Mr. Hardcore
A gördeszkázás történetében a krézi arcoknak se szeri, se száma. Jay Adams azonban még ebben a mezőnyben is dobogós. Szerencséje és egyben balszerencséje, hogy abban a Kaliforniában élte gyerekkorát, ahol a gördeszkázás és a gengszter-bandakultúra egyszerre robbant be. Ő mindkettőből kivette a részért rendesen. 13 évesen a Zephyr Competition Skateboarding Team, ismertebb nevén a Z-Boys legfiatalabb tagjaként kapott helyet a csapatban. Teljes joggal, hiszen a szörfözés ihlette egyedi stílusa jelentős szerepet játszott a modern kori gördeszkázás kialakulásában. Sokan osztják azt a véleményt, miszerint őt nevezhetjük a gördeszkázás „eredeti magvának”.
Élete jószerivel sormintája az Amerikát meghatározó trendhullámoknak. Beleértve a szörföt, a gördeszkát, és a drog trendeket is. Jay mindegyiket kivétel nélkül meglovagolta. A legnagyobb hullámok, amit maga az élet generál, többször is maga alá gyűrte, de Jay-nak valahogy mindig sikerült a felszínre evickélnie. Egészen addig, amíg mind a kilenc élete el nem fogyott. Most következzen a core deszkások leghardcoreabbjának, az OG legenda Jay Adams története.
Jay J. Adams 1961-ben látta meg a napvilágot a kaliforniai Santa Monicában, Robert Adams és Philaine Herring egyetlen gyermekeként. Röviddel Jay születése után azonban a pár szétment, majd idővel édesanyja a helyi szörfboltban dolgozó, későbbi szörfdeszka-kölcsönző vállalkozást üzemeltető Kent Sherwood oldalán talált a következő években megnyugvást. Sherwood fiaként nevelte Adamst, aki már négyévesen egyszerre kezdett el deszkázni és szörfözni.
Egykori csapattársa, Tony Alva egyszer így nyilatkozott Adamsről: „Míg egyes gyerekek graham kekszen és tejen nőnek fel, addig Jay szörfön és gördeszkán nevelkedett”.
„Nagyon megdöbbentett, mert akkoriban nem láttál szörföző kisgyerekeket a vízben” – mondta Jeff Ho a legendás szörfdeszka tervező egy interjúban ezekről az évekről.
A Pacific Ocean Park környéki Dave Sweet’s Surf Shop, ahol többek között Sherwood is dolgozott, gyűjtőhelye volt a helyi laza arcoknak. Itt ismerkedett meg Adams is gördeszkázással. Stílusára jelentős hatással volt Larry Bertlemann, egy korabeli profi szörfös, aki arról volt híres, hogy siklás közben végighúzta a kezét a hullámokon.
Adams a gördeszkások számára egyfajta evolúciós kapocs és úttörő alak volt. A szörfösök azon generációjából származott, akik számára a gördeszkázás tulajdonképpen a járdán való szörfözést jelentette. Ez a nemzedék rendkívül innovatív, enyhén anarchista és kísérletező szellemű volt. A „legyél radikális” a sportban, amit űzöl, tényleg a mantrájuk volt. Mindez olyan mozdulatokat eredményezett, amelyek megnyitották az utat későbbi sztárok, például Tony Hawk számára.
„Jay egy személyben testesítette meg kultúránkat és életstílusunkat.” – mondta Christian Hosoi,
akit remélem nem kell külön bemutatni. Ha ő ezt mondja, akkor abban lehet igazság.
1974-ben, a még mindössze 13 évesen Adams lett a legfiatalabb tagja a Santa Monica-i székhelyű Zephyr szörfcsapatnak, amely a Jeff Ho Surfboards és a Zephyr Productions képviseletében állt.
