Barion Pixel

Kumi Yamashita: fény és árnyék japán módra

Benedek Csanád

2023.07.02.

7 perc

Kumi Yamashita művészetét nehéz meghatározni. Tulajdonképpen szobrász, akinek képei vannak. Nem beszélve arról, hogy a szobrászok viszonylag ritkán dolgoznak a fény és árnyék játékával. A Kumi-képek, -szobrok azonnal hatnak, mégis érdemes kicsit tovább elmeregeni felettük.

Leggyakrabban egy vagy több tárgy és azok árnyékából (fénnyel történő megvilágítása által) konstruál képet. A teljes műalkotás tehát egyfelől a szilárd anyagból, másrészről az anyagtalanból, a fény vagy az árnyék játékából áll. 2009-ben a Seattle City Light megbízásából készült „Pathway” című szobrát a Public Art Network (PAN) az ország legjobb 40 köztéri alkotása közé sorolta. De pár szokatlan szobra található amerikai reptereken és Japánban is.

Pathway
Kumi Yamashita

A fény születése
Kumi Yamashita Tokió mellett nőtt fel, egészen gimnazista koráig ott élt. Középiskolai cserediákként a nyolcvanas években az államokba került. Azóta tulajdonképpen világpolgár. Annak ellenére, hogy japán származású, jobban szeret máshol élni. Az ottani pörgős és szabályokhoz kötött életforma feszélyezi. Master of Fine Arts fokozatát a Glasgow School of Art-ban végezte, aztán Seattle következett, majd Firenze és New York. Jelenleg a New York állambeli kisvárosban, Woodstockban él.

Édesapja szobrász és ipari formatervező professzor volt, aki nagy érdeklődést mutatott a hagyományos japán kézművesség iránt. Apja nevezte el Kuminak, a név két kínai karakterből áll az első karakter „工” fordítása „készíteni vagy létrehozni”, a második „美” pedig „szépség”. A „szépség létrehozója”. A legtöbb művésszel ellentétben Kumi szülei (édesanyja ruhatervező volt) kimondottan támogatták lányuk alkotás iránti vágyát.

Nagyon szerencsés voltam, mert a szüleim egyszer sem kérdőjelezték meg azt az irányt, amelyet a „nem praktikus” dolgok folytatására választottam. Ehelyett megadtak minden támogatást, amit egy gyerek kívánhat. A művészi létem mögött nem egy tudatos döntés állt, csak azt csináltam, amit a legjobban élveztem.” – Yamashita.

Question mark
City view
Constellatoin – Mana
Chair

A forma születése
Yamashita szeret kísérletezni, de ő is hasonlóan gondolkodik, mint David Bowie: A művészetről beszélni olyan, mint táncolni az építészetről.

Arra a kérdésre, hogy hogyan jellemezné a munkáját valakinek, aki még nem látta ezt válaszolta:

Valószínűleg rosszul definiálnám! Már az elején eléggé eredménytelennek találtam, amikor megpróbáltam megfogalmazni a munkámat. Eszembe jut egy évekkel ezelőtti élményem… Egy zenész barátomat megkérte valaki, hogy írja le a zenéjét. A munkája megfogalmazására tett bátor kísérlet után világossá vált, hogy mindannyian halálra untuk magunkat, őt is beleértve. Megfogadtam, hogy ezt másra soha nem kényszerítem!”

Arról azért tudunk beszélni, hogy mi volt a legnagyobb hatással a munkájára. A dolgokat lényegükre redukáló japán esztétika, mint amilyen az ikebana vagy a zenkertek, valamint a japán kézművesek által készített funkcionalista tárgyak. Még a haikuköltészet is redukál, egy pillanatot akar megfogni dióhéjban.

Érdekes kutatás lenne, hogy sok japán művész, Kumin kívül például Kazuo Ishiguro, Chie Fueki, Murakami Haruki (bár ő most visszaköltözött) miért hagyja el Japánt és vágnak neki az ismeretlennek.

