Glen E. Friedman fotóöröksége: Punk, gördeszka és rap, minden ami hardcore

Amikor még nem volt a gördeszka üzlet, a punk dallomos és a rap pop

Hát eljutottunk végre ide is. A hiphop, a punkzene és a gördeszkakultúra retro fotósainak alfájához és ómegájához. Biztos, hogy láttad valahol Friedman képeit. Glenn az old school legnagyobb fotós legendája, de valószínűleg most 60 évesen is lefejelne, ha ezt mondanád neki. Ricky Powellhez hasonlóan, ő nem csak egy fotós volt, hanem élte is a kultúrát. Mázlija, hogy az XXX-straight edge jött be neki, így nem vitte el a cucc.

Glen E. Friedman olyan, mintha egy rossz összeesküvéses filmből lenne kivágva, és mindenhol ott lenne. A „hatosiker”, aki egyszerre van Kaliforniában, New Yorkban, DC-ben, Friscoban. Átalakuló művész, mint Woody Allen a Zeligben. És majdnem ez az igazság. Egy nyughatatlan western mesterlövész, akinek a kamera a pisztolya.

Egy fotós, akinek őrült szerencséje volt, hogy nemcsak a gördeszkakultúra, hanem a hardcore punk és a hiphop korai napjaiban is ott volt. Tinédzserként csak úgy mellesleg lefotózta a társait, Jay Adamst és Tony Alvát Los Angeles nyugati részén, Dogtown üres medencéiben. Majd a Black Flag felemelkedését, a Fugazi és a Minor Threat feltűnését is dokumentálta a legelső pillanattól.

1985-től a Def Jam házon belüli fotósaként dolgozott. Ez annak volt köszönhető, hogy a Beastie Boys nagy punkrock rajongó (ők is úgy kezdték) és ismerték Friedman képeit akkor, amikor még nem fotós volt, hanem egy deszkás, aki fotózgat a hardcore körökben. LL Cool J, Ice T, Run-DMC, Rakim már a „munkája volt”. De a Public Enemyt, vagy Beastie Boys-t élvezetből fotózta, mégis ebből lettek a leghíresebb képei.

Ikonikus felvételek és albumborítók mögött exponál, a Beastie Boys „Check Your Head”, a Public Enemy „It Takes A Nation of Millions…” és a Minor Threat „Salad Days” mind az ő munkái. Friedman nem mellesleg a Suicidal Tendencies 1983-as debütálását is fotózta, és menedzselte is a zenekart, valamint nagymértékben részt vett a 2001-es kultikus Dogtown és Z Boys dokumentumfilmekben, és kulcsszerepet vállalt az Occupy mozgalomban is. My rules néven még hardcore fanzine-t is készített 1982-ben. Ez lett az alapja egyik fotóalbumának is. Gördeszkakulturális hagyatéka páratlan, a Skateboarder Magazin és a Thrasher oldalain elevenedik meg az elmúlt 40-45 év.

Képei már megtalálhatók a washingtoni Smithsonian Múzeum és a New York-i Met amerikai szubkultúráinak szentelt falain. Nemrég a londoni kiállításán még mindig tudott új képeket varázsolni a kalapból. 100 korábban soha nem publikált képet a Bad Brains-ről, a Dead Kennedy-féle Jello Biafraról, a The Germs and Circle Jerks-ről és a Pussy Riotról, és még Noam Chomskyról is. Hogy?

Az ember, akinek már az elindulása is fotótörténet
Glen Ellis Friedman 1962-ben született. A nemcsak üzletből lázadó gördeszkás és zenei kultúrákban végzett tevékenységeiről vált ismertté. Az, hogy fotós egy dolog.

Most először fordul elő, hogy magamtól kell idéznem. A Hugh Holland és Kalifornia hőskorát megörökítő cikkünk egy idevágó része:

„Hugh egy nap az óceánhoz ment, hogy képeket készítsen a mólón. Volt egy betonmóló, amelyen a deszkások/szörfösök (ez akkor nem vált élesen el) próbálkoztak. Egy fiatal srác csúnyán elesett és eltörte a karját. Hugh-nak volt legközelebb az autója, és a srácot kórházba vitte, majd haza is vitte, mert kiderült közel laknak egymáshoz. Az akkor 14 éves deszkás arc Glen E. Friedman volt. Akit szintén érdekelt a fotózás. Komolyabban beleásta magát. Szinte biztos, hogy Hugh Holland hatására.”

