Teljesen mindegy, hogy a világ mely pontján találkozol gördeszkás csajokkal, többnyire bő nadrágot látsz majd rajtuk és egy kifakult pólót. Nem úgy a kizárólag lányokból álló deszkás brigádban Cochabambában (Bolívia), ahol a csajok Vans tornacipőjüket a nagymamájuk pollerajával párosítják, ami a színes, több rétegből álló szoknyát jelenti. Ez a szoknya egyben jeles darabja az ország bennszülött ayamara és kecsua lakosság népviseletének.
És ezt nem csak divatból hordják. A banda neve ImillaSkate. Az Imilla fiatal lányt jelent ayamara és quechua nyelven. A lányok ezzel a viselettel kívánnak adózni őseiknek és tisztelegni örökségük előtt. De mindenek előtt ezzel akarják felhívni a figyelmet arra az üldöztetésre, amellyel a Bolíviában többségi etnikai csoportok, az ayamarák és a quechuák régóta szembesülnek.
A spanyol gyarmatosítók elvették az őslakosok földjeit, így azok teljesen elszegényedtek és a társadalom peremére kerültek, kiszorultak saját társadalmi rétegükből és elszigetelődtek. A büszke bolíviai nők nagyrésze elhagyta hagyományos viseletét és konformizálódott, hogy elkerülje a megkülönböztetést, a diszkriminációt.
„A pollera-ban való deszkázással meg akarjuk mutatni, hogy a lányok és a nők bármire képesek, függetlenül attól, hogy hogy nézel ki, vagy hogy az emberek mit látnak benned.” – mondja Daniela Santiváñez, aki az ImillaSkate-et alapította két barátnőjével 2019-ben. „Az üzenetünk az, hogy légy önmagad, és légy büszke arra, aki vagy!” A gördeszkázás épp erről szól: „Bizalomra és önszeretetre tanít. Hogy fel kell kelnünk egy esésből és tovább kell mennünk a céljainkért. Így lehetünk hitelesek és önazonosak.”
Bolívia a legnagyobb bennszülött lakossággal rendelkező dél-amerikai ország. Négy hivatalos nyelve van, a spanyol a kecsua, az ajmara, és a guarani, de emellett 33 különböző nyelvű indián kisebbség él az országban. A spanyol nyelvet gyakran használják a sértegetés, kirekesztés és kategorizálás eszközeként öltözködésük és bennszülött származásuk szerint.
Az olyan pejoratív kifejezéseket, mint az india, chola, birlocha és chota a nők jellemzésére
használják aszerint, hogy tiszta vagy vegyes fajú, azaz félvér az illető.
Az india népviseletben járó vidéki nőt jelöl. A chola vegyes fajú városi nő, aki hagyományos öltözetben jár: pollerában, vagyis a réteges színes szoknyában, kendőben és sombrero borsalinoban, ami egy kisebb fajta kalapocska.
A birlocha olyan nőt jelent, aki elhagyta a pollerát, hogy nadrágot hordjon, legfőképp farmert, miközben megtartja tipikusan sokszínű, szövött kendőjét, amit gyakran használnak csecsemők hátihordozásához is. Míg a chota az etnikai hovatartozásától elszakadt nő, aki nyugati, testhezálló ruhákban jár és nyugati szokásokat követ.
Ezeket a kifejezéseket az elmúlt 15 év politikai változásai és Evo Morales Ayma, az első bennszülött elnök 2006-os megválasztása ellenére is használják.
Érdekessége a jelenségnek, hogy mindezen kategóriák a férfiakra nem vonatkoznak. Ha egy őslakos férfi poncho helyett dzsekit vesz fel vagy öltönyt, megteheti anélkül, hogy megaláztatásban lenne része.
„Sok lány, aki lát minket deszkázni, büszke ránk, örül, hogy viseletünkkel egyben őt is képviseljük”
-mondja az egyik tag, Fabiola Gonzales. „Családunk, szüleink és nagyszüleink
is büszkék arra, hogy megmutatjuk hagyományainkat.”
A húszas éveik elején járó lányok minden alkalmat megragadnak, hogy közösségi eseményeken vehessenek részt, és képviseltethessék ott magukat és eszméiket megjelenésükkel és trükkjeikkel.
