Még rögvest itt a legelején szeretném leszögezni, hogy mindig is ellenérzéssell viseltettem aziránt a kaliforniai punkzene és gördeszkakultúra iránt, amelyet a Kinder csoki csomagolásán látható szőke, mosolygós, napbarnított kisfiú szimbolizált. Soha nem értettem, hogyan lehet ennyire elbaltázni a nyers, ködös, mocskos angol punkzenét. Dallamos punk és görkoris Cindy a tengerparton, meg Tony Hawk a félrefésült frizurájával. Na ne má’! Szerencsére azonban vannak olyan ikonok, mint Jay Adams, a Suicidal Tendencies, a Black Flag és Duane Peters, akik visszaadták a hitemet és reményemet abban, hogy nem csak Beach Boy-ok léteznek arrafelé.
„Az olyan deszkások, mint Steve Olson, Steve Alba és Duane Peters segítettek a gördeszkázást a szörfözéstől a punk és indie-zene világába átvezetni, miközben a Led Zeppelint, a napfényt és a hullámokat a The Clash-re, a punkesztétikára és ska pepita mintázatokra cserélték.” – jegyzi meg találóan Iain Borden a „Skateboarding and the city” szerzője.
Duane megítélése rendkívül érdekes. Egyesek kimondottan punkrockerként tekint rá, aki mellesleg a gördeszkázás aranykorának is aktív részese volt. Mások szerint legendás deszkás, aki időnként zenével is foglalkozott. Az igazság az, hogy nem kell választanunk, és neked sem kell. Duane minden szabálynak és skatulyának beint. Csinálja, ahogy érzi és tolja, ami a csövön kifér. A stay true és a keep it real kifejezéseket róla mintázták. Olyan, amilyen, de 100%-ban hardcore, számomra ő testesíti meg az igazi Kaliforniát.
Egy rosszcsont gyerekkora
Duane Thomas Peters 1961. június 12-én született Kaliforniában, Anaheim városában. Élete szorosan összefonódott a gördeszkázás és a punkzene kibontakozásával, hiszen mindkét területen aktívan tevékenykedett. Kilencéves korában szülei elváltak, ő pedig használtautó kereskedő édesapjához költözött. Ezek olyan apró részletek, amelyek sokat elárulnak egy bizonytalan gyerek életéből. Kezdve azzal, hogy inkább az apádhoz mész, mert az anyád lemond rólad…
A fiatal Peters szerette az iskolát, de inkább kívülről figyelte, ami a tanórák rovására ment. Remélve, hogy kicsit lenyugszik és észhez tér, édesapja elküldte őt egy michigani farmra a rokonaihoz, ahol közel egy évet töltött. Ez az időszak sok tanulsággal szolgált számára, és ahogy korábban Rodney Mullenről írt cikkünkben említettük, ő is minden szabadidejében a gördeszkázásban lelte örömét. Miután visszatért apja otthonába, 14 évesen végleg abbahagyta az iskolát.
Ebben az időszakban minden magával ragadta, ami a hagyományos kereteken kívül esett. Az 1970-es években kezdett el gördeszkázni a kaliforniai Newport Beach-en, amikor ez a sport még a hőskorszakát élte. Fejlődő, de kimondottan földalatti mozgalom volt. Amolyan szörf a betonon játék.
Peters igazi punkként hitt a csináld magad (DIY) filozófiában, így első gördeszkáját is saját kezűleg készítette el: egy egyszerű falaphoz görkorcsolyakerekeket erősített. Ezzel a házilag összerakott deszkával egyáltalán nem lógott ki a többi deszkás közül – akkoriban ez volt a szokás. Ebből az időszakból származik egyik legendás aranyköpése is.
„Soha nem úgy gondoltam a gördeszkára, mint egy sportra, azért kezdtem el gördeszkázni, mert az nem volt sport.” – mondta egyszer. Peters egészen biztosan a gördeszka NOlimpia pártján állna. Azt kell megérteni az egyszeri olvasónak, aki nincs ebben a témában nyakig, hogy a gördeszka egyfajta művészet, spontán kifejezésmód, kreatív „játék” is. Ellentétben a tornával, vagy a korcsolyával, ahol egy erre kijelölt területen kell végrehajtani a kötelező köröket. A gördeszka az utca sportja, ami folyamatosan változik, újabb és újabb váratlan kihívások elé állítva a deszkásokat.
