Hogy a G.O.A.T is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon
„Géniusz” címmel egy dokumentum szentháromság látott napvilágot a Netflix csatornán. Az alkotás Kanye West gyerekkori barátja, Coodie Simmons 25 évet átölelő archív felvételeire épül, amely három részből áll: Vison (Látomás), Purpose (Cél), Awakening (Ébredés).
Ha utálod a bulvárt, de szereted a hiphopot, a háromrészes doksi csemegeszőlő lesz neked. A legváratlanabb underground bogyók, és a legédesebb sztárok tűnnek fel váratlan helyzetekben. Kanye West a hiphop Elon Muskja – jó mondat lenne, ha igaz lenne. De pont az a szép benne, hogy Kanye nem a zene Mozartja, sem a rap Jordanje. Kanye West leginkább magára hasonlít, de olyan sokszor változik, hogy ezzel se mondtunk sokat.
Kanye West az első Kanye West (attól tartok, sok ilyen fog még jönni).
A dokumentumfilm poénjait nem illik lelőni. Rajongóknak kötelező, érdeklődőknek érdekes. Cikkünk a témáról nem egy átlagos ajánló lesz, hanem árnyalja azt a képet, amit West épít magáról, de árnyalja azt a képet is, amit a média sugároz róla. Kanye egyértelműen mond valótlanságokat a doksiban, de az a vicces benne, hogy látszik rajta, hogy el is hiszi. A mérleg másik serpenyőjében meg ott van, hogy a pasi láthatóan 10 éves terveket készít. Mer nagyot álmodni. Vajon elbírja a nagyság súlyát vagy az átlagosság terhét?
Dokumentum?
Kanye megrendezett valósága.
Újabban egyre népszerűbbek az áldokumentumfilmek, na nem a vicces Olajfalók vagy a direkt kamu The Blair Witch Project, és hasonlókra kell gondolni, hanem az olyan izgalmas eredeti képeket tartalmazó doksikra mint a Last Dance. Hasonlóan hamis a N.W.A életét feldolgozó Straight Outta Compton is. Mondjuk az nem hazudta magát dokumentumfilmnek, csak sima „based on a true story” kamu.
Az emberek végül is boldogok, ha a kedvencükről ritka vagy vicces felvételeket láthatnak. A sztár a mennybe megy, a múlt pedig a feledés homályába vész. Végül is kell-e igazságot szolgáltatni azoknak, akik nem löktek félre mindenkit a vályú elől, hogy aztán mohón habzsolják a sikert és a pénzt? Talán nem, hiszen lehet, hogy mégsem akarták eléggé. Ellenben az a pofátlanság netovábbja, amit Jordan, a másik kecske (G.O.A.T), és Kanye művel. Nem elég, hogy övé a pénz, a siker, a nők, még az erkölcsi igazságot is magának akarja. Emberek, tények, események kihagyása egy filmben nem baj, egy dokumentumfilmben ciki. Pontosabban nem dokumentum, csak film.
A film torzításai: nem Kanye rúgta be az ajtót Chicagonak. Anélkül, hogy az undergroundot (No I.D., Dug Infinite) említeném, hamarabb jött Chicagoból: Common, Twista, Crucial Conflict, Gil Scott-Heron. Ráadásul nem volt leégve a The College Dropout albuma előtt, csak jól hangzik.
Továbbá Kanye sosem volt gettónéger. Ez azért is vicces, mert ezt még ő maga is megerősíti, ennek ellenére háromszor is elhangzik az ellenkezője. A doksi éppencsak érintőlegesen említi, hogy hányan segítették az útján, pedig az elején azért meglehetősen sok támogatást kapott. Mindvégig az egyéni zseni képét sugallja.
A sztárok önigazolásai nem csupán marketingcélokat szolgálnak. Igen, igen, sajnos együtt kell élni, a lelkiismeretnek nevezett izével is. Az pedig mindig ott van, mindegy, hogy a 100 szobás kastély melyik sarkába megy az ember felejteni.
A művészet nem sport
Nem az lesz a legnagyobb, aki a legkeményebben tolja, vagy aki a legszorgalmasabb.
A művészet nem sport. Az elvégzett lecke, és plusz gyakorlatot után nem feltétlen lesz tiéd az érdem. Akinek jó az ízlése és a stílusa, egy albummal is lehet legendás, mások 20 albummal is maradhatnak középszerűek.
