejöttek a boltba, nézelődtek, nem vettek semmit. Majd hallom a rapszámban, hogy rólam beszélnek.” – Dapper Dan.
Aztán később, amikor már pénz lett a hiphopban, sok rapper úgy akart kinézni, mint az ismert gengszterek és ezért öltözködtek így.
Dapper Dan Talks About Going From the Underground to Gucci | Vogue
„A rapperek kezdetben olyanok akartak lenni, mint a hustlerek. De az elején még nem volt pénzük nercre, bőrdzsekire, ezért nekik vászoningeket, baseballsapkákat terveztem. A rapperek végül megengedhették maguknak a nerceket, de kezdetben öltönyök, ingek, kabátok és hasonlók voltak.”
Daniel Day, vagyis Dapper Dan, 1985-ben lépett be a hiphop divat világába, amikor a Def Jam felkérésére megtervezte LL Cool J ruháit. Ekkor követte el élete egyik legnagyobb baklövését – de egyben beírta magát a raptörténelembe is. Eric B. és Rakim az ő által tervezett ruhákban szerepeltek a Paid in Full (1987) és a Follow The Leader (1988) ikonikus albumok borítóin.
Dapper Dan emellett fellépőruhák és egyedi dizájnok sorát készítette olyan legendás előadóknak, mint a The Fat Boys, Salt-N-Pepa, KRS-One, Bobby Brown, Jam Master Jay és Big Daddy Kane. A nyolcvanas években számos más rapper is vásárolt nála, köztük MC Shan, Slick Rick, és a sor szinte végtelen.
Dapper Dan egyedi, „kalóz” darabjaival áthidalta a szakadékot a hiphopkultúra és a luxusdivat között, és ezzel úttörővé vált. Kevesen tudják, de szerepelt a Yo! MTV Raps-ben is, ami akkoriban még egy szubkulturális műsornak számított, később viszont patinás kordokumentummá vált. Abban az időben az Arsenio Hall Show volt a menő New Yorkban, de ma már alig emlékszik rá valaki. Dan hatása viszont máig él: Biz Markie, Naughty By Nature, Fat Joe, Cam’ron, Asap Ferg és Jay-Z is megemlítette őt számaikban, jóval azelőtt, hogy a mainstream média felfedezte volna őt. Valóban a gettó egyik híressége volt, egy igazi legenda Harlem utcáiról.
Dapper Dan egyedi, „kalóz” darabjaival áthidalta a szakadékot a hiphopkultúra és a luxusdivat között, és ezzel úttörővé vált. Kevesen tudják, de szerepelt a Yo! MTV Raps-ben is, ami akkoriban még egy szubkulturális műsornak számított, később viszont patinás kordokumentummá vált. Abban az időben az Arsenio Hall Show volt a menő New Yorkban, de ma már alig emlékszik rá valaki. Dan hatása viszont máig él: Biz Markie, Naughty By Nature, Fat Joe, Cam’ron, Asap Ferg és Jay-Z is megemlítette őt számaikban, jóval azelőtt, hogy a mainstream média felfedezte volna őt. Valóban a gettó egyik híressége volt, egy igazi legenda Harlem utcáiról.
Sokat elárul a hiphop nyolcvanas évekbeli marginális megítéléséről, hogy bár a Paid in Full album borítóján Eric B. és Rakim Dapper Dan bootleg cuccait viselték, mégsem lett belőle botrány. Az igazi nagy balhé azonban később, a sportolókkal kezdődött, és ekkor már a Rakim borító is előkerült a bűnlajstromban. Diane Dixon, a kor egyik legismertebb atlétája volt a média középpontjában, és Dapper Dan neki tervezett egy olyan Gucci ruhát, amit a márka hivatalosan nem gyártott. Amikor ez a ruha a médiában napvilágot látott, megkezdődtek a problémák, de az igazi botrány egy másik, szó szerint verekedéses incidenssel robbant ki.
1988-ban Mike Tyson összeverekedett Mitch Green bokszolóval Dapper Dan harlemi üzlete előtt, és az eset miatt Dan először került a világsajtó reflektorfényébe. Tysont az eset után lefényképezték Dapper Dan hamisított Ralph Lauren cuccában, és a The New York Times úgy említette az üzletet, mint „egész éjjel nyitva tartó ruhaüzletet, amely sztárokat szolgál ki”. Tyson híres „Don’t Believe the Hype” dzsekijét és koronás felsőjét is Dapper tervezte. A botrány és a figyelem hatására sokan keresték fel a butikját, majd az üzlet híre végül eljutott az európai luxusházakhoz is.
A luxusmárkák, mint az MCM, Fendi, Louis Vuitton és Chanel, hatalmas összegeket költöttek pereskedésre, és Dapper Dan ellen jogi hadjáratot indítottak. Érdekesség, hogy a Gucci soha nem perelte be őt.
Dapper Dan illegális logóhasználata, amely egyedi tervezésű kabátjaiban jelent meg, végül razziákhoz és pereskedésekhez vezetett, amelyek az első butikjának bezárásával végződtek. A hatóságok házkutatást tartottak nála, és megvádolták azzal is, hogy gengszterek pénzének tisztára mosásában vett részt, bár évekkel később kiderült, hogy nem volt érintett ebben. Az ügyvédek mindent megtettek, hogy az esküdtszék előtt minél rosszabb fényben tüntessék fel őt. Végül, 1992-ben a Fendi és Sonia Sotomayor bíró – aki később az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának tagja lett – közbenjárásával a Dapper Dan’s Boutique-ot végleg bezárták.
