Árukapcsolás és későn kapcsolás az extrémsportok körül.
Miért a gördeszka és miért ilyen gagyin?
Miért ilyen erőltetett és gagyi a legtöbb reklám, amiben a gördeszka szerepel? Nem utolsósorban miért kell a gördeszkának és egyéb extrém sportoknak a funkciójuktól elütő reklámokban szerepelnie? A válasz egyszerű lenne, egy mondatban: azért, mert divatosak, de az árukapcsolás legtöbbször nem indokolt. Az eredmény önmagáért beszél, de bárcsak ne beszélne.
Monopoly és gördeszka
A gördeszkázást a bankos reklámoktól, a mobiltelefon-reklámokig mindenbe beleillesztik évtizedek óta, és Spike Jonze kivételével az eredmények általában következetesen borzasztóak. De miért? Egyfelől az egyik kérdés miért van annyi rossz reklám, ahol a gördeszkások trendi biodíszletek, másfelől a bankok, plázák, autócégek használják a deszkásokat, de a való világban szinte ellenfelek, hagyományosan rossz a viszony köztük. Ezért sokszor a deszkások is felelősek, nem egyoldalú a dolog.
Külön cikktéma lehetne a gördeszkások furább típusai és viselkedés kultúrája, de most lássuk a reklámok kultúráját.
A kúlság kimaxolva brada vágod a szettet: Apple watch gördeszkával eladva. A reklám amúgy kő profi.
McDonald’s gördeszkás reklámja, klasszikus árukapcsolós trash.
Ellenben ilyen volt egy valódi gördeszkás reklám a gördeszkásoktól a nyolcvanas években. Ez is trash, de ez jófajta. Igen, kicsit fura és beteg, de ez önazonos, és persze soha egyetlen márka sem merne ilyen wierdo-videót csinálni.
Na de jöjjön az árukapcsolós monopoly cunami: Advi és Neal Unger. Ungerról, az öreg deszkásról, mi is írtunk, természetesen a reklámok is megtalálták.
Tony Hawk és a reklámok
Hawk king esete speciális, mert ő maga is egy termék, hiszen egy világsztár, tehát nemcsak a gördeszka, hanem az élete is hitelesít dolgokat. Másfelől „Birdman”, tényleg sokat tett a kultúráért. Azt azért ennek ellenére lássuk be, hogy a Jeep, vagy a trashfood nem tesz jót a megítélésének. A videóban Tony őszintén beszél a reklámairól pro és kontra, magában is egy érdekes beszélgetés.
Jeep reklám 1:20-nál, ahogy egy autómárka szeretne fiatalos és vagány lenni. Csak semmi köze a gördeszkához, és még az USA-ban is csak a gazdag fiatalok tudnak ilyen kocsit megengedni maguknak. Off a cucc.
3:06-nál „Bagel Boy” Tony Hawk. Na, hősünk ezen rekláma után kapta a legtöbb savat. Egy ideig mindenki Bagel Boynak hívta. A pénz beszél, Tony meg nyeli a chipset.
Nem Macy innen te deszkás, máshol karistoljál! Amikor plázát reklámoznak gördeszkával.
A Macy’s videó amúgy nem rossz, de ha van hely, ahonnan azonnal elhajtják a deszkásokat, az pont a plázák területe. Ne zavarják hangoskodásukkal a vásárolni óhajtó fogyasztó polgárokat, akik keményen megkeresett pénzüket nyugalomban akarják elkölteni, nem deszkás zajban. Persze vehetsz nálunk menő rucikat deszkázáshoz, csak ne itt csináld, és inkább ne is csináld.
Disney skateboard, a mondat már önmagában is üt.
Disney skateboard sitcom, szigorúan mindenki sisakban, ahogy apu-anyu otthon elmondta. Aranyos gyerekek, rosszcsontok, jópofásodnak, kis termékmegjelenítés kis beetetés, ahogy kell. Dolgozik a skate-monopoly.
A deszka ma már egyfajta fétistárgy is, valami elem, amitől trendi vagy. Azt sugallja, hogy te menő arc vagy, menő dolgokat csinálsz. Hol van már a punkos vadság?! Ez már nem a „fuck the system”, ez a „legyél a rendszer” része generáció.