Z-fiúk a kutyavárosban
A gördeszkázás korai korszakával számos cikkben foglalkoztunk. Több fotós is részletesen feldolgozta ezt a témát. Ami számunkra a legérdekesebb ebben, hogy Amerika maga sem tudja pontosan, honnan származik ez a bátor, kísérletező szellem és optimizmus. Az USA ezen virágzó korszaka nemcsak a szörfözés és a gördeszkázás elterjedését hozta magával, hanem elindította a BMX-et, a mountain bike-ot (klunker), a falmászást, a snowboardozást, az ejtőernyőzést és még megannyi más tevékenységet is. Az embereknek a hobbijuk lett az életük, a szerencsésebbje meg is tudott élni belőle. Természetesen mindez sok apró lépés eredményeként valósult meg. „Minden hét egy hónap volt, és minden hónap egy év; a dolgok közben nagyon gyorsan fejlődtek.” – mondta egy interjúban Glen E. Friedman, a korszakot megörökítő fotós. Jay is apránként sodródott bele ebbe a világba; ha nincs gördeszka, valószínűleg szörfösként vált volna legendává.
Jeff Ho, aki az akkoriban jól ismert Zephyr szörfboltot vezette Venice-ben és később a Z-Boys gördeszkás csapatot is szponzorálta, Adams-szel való találkozását idézte fel, amikor mindketten szörföztek. „Az 1960-as évek vége volt, és ő volt a legfiatalabb gyerek a vízben” – meséli Ho. „Hozzám evezett, és azt mondta: „Te vagy Jeff Ho, igaz? Nagyon jó a szörfözésed. Nevetnem kellett, annyira aranyos volt.” Adams ekkor legfeljebb 8-9 éves lehetett. Jeffet még jobban lenyűgözték Adams gördeszkás megoldásai. „Nem kellett különösebben tanulnia vagy dolgoznia rajta” – mondta. „Ez természetességgel áradt ki belőle. Egy volt a gördeszkával.” Bár a mozdulatai ösztönösnek tűntek, mégis céltudatosak voltak. „Agresszívan és tehetséggel deszkázott, figyelmen kívül hagyva mások stílusát. A gördeszkázás Mozartja és Hendrixe egyszerre” – mondta Skip Engblom 2002-ben a Honolulu Star-Bulletinnek.
Keith Hamm szerint Adams „low-slung” stílusa paradigmaváltást jelentett a korábbi, a 60-as évek közepétől elterjedő gördeszkázáshoz képest. Abban az időben a hivatalos gördeszkázás teljesen mást jelentett: az akrobatika és a balett furcsa keverékét, olyan trükkökkel, mint a guruló kézenállás és a 360 fokos forgások, hasonlóan a műkorcsolyázók mozdulataihoz.
A Ho által grundolt Z-Boys néven ismertté vált Zephyr csapat egy merész, szörfözés által ihletett stílust hozott létre. Ebben a stílusban a gördeszkások alacsonyan tartották a súlypontjukat, mintha hullámot lovagolnának, éles kanyarokat hajtottak végre, sőt még a falakra is felgurultak.
Ez a stílus az 1975-ös kaliforniai Del Mar gördeszkaversenyek után vált igazán ismertté, amikor Adams
és a Zephyr csapat megjelenése gyakorlatilag lezárta a gördeszkázás gimnasztikai korszakát.
A fiúk a vad oldalról megérkeztek, és ettől fogva mindenki, aki piruettezett, gagyinak tűnt.
Néhány évvel később Adams Tony Alvával, Stacy Peraltával és másokkal együtt szabadjára engedte a fantáziáját, és fejest ugrottak üres úszómedencékbe – természetesen gördeszkával. Ennek is megvan a maga legendája, egy különösen forró nyár történetébe ágyazva, de valójában ez is egy fejlődési folyamat része volt. A gördeszkások már a ’60-as évek elején kísérleteztek üres medencékkel, de a régi kemény kerekek nem tették ezt igazán lehetővé. Az uretán gumikerekek megjelenésével, amelyek nagyobb tapadást biztosítottak, Adams generációja gyorsabban és magasabbra tudott menni, végül egyenesen kirepültek a medencéből. Így született meg a modern vert gördeszka. 15 éves korára Adams az elsők között volt, aki „levegőt” kapott, azaz kiszállt a medencéből a levegőbe. Ez akkoriban hatalmas újításnak számított.
