Banksy, aki bevitte az utcát a gazdagok otthonába

Banksy nevét még az is ismeri, aki nem tud semmit a képzőművészetről. Korunk graffiti-Picasso-ja egy brand, mégis a névtelenség, pontosabban egy álnév mögé bújik. Banksy valószínűleg a világ legnépszerűbb, mégis legtitokzatosabb street art művésze. Klasszikus graffitisként kezdte, majd felforgató, erős mondanivalóval bíró street art alkotóként vált nemzetközileg ismertté. Ennek ellenére vagy pont ezért, sikerült megőriznie titkozatos mivoltát. Ellenkulturális csínytevő, mégis a világ legnagyobb kozmopolita galériáiban lathatóak művei. Miként sikerült ezt a kint is vagyok, bent is vagyok játékot fenntartania, ahol népszerűség kecske is jól lakott, de a hitelesség káposzta is megmaradt. Banksy nyomában jártunk, titkait kutattuk, de nem a bili borult ki, csak a festékes vödör.

Ki rejtőzik a név mögött?

Emberünkről nagyon keveset tudni. Amolyan Batman-szerű (mára már kőgazdag) graffitiszuperhős. A legnagyobb nehézséget az adja, hogy a nagyon ellentétes megnyilvánulások alapján bonyolult belőni ki is lehet. A fősodrású sajtóhírek, bulvármagazinok, újra és újra neveket dobnak be, de a lényeg maga a karakter összetettsége. Röviden kétfajta forgatókönyvet ismerünk. Egyfelől adott egy proli gyerek, aki képezte magát és kitört, másrészről ott van az úrigyerek vagy középosztálybeli, aki elmerült a sikátorok mélyére. Banksy megfogalmazásai alapján érződik, hogy ismeri az utcát, képben van a hiphoppal, underground ügyekkel, emellett meglepően művelt is.

BANKSY: The lost interview

Amit tudni lehet róla, hogy már 14 évesen graffitizett, majd a gimi alatt kirúgták az iskolából, továbbá kisebb bűncselekmények miatt börtönben is ült.

Banksy 1990–1994 között a bristoli DBZ (DryBreadZ Crew) tagjaként két másik művész (Kato és Tes) mellett tevékenykedett. Tágabb értelemben a bristoli underground szcéna szerves része volt, ahogy Nick Walker, Inkie és 3D is. Ez idő alatt megismerkedett Steve Lazarides bristoli fotóssal, aki árulni kezdte Banksy munkáit, majd később az ügynöke lett. 2000 környékén a sablonozás felé fordult, miután rájött, mennyivel kevesebb időbe telik egy mű elkészítése. Állítása szerint sablonozásra akkor váltott át, amikor a rendőrség elől egy kukásautó alatt bujkált.

Hattenstone szerint „az anonimitás létfontosságú számára, mert szerinte az igazi graffiti illegális”. Állítólag a bristoli Eastonban élt az 1990-es évek végéig, majd 2000 körül Londonba költözött. Bár sok a megfejtés, Banksy valódi nevét és személyazonosságát továbbra sem erősítették meg.

Who is Banksy?

Egy 2003-as interjúban, Simon Hattenstone-nak, a Guardian újságírójának, Banksy-t a következőképpen írták le: „fehér, 28 éves, hétköznapi srác, kopott farmer, póló, ezüst fog, ezüst lánc és ezüst fülbevaló. Úgy néz ki, mint Jimmy Nail és a Streets-es Mike Skinner kereszteződése.” Vagyis tipikus angol feje van. Na, ezzel sem lettünk okosabbak.

Már 20 éve is felmerült Banksy lehetséges keresztneve, de a BBC végül nem adta le a vele készült interjút. Az interjút készítő Nigel Wrench megkérdezte, hogy használhatja-e a férfi keresztnevét. Wrench azt is kérdezte, hogy mit szól azokhoz a pletykákhoz, hogy Robert Banks a neve, erre Banksy csak annyit felelt, hogy Robbie.

Az egyik népszerű elmélet szerint Banksy a Massive Attack egyik zenésze lehet. Robert Del Naja is, épp úgy, mint Banksy, Bristolból származik és a zenész is graffitizett korábban. 2017 júniusában DJ Goldie egy podcast-interjúban „Rob”-ként emlegette Banksy-t, és ő is a Massive Attack-es elméletet erősíti meg. Robert Del Naja (más néven 3D), az 1980-as években komolyan graffitizett, mielőtt megalapította volna a bandát, és korábban Banksy személyes barátjaként azonosították. Ezután jött a csavar, hogy mi van, ha ő maga a festő.