Bár a csaj, aki rajzolt magának egy Thrasher pólót, az pont, hogy laza. DIY. Csináld magad mozgalom. A Thrasher poló amúgy az állatorvosi lova ennek az egész fake gördeszka pózolásnak. A deszkás cipőt még meg lehet magyarázni, hogy hordod anélkül is, hogy tudnál egy ollie-t, mert egy cipő. De a Trasherhöz mi közöd? Hát csak annyi, hogy ikonikus logó, de ugyanezen emberek bármit felvesznek, ami épp hype.
Az olyan nagy cégek, mint a Mountain Dew (PepsiCo), Monster(Coca-cola), Red Bull felvesznek olyan embereket is, akik mit ad isten értenek a gördeszkázáshoz, de ez nem jelenti azt, hogy ezen embereknél van „végső szó”. Gyakran az van, ahogy az angol mondás tartja, „kapsz egy szaros szendvicset, és meg kell próbálnod megfűszerezni, hogy ízletes legyen.” Lehetetlen.
Valójában sokszor csak az a dolga egy szakértőbb arcnak is, hogy bele legyen írva a deszkásról szóló cikkbe, hogy „Mountain Dew”, „Pepsi Cola” és XY deszkás az Energy Drink Riders® egyike. Csak mázli, ha valaki információt vagy véletlenül értelmes dolgot is átad.
Neked a divat mondja meg hogy ki vagy.
A „craptastic” tartalom előállításának másik fő módja az influenszerek és egyéb szakértő „befolyásolók” és a külső reklámügynökségek.
Dióhéjban ez így működik: Vegyünk bármilyen adott márkát, valószínű, hogy demográfiai szempontból a helyzetük öregszik, nem minden márka öregedik patinásan, az újabb korcsoportokat is be akarják vonni, és a millenniálisokhoz, a Z-generációhoz vagy bármihez akarnak igazodni, az adat- és pénzügyi osztályoktól kapott információk alapján. Ezután tanulmányt készítenek arról, hogy mivel lehet a „terméket” népszerűvé, trendivé tenni.
És kijön a megoldás: gördeszkázva kell eladni a terméket, ez lesz aranytojást tojó tyúk. Az Államokban
a gördeszka 34%-os növekedéssel az első helyen van a népszerűségi hullámot elkapó sportok között.
Emellett a világ leggyorsabban növekvő extrém sportja is a deszkázás, amelynek népszerűségét növelte a járvány időszaka, a gyerekeknek több idejük volt szenvedélyeik űzésére. Ezek a gyerekek tinik vagy fiatal felnőttek, akiknek egyre több saját pénzük van, technikás hozzáértők már, túlmutatnak a zenei és egyéb műfajokon, már nem csak punkhoz és a hiphophoz kötődnek, a „sk8 culture” sokszínű, a világ hatalmas nagyvárosaiban élnek. A gördeszka meg nemcsak gördeszka, hanem egy életforma is, öltözködési trendeket is befolyásol. Ez régebben sem volt másképp, csak akkor sokkal inkább volt szubkulturális jelenség. A Vans ma népviselet.
Milyen a sztereód és a típiád?
A másik dolog a gördeszkások sztereotipizálása és pozícionálása. Egyszóval, akiknek a trashfoodot és tömegtermékeket el lehet adni. Egyik oldalon a multik a gördeszka kultúrát használva akarnak helyzetüket javítandó trendi „ráncfelvarrást” tartani, de minden gagyi, szériaterméket is a kispénzű fiatalokra akarnak rátukmálni deszkás körítéssel.
A reklámügynökségek meg árulják a gördeszkába csomagolt álmot, hogy „autentikus” és „trendi” tartalmakat hozzanak létre, de szó szerint nincs olyan multinacionális cég a Földön, amelyet „hitelesen” lehetne beilleszteni egy gördeszka történetbe. Ezek punkok voltak és hippi szörfösök tesó, nem a Beverly Hills.