A Z-Boys akkor vált hivatalos gördeszkacsapattá, amikor 1975-ben értesültek a Bahne-Cadillac Del Mar Nationals versenyről. Érdekes tény, hogy Adams volt az első tag, aki benevezett a csapatból, ráadásul azonnal a második helyen végzett Junior Men’s Freestyle kategóriában. Azért nem lett első, mert a zsűri nem tudta hova tenni a trükkjeit, még a nevüket sem ismerték – valójában tényleg nem is volt nevük.
A csapatról, Dogtownról és a Z-Boys-ról szóló 2001-es dokumentumfilm Adams azon képességét, hogy a katasztrófához közeli veszélyes sporttevékenységeket soha nem látott stílussá alakítsa, „sportos tudatfolyamnak” nevezte. Ez valóban az extrém sportok előhírnöke volt.
Adams és a Zephyr csapat többi tagjának hírneve nagyrészt Craig Stecyk fotóriporter és a Skateboarder Magazine 1975-ben megjelent Dogtown Chronicles című cikksorozatának köszönhető, melyben a Z-Boys kalandjait írták le, akik akkor már két éve üres úszómedencéket szálltak meg Dél-Kalifornia szerte, megalapozva ezzel a Vert gördeszkázást. Stecyk Dogtown cikkeinek nemzetközi hatása is volt. El sem tudjuk képzelni, mekkora szerepe volt akkoriban a nyomtatott sajtónak, különösen külföldön és olyan helyeken, ahol a gördeszkázás nem volt természetes közeg, mint Kaliforniában. Az egyre látványosabb aszfaltszörfözésben lassacskán a nagy cégek is kezdtek fantáziát látni az. Számos ruha- és cipőmárka ekkor alakult. A szponzorációk hatására a gördeszkázás lassan valóban életképes szakmává vált.
A Zephyr csapata nem sokkal a Del Mar Nationals után felbomlott. A brigád fele új csapatot alakított Adams mostohaapja, Kent Sherwood vezetésével, aki egyébiránt a Zephyr deszkákat is készítette. Sherwood és Adams létrehozta az EZ-RYDER márkát és csapatát, amely hat hónappal később Z-Flex-re változtatta a nevét. Jay volt a márka arca. Gördeszkás karrierje során Adams-t a Hurley, a Nixon, az Osiris Shoes, a Z-Flex, a Tracker Trucks, a Vercelli Surfboards és a Black Flys szponzorálta. Egyáltalán nem igaz, hogy őt sosem támogatták. Volt pénze a sportból, de sajnos elkallódott.
Adams a gördeszkás szubkultúra bajtársias, bandázós falkaközegében szocializálódott, amely sok bulival járt. „20 évig voltunk nyári vakáción.” – ő maga mondta ezt a „Dogtown and Z-Boys” című legendás dokumentumfilmben. De míg mások karriert építettek a sportból – Tony Alva a gördeszkák tervezésével vált ismertté, Stacy Peralta pedig márkák, csapatok létrehozásában jeleskedett, Tony Hawkot be sem kell mutatni, addig Adams élete kisiklott.
Sötét árnyak
Adams életét számos olyan történet övezi, amelyeket még a barátai is gyakran kozmetikáznak, vagy amelyek hitelessége nehezen megállapítható. Keith Hamm 2004-ben megjelent „Scarred for Life: Eleven Stories About Skateboarders” című könyve szerint Adams valódi édesapja heroinfüggő volt, aki börtönbe került, amikor Adams még csecsemő volt.
Jay igazi tragédiája egy 1982-es esethez kapcsolódik. Erről mindenki diplomatikusan csak annyit mond, hogy egy verekedésbe keveredett, amiért hónapot kapott, majd a börtönben rászokott erre-arra.
A sztori nem egy kabátlopásról szól, Jay nem csupán belekeveredett az eseményekbe, hanem ő maga volt a kiváltó ok, amely végül egy ember halálához vezetett. 1982-ben egy Suicidal Tendencies koncert után Adams beszólt egy meleg párnak egy népszerű hollywoodi klub előtt. Amikor egyikük visszaszólt, Jay leütötte őt. Adams állítása szerint ekkor elmenekült a helyszínről, de a vele lévő társaság körbefogta és súlyosan bántalmazta a férfiakat, aminek következtében egyikük életét vesztette. Jayt testi sértés miatt ítélték el, és hat hónap börtönbüntetést kapott, de a felelősség örökre rajta maradt, mivel ő robbantotta ki az incidenst.