„Eleinte kicsit fura volt szoknyában deszkáznom.” – meséli Susan Meza, egy friss csapattag – „Jó néhány figuránál megelőzött a saját szoknyám! De mert értem és fontosnak tartom a célt, ezért nem vagyok hajlandó lemondani róla, és miután megszoktam, sokkal szabadabban és kényelmesebben érzem így magam.”
Cochabamba a negyedik legnagyobb város Bolíviában, hívják az örök tavasz városának is, fantasztikus klímája miatt. A lányok csodálatos környezetben gyakorolhatnak a város felett.
A látványban gazdag skate park korábban egy illegális buszparkoló volt, a magas bűnözési rátával rendelkező Coronilla negyedben. Helyi iskolások számára tervezték, de járnak ide kisebbek és nagyobbak is szép számban. Ez az első olyan hely a városban, amit kizárólag gördeszkások számára terveztek, de azért járnak ide breaktáncosok és parkourosok is.
Az ImillaSkate tagjai már az avatás előtt is itt gyakoroltak, sőt itt tették meg első mozdulataikat a deszkán. Mondhatni innen indult minden.
A lányok egyik kedvenc gördeszkás helye egy csendes kis lejtő Quillacollóban, azon az úton, amely a Cochabamba külvárosában található Pairumani ökoturisztikai parkhoz vezet.
Elsősorban a szépsége miatt szeretik, és nem mellesleg jó minőségű aszfalt szolgál kerékalávalónak. „Növényeink és fák széles választéka található itt, ezért hívják Cochabambát Ciudad Jardínnak, ami Kertvárosnak felel meg” – mondja Dani. Az ImillaSkate olyan helyeket akart megosztani, amelyek képviselik városukat és az országukat, valamint a helyre jellemző természeti szépségeket. Az út tele van Cochabamba növényvilágának ikonikus fáival. Valamint itt alakítottak ki olyan növény ültetvényeket is, amik a közösség nagy részének nyújt mezőgazdasági munkahelyeket, megélhetést.
A hagyományos varkocsokba font hosszú hajviselet szintén identitásuk része. Számukra fontos momentum a haj megmosása, fésülése és fonása, amiben segítenek egymásnak. Egymást fésülve szabadulnak meg a rossz energiáktól, nyugalmat lelnek a sűrű hétköznapokban és egyben ez erősíti a bandatagok közötti szoros kapcsolatot.
Deysi 20 évesen kezdett gördeszkázni. Bár volt egy nagyobb esése, mégis folytatta a gyakorlást. Azt mondja, hogy a gördeszkázás belső boldogság számára, nem csak egy sport, hanem egy olyan tevékenység, amely megváltoztatta az életmódját, és segíti őt a mindennapok küzdelmeiben. A pollerát identitásának hiteles és egyedi megnyilvánulásának tekinti. „Azt hordok, amit szeretek. Anyámnak van egy mondása – pollerában születtem, és abban fogok meghalni –, és az ő hitét folytatom. Pollerában jól érzem magam úgy, ahogy vagyok.”
Deysi célja a gördeszkázás kultúrájának népszerűsítése Bolíviában, több lehetőséget teremtve az új generáció számára anélkül, hogy elveszítené a gyökereikre való összpontosítást.
„Nemcsak a pollera-ruha viseléséről van szó, hanem arról is, hogy jobbá váljunk a sportban, új manővereket hajtsunk végre. Mezei gördeszkásként indultunk, később vetődött csak fel, hogy cholitának öltözzünk, mert ez jellemez minket leginkább. Deysi több érmet szerzett Chilében és Bolíviában, közöttük nem egy aranyat.
Nem vagyunk mások, mint helyi bennszülöttek leszármazottai” – mondja Santiváñez arra a kilenc nőre utalva, akik jelenleg a csoport tagjai. Számunkra a gördeszkázás többé nem csak szenvedély, hanem egyben küldetés is, hogy megerősítsük a nőket identitásukban és saját mivoltukban. Így szeretnénk nekik és a világnak továbbítani a befogadás és a sokszínűség elfogadásának üzenetét.
