Úgy is mondhatjuk, Baker csinált egy flipet a nemi és deszkás identitásával.
Leo Baker sztorija tényleg egy a millióból, nem lehet mihez hasonlítani, és nehéz mihez viszonyítani. Van benne legalább két sorsfordító élet „kickflip” is, amikor Leo kirúgta maga alól az addigi életét és kilépett a komfortzónájából, ami valójában sosem volt komfortos számára. Ugrás az ismeretlenbe.
Ki, ha mi nem?
Gördeszkás doksikról amúgy se sokan írnak, főleg ha egy queer deszkásról van szó. Új utak, és úttörés, ezért vagyunk.
Dolgok, amikkel nem tudunk mit kezdeni, az valahol akceptálható, a fő baj, hogy hallani sem akarunk róla. Leo, vagyis Lacey Baker története egy olyan korszakból származik, amikor a világ végre megpróbálja megérteni azokat, akiknek a lelke nem abba a testbe született, aminek ők maguk érzik. Igazából ez nem egy modern állapot. A sziú indiánokon át az ókori görögökig, kínaiak, japánok mind elég nyitottan álltak a témához. Egyszerűen mi a jövőből nézve egy olyan magyar társadalomban nőttünk fel, ami politikát csinál bármiből és ellenséget bárkiből. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert maga a doksi nem politizál, nem Trumpozik, egy ember jelenére és a múltjára fókuszál. Egy sorson keresztül amúgyis kinyílik az egész világ.
Az aranyérem két oldala
Érmek, tárgyak, adatok
Bakerről a híresebb női deszkásokkal kapcsolatban már mi is írtunk. Azonban jól látszik, hogy a személyiségről, életútról a számok, győzelmek, adatok csak felszínes képet adnak. Leo Baker 5 évesen kezdett gördeszkázni, de csak 11 éves korától vette komolyan. Olyannyira, hogy az XGames Street kategória hétszeres érmese.
2017-ben Baker volt az egyetlen gördeszkás, akit jelöltek ESPY-díjra a „Best Female Actionsport Athlete” kategóriában.
Mindezek fényében úgy tűnhet egy támogató családba született, ahol kis kora óta foglalkoztak vele. Ellenben ez felemás. Anyukája tényleg vitte ide-oda. De amikor a mama lesérült, elvesztette munkáját, konkrétan nem volt pénzük. Abból éltek, amit Leo/Lacey nyert a versenyeken. Ha nem nyer, nem tudják kifizetni a következő hónapot, félévet. Ezt is látni kell, Amerikában a lehetőségek hazájában. Kemény harc folyik ott is a mindennapok szintjén.
A doksi nem tér ki Leo apukájára, pedig ő tényleg megér egy fekete misét. Marshall Lambert Rohner, a TSOL, The Cruzados zenekarok gitárosa volt. Tehetségének méltatásába nem mennék most bele.
Apai teendőit minden bizonnyal nem látta el kellő gondossággal, ugyanis már az 1980-as években intravénás drogokkal, heroinnal kezdett kísérletezni. Mind tudjuk mi ennek a rulettnek a gyakori vége. Rohnert drogfogyasztása számos letartóztatásba, bebörtönzésbe sodorta. Végül a közös tűhasználat miatt AIDS-es lett, ez pedig az életébe került. Rohner 2005. október 18-án halt meg AIDS-szel összefüggő betegsége miatt a kaliforniai Yucca Valley-ben. Baker és anyukája jó hogy nem lettek HIV-fertőzöttek maguk is.
Minden éremnek két oldala van. Leo Baker esetében mind a siker látszata, mind a nemiség kérdésében érdemes megnézni a másik oldalt is.
Semleges névmás vagy más név?
Lányként egy fiúsportban
Baker a 2000-es évek elejére érett be, majd rövidesen szintet lépett a professzionális gördeszkázás terén, melyet akkoriban elsősorban férfi tevékenységként megbélyegzett „falka-életmóddal” azonosítottak.
