Szimbólumfestmények
„A jelen pillanat mindig félrenéz. Ezt mindenki tudja.” – Fueki.
Mégha nem is tudjuk, a japán festőnő megmutatja nekünk, akit sajátos belső utazásai napjaink egyik legizgalmasabb kortárs festőjévé avanzsálnak. A japános stílusjegyeket, ha nem mondják, nehéz észrevenni a képein. Ő már a jövő Japánja, az Ezerstílusú Chie Fueki.
Fueki 1973-ban született Yokohamában, azonban a brazilok is kicsit magukénak tudják, ugyanis gyermekkorát Sao Paulóban, Brazíliában töltötte.
„Japánban születtem, de hároméves koromban Brazíliába költöztem a szüleimmel és a húgommal. Amikor bementem az óvodába, akkor még nem tudtam portugálul, ahogy a szüleim sem. Édesanyám megtanította nekünk portugálul a „pisi” és a „kaki” szavakat, és betolt minket az óvodai szobába. Onnantól kezdve egyedül kellett mindent megoldanom. Szerencsére gyorsan megtanultam a nyelvet.”
Később a floridai Ringling School of Art & Design-ban szerzett diplomát, majd pár évre rá a Yale Egyetemet is elvégezte. Nálunk újságcikk jelenik meg arról, ha valaki Magyarországról felvételt nyer, ő meg csak úgy simán kipipálja.
Ez a tudatosság és átgondoltság a festményeiben is visszaköszön. Fueki bonyolult, szürreális alkotásaiban a keleti és a nyugati hagyományok egyaránt megjelennek. Jelenleg a New York állambeli Beaconban él.
Fueki festményei a gyűjtők art-részvénye, befektetése. Arra számítanak, ahogy
öregszik, a jó borhoz hasonlóan a munkái is egyre értékesebbbé válnak.
Művészi módszere és gyakorlata
Chie Fueki: „Amikor egy ötletem támad, keresek egy számot, amely úgy hangzik, mint a festmény, amelyet készíteni próbálok. Ez így elsőre furán hangozhat. Nem vagyok szinesztetikus, de egy odaillő dal segíthet elképzelni egy olyan színt, amilyennek a festményen lennie kell. Aztán festés közben végtelen ismétlésre teszem a dalt. Ezt azért csinálom, mert lehetetlennek tartom, hogy kézzel írott jegyzeteket vagy vázlatokat készítsek mindazokról a dolgokról, amelyeknek meg kell történniük az adott festményemen. Az elménk gyorsabban mozog, mint a kezünk.”
Festményeit érzelmi hímzésként definiálja. Van bennük valami elborultan modern, de túlvilági is. Munkamódszerét tekintve a vázlatait egy darabig pihenteti – akár fél évig is, majd friss szemmel újra nekiáll befejezni azokat. Sok köztük a kollázs, melyeken egyedülálló módon képes megragadni a töredezett tereket, időnként kozmikus jelentőséget szőve a keverékbe. Munkájához akrilt, színes ceruzát, tintát és eperfapapírt használ, ezeket falapra kasírozza fel. A keleti és a nyugati díszítő- és népművészet hatását ötvözik a munkái. Témaválasztása a dimenziókapuszerű képektől a sajátos sportképeken át a hagyományosabb megoldásokig terjed, mint például a baráti portrék. Az átfedő anyagok óriási mennyisége miatt a képeit érdemes alaposan szemügyre venni, és igen, mint általában minden, ezek is élőben sokkal jobbak.
A felületeken gazdag érzelmi és olykor humoros tartalom rejlik. Fueki festményei sok belső poént, szimbolikát tartalmaznak a korai reneszánsztól a japán ukiyo-e művészetig. Inspirációja egészen Piero della Francescától Philip Gustonig terjed.
A japánokra kimondottan jellemző, hogy bátrabban és sokkal több anyagot használnak a festészetükhöz, mint az európaiak. Szinte szobrok, reliefek, domborművek maguk a képek is. Fueki festményeinek csillogó felületeit bátran lehet a dekorációhoz is kapcsolni. Ha nem nézed meg alaposabban, akkor ezek szép dekorációk, ízléses színválasztással. Ha beléjük látsz, elszédülsz a szín- és formakavalkádtól. A kollázsok szellemi kivetülései zümmögő, lüktető idegközpontok. Különböző jelek és szimbólumok, minták és rácsok, testek, madarak, hullócsillagok, koponyák, mind egyetlen látomássá formálódnak, a szétrobbanás határáig. Mégis bennük minden részlet – és a teljes festmény is egyben – igenis fókuszált, precíz formanyelv.