Duane nem volt hajlandó betagozódni a társadalomba, ezért napjait Newport Beach járdáin szörfözve és alkalmanként mások üres úszómedencéiben töltötte. A belefeccölt időnek meglett az eredménye, hiszen számos klasszikus old school gördeszkás trükk fűződik Peters nevéhez. Többek között: acid drop, disaster, fakie footplant, Indy air, invert revert, layback rollout, sweeper és a legendás loop of death. Egy laikus számára mindez unalmasnak tűnhet, azonban a lényeg, hogy a gördeszkázás hőskorában ezek a pionírok fáradhatatlanul kísérleteztek, saját szabály- és keretrendszert teremtve. Ők maguk alkották meg ezt az életformát, direkt nevezem így, lévén Duane talán zokon venné, ha sportnak neveznénk –, hiszen valójában ez inkább egy szabad és kreatív kísérletezés volt, amely idővel extrém sporttá nőtte ki magát.
The Loop of Death
Más néven „The Loop of Life” akkoriban a sportág high-end bemutatója volt, a „szakma” csúcsa. Ilyen mondatok jelentek meg Petersről, hogy „a gördeszkás Sid Vicious az első deszkás, aki szembeszállt a gravitációval.” Látni kell azért azt is, hogy a gördeszka még messze volt a street(punk) víziójától, itt még a cirkuszi bemutatók korát éljük. „Megkérdezték, mit szeretnék, én pedig elmondtam nekik, hogy egy Hot Wheels pályát, mert Evel Knievel volt a példaképem. Azt mondtam nekik, hogy pont olyan magasat szeretnék, mint a Mount Baldy Pipeline.” – emlékezett vissza Peters. Van egy mondás, hogy „Vigyázz mit kívánsz, mert még a végén megkapod.” Nos, Duane megkapta az embert próbáló feladatot.
„5 méter magas volt az indítóm. Ott álltam a tetején, és még nem tudtam, hogy elég gyors leszek-e. Mire elértem a hurkot, márt tudtam, hogy fele ennyi sebesség is bőven elég lett volna.”
„Szükségem volt a pénzre, ami az én generációmnak hamar elfogyott. Akkoriban ráadásul nagyon kevés pénz volt a gördeszkában. Gyakorlatilag a semmiért kockáztattunk mindent. Senki sem állta a lakbérünket. A korábbi vert deszkások többsége tönkrement.”
Duane nem a levegőbe beszélt, tizenhatszor törte el a bordáit, és emellett számos más sérülést is elszenvedett – eltört a kulcscsontja, a könyöke, a karja, egyik lába, valamint az összes ujja és lábujja is. Ezek a sérülések részben a gördeszkázásból, részben pedig a rendőrökkel való összetűzésekből, valamint a kábítószer- és alkoholfogyasztás hatása alatt történt vezetés, valamint motoros balesetek következményeként keletkeztek. Két első fogát is elvesztette egy verekedés és el nem kapott repülő mikrofon miatt. Ez volt a számla vége, de az elején kinézett egy karrier.
A Death Loop révén bekerült a médiába, és ez az esemény alapjaiban változtatta meg karrierjét. Bár sokoldalú deszkás volt, kompetens a rámpákon és az utcákon is, mostanra azonban már hírnevet is szerzett. Egy évvel később az utcai skatepunk fizetett profi lett a Santa Cruz Skateboards-nál.
Stay away!
Duane Peters ujjain „Stay Away” (maradj távol) tetoválás látható. Az ő esetében ez valós tartalommal bír, nemcsak egy villantós tetkó. Egyfelől jelenti azt is, hogy maradj távol tőle, mert veszélyes, és ha úgy jön ki, bepancsol neked, továbbá jelenti azt is, hogy neki is távol kellett volna maradnia a drogok világától. Fiatal felnőtt élete során a deszkázás mellett, de inkább ellen, az antiszociális, társadalomba betagozódni nem tudó viselkedése mértéktelen drogfogyasztáshoz, verekedésekhez, végül börtönhöz és hajléktalansághoz vezetett.
