Jason Edward Mewes amerikai autodidakta színész, továbbá komikus és podcaster, és bármilyen hihetetlen, rendezett már vígjátékot is. Leginkább arról ismert, hogy Jay-t, a Jay és Néma Bob duó hangosabb felét alakítja régi barátja, Kevin Smith filmjeiben. De tulajdonképpen mindig önmagát alakítja.
„Nem igazán figyelek a filmes dologra, metalhead vagyok.” – mondta magáról Mewes.
A New Jersey-ben nevelkedett figura, 1994 egyik legfurcsább sikertörténetében, az alacsony költségvetésű Shop-stopban robbant be. A Jay és Silent Bob (Mewes és Smith) szokatlan filozofikus dealer karaktere több további filmben is látható volt. A Shop-Show (1995) után következett a Képtelen képregény (1997), a teológiai kérdéseket feszegető Dogma (1999), majd egész estés filmet kaptak a Jay és Néma Bob visszavág (2001), valamint a Jay és Néma Bob Reboot (2019) című két kattant road movie-ban. Volt egy rövid életű animációs sori, de karaktereik a Sikoly 3-ban is feltűntek.
„Megmutattam anyukámnak a filmet (Shop-Show), majd elmondtam neki, hogy a filmet megvették, és hogy a mozikban vetítik. Azt hittem örülni fognak, de mindenki nagyon ideges lett emiatt. Pont én lettem sikeres. Nem irigyeltek, ez több annál, rendesen az élet igazságtalanságának tartották, hogy nekem lett pénzem, miközben ők tisztességesen güriztek.” – Mewes.
Jay vs. Jason?
Kevin Smith, akkoriban még kezdő filmrendezőként így jellemezte Mewes-t: „Jason az a fajta fickó, akit ha már öt perce ismersz, és jó a hangulat, poénból simán kicsapja a farkát. Úgy gondoltam, valakinek be kell vinnie ezt a fickót egy filmbe. Csak azt akartam látni, hogy a baráti társaságunkon kívül van-e még valaki, aki olyan viccesnek találja őt, mint én.”
Ez persze nem ment zökkenőmentesen, az egyik első komoly castingról végül kidobták. Történt ugyanis, hogy nem tetszett a rendezőnek az alakítása, Jay azonban nem hagyta magát és be akarta bizonyítani, hogy jó színész. Erre azt találta a legalkalmasabbnak, hogy megpróbált leszopni (igen jól olvasod) minden kicsit is kiálló tárgyat a helyiségben. A stáb legnagyobb megrökönyödésére lecummantotta a kilincset, széklábakat, tollakat, radírt, ceruzát, kézilámpát, bármit, ami a kezébe került. Végül kivezették, de Kevin Smith eldöntötte, hogy az enyhén őrült, excentrikus haverját beprotezsálja valahová. Végül ez nem sikerült, ezért a saját filmjébe intézte be, rögtön az elsőbe.
Clerks 1 – Jay’s dance – original (1994)
Nem egy közismert sztori, de Jason is közrejátszott abban, hogy Kevin Smith-nek lett pénze a filmjére, ugyanis megtanította őt egy biztosítási csalásra, melyet végig is vitt a haverjával. Jay nem túl tisztaéletű rokonai néha kötöttek egy-egy autóbiztosítást, majd totálkárosra rakták a verdát és felvették a pénzt. Sőt, még az alkatrészekkel is trükköztek. Kevin Smith-nek végül Jason segítségével sikerült némi kezdőtőkét kovácsolni. Jason nem vette túl komolyan az egészet, főleg, hogy akkoriban életében először jól fizető szakmunkás állást szerzett tetőfedő bádogosként.
„Kevin egyszer azt mondta nekem, hogy az amatőr filmünket (Shop-Stop) megvásárolták, és moziban is bemutatják. Nem hittem neki, azt gondoltam szívat, szoktuk egymást ugratni.” – Jason.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi benne ennyire érdekes? Igazából pont az, hogy teljesen átlagos hülye. De mint nálunk is, a médiában mindenki jófej, vagy annak akar látszani, Jay meg teljesen őrült. Valójában Jason Mewes az életben is pont ilyen. Annyi különbséggel, hogy a filmbeli Jay elég sötét, Jason pedig a drogproblémái ellenére is viszonylag művelt figura. Bár ő mindig hozzáteszi, hogy mindennek csak a képregény változatát ismeri. De legalább ismeri. Jay karaktere ekkortájt tényleg Amerika-szerte ismert lett. Ma azt mondanák egyfajta white trash mém.