„Tizenkét éves koromban kezdtem el gördeszkás képeket készíteni, de ezt nem nevezném „dokumentálásnak” – mondja Glen, aki Los Angeles és New York között nőtt fel, és magába szívta mindkét kultúra legjavát. „Talán azért, mert mindkét parton voltak barátaim, akik nem láttak mindent, aminek én szemtanúja voltam, de tudtam, hogy vannak hozzám hasonló emberek, akiknek szükségük van erre a plusz energiára, tudniuk kell, hogy valami hihetetlen dolog történik.”

Jay Adams és Tony Alva, amikor a 70-es évek közepén elkezdték a gördeszkázást új, kísérletezősebb irány felé terelni végül is mázli, hogy ott volt Glenn. Ami viszont nem mázli, hogy Alan Gelfand, Duane Peters és Stacy Peralta is mind lencsevégre került. A zenekarok listája mind patináns. Fugazi, Black Flag, Dead Kennedys, Circle Jerks, Minor Threat, Misfits, Bad Brains, Beastie Boys, Suicidal Tendencies, Slayer, Rakim, Run-DMC, KRS-One és a Public Enemy… ez nemcsak szerencse, hanem ízlés is. Friedman fényképeit nyolc könyvében publikálta, én most csak az 1994-es Fuck Your Heroes és az 1996-os Fuck You Too-t emelem ki, amik nem éppen könnycsepegetősen nosztalgiázó giccsek

Azok a régi szép idők?
„Amikor megjelent a punk, tökéletesen illett a gördeszkásokhoz – a szorongás és a sebesség, és ennek intenzitása. Végig ezt próbáltuk megtalálni. Hirtelen olyan zenekarok játszottak ezeken a kisebb helyszíneken, amelyekre azt tudtuk mondani, igen, ez tetszik nekünk. El kellett kezdenem fotózni ezt.” – Friedmann.

Mi egyesíti a gördeszkát, a punkot és a hiphopot? „Minden a kibaszott hozzáálláson múlik.” – mondja Glen.

„Az emberek azt hiszik, hogy a siker csak abból fakad, hogy jó helyen vagyunk a megfelelő időben, de ennek semmi köze az igazi sikerhez vagy az igazi művészethez. Az igazi jó cucc az, amivel az emberek megdolgoznak.”

Emlékezzünk vissza, ne romantikázzunk, ezt többször elmondja a fotós.

„Soha nem mondom, hogy ezek a „régi szép idők” voltak, mert rengeteg depresszió és negativitás volt állandóan,…akkoriban nem minden lemez volt jó. Sok szar punk banda volt, sok szar hiphop csoport és sok deszkás volt, aki szarul nyomta.” A zenekarok esetében valójában Friedman jó ízlése volt a mérce, hogy épp ott volt, és nem valami nyálas glamrock bulin. Azt azért ne felejtsd el, hogy egy Guns N’ Rosesra 100 szar hajmetál banda jutott, és a Twisted Sistertől is csak egy számot ismersz, nem véletlen. Ez volt a közeg, amiből kitört a nyersességével és hitelességével a punk a rap és a gördeszkakultúra is.

Friedman ezt így látta:

„A punkban az volt a hihetetlen, hogy hirtelen mindent mi irányítottunk. Még akkor is, ha ez inkább személyes politika volt, nem pedig kormányzati. Fiatalként inspiráló volt, hogy úgy éreztem fontos, amit csinálunk. Hé, talán tudunk valamilyen változást hozni. A kreativitásunk, a saját képzeletünk váltotta ki ezeket a dolgokat. Az üres medencékben és a koncerteken. Nem volt felnőtt, aki elvezetett volna minket oda. Sokan úgy gondolják, hogy a barkácsolás egy döntés. Ez nem döntés volt – ez volt az egyetlen út. DIY! Do it youself.”

Tedd meg magadért
Friedman szerint akkoriban sokkal nehezebb volt felhívni magadra a figyelmet. Az emberek nem osztották meg, amit szeretnek, nem is volt ilyen platform, de maguk az underground zenészek se nagyon csináltak bármi marketingnek nevezhetőt. Szájról szájra terjedt, ha terjedt. Legtöbbször ez nem is volt cél. Az volt a fontos, hogy egyedül alkoss és csinálj valamit, esetleg szórakoztasd a barátaidat, vagy feszegesd a tudásod határait úgy, hogy te személyesen elégedett legyél. „A legtöbben nem tudták, hogy mit csinálsz, és nem is foglalkoztak vele. A legtöbb korai hardcore zenekar egyáltalán nem tulajdonított fontosságot magának. Mindenki tette a maga dolgát.”