Másik oldalról meg persze a deszkások is esznek, utaznak autóval, fájdalomcsillapítókat vesznek be, hordanak ruhát, inkább ez az erőltetett árukapcsolás a gáz. Pont ezért jó a Mark Gonzales-es reklám, mert mindenki tudja hogy ki, mégsem kell deszkáznia a reklámban. Nem kell „Tony Hawkoskodnia”. Más példával elmondva, ha egy kosaras sztár szerepel egy biztosításban, nem kell erőltetetten egy zsákolást is beletenni. Ennek ellenére persze bele fogják tenni. Nem bírják kihagyni.
A márkák beleszeretnek abba, amit menőnek tartanak, az ügynökségek pedig kapcsolatokat, más néven jutalmakat kapnak azért, mert cuki, aktuálisan felkapott embereket használnak. Sokszor az ügynökségek emberei dealelgetnek egymás között, hogy nyomd már be az influenszeremet, rapperemet már abba a deszkás reklámba stb. Alapvetően mindez össze van rakva ahhoz, hogy biztos lehess, hogy valami nem túl jó fog elkészülni. Mert eleve kudarcra van ítélve, az emberek meg a cégeknél az állásaikat is féltik, és a főnökkel szembemenni nehezebb lelki tusa, mint lenyelni a pirulát, eltenni a fizetési csekket és hagyni, hogy az egész elcsússzon.
Igen, vannak olyan emberek, akik ügynökségeknél és a márkáknál dolgoznak, de akik amúgy deszkáznak, élik a gördeszkakultúrát, és igyekeznek helyesen cselekedni, de van egy nagyon vicces dinamika, amely bármilyen szubkulturális dolgot meghekkel, felvizez, megcukroz. Amikor egy tényleg hozzáértő veszi a bátorságot és megszólal, hogy valami nem hiteles, erre az ügyfél azt fogja mondani, hogy a deszkások és a kvázi átlagemberek között túl nagy a szakadék, és te túlságosan benne vagy ahhoz, hogy tudd, az „igazi emberek”, más néven fogyasztók, mit is szeretnének.
A felelős marketingcsapatok beleszeretnek az ötletükbe, a deszkázás menő, mi kell még. Magyarán a fogyasztók egy részének mindegy, hogy gördeszka, extrémsport, vagy egy boxoló van ott, akinek meg nem mindegy, azok meg hülyét kapnak tőle, hogy megint bohócként ábrázolják őket. Köszi marketinges emberek, akik mindig menők akartok lenni, de végül sosem lesztek azok!
Gördeszka és poprap – jajj ne!
Trash csemegék, bűnös örömök azoknak, akik szeretik a szekunder szégyen fura érzését megélni
A gördeszkázásnak, a hiphopnak meg a punknak ezer módón van kapcsolódása. Glen E. Friedman-cikkben ezt ki is bontottuk kicsit. Elég csak a Suicidal Tendencies Possessed to Skate számára gondolni, vagy arra hogy Chad Muska adott ki saját maga által készített beatalbumot.
Ahogy azonban a gördeszkázás szuper népszerű lett, megjelentek olyan arcok akik nem vágják a sportot, csak flexelnek vele.
Joey Trap Sesame Street számában szerepel egy teljes képzavar, csúcsrossz hasonlat, a tudatlan gördeszkás utalások koronaékköve. „Lovagolj a fxxxmon mint egy smirglis (griptape) gördeszka”, WTF!!? Nem akarok belegondolni. Vizuális típus vagyok. A szám amúgy iszonyatosan népszerű.
Aki akar még csemegézni az értelmetlen gördeszkás rapszövegből. ITT megteheti.
A tipikus deszkás rapszám olyan, hogy egy átlag magyar hallgató fel sem fogja, hogy ez cink. MK Asante az Államokban is kiverte a biztosítékot, mert az egész szöveg gyagya, úgy rappel gördeszkázásról, mintha egy e-mailt kapott volna, amelyben felsorolják, hogy mik a menő szavak a gördeszkások körében, de magának fogalma se lenne, hogy ez mit jelent, pedig neki az anyanyelve.
Csak használja ezeket a deszkás kifejezéseket, de egy angol anyanyelvű gördeszkás számára teljes baromság. Az ilyeneket az angol nyelvterületen kívül még jobban zabálják. Semmit sem értenek belőle, egy menő amcsi srác nyomja, deszka is menő. Mi a gond? Minden!