1998-ban Gary Lamb (Ground Activist) szerepében tűnt fel az amúgy Smith által rendezett Nike-reklámsorozatban. Jellemző a teljes naivitására és pofátlanságára, hogy amikor véletlenül egy gálán összefutott Phil Knighttal (a Nike alapító tulaja), odament az asztalához és kérdőre vonta, hogy miért nem kapta meg azt a sok cipőt, miután a reklám hatására levelet írt a Nike-nak. Phil ezen akkorát nevetett, hogy maga személyesen elintézte neki.
Jason Mewes Nike commercial
Jason, avagy Jay tényleg mindig önmagát adja. Rendezői debütálása is erről szól.
Madness in the Method // Uncensored Trailer
Meglepő, de a Jay és Néma Bob trailerében, valamint a filmben is szereplő poén nem vicc. Az Universal tényleg megpróbálta lemásolni a karakterüket, sőt a millió dolláros Universal stúdió, még azzal is bepróbálkozott, hogy Jay-t amatőr színészként kisebb gázsival honorálja.
Amire ugyanis ez a két karakter rátalált, az amerikaiak közös tudatalattija. A kisboltok, benzinkutak
mellett álldogáló fiatalok, és nem oly fiatalok, vesztesek, álmodozók jövőről alkotott illúziói, beszélgetései.
Napjainkra már egyfajta branddé, mémmé váltak.
A duó meglepően sok videóklipben szerepelt. Afroman Because I Got High-ja elég ismert, de már ezt megelőzően a Soul Asylum klipjében is feltűntek. Az akkor tényleg friss volt. Mob Rich, Drake már csak használja ezt a karaktert.
A normális élet a normálisé lett
Mewes a New Jersey állambeli Highlands-ben, egy munkásnegyedben nőtt fel. Apját sosem ismerte. Ebből még lehetett volna normális gyerekkor, de az anyja, hát finom szólva ő sem volt az anyák mintapéldája. Jason kisgyerekkora alatt börtönbe is került, de ami még rosszabb, hogy drogfüggő volt.
Mewes ezt úgy meséli: „Régen álnéven bejelentkezett olcsó motelekbe és ellopta a tévéket, majd eladta őket… Ez nekem gyerekként vicces volt, mert vitt magával, de ma már látom, hogy elcseszett dolog… Korábban leveleket, kis csomagokat bontott ki, és mivel kis kezem volt nekem kellett benyúlnom a postaládákba. Valójában nem volt jó érzés.” Bár a kábítószer-használattól anyja negatív példája miatt eleinte idegenkedett, végül a középiskola elvégzése után elmerült a kemény drogok világában. Toxikomán volt. Gondolj egy drogra, mondd ki! Valószínűleg Jay már kipróbálta. Sportot űzött abból, hogy minél többfajta drogot kipróbáljon.
Egy ideig Kevin Smith képregényboltjában dolgozott, majd később az építőiparban tetőfedőként mielőtt a Shop-stop (1994) elkészült volna. Egy interjúban elmondta, hogy tetőfedőként elég szépen keresett. A Shop-stop sikere után egyáltalán nem indult be a filmes karrier ígéretére. A Shop Show/Mallrats népszerűsége után kezdte elhinni, hogy teremhet neki itt babér.
Szerencsétlenül a szeren
Mewes nyíltan beszélt a keménydrogokkal való kapcsolatáról, ami a húszas évei elején kezdődött. Emiatt ki lehet jelenteni, hogy a lehető legrosszabbkor szokott rá a heroinra. Persze nincs olyan verzió az ember életében, hogy valaki épp jókor kezdjen el heroinozni, de Jay tényleg pont akkor csúszott rá a cuccra, amikor az élete nagyjából kezdett rendeződni.