Kívülről mindez akár még szórakoztatónak is tűnhetett, amit a média könnyen eladhatónak talált. Peters attitűdje és showman képességei konkrétan inspirálták a Thrasher Magazin „Skate or Destroy” mottóját és szellemiségét, melynek 1982 márciusi számának borítóján így is szerepelt: „Duane Peters: The Damned” (Az elátkozott). Emellett a „Master of Disaster” (A Katasztrófa Mestere) név is tökéletesen illik rá.
Aztán persze az sem volt ritka, hogy túltolta. Nem akarjuk, hogy a Facebook offolja a cikket, tiltott önkényuralmi jelképek népszerűsítése miatt, de Duane egy időszakában beadta a Sid Vicious által is propagált totál értelmetlen polgárpukkasztást. A hajába festett szvasztikával deszkázott, sőt, úgy is versenyzett, hogy horogkereszt volt a pulcsiján. Minek? Hát csak. Mit lehet erre mondani? Nem túl szponzorbarát húzás, és a többieknek is magyarázkodnia kellett miatta. Amúgy minden volt, csak náci nem, de kétségkívül túltolta a kretént, ez tény.
„A 20-as éveimben körülbelül háromhavonta ültem börtönben, de jó volt, mert olyankor kicsit lejöttem a cuccról.” – Peters.
Ha azt kérdezed, hogy mit tolt, a válasz mit nem. Toxikomán volt. Ugye aki így nyomja, nagyon hamar eljut a heroinig és társaihoz. Az pedig általában örök barát és a temetésedre is elkísér.
1986-ban Tony Hawk apja, Frank, feljelentette és börtönbe záratta a problémás deszkást a kaliforniai Carsonban. „De legalább megszabadított a metadontól.” – jegyezte meg ironikusan Peters.
Belemehetnénk abba, mennyire volt helyénvaló Tony apjának ez a lépése, mindenesetre Duane részéről nem ez volt az első eset, hogy mások karrierjét veszélyeztette drogos őrjöngéseivel. Fontos megérteni, hogy bár Duane kétségtelenül vagány tag, magas íveben tett mások munkájára és sorsára – ami sajnos a leginkább a saját karrierjére volt káros hatással. Éppen akkor golyózta ki magát a gördeszkázás világából, amikor a sport kezdett komoly pénzeket vonzani. Bocs, Duane tudom, hogy nem sport.
„Nem akartam sok pénzt, csak azt akartam, hogy lássanak, és csinálhassam.” – mondta később a deszkás éveiről.
A Frank Hawk-kal történt incidens után Duane folyamatosan bírálta a jófiú imázsú Tony Hawkot és a stílust, amit behozott a gördeszkába. Peters szerint nem számít, hogy Hawk minden idők legnagyobb eredményeit érte el, mert „ez nem egy olimpia”. Itt újra elérkeztünk a lényeghez. Duane azzal vádolta Hawkot, hogy eladta a gördeszkázást, és mainstream sporttá alakította. Peters kritikája elsősorban Hawk hozzáállására irányult, mondván, hogy „számhalmozó hülyeséget” csinál, amelynek szerinte nincs értelme – ezzel utalva a trükkök mennyiségének fetisizálására, szemben a stílus, a gördülékenység és a gyorsaság fontosságával.
Peters szerint, ami igazán számít a deszkázásban, az a „stílus és az agresszió”. Az ő legnagyobb kedvence ennek értelmében Chris Senn.
A fenti történetet még tovább árnyékolja Duane beszólása az öreg Frank eltávoztakor. Mentségére legyen mondva, később bocsánatot kért Tony-tól.
Ebben a megcsúszott időszakában hetekig szó szerint hajléktalan volt, sikátorokban csövezett. Jobb pillanataiban lopott sörben és üveges piákban fizetett a kanapénalvás-bérletért haverjainak, de volt, hogy hosszú ideig garázsokban húzta meg magát.
