Röpke válogatás rövidfilmekből a tél, a hegyek és a téli sportok szerelmeseinek. Jóllehet Petőfivel ezúttal nem értünk egyet.
Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Képzeletünk ugyanis állandóan a hölgyek, izé, na, a völgyek és hegyek között jár. Furcsa abba is belegondolni, hogy lassan alig látunk havat. Évtizedes tendenciák mutatják, hogy egyre kevesebb a hó nálunk, így egyre kevesebb a siklási lehetőség is. Ezért is követjük, tartjuk szemmel a hóhatárt.
Amennyiben érdekel a téma, eddig már volt két összeállításunk, hosszabb és rövidebb verzióban is.
Irakli’s Lantern
I never longed for wealth or fame that fortune lavishly can pour
nor dreamed of golden palaces with warriors and slaves galore
my wish is but to live and die for the highlands i adore
The Land of the Khevsuris – Raphael Eristavi
„Sosem vágytam gazdagságra vagy hírnévre, hogy ezt a szerencse rám öntse
nem álmodoztam arany palotákról harcosokkal és rabszolgákkal töltve
csak az a vágyam, itt éljek, haljak és a kedves hegyeim vegyenek körbe”
Ben Page 22 perces dokumentumfilmje elvisz Grúzia vadregényes tájai közé, amiért tényleg érdemes élni és halni. A Kaukázus van olyan vadregényes, hogy egy Trónok harcát vagy Gyűrűk urát bármikor le lehet itt forgatni. Magasan a grúziai hegyekben a 78 éves Irakli Khvedaguridze az elmúlt 25 telet egyedül élte le, Európa legmagasabban fekvő falujának utolsó lakójaként. Bochorna, Grúzia Tusheti régiójának kis települése 2345 méteren található.
A 2014-es népszámlálás idején Bochorna állandó lakossága mindössze egy fő volt.
Róla, Irakliról, szól ez a kis történet.
Grúzia is egy ősi ország, a települést több mint kétezer évig lakták a helyiek. Aztán lassan elindult a népesség csökkenése. Az emberek feladták tradicionális életformájukat, és szép csendben elszivárogtak új lehetőségek után kutatva. Tegyük hozzá, hogy Bochorna télen csak helikopterrel elérhető. Irakli, a hely utolsó mohikánja, ahogy ő mondja, az utolsó téglája. Bár sokszor magányosnak tűnik, mások fizetnének, hogy ilyen helyekre eljussanak. Különleges meditatív dokumentumfilm. Az élet egyszerű szépségét dicséri.
Snow Blind
Tyson Rettie nem álmodozott, hanem az álmát élte azáltal, hogy síoktatóként és hegyi vezetőként dolgozhatott. Aztán elvesztette a látását. Az első depressziós időszak után új célokat és értelmet keresett az életében. Végül nemcsak sikerült visszatérnie a síeléshez, hanem megtalálta a módját, hogy más vak és gyengénlátó síelőket is magával vigyen. Igen, jól olvasod, a vakok is síelhetnek.
Az akció sikerén felbuzdulva Tyson elindította a Braille Mountain Initiative-t, melynek célja, hogy a vakok és gyengén látók oly módon éljék át a hegyek közelségét, ahogyan azt addig elképzelni sem tudták volna. Ez a film némi betekintőt nyújt Tyson programába.
Falling in the no fall zone
Nikolai Schirmer csatornáját már ajánlottuk nektek, aki ezúttal Oystein Braaten-t, a norvég szabadstílusú sízőt kíséri el egy túrára. Oystein egyébként a 2018-as téli olimpián slopestyle-ban aranyérmet szerzett. Sőt, a Winter Xgames-en az évek során két aranyat, két ezüstöt és egy bronzot is hazavitt. Jól mutatja a síelés nehézségét és színvonalát ezekben az epizódokban, hogy egy olimpiai érmes top sportoló is megküzd itt minden lépésért.
La Forteresse – short ski movie
Videónapló két őrültebb síelőről, akik határaikat feszegetik a legendás Dents du Midiben. A hely veszélyességét és nehézségét mi sem bizonyítja, hogy nem sokan járnak ezeken a(z) (sí)útakon, sok kommentelő, aki ismeri a környéket, óvatosságra int. Loïc Isliker és Paul de Groot nem túl óvatosak, de megfontoltak.
A Dents du Midi (jelentése a „dél fogai”) egy három kilométer hosszú hegylánc a Chablais-Alpokban, Valais kantonban, Svájcban. A legmagasabb pontja 3258 m.
Loïc Isliker és Paul de Groot saját maguk taposták ki az utat és járnak fel ide, síelni és adrenalint vadászni. A La Forteresse kuloár nem kimondottan síelésre, inkább kockáztatásra van kitalálva. Számukra pont ezért tűnt a tökéletes helyszínnek ahhoz, hogy feszegessék a határaikat. A kuloár (couloir) egy francia szó, eredeti jelentése folyosó, a hegymászók nyelvezetében a jelentése hosszanti mélyedés, hófolyosó, sziklafolyosó. 2022 áprilisában állt össze a kis csapat, és ekkor készültek a felvételek is a legendás hegyen. Bár nem voltunk ott, nem egy elérhetetlen hely, addig is míg eljutnánk oda, csodáljuk meg milyen lenyűgözőek az északi oldalon lévő lejtők a Les Dents du Midiben.