Kanye elvégezte a leckét, a szorgalmi feladatokat és várja a csillagos ötöst, amit végül megkapott, vagy megkopott? A rágörcsölés művésze? Ez lenne Kanye West? Néha mindenképp. Néha átlép az árnyékán. Ez a rész azért fontos, mert Kanye nem akarja elfogadni azt az axiómát, hogy egy művész sem tud állandóan 100%-on alkotni, mindenkinek vannak jobb és rosszabb periódusai. A felejthető, közepes Kanye zenék tömegét lehetne ide linkelni. Emlékszik még valaki arra, hogy Kanye egy albumnyi zenét csinált Nasnak?
Az egyéniség?
Az első részben Kanye elmondja, ő egy egyéniség és szereti ha észreveszik, de pontosan az ellentettje annak, ahogy kinéz. Minden környezetbe kaméleonként beleolvad. A Harlem worldös Mase és P. Diddy köreiben halszálkás öltöny, aranykeretes szemüveg, Roc-A-Fella-brigádnál mezek és láncok, Rakwus társaságában kapucni meg kötött pulcsi. Érdemes azt is megfigyelni, hogy a ma már style-ikon Ye mennyire nem style-ikon az akkori Mos Def mellett, aki zakóban és kamionos-hálós sapiban nyomja a boom bap éra közepén. Na, ki is a stílusikon?! Az a jelenet különösen jó példa az egész doksi metaforájaként. Mos Def laza stílusban nyugodtan kipattintja a blokkját, csak úgy folyik, szinte beszél, hoppá ez lenne az úgynevezett flow? Kanye görcsös, nem rossz, ütemen van, de érződik, hogy erőlteti.
Az első rész a zenéről szól, és arról a küzdelemről, ahogy meg akarja mutatatni magát.
Aztán idővel a látszat valahogy lassan fontosabb lett, mint a zene.
Spoilermentes fun fact, ami nincs a filmben:
No I.D. egyébként elismert hangmérnök, studiózseni lett Kanyetől függetlenül is. Sőt, a mindig háklis variáló és maga is szakember Ye gyakran hozzá viszi a cuccait.
Talib Kweli és a Kanye mini rész azért is izgalmas, mert Kanye legutóbb pont Kwelit is kiosztotta, hogy sosem érezte a backpack rapet és a zenéjét. Akkor miért csinált neki zenét? Hahaha! Szóval vicces sztorik alakulnak, ha az ember szembesíti Kanye mondatait Kanye tetteivel.
Nem hallgatjuk, csak beszélünk róla?
Kanye West mint zenész? A felvetés meghökkentő, de ha belegondolsz a (bulvár)hírek 80%-a nem a zenei dolgairól szól. Számít-e a zene? Zenei album, mint divattermék? Ha belegondolsz Kanye nagyon is bátor, mert sokszor olyan dolgokat lépett meg, amit a többi sztár félve a kockázattól nem mert.
A zsenijének lényege, hogy pont akkor ugrott rá egy trendre, amikor még nem volt
teljesen látható, hogy ez lesz a következő nagy hullám. Ellenben az, hogy nagy
kísérletező lenne nem igaz, mivel a fogyaszthatóságon keretein belül mozog.
Amolyan pisztáciás Fornetti. Szóval nem mesterszakács, mert egy Fornetti. De. Te is érzed, hogy jó lenne egy pisztáciás Fornetti, de senki nem lépi meg. Szóval Kanye ez a zenében. Befogadható, könnyen emészthető dolgokba visz egy kis csavart, amitől a felszínes zenehallgatók és kezdő zenebuzik elolvadnak. A Kanye West fanok a rock világában a „metallicások”. Mindenki szereti kicsit, és senki nem utálja igazából a Metallicát, de mind tudjuk, hogy van ennél metálabb metál, sőt, szinte csak keményebb van. A Metallica persze szeretne ultimate lenni, de hát nem az. Kanye ugyanez. Tehetséges szupersztárok. De az igazán kiemelkedőek nem ismernek határokat. Kanye csak játszik azzal, hogy fejest fog ugrani az ismeretlenbe. Szerintem csak beúszik addig, amíg nem látjuk, majd a túl nagy hullámoktól megriadva visszajön. Sok más popsztárral ellentétben ő legalább megpróbálta. Az is valami.
