Barion Pixel

Mezítlábas gördeszkázás a kasztokon át

Benedek Csanád

2022.06.29.

7.5 perc

Hogyan változtatatta meg a gördeszka egy kis indiai falu életét anélkül, hogy ezt akarta volna, avagy a mezítlábas kickflip, ami átugratja a kasztrendszer akadályait.

A rossz hírek világában a janwaari skate park története egy kis szívmelengető történet.

Janwaar skate castle
India Krishna háta mögötti első vidéki közösségi skate parkja a szórakozás boldog kis szigete a falusi gyerekek számára. A népszerű nevén Janwaar kastélyt a német közösségi aktivista, Ulrike Reinhard építette a helyi gyerekek számára.
A gyerekek közül vannak, akik itt már 5 éves korukban elkezdik az edzést, naponta kétszer.

Még a modern légi közlekedés mellett is nagyon hosszú az út Janwaarig. Repülőre, vonatra, motorcsónakra, távolsági taxira van szükség, hogy India legnagyobb és legszegényebb tartományát átszelve eljussunk a településre.

A Panna Nemzeti Tigrisrezervátum peremén található Janwaar Skating Park egy nonprofit projekt, amely a falusi gyerekeket ingyenesen tanítja gördeszkázni.
A Tigrisrezervátumot vedd nagyon is komolyan, az úton néha csak lazán átsétál egy tigris. A tigrisekről azt kell tudni, hogy szeretik az emberhúst, mert édes.
Az indiai emberek meg úgy néz ki a gördeszkát, de nagyon.

De miért a gördeszka? ezt kérdeztem magamtól
A válasz nagyon egyszerű, erre kattantak rá, próbálkoztak itt is krikettel, focival, hogy közösséget szervezzenek, de nem érdekelte őket igazán, ám a gördeszkától megőrültek. A gyerekek annyira ragaszkodnak a gördeszkához, hogy ha lehet állandóan maguknál tartják, kincsként őrzik. Számukra ez a szórakozás a játék legtutibb válfaja.

Azzal az ötlettel indultam neki, hogy megszervezzem a gyerekek szabadidejét, közösséget hozzak létre a két kaszt között, segítsek nekik új készségek elsajátításában, és persze, hogy tanulásra ösztönözzem őket – a lányokat éppúgy, mint a fiúkat – mondja Ulrike Reinhard, a parkot építő német aktivista.

A gyerekek csak akkor léphetnek be a skate parkba, ha rendszeresen járnak iskolába.
Reinhard azt mondja, hogy a gördeszkapark kezdete óta megnőtt az iskolalátogatás.

A park a kötetlen szórakozás helye, de két szigorú alapszabálya van. Első számú szabály: először hadd guruljanak a lányok is (kevés lap van). A gyerekek jelen pillanatban csupán 15 deszkán osztoznak. És a második szabály: ha nem jársz suliba, nincs gördeszka.

Ebben a Madhya Pradesh-i faluban sok gyerek nem jár iskolába, különösen a lányok, de a fiúk is már 12 évesen be kell segítsenek a földeken zajló munkába.
Az elmúlt időszakban nőtt az iskolába járó lányok száma, természetesen a skate parkban is ott vannak a lányok.

A park áthidaló elem a kasztok közötti különbségek felett is azáltal, hogy összehozzák
a falu adivasi és a kvázi „felső” kaszt yadav gyermekeit, hogy együtt játsszanak.

Barátságok születnek, de ami még fontosabb, a szülők is elkezdenek beszélgetni. Eddig tilos volt a két kaszt közötti házasság is. Nem mintha Indiában létezne ilyen szabály, ezek íratlan törvények.

Most a társadalmi megosztottság ellentétes oldaláról érkező gyerekek (sőt a szülők) a helyi parkban lógnak, és jobban aggódnak amiatt, hogy kinek sikerült nagyobbat esnie vagy jobban elsajátítania a YouTube-ról letanult legújabb trükköt, mint az évszázados társadalmi struktúrákon.