Néhány érdekes részlet csak később látott napvilágot Dapper ügyével kapcsolatban. Az egyik ilyen, hogy a bíró, aki az ítéletet hozta, korábban a Fendi jogtanácsosaként is dolgozott – ami egy komoly jogi hiba. Ennél is döbbenetesebb és cinikusabb, hogy Sonia Sotomayor, mielőtt végleg bezáratta Dapper Dan vállalkozását, még maga is rendelt tőle egy kabátot. Hát vastag a bőr a… Dan kabátjain.
Miután teljesen ellehetetlenítették, Dapper Dan nem adta fel. Titkos helyeken, kizárólag a bizalmi körének, feketén továbbra is készített ruhákat, bár ezek már inkább alkalmi megrendelések voltak. Nemcsak ruházattal, hanem autókárpitozással és más testreszabott szolgáltatásokkal is foglalkozott. Chicagóba és Atlantába is eljutott, ahol egy furgonból folytatta a bizniszt, akárcsak a legkorábbi időkben, visszatérve az utcai kereskedelemhez.
Egy évtizedig elkerülte a mainstream divatvilág, és gyakran lenézték, bár továbbra is underground tervezőként tevékenykedett. Az, hogy mégis voltak megrendelései, jól mutatja, hogy 1999-ben Floyd Mayweathert kezdte öltöztetni. Noha a hivatalos divatszcéna nem is fogadta el, 2006 és 2007 között a New York-i Városi Múzeum egy állandó kiállítást rendezett a munkásságának, „Fashion Dapper Dan” részleggel a Black Styles Now című tárlat keretében.
2017-ben minden megváltozott: a Gucci egy az egyben lekoppintotta Dapper Dan híres stílusát, pontosan azt a Louis Vuitton ihletésű kabátot, amelyet Diane Dixon számára tervezett.
De már egy egészen más világban élünk – a közösségi média azonnal reagált, amikor Dixon megosztott egy fotót a saját kabátjáról, összehasonlítva a Gucci verziójával. Dixon azt kérte, hogy legalább elismerést és tiszteletet kapjon Dapper Dan az eredeti dizájnért. Sokan úgy vélték, hogy a Gucci egyszerűen ellopta Dapper Dan alkotását. Csak a közösségi nyomás hatására reagált a Gucci, mondván, hogy a kabát „tisztelgés” volt előtte. Ennyi erővel Dapper Dan korábbi butikját is lehetett volna tisztelgésnek nevezni a nagy luxusmárkák előtt, hehehe.
Ekkor azonban egy szinte mesébe illő fordulat következett. A Gucci felkereste Dapper Dant, hogy megbeszéljék az ügyet, és esetleges partnerségről tárgyaljanak. Dan azonban visszaüzent, hogy ő már öreg ember, és nem utazik sehova – ha komolyan gondolják, jöjjenek el hozzá Harlembe. És eljöttek. A többi már olyan, mint egy divatrajongó tini álma. 2017-ben Marco Bizzarri, a Gucci vezérigazgatója támogatásával partnerséget kötöttek, hogy közösen létrehozzanak egy férfiruházati kollekciót.
2018-ban Dapper Dan új üzletet nyitott a Lenox Avenue-n, a Gucci közreműködésével. 2019 májusában a Gucci piacra dobta a limitált Dapper Dan’s Harlem kollekciót.
Ma már Dan a Gucci Changemakers North America Scholarship program igazgatótanácsának tagja,
és nemcsak a Guccival, hanem olyan márkákkal is együttműködött, mint a Puma és a GAP.
Végre, hosszú évek után, méltán megérdemelten felkerült a divatvilág térképére.
Dapper Dan életrajzát 2019-ben adták ki, és a könyv tele van történetekkel, amelyek bőven szolgáltatnak témát. Kezdve azzal, hogy Dannek nyolc gyermeke született hét különböző nőtől. A Sony Pictures gyorsan megszerezte a könyv filmadaptációjának jogait, és Jerrod Carmichael komikust kérték fel forgatókönyvírónak és producernek.
Daniel R. Day, vagyis Dapper Dan egy igazi dörzsölt zseni, aki egy ideális világban híres üzletember vagy író lehetett volna. De még ebben a nem normális világban is sikeres üzletember és író vált belőle – csak előtte egy olyan életet élt, amiről érdemes írni. Ezért írunk róla mi is. Dapper Dan csillogó ruhákban jár, és csillogó ruhákban járó hírességeket öltöztet, de soha nem felejtette el, honnan jött. Dapper Dan valóban „Made in Harlem,” és eredetibb, mint a nagy divatmárkák együttvéve.
„Semmi sem kérdőjelezi meg jobban az élet célját és értelmét, mint maga az éhség. Az igazi éhség, ami fizikai, valóságos. Mi akkor ott majdnem mindannyian átéltük már az éhség ízét. Ha valaki még soha nem élte át a szegénységet a napi bizonytalanságon keresztül, akkor nehéz megérteni, hogyan befolyásolja ez az élete hátralévő részét, különösen, ha rájön, hogy nem mindenki úgy nőtt fel, hogy így kellett érezze magát az étellel kapcsolatban. Én ezt sosem felejtettem el. Nem szerencsés vagyok, mindenért megdolgoztam. Kétszer is.”
Inside the Multi-Million Dollar Gucci Atelier in Harlem with Dapper Dan | HYPEBEAST Visits