„Úgy éreztem nincs helyem a gördeszkások között, nem tartozom közéjük.” –Leo Baker.
A törvényen kívüliség, a sérülésveszély illetve az utcai életmód nem feltétlenül vonzotta a lányokat. A nagy cégek évekig nem vették komolyan a deszkás lányokat, akik kizárólag csak a versenyeken szerezhettek pénzt a gördeszkázásból, na, ez mára megváltozott.
Leot csodagyerekként tartották számon, de fiatal gördeszkásként nem volt határozott képe arról ki is ő, egy gyerek volt. Tévesen úgy tekintettek rá, mint aki az új piac, a fiatal sportos nők plakátgyerekévé válhat a gördeszkások körében. A lényeg, hogy kifelé senki nem tudta, hogy ő meleg vagy transznemű vagy nem-bináris. Mindezek tetejébe a biznisz nem is szereti, ha bonyolítod, vagy légy fehér vagy fekete.
„Magánéletemben nem-bináris vagyok, de a nyilvánosságban nem.” – Leo Baker.
A nem-bináris nemi identitás (angolul: non-binary, röviden enby) gyűjtőfogalom a transznemű spektrum olyan nemi identitásaira, amelyek nem kizárólag férfi vagy női identitások, azaz ezen a kétpólusú (bináris) felosztáson kívül esnek. Igen, van ilyen és több millióan élnek így, csak legtöbbjük szégyelli vagy nem tud beszélni róla. Klasszikus „inkább bele sem megyek” történet.
Azért szeretem az ilyen doksikat, mert ebből láthatjuk, hogy amúgy az amerikai társadalom közel sem olyan elfogadó, mint ahogy akár a ballib, akár a jobboldali média különböző módon tálalja. Pont amiatt, mert az üzletnek nem tesz jót, ha bonyolítod. Maradj szimpla, sablonos és eladható.
„Megjött neki”
A Nicola Marsh és Giovanni Reda által rendezett „Maradj a deszkán: The Leo Baker Story” doksi archív és interjúfelvételek kombinációját használja annak bemutatására, hogy Leo hogyan haladt előre a kitüntetett figyelmet, nyilvánosságot is hozó professzionális gördeszkás karrierjében. De ott volt az érem másik oldala, hogy mindeközben nem tudta kezelni a nemi diszfória okozta stresszt, meg egyáltalán azt, hogy nem lehetett önmaga, úgy ahogy ő szeretett volna lenni.
A film egyik erőssége, hogy átjön az örök szerelem a gördeszkázás iránt. Neki tényleg ez az élete, és ott van, hogy most akkor ő hova is álljon. Ő, a lánydeszkás toposz. Még játszható karakterként is szerepelt a „Tony Hawk’s Pro Skater” frissített verziójában, abban a videójátékban, amely megtanította neki, hogy léteznek professzionális gördeszkások. Ezt is csak példának hoztam fel, hogy a marketing, az üzleti modell nem tud mit kezdeni egy nem-bináris nemi identitásúval.
Erre csak a kommentek népe szint létezik. Hogy jó dolgában nem tud mit kezdeni magával és hogy biztos megjött neki. Egyfelől tudjuk, hogy nem volt olyan jó sora, mindent küzdelmesen maga ért el. Másfelől minden nő ismeri azt a lehengerlő érvet, hogy ha bármiről más véleménye van, akkor „megjött neki”.
Bakernek megjött… a bátorsága. A témához nem igazán értő vagy érdeklődő emberek sokszor azt gondolják, jó dolgukban ezek az emberek nem tudnak mit kezdeni magukkal vagy valami fura módon hírnévhez, előnyökhöz akarnak jutni. A doksi erős oldala ott domborodik ki, hogy bebizonyítja az ellenkezőjét. A lényeg, ha fiúnak identifikálja magát, nem versenyezhet a lányok között, és ezt választotta. Baker tulajdonképpen mindenről lemondott, és mindent eldobott azért, hogy önmaga lehessen. Ennél nehezebb dolog nincs a világon.