„Érdekelnek a világunkat elárasztó szimbólumok, amelyeket
mindenki felismer, de már szinte semmi jelentésük.” – Chie Fueki.
„-A bagoly is visszatérő és jelentőségteljes motívum a munkáidban. Mi a kapcsolatod a baglyokkal?
CF: A bagoly a személyes mindennapjaimból származik. Egy bagollyal nőttem fel. Brazíliában egy japán iskolába jártam, és az iskola megmentett egy elárvult baglyot. Megkértek, hogy vigyem haza, mert köztudott, hogy sok madárral élünk együtt. Felültem vele az iskolabuszra. Amikor megérkeztem a házunkhoz, becsöngettem, és anyám a kukucskálón keresztül rám nézett. A bagoly élénksárga szemeivel visszanézett rá. A bagoly – Ponta -, nagyon ragaszkodó volt hozzám és a családomhoz, bár más embereket egyáltalán nem kedvelt. Közel jött, és megtisztította a szempilláinkat és a szemöldökünket, ahogyan a madarak tollazzák a többi madarat. Ezért festem még mindig.”
Miért Chie Fueki?
A japán művészeket nagyon leegyszerűsítve négy csoportra lehetne bontani.
Vannak a Takashi Murakami-féle pop art-giccsben utazók, színesek, szagosak, hangos csinnadrattával művészkedők, akik aztán végül bármilyen multinak lefekszenek. Valójában emiatt is lehet ismerni őket, mert a kólák, divat- és autócégek által támogatott galériák kilóra megveszik nekik a státuszt. Könnyű őket érteni, aranyos, édeske művészet. Azt a hatást kelti, hogy ja, én is értek hozzá, nem kell dolgoznom vele, mert könnyen befogadható.
Aztán ne feledjük Japánban a múlt sosem múlt el, csak folytatódik, nagyon sok a klasszikus régi iskolát követő művész. Legtöbbjük nem is individualista alkotóként, hanem céhes mesteremberként tekint magára. Egy formát ismétel a végtelenségig, de azt a tökélyre fejleszti.
Továbbá ott vannak a „művészek”, kísérletezők, akiket mi európaiak imádunk, mert ez a sztereotip kép él bennünk a perverz japánokról. És persze, mindig lehet találni Japánban egy Megumi Igarashi-hez (Rokudenashiko) fogható karaktert, aki saját maga elnevezése alapján is „vaginaművész”.
Igarashi egy 3D-nyomtató segítségével beszkennelte a saját hüvelyét, hogy annak mintájára kajakot készítsen, amit találóan „Vagina Boat”-nak nevezett el. Általában kis 3D-s szkennelt szobrokat készít, amelyeket „Deco-mannek” nevezett, ami egy szójáték a japán punci/manko szóval. De készít vaginaformájú telefontokokat, lámpaernyőket, plüsspárnákat is. Ezek amúgy Japánban széles körben tabunak számítanak. A művészt kétszer le is tartóztatták alkotásai miatt. Szóval a média az ilyen karaktereket szereti. Erről lehet írni. Ha érdekelnek a japán festőnők, az a helyzet, hogy már kettőről is írtunk.
Végezetül jöjjenek a Chie Fueki-hez hasonló univerzális alkotók. Nincs nagy eladható sztori körülöttük. Csak nézd a képeit, és ha tetszenek, hagyd, hogy hassanak rád!
A jelen pillanat mindig félrenéz. Ennek a gondolatnak az egyik feloldása, hogy végül is az emberek elveszve bolyonganak a múlt emlékei és a jövő álmainak labirintusában, mivel mindig épp a jelen pillanatot élik, ami néha megmerevedik egy Fueki-képen. Amikor megnézed, tarthatsz egy kis szünetet. Nem kell semmire gondolnod. Épp a jelenben vagy és épp félrenézel.