„A punk megmentette a gördeszkát”
Egy interjúban Duane felvetette azt a gondolatot, amelyet mi is érintettünk a cikk elején: „a punk megmentette a gördeszkázást.” Ezt a témát ügyesen kibontotta, hangsúlyozva, hogy a zene és a gördeszkázás kölcsönösen inspirálták egymást: a zene táplálta a gördeszkázást, és a gördeszkázás is visszahatott a zenére. Elismerte, hogy a keleti parti srácok a kilencvenes években behozták a hiphopot, és hogy ez a két stílus remekül kiegészítette egymást. Persze, az anyukák valószínűleg nem így gondolták, amikor fűszagú, koszos-poros gyerekeik este horzsolásokkal tele tértek haza. Egy dolog biztos: a különutasok mindig is vonzódtak a gördeszkázáshoz. Az már egy másik kérdés, hogy a nonkonformista stílusból miként válik új trend, az új fogyasztási cikk, új konformizmus.
Peters már 1977-ben az első Ramones-album megjelenése (1976) után rákattant a punkzenére, és onnantól nem volt megállás. Hamarosan megváltoztatta a kinézetét is, így a hosszú szőke hajból irokéz séró lett. Egyébként 17 éves kora óta gitározik, és ami külön dicséretes, hogy a deszkás versenyeken nyert pénzének egy részét hangszerek vásárlására fordította. A zene mindig is fontos szenvedély és időtöltés volt számára. Sajnos a másik szenvedélye miatt alkalmanként kénytelen volt eladni ezeket az eszközöket, de végül harminc éves kora körül újra magára talált. Ekkor már nem a tű, hanem a zenekar lett a központi elem az életében. A „katasztrófa mestere” a harmincas évei közepén hagyta maga mögött a heroint, 15 év masszív cuccozás és hat-hét börtönben töltött év után. Bár Peters az alkohollal próbálta helyettesíteni a heroint, végül az ivást is kénytelen volt abbahagyni, amikor májproblémák léptek fel nála. Mindezek ellenére még mindig itt van, él és virul. Punx not dead!
1993-ban, miközben a San Francisco-i The Jacks csapatával lógott, Duane megalapította legendás kaliforniai punkrock zenekarát, a U.S. Bombs-ot, amelyben Kerry Martineznek legalább akkora szerepe volt, mint neki. Zenei karrierje során több zenekart is alapított, köztük a Die Hunns-t, a Political Crap-et, az Exploding Fuckdolls-t és a Duane Peters Gunf-ot. Peters emellett két lemezkiadó megalapításában is közreműködött: a Disaster Records és az Indian Recordings is az ő nevéhez fűződik.
A U.S. Bombs ’77-es stílusú korai punkot játszott, amelyre olyan zenekarok gyakoroltak nagy hatást, mint a The Clash, a Heartbreakers, a Ramones, a Sham 69 és Shane MacGowan. 2000-ben Peters kilépett a zenekarból, hogy megalapítsa új formációját, a Duane Peters and the Hunns-t. Néhány megjelenés és némi turnézás után azonban 2001-ben vissza kellett térnie az U.S. Bombs-hoz, mivel még szerződés kötelezte őket két album elkészítésére a Hellcat kiadóval.
2015 márciusában Peters az Instagramon jelentette be, hogy: „The Bombs 1993–2013 RIP”, de ez valójában csak annyit tett, hogy a zenekar alkalmanként még fellép, ha úgy adódik. Ezt azért is említem, mert Peters összes zenekara egyszerre létezik, ugyanakkor egyszerre vannak tetszhalott állapotban is. Egy dolog biztos: az U.S. Bombs és a Die Hunns révén underground körökben ismertté vált. Mindamellett a Die Hunns egyben családi vállalkozás is.