Janwaar-kisfilm a nagy reményekről
Danny Schmidt deszkás/filmes készített egy kisfilmet Janwaarról, aminek a címe (nem találod ki) Janwaar.
A kisfilm egy tehetségesebb srácot és rajta keresztül a közösséget követi, ezzel egyben elmondja egy kis indiai falu történetét is, amely teljesen átalakult, amikor a gördeszkázás bekerült hozzájuk.

A 700 fős Janwaar falunak gördeszkaparkot építeni elsőre furcsa lehet, de természetesen más közeli településekről is látogatják. A lényeg, ha iskolába jársz, akkor deszkázhatsz, ez az első trükk, amit el kell sajátítanod.

Teljes meglepetésre a helyi gyerekek megszállottjává váltak a deszkázásnak, most egy generáció
ott minden szabad percét a trükkök tanulásával tölti – még akkor is, ha ezt mezítláb kell csinálni.

Amikor a park épült, a gyerekek korlátozott hozzáféréssel rendelkeztek az internethez. Megnéztek egy YouTube-videót, majd ugyanazokat a trükköket próbálgatták a parkban.

Ezeknek a gyerekeknek egészen más módon kellett tanulniuk. Elsőre furcsa lehet, de nagyon kevesen rendelkeztek cipővel. Korai csapatukat a „The Barefoot Skateboarders” nevezték el ők maguk is. Annyi trükköt tanultak meg, amennyit csak mezítláb tudtak, de aztán, ahogy több cipő érkezett a faluba, sokkal gyorsabban tudtak fejlődni. A griptape tud fájni… próbálta már valaki a mezítlábas kickflipet? Danny filmjének a végén van egy online elérhetőség, aki szeretné támogatni a srácokat, azon keresztül megteheti.

Nemcsak a gyerekeknek adott egészséges kiutat a szabadidejükhöz, de a skate park egalitárius jellege még váratlanabb társadalmi változásokhoz is vezetett. Janwaarban két fő kaszt létezik egymás mellett, de India kasztrendszerének merev természetéből adódóan egyik csoport sem társult egymással – amíg a skate park nem jött létre. Nyugi, nem a cikk elejét akarom újra felmondani, hanem azt, hogy nem csak a rosszat, a jót is eltanulják a különböző társadalmi csoportból származó gyerekek egymástól.

Korábban sokan csak mászkáltak, csavarogtak” – mondja a filmben a gyerek egyik édesanyja. Egyes gyerekek dohányoztak és gutkát rágtak (a bétel dió rágása egészségtelen, függőséget okoz) Most, amint befejezik az iskolát, hazajönnek, ledobják a csomagjaikat, és indulnak a gördeszkaparkba.

Az internet összezsugorította bolygónkat, így mindenkinek van hozzáférése a globális kultúrához; ide tartozik a nyugati gördeszkás kultúra is, aminek Kalifornia a „mekkája”, de a sk8-vallás világjárvány. Janwaar gyerekei követik a közösségi oldalakat, követik a profi deszkásokat, ezen keresztül a másolás folyamata után a jobbak kezdik megtalálni a saját stílusukat és identitásukat.

A deszkás parkban a kasztok felosztása nem működik, aki tud, az a májer. Minden gyerek együtt mozog és új tisztelet és megbecsülési vonalak alakulnak ki.
A yadavok és az adivasik a falu különálló oldalán élnek, és sokáig nem sok kereszteződésre volt lehetőség. Az is sokszor előítéletből fakadó verekedés volt.
Úgy tűnik, a gyerekek azon dolgoznak, hogy ezeket az akadályokat lebontsák, és ez a park miatt történik. A gyerekek együtt deszkáznak, együtt játszanak, beszélgetnek… saját közösséget építenek.

Lehet, a jövőbe nem belépni, hanem begurulni kell. Gördeszkával.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

J. Grant Brittain, aki nemcsak művészetté, hanem egy életforma kifejezőeszközévé tette a gördeszkás fotózást

Ridin’ High. Keretbe foglalt pillanatok.

Törvényen kívüli deszkások

Ryan Sheckler és a siker ára

Rodney Mullen – Az ember, aki újra feltalálta a gördeszkát

Miért emelkednek a gördeszka lapok árai?