A Guiness világrekordot döntő Percival R. Lugue gyűjteménye a világon egyedülálló. Annyira, hogy saját házat építtetett neki, amit ironikus módon Happy Meal Housnak hív.
Képzeld el, hogy mondjuk 8 éves vagy, és van egy ház, telis-tele menő játékokkal. Mennyország. Ugyan úgy, ahogy az 50 éves Luguenak is, aki még a 80-as években kezdte el gyűjteni a gyermekmenük mellé járó játékokat. Ekkor még nem is sejtette, hogy hobbijával később nemzetközi elismerésre tehet szert, egészen addig, míg egy barátja meglátogatta a házát, és meg nem látta hatalmas kollekcióját. 2014-ben ugyanis ő lett az első ember, aki 10 000 darabbal megdöntötte a gyorséttermi játékok gyűjteményének Guinness-rekordját, és ezzel határozottan beírta magát a történelembe.
Azóta bizony eltelt 7 év, és sem lelkesedése, sem gyűjteménye nem apadt, sőt, talán még meg is duplázódott! A Manilától északra fekvő tartományban, Pampangában élő férfi 5 éves kora óta rajong ezekért a játékokért. Gyűjteményének legrégebbi darabjai a Popeye-figurák sorozata, amik az 1980-as évekből származnak, abból az időből, amikor gyorsétteremláncok kezdtek elterjedni a térségben.
Mivel egyre csak halmozta a játékokat, több és több helyet foglaltak el a házban, ami néha kellemetlenséget okozott családjának. Szülei, testvérei, unokahúgai és unokaöccsei számára szinte lehetetlenné vált a házukban élni, ezért 2014 januárjában úgy döntött, külön házat épít a játékgyűjtemény számára. Amikor az új ház felépült, az elkészült épületben ismerős alakot fedezett fel, ami a McDonald’s Happy Meal dobozára emlékeztette, így kapta meg mai nevét is, amit egyszerűen csak Happy Meal Ház.
A háromemeletes épület belsejében mindenhol megtalálhatóak a játékok: a falon, a földön, a sarokban, a bútorokon, ami a tulajdonos szerint sokszor olyan, mintha Willy Wonka csokoládégyárába csöppentünk volna.
Lugue egy Vicenak adott interjúban mesélt arról, hogyan talált rá szenvedélyére, és milyen emlékek fűzik egyes játékokhoz: „Azt hiszem, nem ugyan az az élmény egy gyorsétteremben anélkül, hogy megvennék egy menüs játékot. Ebből nem engedek” – mondta.
Hatalmas szeretete a játékok iránt átfedésben van szakmájával. Most grafikusként dolgozik egy országos újságnál, ahol képregényeket rajzol egy gyerekről, akinek hatalmas játékai életre kelnek, emellett blogot is vezet, ahol rendszeresen megosztja egyes játékai mögött rejlő történeteket.
A legkülönlegesebb darab számára egy Hetty Spagetti figura, amit gyerekkorában édesanyjával vásárolt. Lugue előszeretettel emlékszik rá, ahogy anyját nyaggatta, hogy menjenek el Jollibee-be egy jót enni. Annak ellenére, hogy az anya azt mondta, túl sok játéka van, mégis beletörődött és megvette neki ezt a figurát, mert tudta, milyen szenvedélyesen gyűjtögeti a játékokat. Édesanyja néhány évvel ezelőtt elhunyt, ezért ezt az emléket összekapcsolta a figurával, ami szívében különleges helyet foglal el: „Amikor meglátom a Hetty játékot, és megérintem, olyan, mintha máris ott lennék abban a pillanatban, ahol mindkettőnk igazán boldog volt” – mondta.
A gyűjtemény felhalmozását nem egyedül vitte véghez. Természetesen ő sem eszik egésznap gyorskaját, ezért trükkös, pénztárcabarát módszert talált ki arra, hogy minél több játékot összegyűjtsön: „Meghívom a barátaimat, hogy menjünk ebédelni, majd egy ebéd alatt együtt összegyűjthetünk akár egy teljes készletet, anélkül, hogy feltétlenül megettem volna az összes ételt.”
Szenvedélyével a járvány miatt sem hagyott fel, sőt, az ebben az időszakban szerzett játékokat egyfajta bizonyítéknak tekinti, amik ezt a fejezetét zárja le élete „folyóiratában”.
