„A közösségünk tesz minket azzá, akik vagyunk.” –mondják a GRLSWIRL alapító tagjai, akik a gördeszkázás által találtak közösségre, mostanra pedig már egy globális hálózattá nőtték ki magukat. Egyelőre még nagyrészt az Államokban egyesítik a deszkázni vágyó lányokat. A GRLSWIRL egyszerre mozgalom, márka, és sportklub.
Azon túlmenően, hogy meglátták a piaci rést a gördeszkás lányok tematikában, nagy szerepük van abban, hogy sok bizonytalan emberbe bátorságot öntenek.
A gördeszkázás nem ilyen vagy olyan, hanem olyan amilyenné teszik az emberek, akiket érdekel. A lányvonal kibontakozott, és hozott egy lazább vájbot. Ez nem egy feltétlenül versenyezni, nyerni akaró, hanem csak a gurulás szépségét és hangulatát megélni akaró gördeszkázás.
Görlszwörltöri
2018 februárjában indult el a GRLSWIRL. Eredetileg csak az alapító csajok kis csoportjaként. A COVID-lezárások alatt, viszont több százezer online tagból és egymással szoros kapcsolatot tartó csoportból álló erővé fejlődött, LA-en kívül még New Yorkban és San Diego-ban, de már van párizsi front is. Most már van közösségük.
A GRLSWIRL lényege nem is csupán az, hogy kizárólag nőkből áll, hanem hogy az élet minden területéről érkező embereket arra ösztökéli, hogy ha érzik magukban az affinitást, bátran deszkázzanak. Most már van közösségük.
Kábé mindenhol elmondják, hogy nem kell egy bizonyos típusú embernek lenni ahhoz, hogy gördeszkára pattanjon valaki.
GRLSWIRL-ars poetica:
„Őszintén hiszünk abban, hogy egyéni történeteink és közösségi támogatásunk révén arra ösztönözhetjük az embereket, hogy legyőzzék félelmeiket és bizonytalanságaikat azáltal, hogy egyszerűen kipróbálnak valami újat. Küldetésünk, hogy a lányokat a deszkázás által határozottabbá tegyük.”
2018 elején alapított GRLSWIRL törzscsapata eredetileg Lucy Osinski, Kelsey Harkin, Shannon Moss, Monroe Alvarez, Danielle Schwartz, Tobi Ann, Myriah Marquez, Lindsey Kaye és Julia Ama. Osinski, a GRLSWIRL alapítója, egy teljesen női deszkás csapatot épített ki, amely a felszabadult cél nélküli deszkázás és a közösségépítés elkötelezettje. Ha nem lenne hiteles a küldetése, valószínűleg nem terjed el ilyen gyorsan a GRLSWIRL.
Osinski sztorija
Az interjúkból kiderül, hogy Lucy profi balerina volt. Aktív korszakában a sérülésveszély miatt félt attól, hogy egyáltalán deszkára álljon. A balett általi lefojtottság után valami igazán szabad dolgra vágyott, és ekkor jött képbe régi félelme: a gördeszka. Megtanulta az alapokat, ezzel egyetemben pedig óhatatlanul is beleszeretett a deszkázás nyújtotta felszabadító és erőt adó érzésbe. Végül már minden nap gurult. Apránként észrevette, hogy folyton a nem kívánatos figyelem középpontjába kerül, állandóan le-leszólítgatják, zavarják gurulás közben, pusztán azért, mert nőies nő, aki egyedül hajt.
Elkezdett maga mellé más csajokat is toborozni, abban a reményben, hogyha sokan gurulnak, akkor többfelé oszlik a figyelem. Hamarosan azon kapta magát, hogy nem csak az utcákat osztotta meg más hölgyekkel, hanem közösen új erőt kaptak a gördeszkázásban, és persze szabadságot. „Hirtelen erőt sugároztunk, nem voltunk többé már kisebbség, és ezt mindannyian forradalminak éreztük.” – Osinski.
A GRLSWIRL-közösség nem akar tru deszkás lenni, nem punkok, rapperek, nincs benne a férfidominancia. Sőt, hirdetik, hogy teljesen oké, hogy ha átlagos munkád van, lehetsz anya, balerina, mérnök, bármi.
„Küldetésünk, hogy a gördeszkázást kevésbé félelmetessé tegyük a nők számára. Legyen bármilyen korosztályról is szó. Szeretnénk nőiességet vinni a deszkázásba. Nem kell rippernek lenned a gördeszkához.” (ripper kb. zúzós állat, olyan arc, aki durvulni jön).