Intellektuálisan az formált, hogy egy olyan országban éltem [Japánra gondol], ahol két ellentétes ideológia furcsa együttélését láttam. A buddhizmus/sintoizmus szellemisége felemelő, de az ipari szinten szabályozott elidegenítő homogén mentalitás erősebb a hétköznapokban. Mindig is egy olyan földre vágytam, amely felölel minden emberiséget és ideológiát. Azt hiszem, ezért vonzott a Sesame Street show országa, és ezért döntöttem már fiatalon úgy, hogy Amerikába jövök.” – Yamashita.

Conversation
detail of constellation ­mana
Clouds
Child

Az árnyék születése
Érdekes az is, hogy bár munkáin nem látszik, de elég fura választ adott Kumi, hogy milyen háttérüzenetek vannak a sajátos képszobrok mögött.

Azon dolgozom, hogy megszabaduljak a babonáktól. Nálunk Japánban túl sok van, és ha mindegyikben hinnél, nem tudnál kilépni a lakásból. Van azonban egy „kotodama” nevű dolog, ami „szószellemet” jelent. A hiedelem szerint misztikus erők laknak a szavakban, és hogy a kimondott szavak hatással lehetnek az életed eseményeire. Ezért igyekszem tisztában lenni azzal, amit mondok. Inkább nem is mondok semmit.”

Az olyan munkáknál, mint a fény- és árnyékszobrai, hetekig vagy hónapokig dolgozik. Egy új munka megkezdésekor sok időt fordít a vázlatokra, hogy megkapja azt a kompozíciót és a léptéket, amit szeretne. Ez különösen igaz a helyszínspecifikus fény- és árnyékszobraira. Egy árnyékban nagyon kevés információ jut a néző számára – ez alapvetően egy üresség.

Stúdióbeli próbálkozást és hibázást jelenthet, amíg vagy sikerül, vagy rájön, hogy ez nem lehetséges, és továbblépek. Miután elkészít egy kompozíciót, a következő lépés a megfelelő lámpa kiválasztása. Ez azért fontos, mert a különböző izzóknak más-más fényerejük, minőségük van. Egyes fények dupla árnyékokat eredményeznek, ami természetesen tönkreteszi a hatást, míg mások nagyon éles vagy elmosódott árnyékokat eredményezhetnek. Így végül sok tesztet végez, hogy megtalálja a megfelelő rögzítést minden szoborhoz és alkalmazáshoz. Valójában az árnyék alakját és a használandó fényt kell megtalálni és csak azután kezdi el készíteni a tényleges szobrot. Kumi arra a kérdésre is, hogy mi inspirálja, tulajdonképpen a csenddel válaszolt.

Arc

„– Mi inspirál?

Engem a természet szépsége és a nagy mesterek alkotásai inspirálnak. Ez a két dolog közvetlenül szólhat hozzád, anélkül, hogy magyarázatra vagy kontextusra lenne szükség.”

Nem is szeretnénk túlmagyarázni az árnyjátékszobrait. Annyi bizonyos, hogy a kis papírok árnyékai magával ragadó ötlet, amit bárki kitalálhatott volna, de mégsem tette. Kolumbusz japán tojása. Kumi Yamashita sok helyről merített ihletet: indonéz árnyékszínház, francia papírszobrok. De annál többen másolták őt. Kumi Yamashita szobrait minden korosztály, minden népcsoport azonnal érti. Ezt hívják univerzális művészetnek, ami túlmutat korszakokon, kurzusokon, téren és időn.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Slinkachu: nagy dolgok a kis világban

Urias az óriások között

Shintaro Kago: a guro manga guru

Szép „fájdalmak” – Aches világa

One in a Milivo: Boogie menni Amerika

Halálcsillag születik – John Berkey, aki megihlette a Star Wars ikonikus képkockáit, de a filmet sosem látta