Hogyan változtatatta meg a gördeszka egy kis indiai falu életét anélkül, hogy ezt akarta volna, avagy a mezítlábas kickflip, ami átugratja a kasztrendszer akadályait.
A rossz hírek világában a janwaari skate park története egy kis szívmelengető történet.
Janwaar skate castle
India Krishna háta mögötti első vidéki közösségi skate parkja a szórakozás boldog kis szigete a falusi gyerekek számára. A népszerű nevén Janwaar kastélyt a német közösségi aktivista, Ulrike Reinhard építette a helyi gyerekek számára.
A gyerekek közül vannak, akik itt már 5 éves korukban elkezdik az edzést, naponta kétszer.
Még a modern légi közlekedés mellett is nagyon hosszú az út Janwaarig. Repülőre, vonatra, motorcsónakra, távolsági taxira van szükség, hogy India legnagyobb és legszegényebb tartományát átszelve eljussunk a településre.
A Panna Nemzeti Tigrisrezervátum peremén található Janwaar Skating Park egy nonprofit projekt, amely a falusi gyerekeket ingyenesen tanítja gördeszkázni.
A Tigrisrezervátumot vedd nagyon is komolyan, az úton néha csak lazán átsétál egy tigris. A tigrisekről azt kell tudni, hogy szeretik az emberhúst, mert édes.
Az indiai emberek meg úgy néz ki a gördeszkát, de nagyon.
De miért a gördeszka? – ezt kérdeztem magamtól
A válasz nagyon egyszerű, erre kattantak rá, próbálkoztak itt is krikettel, focival, hogy közösséget szervezzenek, de nem érdekelte őket igazán, ám a gördeszkától megőrültek. A gyerekek annyira ragaszkodnak a gördeszkához, hogy ha lehet állandóan maguknál tartják, kincsként őrzik. Számukra ez a szórakozás a játék legtutibb válfaja.
„Azzal az ötlettel indultam neki, hogy megszervezzem a gyerekek szabadidejét, közösséget hozzak létre a két kaszt között, segítsek nekik új készségek elsajátításában, és persze, hogy tanulásra ösztönözzem őket – a lányokat éppúgy, mint a fiúkat” – mondja Ulrike Reinhard, a parkot építő német aktivista.
A gyerekek csak akkor léphetnek be a skate parkba, ha rendszeresen járnak iskolába.
Reinhard azt mondja, hogy a gördeszkapark kezdete óta megnőtt az iskolalátogatás.
A park a kötetlen szórakozás helye, de két szigorú alapszabálya van. Első számú szabály: először hadd guruljanak a lányok is (kevés lap van). A gyerekek jelen pillanatban csupán 15 deszkán osztoznak. És a második szabály: ha nem jársz suliba, nincs gördeszka.
Ebben a Madhya Pradesh-i faluban sok gyerek nem jár iskolába, különösen a lányok, de a fiúk is már 12 évesen be kell segítsenek a földeken zajló munkába.
Az elmúlt időszakban nőtt az iskolába járó lányok száma, természetesen a skate parkban is ott vannak a lányok.
A park áthidaló elem a kasztok közötti különbségek felett is azáltal, hogy összehozzák
a falu adivasi és a kvázi „felső” kaszt yadav gyermekeit, hogy együtt játsszanak.
Barátságok születnek, de ami még fontosabb, a szülők is elkezdenek beszélgetni. Eddig tilos volt a két kaszt közötti házasság is. Nem mintha Indiában létezne ilyen szabály, ezek íratlan törvények.
Most a társadalmi megosztottság ellentétes oldaláról érkező gyerekek (sőt a szülők) a helyi parkban lógnak, és jobban aggódnak amiatt, hogy kinek sikerült nagyobbat esnie vagy jobban elsajátítania a YouTube-ról letanult legújabb trükköt, mint az évszázados társadalmi struktúrákon.
Janwaar-kisfilm a nagy reményekről
Danny Schmidt deszkás/filmes készített egy kisfilmet Janwaarról, aminek a címe (nem találod ki) Janwaar.
A kisfilm egy tehetségesebb srácot és rajta keresztül a közösséget követi, ezzel egyben elmondja egy kis indiai falu történetét is, amely teljesen átalakult, amikor a gördeszkázás bekerült hozzájuk.
A 700 fős Janwaar falunak gördeszkaparkot építeni elsőre furcsa lehet, de természetesen más közeli településekről is látogatják. A lényeg, ha iskolába jársz, akkor deszkázhatsz, ez az első trükk, amit el kell sajátítanod.
Teljes meglepetésre a helyi gyerekek megszállottjává váltak a deszkázásnak, most egy generáció
ott minden szabad percét a trükkök tanulásával tölti – még akkor is, ha ezt mezítláb kell csinálni.
Amikor a park épült, a gyerekek korlátozott hozzáféréssel rendelkeztek az internethez. Megnéztek egy YouTube-videót, majd ugyanazokat a trükköket próbálgatták a parkban.
Ezeknek a gyerekeknek egészen más módon kellett tanulniuk. Elsőre furcsa lehet, de nagyon kevesen rendelkeztek cipővel. Korai csapatukat a „The Barefoot Skateboarders” nevezték el ők maguk is. Annyi trükköt tanultak meg, amennyit csak mezítláb tudtak, de aztán, ahogy több cipő érkezett a faluba, sokkal gyorsabban tudtak fejlődni. A griptape tud fájni… próbálta már valaki a mezítlábas kickflipet? Danny filmjének a végén van egy online elérhetőség, aki szeretné támogatni a srácokat, azon keresztül megteheti.
Nemcsak a gyerekeknek adott egészséges kiutat a szabadidejükhöz, de a skate park egalitárius jellege még váratlanabb társadalmi változásokhoz is vezetett. Janwaarban két fő kaszt létezik egymás mellett, de India kasztrendszerének merev természetéből adódóan egyik csoport sem társult egymással – amíg a skate park nem jött létre. Nyugi, nem a cikk elejét akarom újra felmondani, hanem azt, hogy nem csak a rosszat, a jót is eltanulják a különböző társadalmi csoportból származó gyerekek egymástól.
„Korábban sokan csak mászkáltak, csavarogtak” – mondja a filmben a gyerek egyik édesanyja. Egyes gyerekek dohányoztak és gutkát rágtak (a bétel dió rágása egészségtelen, függőséget okoz) Most, amint befejezik az iskolát, hazajönnek, ledobják a csomagjaikat, és indulnak a gördeszkaparkba.
Az internet összezsugorította bolygónkat, így mindenkinek van hozzáférése a globális kultúrához; ide tartozik a nyugati gördeszkás kultúra is, aminek Kalifornia a „mekkája”, de a sk8-vallás világjárvány. Janwaar gyerekei követik a közösségi oldalakat, követik a profi deszkásokat, ezen keresztül a másolás folyamata után a jobbak kezdik megtalálni a saját stílusukat és identitásukat.
A deszkás parkban a kasztok felosztása nem működik, aki tud, az a májer. Minden gyerek együtt mozog és új tisztelet és megbecsülési vonalak alakulnak ki.
A yadavok és az adivasik a falu különálló oldalán élnek, és sokáig nem sok kereszteződésre volt lehetőség. Az is sokszor előítéletből fakadó verekedés volt.
Úgy tűnik, a gyerekek azon dolgoznak, hogy ezeket az akadályokat lebontsák, és ez a park miatt történik. A gyerekek együtt deszkáznak, együtt játszanak, beszélgetnek… saját közösséget építenek.
Lehet, a jövőbe nem belépni, hanem begurulni kell. Gördeszkával.