West úr okos ember, és kicsit mazochista, ugyanis a magamutogatás bonyolultabb módját választotta. Azt szeretné, hogy kimondottan a furcsa dolgai miatt essen a világ a lába elé. Na, az ilyen exhibicionista zenészek 99.99%-ának ez nem szokott sikerülni. Kanyenak igen. Ezért különleges az ő története.
Kis ember nagy beattel jár?
Nem szeretem, ha a világ rögtön Napóleon-komplexussal vádolja azt, ha valaki alacsony és felbassza magát valamin. Bár esetünkben lehet Jézus komplexusról is beszélünk Jé, várjál csak! Hmm… De egy első éves pszichológushallgatónak is lejön, hogy emberünk kontrolfreak és megalomániás. Nincs ezzel baj, mert szerencsére zenével és nem politikával foglalkozik. Egyelőre.
Nem a világ legnagyobb tragédiája, ha valakit nem ismernek el, de Ye tényleg benne van abban az 1%-ban, aki megütötte a főnyereményt. Érdekes módon mégse elégedett sohasem, egy belső kényszer hajtja folyton. Ez az igazán izgalmas. Coodie doksija sokszor nagyon amatőr, igazán fontos részeknél kapcsolja ki a kamerát. Vagy Kanye nem hagyta, hogy benne legyen, ellenben Ye karaktere elviszi a műsoridőt.
Minek ment oda?
Mennyi elég? Talán ismeritek azt a szintén mémmé váló videót, ahol Kanye egy olyan műsorban, ahol mindig van freestyle elmondja, hogy most nem tud és nincs kedve rappelni. Meg egyébként is, egy átlagembernek fogalma sincs, hogy neki milyen komoly anyagi természetű problémái, ügyei vannak. Meg egyébként is, ő a generációja legfontosabb kreatív szelleme. Nem fogalmaz ilyen szerényen, csak nem akarom lelőni a poénokat, érdemes megnézni a vidit.
Ez nincs benne a dokumentumfilmben, mégis szerettem volna megmutatni, mert a filmben úgy tűnik Kanye egy meg nem értett tehetség, aki nem csak producer, de rappel is, és mindenkinek rappel, de senki nem figyel rá. Aztán eltelik pár év, és kikéri magának, hogy neki rappelni kelljen. Egyfelől ezt lehet úgy nézni, hogy minek ment akkor oda, ha nem rappel, tipikus Kanye balhégenerálás. A spíler, aki egy zsebkendőnyi helyen a semmiből megcsinálja a fölösleges balhét. Ehhez tényleg különleges tehetsége van. Másfelől igazat mondott, a lemezeladások hanyatlása környékén, a Nike épp dobta, az Adidas még nem kereste meg. Dollármilliós tartozásai voltak. Hány karrier és vagyon kell neki? Másfelől az Isten pénze se elég egy fantasztának. Igen, aztán ezt a financiális KO-t is kimozogta, nevéhez fűződik a stílusbomba YEEZY-sorozat is, és egyéb nyalánkságok.
Kanye profi, de a legőrültebb profi, vagy az az őrült, aki el tudja hitetni a világgal, hogy profi.
Ez a meccs egyáltalán nincs lefutva. Blöffgiccs vagy feltaláló, vagy jó érzékkel koppint másokat.
Egy kicsit mindegyik. Ha humorista lennék, azt mondanám, attól függ épp mit szed.
Kanye zsenije
Nem tudom Kanye valaha is olvasott volna Kossuth Lajos-beszédeket, de róla szólnak. Amúgy nagy lenne egy Kossuth vs. Kanye rapbattle. Két egoista forradalmár, megbeszélnék az élet dolgait.
Kossuth megfigyelései és Kanye életútja és cselekedetei tényleg egymásra rímelnek.
„A hatalomnak nagy titka ebben áll: „Tudni, hogy mások még gyávábbak, mint mi”
„Ujjait a kor ütőerére tevé, és megértette annak lüktetésit.”
„Csak az képes hatalmasan hatni, ki saját korának embere, ki korát megelőzi, csak halála után él, ki pedig korától elmaradt, élve is halott.” MC Kossuth slampoetry from the Gang 1848-49.
Ez talán a legfontosabb, Kanye hatni akar, de mindenáron. A legtöbb emberrel ellenben neki sikerült is. Vajon megérte?
Jaj annak, akinek teljesülnek a kívánságai!