Ami biztos, hogy „3D” onnantól mindenképp ismerte Banksy-t, amikor is a DryBreadZ Crew-val (DBZ) pörgött a bristoli underground részeként. Ezt az elméletet sokan azzal támogatják, hogy sok Banksy-alkotás jelenik meg ott, ahol a Massive Attack turnézott. De ezt már megvizsgálták, nem működik igazán. Közhely. Nagy városokban alkot, a zenekar nagy városokban lép fel. Sokkal valószínűbb, hogy a slepp tagja vagy ilyesmi, mert egy koncert előtt vagy után nincs idő még egy nehezen kivitelezhető akció végrehajtására is. Ugye az köztudott, hogy Banksy szereti a feltűnő helyeket. Egy zenekari fellépés ezer üggyel jár, kizárt, hogy még ez is beleférjen, vagyis rendszeresen beleférjen az időbe.

Banksy-t sokan a bristoli születésű Robin Gunninghammel azonosítják. A Sunday Times saját forrásaira hivatkozva elég biztos abban, hogy Gunningham kezdte el használni a Robin Banks nevet, amiből végül Banksy lett. Az ő aláírásával került elő két kazettatok is, amely a bristoli Mother Samosa zenekarnak készült 1993-ban. Ezen kívül Gunningham több munkatársa és egykori iskolatársa (Bristol Cathedral School) megerősítette, és 2016-ban a londoni Queen Mary Egyetem kutatóinak földrajzi profilalkotással végzett tanulmánya is megállapította, hogy Banksy munkáinak előfordulása összefüggésben van Gunningham ismert mozgásaival. Ezzel csak az a baj, hogy majd az összes angolról elmondható, hogy nyáron Spanyolországban van egy-két hetet, néha átugrik Párizsba, Amsterdamba.

A Banksy személyazonosságával kapcsolatos egyéb spekulációk a következők: 2020-ban a Twitter/X felhasználói azt feltételezték, hogy az Art Attack korábbi műsorvezetője, Neil Buchanan az. Ezt Buchanan tagadta, azzal érvelt, hogy ha ő lenne, akkor bizony kiállna a nyilvánosság elé, mert úgy többet tehetne. 2022-ben a legújabb pletykák szerint Billy Gannon a Pembroke Dock helyi tanácsosa a festő. Billy ezt követően lemondott, mert az állandó zaklatások, találgatások, befolyásolták a tanácsosi feladatok nyugodt ellátását. „Arra kérnek, hogy bizonyítsam be, ki nem vagyok, és az a személy, aki nem vagyok, nem biztos, hogy létezik.” – mondta. „Úgy értem, hogyan kellene bizonyítanom, hogy nem vagyok valaki, aki nem létezik?” Amíg le nem mondott, és ilyen frappánsan nem védekezett, nem is volt gyanús nekem. Most már nagyon is az. Hehe.

Ezt a nagy titokzatosságot és rejtélyt árnyalja Banksy focikapusi múltja egy kis zsé-kategóriás művészcsapatban. Tényleg senki nem tudja beazonosítani ki is ő? Nem sok futballklub állíthatja magáról, hogy nemzetközileg elismert graffitiművész volt a kapusa. De az Easton Cowboys and Cowgirls nem egy átlagos sportklub – tevékenysége ma már messze túlmutat a focin.

„A Cowboys egyedülálló abban, hogy nem szocialista közösségként vagy anarchista csapatként határozzuk meg magunkat, hanem egy sportcsapat vagyunk, amelynek politikai dimenziója van.” – mondta Simpson úr. Will Simpson, aki a kezdetek óta a Cowboys tagja, elmondta, hogy az 1990-es években mielőtt hírnevet szerzett volna számos meccsükön részt vett a festő.

„Csinált egy turnét, majd ezt követően Londonba költözött. Gyakran találkozunk vele, amikor visszajön Bristolba.” Talán azért is tartják a szájukat, akik ismerték, mert Bansky többször segített a klubnak a jótékonysági adománygyűjtésekben, és készített egy festményt, amelyet kisorsoltak, hogy pénzt gyűjtsenek a délnyugat-mexikói Chiapas vízügyi projektjéhez.