Friedman szerepe nem csupán a korszak megörökítése volt, aktívan befolyásolta, menedzselte is a hardcore szcénát. Nézd meg a Public Enemy 1987-es felvételeit, sokszor Bad Brains vagy Minor Threat Out of Step pólót viselnek. Nézd meg Rodney Mullent, ahogy deszkázik 1983 körül, a háttérben ott ülnek a Minor Threat tagjai. Glen volt az, aki összehozta ezeket a karaktereket (meghívta Iant (Minor énekese), hogy lógjon Mullennel, és odaadta Chuck D-nek azt a fekete bárányos pólót.

SXE avagy az XXXtra tiszta hozzáállás
Straight edge és vegán

Friedman a hardcore szcéna straight edge mozgalmába is nagyon hamar bekapcsolódott.

A Straight Edge (sXe) a hardcore zenén belül is egy szubkultúra, amelynek hívei tartózkodnak az alkohol, a dohány és más rekreációs drogok használatától, a punkéletvitel közhelyek túlkapásaira reagálva.

Friedman: „Úgy értem, Shawn Sterntől [a BYO Records alapítója, Youth Brigade HC zenekar tagja] hallottam a vegetarianizmusról. Olyan röpiratokat adott nekem, amelyek valóban megváltoztatták az ételekről és a bolygóról alkotott elképzeléseimet. Aztán pont akkor egy hetet DC-ben töltöttem Iannel [Minor Threat], teljesen vegán étkezéssel, és láttam, hogy nem is olyan nehéz. Mert hidd el, 1987-ben az emberek ezért marslakónak néztek. Az utazás után teljesen abbahagytam a húsevést.”

Az ivás számomra tanult viselkedés – szerzett ízlés, ami igazán ostoba és szánalmas. Őszintén szólva az ivás, a dohányzás, a drogozás nagyjából annyira konformista, amennyire csak lehet. Eltompul az elméd. Hallottam az egész Straight Edge-ügyről, amiben Ian részt vett, ez olyan valami volt, amihez kapcsolódni tudtam. A legtöbb gyerek nem veszi észre, hogy vannak más emberek is, akik hasonlóan gondolkodnak. Ha meghallod, hogy valaki hasonlóan gondolkodik, az magabiztosságot ad, hogy jobban bízz abban, amit csinálni szeretnél.

A korszak falára

„Remélem, lesz valami [olyan lázadás, mint nekünk a punk] a fiamnak is, de nem tudom elképzelni mi, ezt nekik kell megtalálni…”

„A mai kommunikáció természete ambivalens – bizonyos szempontból korlátozza a fiatalokat, máshol pedig előmozdítja. Az azonnali kommunikáció lustává teszi az embereket. Az emberek így nem fejlődnek, nem érlelik ki a saját gondolataikat, túl hamar, azonnal megosztják barátaikkal a Facebookon vagy az Instagramon. Jó a pillanatban gondolkodni. De ahhoz, hogy a dolgok igazán nagyszerűek legyenek, sok időt kell fordítanod arra, hogy kibontsd azt, ami benned van. Alan Gelfand nem véletlenül adta be először az ollie-t. Ian MacKaye nem véletlenül csinált jó zenét, ahogy a Bad Brains vagy a Black Flag sem. Ezek a srácok sok munkát raktak bele.” –Friedmann.

„Az igazság és a szépség ott lakozik, ahol az ember elég szerencsés, hogy megtalálja azt.” – írja Stecyck. Friedmann ezt a kicsit rejtélyes idézetet arra használta, hogy elhárítsa magáról az úttörő szerepét. Egyfajta szerencsének beállítva azt. Életművéből látszik, hogy azért volt jókor jó helyen, mert jó ízlése volt. Véletlenül volt ott, de nagyon hamar nem csak megörökítőjévé, hanem alakítójává is vált egy kultúrának. Ez a csináld magad tudatosság jellemezte ezt a pezsgő időszakot, amikor a punk, hiphop és a gördeszka hardcore lett. Hogy a legendás magyar „Kevés” hardcore zenekart is idézzem:

„Tudd, hogy miért vagy itt! Tudd, hogy mit teszel!”