Bár a nők a sportág kezdeti időszakának is a részét képezik, sokáig a női gördeszkázás kizárólag a periférián létezett: szubkultúraként, a szubkultúrán belül.
A mi nemzedékünkben a TransWorld SKATEboarding, a Thrasher Magazine, a 411 Video Magazine, a Jackass és akár a Kids, de még a Mid90s film is a fiúk történeteit mesélte el. A deszkázást és a punk utcai, extrémsport-hozzáállást, mint a férfiasság próbáit, a pasik bajtársiassági beavatási szeánszaiként mutatták be. Halált megvető bevállalós trükkök, csonttörések, füvezések, és késő esti csínytevések. De ez a kép a popkultúra lencséjén keresztül került megjelenítésre. Azonban ha jobban beleássuk magunkat Glen E. Friedman, vagy Hugh Holland „Aranykorszak” fotó örökségébe, mégha elvétve is, de a nők egyértelműen jelen vannak a gördeszka korai szakaszában, feszegetik saját határait, és igyekeznek relevánsak maradni. A másik dolog, hogy a fiúk nagyrésze sem élet-halál harcként tekint a gördeszkázásra, hanem szabadidős tevékenységként.
A nők, mint piaci rés
Myriah Marquez: „Úgy gondolom, hogy ennek köze van ahhoz, ahogyan a társadalmat az idők kezdete óta formálták az Államokban. A nők elismerése és lehetőségei soha nem voltak teljes mértékben jelen. Még olyan területeken sem, ahol letettek valamit az asztalra. Sajnos, amikor a cégek hozzáállásáról, a vállalati szintű elfogadásról van szó, akkor is csak az kérdés, hogy mit lehet eladni a nőknek. Ijesztő, hogy régebben is lehetett volna a női gördeszkást népszerűsíteni, de annyira szűk látókörűek voltak, hogy nem foglalkoztak a lányok igényeivel. Nem volt piac, mert nem ismerték fel.”
A női gördeszkázás végre megélheti azt a korszakát, ami megilleti. Azt azért vegyük észre, hogy a multicégek csak akkor ugranak rá egy trendre, ha az már trend. Maguk igazából nem tesznek érte, bár fennhangon hangoztatják az ellenkezőjét. De eleve a gördeszka spotra is akkor ugrottak rá, amikor már biznisz volt belőle. Ma már a Nike is kiadta első női gördeszkacipőjét, és a női gördeszkások nagy összegű szerződéseket írnak alá a híres márkákkal. Mint például Nora Vasconcellos az Adidas-szal és Lacey Baker a Nike-val (Lacey Bakerről nemrég írtunk). A nők a gördeszkasport kezdete óta deszkáznak. Mi tartott ilyen sokáig? Tehetjük fel a költői kérdést, holott pontosan tudjuk rá a választ. Megváltozott a korábban férfiak által uralt iparág. Más szelek fújnak, és ebből nem akarnak kimaradni.
GRL, de több mint SWIRL
A GRLSWIRL igazából egy ruházati márka is lett mostanra. A hetvenes évek színvilágát keverik a kilencvenes évek lazaságával. Cali sztiló. Jó érzékkel állapították meg, hogy van egy hiátus a női deszkásruházat piacán. Tehát mellesleg a keresletet is kiszolgálták. Nem marketinggel teremtették meg, hanem igény is volt rá.
Emellett van egy lelkisegély, rekreációs oldaluk is. Én így közép-kelet-európai férfiként nem akarom ezt minősíteni, hogy feminista vagy nem feminista. A fő baj, hogy az emberek fejében, főleg nálunk, óriási káosz van, mert többek között a feminizmus is olyan címke, amit sokan szitokszóként használnak. Ezen külön is el lehet gondolkozni, hogy mennyire toxikus a magyar társadalom, és hogy mindent egy megbélyegző és egy idejétmúlt szégyenkultúra origója mentén nézünk.
Az mondjuk vitathatatlan hogy az Államokban is enyén szólva hagy kivetnivalót maga után a közoktatás és kulturális nevelés a közemberek számára. Ellenben erős a civil kurázsi. Részben ez is szüli és tartja fenn a GRLSWIRL-féle mozgalmakat. Ezt érdemes eltanulni, hogy egymást is tanítsuk, hogy tartást, mentalitást adjunk át.
SWIRL-brigád eddig több mint 25 000 dollárt gyűjtött össze helyi non-profit szervezetek számára, több mint 300-nál is több gyermeket (fiút is természetesen) tanítottak meg deszkázni a mentorprogramjukon keresztül. Hajrá csajok!