A Shop Show-ban való szereplése után nyúlt először heroinhoz, és mily meglepő, hamarosan a rabjává vált. Bár a filmekben játszott karakterei eleve stikkesek, a szer hatása alatt forgatta le a Képtelen képregényt (Chasing Amy) és a Dogmát is. Kevin Smith kezdetben narkolepsziának hitte barátja állapotát, miután észrevette, hogy Mewes bárhol képes véletlenszerűen elaludni. De már 1997-ben leesett neki, hogy mi a szitu, ezért rehabilitációs klinikára utalta be. Mewes mindösszesen egy hétig volt tiszta a Dogma forgatásán. Aztán rájött, hogy képes átverni a vizeletvizsgálatot, ha előtte három napig mellőzi a kábítószereket, így a hét hátralévő részében nyugodtan cuccozhatott. Egy másik megtisztulási kísérlet során Jay az anyjához költözött, aki OxyContint adott neki, hogy enyhítse az elvonási tüneteket. Kvázi olajat a tűzre.
A Képtelen képregény (1997) és Dogma (1999) készítése között Kevin Smith és Jason egy AIDS-segélyezési eseményen vett részt, amelyet Harvey Weinstein, a Miramax elnöke tartott. Amikor megtudta, hogy Mewes anyja HIV-pozitív, Weinstein megígérte, hogy elviszi New York legjobb orvosaihoz, amit be is tartott. Ennek ellenére Jason édesanyja, aki maga is kábítószerfüggő volt, 2000-ben halt meg AIDS-ben.
1999-ben Jayt letartóztatták New Jersey-ben heroin birtoklása és kereskedés miatt. Végül 2 év próbaidőre ítélték, emellett 1000 dollár pénzbírságot is rásóztak.
A próbaidő alatt közmunkát végzett. Ez azért volt vicces, mert akkoriban már rendszeresen szerepelt a tévében, miközben gyűjtötte a szemetet a kukásokkal. 2001 végén, miután nem jelent meg a bíróságon, elfogatóparancsot adtak ki ellene. Ebben az időszakban Jason ellopta Smith hitelkártyáját, elköltött 2100 dollárt mire észrevették. Heroint rendelt a szállodába, ahol a Jay és Néma Bob visszavág sajtótájékoztatóját tartották. Smith ezután Mewes-t különböző rehabilitációs intézményekbe küldte, köztük a malibui sztárelvonóba, a Promises-ba, ahol látogatása egybeesett Ben Affleck alkoholizmusa miatti ott-tartózkodásával. Ezek a próbálkozások sikertelenek voltak Jay számára, akinek problémája oly mértékben elhatalmasodott, hogy már a 2004-es Jersey Girl c. film forgatásán sem tudott részt venni.
Mewes továbbra is keményen nyomta a herkát, de történt egy esemény, aminek hatására úgy döntött, hogy önmaga kér segítséget.
2002 karácsonyán arra ébredt, hogy ég a karácsonyfa és az ő ruhája is. Véletlenül tüzet okozott miután elaludt egy meggyújtott gyertya közelében miközben heroint fogyasztott. Smith-től elszakadva Mewes visszatért New Jersey-be, és 2003. április 1-jén feladta magát a New Jersey állambeli Freehold bíróságon, és bűnösnek vallotta magát a próbaidő megsértése miatt. Ezután részt vett egy hat hónapos rehabilitációs programban. Hogy segítsen Mewes-nek megőrizni józanságát, Kevin Smith létrehozta a Jay & Silent Bob Get Old podcastot „heti beavatkozásként”, hogy Mewes beszéljen a szerhasználatos történeteiről.
Ebből derült ki, hogy amit a filmjeiben játszott csupán karakter volt. Gimnazista korában „csak” egy marihuána tövet loptak el, és azt sem tudták használni, mert gyorsan akarták kiszárítani, ezért megmikrózták a kendert és az tönkrement.
Ellenben amikor már közismert, híres ember volt, ezt nyilatkozta: „Azt hiszem, soha senki nem gondolta, hogy drogdíler voltam igazából, pedig de.”
Ma már tiszta, de ugyanolyan őrült dumákat tol, de ez belőle fakad.
DANK CITY STONER STORIES WITH JAY MEWES
„Az életem akkor lenne teljes, ha egy moziban szuperhőst játszhatnék.” –mondta nemrég.
Reméljük mindannyiunk közös kedvence, Bluntman és Chronic napja egyszer felvirrad.