Adams már a börtönben töltött idő alatt is drogfüggőséggel küzdött, de a kilencvenes évek közepe hozta el számára a valódi mélypontot. Miután bátyját meggyilkolták, valamint anyja, apja és nagyanyja ugyanabban az évben meghalt, Adams rászokott a heroinra. Hamm elmondása szerint, miközben az 1990-es évek közepén rákos édesanyjáról gondoskodott, elkezdett fájdalomcsillapítókat szedni, majd rácsúszott a barnára. Ezt követően Adams Hawaiin élt barátnőjével és fiával, Sevennel. Vasárnaponként templomba jártak, és nem mellékesen kábítószert árultak. Kemény drogot, itt senki ne fűre gondoljon.
Aztán persze elkapták és kábítószer-terjesztésért, büntetett előélete miatt a maximálisan kiszabható 10 évet kapta. Ekkor összeomlott benne minden. A legsötétebb időszakban azonban váratlan lehetőség adódott számára. Büntetése első két évét Hawaiin töltötte, miközben megszerezte az érettségit is. Jó magaviselete miatt büntetését felére csökkentették, majd egy kedvezményes korrekciós intézménybe helyezték át, ahol csak esténként kellett jelentkeznie. Igaz, minden nap szigorú tesztelésen kellett átesnie, és ha bármit találtak volna, azonnal visszakerült volna a hűvösre.
Stacy Peralta 2001-ben készült „Dogtown és Z-Boys” című dokumentumfilmje révén Adams ismét
reflektorfénybe került. A Los Angeles Times kritikusa, Kenneth Turan cinikusan ugyan, de az igazságot
kimondva megjegyezte, hogy végül is ilyen száraztészta halvérű karakterekkel, mint Tony Hawk nem
lehet egy jó drámát csinálni. A dráma egyben Adams személyes tragédiája volt.
Turan: „A Dogtown, mint doksi két legjobbja drámai szempontból Adams és Tony Alva miniprofilja. Különösen az Adamsről szóló rész, amely a legtermészetesebb őstehetséggel megáldott Z-t mutatja be. Ezek a fiúk, akik megbánták az életében hozott rossz döntéseiket, olyan életutakat tárnak elénk, amelyekből a film sokkal többet meríthetett volna.” A dokumentumfilm egyébként díjat nyert a Sundance-en és még ezer helyen. Érdemes megnézni.
Dogtown and Z-Boys Official Trailer
Szintén erről a témáról szól Catherine Hardwicke 2005-ös játékfilmje, a Lords of Dogtown. Peralta írta a forgatókönyv egy részét, de sajnos érződik, hogy nem meri vagy szégyelli elmondani az igazán durva részeket. Ezért nem szerencsés, ha valaki saját magáról ír, mert hajlamos lehet szépíteni a történeteket vagy elkerülni mások megbántását. Jay szerepelt továbbá Joshua Pomer 2010-es szörfös dokumentumfilmjében, a ‘The Westsiders’-ben is.
Lords of Dogtown Official Trailer
A két film ismét a deszkás rivaldafénybe hozta Adams-et, és kis gempa is esett le neki. 2005-ben Adams már azt állította, hogy mentes a kábítószertől, és a helyi iskolákban beszélt a gyerekeknek múltbeli küzdelmeiről. Mindazonáltal 2005 novemberében letartóztatták és négy évre ítélték, miután elkapták egy lehallgatás folyományaként. Jay egy nagybani kristálymeth-árus és vevője között közvetített. Két és fél évre megint sittre került. 2008. július 8-án egy leszokást támogató, zárt karanténházba került át büntetésének hátralévő részében.