Sokan úgy vélik, hogy Banksy neve alatt nem egy konkrét személy áll, hanem művészek
kollektívája. Személy szerint én is ezt az elméletet tartom a legvalószínűbbnek.

Sorolom az érveim. Banksy egyes megnyilatkozásai, képei néha kimondóttan suttyók, telepiek, máskor kifinomult felsőközéposztálybeli ízlésre és humorra vallanak. A korai graffitikorszaka is nagyon más, egy-két rajza mintha nem lenne olyan ügyes, ez nem vág egybe azzal, hogy valaki 14 éves kora óta használja a kannákat. Azt gondolom, hogy egy csoport felépített egy karaktert, és ötletbörze folyik, amire mindenki igent mond, az kimehet Banksy néven. A képek, videók folyamata is utal arra, hogy gyakran alkot csoportosan. Természetesen nem vagyok biztos benne. Ha ti hallottatok, olvastatok még valamit vagy tudtok valamit, kommentben írjátok meg!

Akció és reakció: Banksy a hatásvadász?

Amikor a cikket fogalmaztam, gondolkoztam azon, hogy miként lehetne átadni a Banksy sikerét. Azt, hogy mi lehet a titka. Az is felmerült, hogy mennyire menjek bele a Blek le Rat stílusának a másolásába, amivel mindig vádolják. Igazából a lényeg pont itt jól megfogható. Érdemes megnézni, hogy a Banksy-t másoló epigonok (lásd Brainwash) mennyire jellegtelenek és vizuálisan katyvaszosak. Pont maga Banksy meg Blek fölé tudott nőni. Sokkal jobbak a poénjai, és valahogy ért a média hergeléséhez. Sok művész viccelte meg már az intézményesített műértést, múzeumokat. De bátran mondhatjuk, hogy emberünk nagymestere a témának. Ma már könnyű okoskodni, hogy mindenki rá figyel. Fanyalgók figyelmébe ajánlom, hogy az ismeretlen Banksy, a semmiből is le tudta vadászni a hatást. Ha éppen akarta.

Banksy első ismert nagy falfestménye a The Mild Mild West volt, amelyet 1997-ben festett, a bristoli Stokes Croftban lévő egykori ügyvédi iroda betámadására. Egy mackót ábrázol, amint Molotov-koktélt lobogtat három rohamrendőrrel szemben.

Az első komolyabb médiavisszhangot az állatvédőknek köszönheti, ami nem egy megtervezett médiahack volt részéről. 2003-ban egy londoni raktárépületben rendezett kiállításon (Turf War) Banksy állatokra festett. Bár az RSPCA megfelelőnek nyilvánította a körülményeket, egy állatvédő aktivista tiltakozásul a korláthoz láncolta magát. Jellemzően a bulvármédia ezzel foglalkozott, pedig Banksy korai festményei, posztmodern átdolgozásai már ekkor is jelen voltak. Ezek most őrült árakon mennek.

Érdekesség, hogy 2002. július 19-én Banksy-nek már volt Los Angeles-i kiállítása. Egy apró galériában debütált, a 331⁄3 Gallery-ben, Silver Lake-ben, amely Frank Sosa tulajdonában volt. Dj Rhettmatic a Visionaires-ből és J. Rocc a Beatjunkies-ból voltak a DJ-k a megnyitón. Nem rossz, nem rossz.

2004-től már tudatosan készített a médiában visszhangot kiváltó poénokat. Ő és a barátai előállítottak több száz hamis brit 10 fontos bankjegyet, a királynő fejét Diana, a wales-i hercegnő fejével kicserélve, és a „Bank of England” szöveget „Bank of Banksy”-ra változtatta. „Valaki” aztán bedobott egy nagy köteget ezekből a Notting Hill-i karneválon a tömegbe, amit aztán néhányan megpróbáltak elkölteni a helyi boltokban. A bankjegyek képeinek sokszorosítása bűncselekménynek minősül. Még az ilyen poénképek előzetes engedély nélküli közzététele is büntetendő. A Bank of England birtokolja az összes bankjegy szerzői jogát. Már elévült, de folyt emiatt eljárás Banksy ellen. Az egyes bankjegyeket azóta árulják az eBay-en. Az egyiket 2007 októberében a londoni Bonhams aukciósházban 24 000 fontért adta el.