2000-ben Peters valami újba vágott, amikor megalapította a Hunns-t, Rob Milucky-val, aki korábban a The Grabbers és The Pushers zenekarokban játszott. A Hunns mindössze két éven belül három albumot is kiadott, továbbá számos országos és európai turnén vett részt. Egy 2002-es The Damned koncert alkalmával Peters találkozott Corey Parks-szal, aki éppen akkor hagyta ott előző bandáját, a Nashville Pussy-t. Corey Parks – aki később Peters felesége lett, vagy nem lett, de ebbe most ne menjünk bele – szintén megérne egy misét. Ő sem piskóta. A Nashville Pussy basszusgitárosaként vált ismertté, mielőtt csatlakozott volna a Die Hunns-hoz. Bár a Nashville Pussy leginkább az underground világában maradt, máig kultikus státuszt élvez világszerte. Érdekességként megemlíthető, hogy Corey Parks az NBA-játékos Cherokee Parks nővére. Mellesleg, a hölgyemény 191 cm magas, míg Peters 173 cm. Semmilyen tekintetben sem egy mindennapi páros, az biztos.
A zenekar 2012 tavaszán az Orange County Punk Rock Pikniken tartott egy újraegyesülési koncertet a kezdeti „Duane Peters and the Hunns” néven, ahol az eredeti tagok ismét együtt zenéltek. Az újjáéledt felállás azóta is együtt maradt, és rendszeresen koncerteznek Dél-Kaliforniában.
DIE HUNNS: Hate ‘n’ Love
Jay Adams-hez hasonlóan Duane Peters is kultikus indie-sztár státuszt élvez. Kaliforniában már-már egyszemélyes intézménynek számít. 2003-ban a TransWorld Skateboarding magazin élő legendaként tisztelte meg azzal, hogy neki ítélte a „The Legend” címet – mindezt még életében. 2005 májusában a Black Label Skateboards készített egy dokumentumfilmet Duane életéről, amely bemutatja drogfüggőséggel folytatott küzdelmét, gördeszkás és énekesi karrierjét, valamint azt, hogyan próbálja újraépíteni az életét. A film mindenképpen megér egy megtekintést.
WHO CARES: The Duane Peters Story
Ennek a filmnek terveztek egy folytatást is, amely Peters barátnőjének, Corey Parks-nak a kijózanodásához vezető útját kívánta bemutatni. Bár nyilvánosságra hozták, végül hivatalosan nem jelent meg, mert túlságosan személyesre sikerült. Állítólag valahol létezik egy példány belőle.
Peters 20 éves fia, Chess (Chelsea) Peters, 2007. július 6-án egy tragikus kimenetelű autóbalesetben elhunyt. Ez az esemény is hozzájárult ahhoz, hogy nem szerették volna, ha az életükben vájkálnak.
Tedd bele az erőt az utolsó ütésbe
„Put Strength in the Final Blow” (Tedd bele az erőd az utolsó ütésbe) volt az U.S. Bombs első cucca. Ez eredetileg egy háborús plakát volt, de jól leírja Duane mostani helyzetét. Jelenleg élete második vagy harmadik virágkorát éli, és mindent belead. Valójában már az is kész csoda, hogy életben van, tekintve milyen kétes kimenetelű dolgokban vett részt korábban.
Duane Peters generációja egyik legjobb vert deszkása volt, aki elpazarolta a tehetségét. 2015-ben bekerült a Skateboarding Hall of Fame-be (SHoF), de még ennél is nagyobbat mehetett volna, lévén látszott, hogy egy őstehetség. Professzionális gördeszkás pályafutását a 40-es éveiben újrakezdte, meghosszabbította, miközben rendszeresen fellépett gördeszkás bemutatókon és találkozókon. Ha van ember, akire igaz a kifejezés, hogy Ami nem öl meg az megerősít, az Duane Peters
Bár nem ő a legjobb példa gyerekeknek, mégis sokat taníthat a felnőtteknek, akik talán elkótyavetyélték a gördeszkás imázsukat. Az olyan személyek, mint Jay Adams, Duane Peters, és még jó néhányan nem a makulátlan életükről híresek, de rendkívül sokat tettek a gördeszkázás egyedi, saját útjának megteremtéséért.
Egy alkalommal, amikor megkérdezték, mit gondol a zeneiparról és a gördeszkázásról, azt válaszolta, hogy a számok és a versengés megölik a spontaneitás lelkét, és visszariasztják a valódi zseniket. Duane életmottója egyszerű:
„Ne versenyezz, csak dolgozz azon, amit igazán szeretsz csinálni.
Számomra ez a gyógyír. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ez az igazság.”