2014 januárjában töltötte le az utolsó próbaidejét. 2011-ben Adams feleségül vette Tracy Adams-t, és a kaliforniai San Clemente-ben telepedtek le, ahol Adams aktív tagja volt egy helyi gyülekezetnek. Szörfös barátja, Allen Sarlo elmondása szerint Jay ekkoriban már mélyen foglalkozott a vallással, és minden reggel a Biblia olvasásával kezdte a napot, mielőtt szörfözni indult. Olyannyira jól érezte magát, hogy több hónapos szörfözést tervezett, melyre meginvitálta barátait is, amikor 2014 nyarán Puerto Escondidóba, Mexikóba indult.
2014 augusztusában, egy csütörtöki napon Adams rosszul érezte magát, ezért korán lefeküdt. Péntek kora reggel Tracy figyelmeztette a vendégeket, hogy Jay álmában fuldoklik és légzési nehézségei vannak. A mentők azonnal a helyi kórházba szállították, de már csak a halál beálltát tudták megállapítani. Adams 2014. augusztus 15-én, 53 éves korában szívrohamban hunyt el.
2014. augusztus 30-án temetést tartottak tiszteletére a kaliforniai Venice Beachen. Szörfösök és gördeszkások szerte az országban azzal fejezték ki tiszteletüket, hogy részt vettek egy hagyományos hawaii stílusú paddle-out tiszteletadáson. Tony Alva és Christian Hosoi gördeszkás barátai tartottak Adams-nek egy gördeszkás emlékműsort és temetést a Venice Beach-i Skateparkban.
Ki is volt Jay Adams valójában?
A képeken egy őrült fickót látsz, de ne feledjük a mondást, miszerint az őrültet a zsenitől csupán egy hajszál választja el. Ám ezek csak képek, azonban aki ismerte, tudja jól, hogy nagyszívű figura volt. Kivétel nélkül mindenki ezt meséli róla. Másrészről Adams több bajnoki címet nyert gördeszkában és szörfözésben is. Fiatalabb korában „tiszta magnak” és „a kiválasztottnak” is nevezték. Mindazonáltal többnyire elzárkózott a sportágak nagy pénzes versenyeitől.
„Jay-jel az volt a helyzet, hogy soha nem vetette alá magát a vállalati szerepvállalásnak. Elég hardcore volt” – mondta Danielle Bostick, a gördeszkás világkupa társalapítója, aki a nagy versenyeket felügyelte.
Valójában, ha cikkeket vagy interjúkat olvasol róla, mindenhol ugyanazt találod: „He was pretty hard-core.” Hardcore zenét is hallgatott, Suicidal Tendencies-t és Agnostic Frontot, nem azt a lötyi, dallamos cali punkot. Még akkor is, amikor éppen nem volt baja a törvénnyel, Adams távol tartotta magát a gördeszkázás fősodrától, amely egyre inkább magába foglalta a szabályokat, előírásokat.
„Az egész túl komolyra fordult” – mondta a dokumentumfilmben – „Már nem volt többé szórakoztató.
Adams minden botrányos történet ellenére egy tisztességes és korrekt srác volt. Minden alkalommal rendre kihangsúlyozta, hogy bár sokszor őt emlegetik, valójában Tony Alva volt a király a medencében, és J. P. volt a legvadabb, a legradikálisabb közülük (Johnny Palfreyman, egy BMX-es, aki velük kezdett medencékben gördeszkázni).
Rendszeresen kiemelte, hogy a völgyben élő deszkások is ugyanolyan úttörők voltak, és ugyanúgy medencékben gördeszkáztak. Nem törekedett arra, hogy ő legyen az első és a legvagányabb. Talán azért, mert nem volt szüksége rá. Vadnak és megszelídíthetetlennek született. Ma már kevés ilyen figura van. Sajnos, egy nagyobb úr, a drog, hosszú táncra vitte, és végül sikerült legyőznie.
„Adams valószínűleg nem minden idők legnagyobb deszkása, de a tévedéstől való félelem nélkül
kijelenthetem, hogy egyértelműen ő a modern kori gördeszkás archetípusa.” – Stacy Peralta
Jay Adams a leveleit gyakran így írta alá: Aloha – JAY BOY 100 percent skateboarder 4 life.
Az volt, 100% gördeszka, de tévedett, nemcsak amíg élt, hanem a halála után is.