Banksy 2006-ban Los Angelesben a Barely Legal című kiállításon megismételte az állatos geget, csak nagyobb méretben. A kiállításon egy élő elefánt (utalás az „elefánt a szobában” kifejezésre) volt látható, rózsaszín és arany tapéta mintával lefestve. Hihetetlen, hogy itt újra megismétlődött az angliai állatvédős túlkapás. Bár az állatvédelmi osztály ezúttal is megadta az engedélyt, az állatvédők panaszai után az elefánt az utolsó napon már nem volt lefestve. Mindenkit megnyugtatok, az elefánt tulajdonosai visszautasították a rossz bánásmódra vonatkozó állításokat, és azt mondták, hogy az elefánt sok-sok filmben szerepelt már és ott is szokott „sminkelni”.

Ezután következett a múzeumok felkoppintása, kamu festmények, őskori kövek bevásárlókocsis barlangrajzok elhelyezése. Újra ki kell hangsúlyozni, hogy ekkor még nem volt nagy név, inkább egy bulvárhős. Talán 2009-ben volt az első olyan kiállítás, ahol már nem a show, hanem a név adta el magát. Bristol Városi Múzeumban és Művészeti Galériában megnyílt a Banksy vs Bristol Múzeum kiállítás, amely több mint 100 műalkotást tartalmazott. A kiállítást több mint 300 000 alkalommal látogatták meg.

2013. október 1-jén Banksy egyhónapos „kiállítást indított New York utcáin”, amelyhez külön weboldalt nyitott. Október 12-én a Central Park melletti Fifth Avenue-n feltűnt egy nagyjából 25 spray-art vászonból álló pop-up butik. A turisták egyenként mindössze 60 dollárért vásárolhattak Banksy-képeket, de volt, aki alkudott és kettőt kapott 60 dolcsiért. Egy új-zélandi hölgy, aki akkor épp az Egyesült Államokban volt, vásárolt is. Mindkettőt 60 dollárért vásárolta, és bár sok járókelő járt arra, senki sem vette meg a festményeket. Amikor Banksy a weboldalán megerősítette, hogy valódi a munka, a hölgy úgy döntött, hogy eladja. 200 000 dollárt kapott érte. Egy chicagói férfi, aki szintén vásárolt, egy 2014. júliusi aukción 214 000 dollárért adott tovább a képen.

Original Banksy Canvasses Sell for $60 Each

Egy másik legendás megmozdulására 2018-ban került sor, amikor egy aukcióra bocsátott festménye, az eladást követően (1,4 millió dollár) egy beépített eszköz segítségével elkezdte ledarálni magát.

Banksy az esemény után Picassót idézte: „A megsemmisítés iránti késztetés egyben kreatív késztetés is.”

Ma már a művészettörténet része a feldarabolt kép, és becslések szerint Banksy a sztorival legalább 50%-kal növelte a kép értékét. Vagy többel? A képet 2021-ben újra eladták, ekkor az új tulajdonos 25,5 millió dollárért adta tovább. Egészen elképesztő összegek.

A Banksy-effektus

Napra pontosan meg lehet mondani, hogy Banksy mikortól lett igazán gazdag, ugyanis 2006. október 19-én Christina Aguilera megvásárolta a Viktória királynő leszbi, lovaglós kép eredeti példányát 300.000 dollárért. Szintén ezen a napon az Andy Warhol Marilyn Monroe képeinek stílusában festett Kate Moss-sorozatot a Sotheby’s 50 000 fontért adta el. A zöld Mona Lisát ábrázoló sablonja, amelynek szemeiből festék csöpögött 57 600 fontért kelt el ugyanazon az aukción. Ezzel rekordot döntöttek Banksy munkái.

Ma már evidenciaként kezeljük az alkotásai értékét, de nem is olyan rég ez csupán egy érdekesség volt. Egy tag, aki betör a múzeumokba és vicces képei vannak. Ennyi. Ezt vegyük komolyan, cikkek vannak arról, hogy Aguilera miért adott ennyit, egy ilyen sablonnal készített gyors rajzért.

Max Foster újságíró megalkotta a „Banksy-effektus” kifejezést, hogy szemléltesse, hogyan
nőtt az érdeklődés más utcai művészek iránt is Banksy sikerének köszönhetően. Banksy
berúgta a kaput, és azóta a street art tán a legnépszerűbb művészeti forma.

Sőt, azóta ezt az időszakot (2006–2007) Banksy-effektusnak nevezik az angol művészettörténészek. Ilyen az, amikor még az életedben bemenetelsz a történelemkönyvekbe. Ezután tán nem meglepő, hogy a Damien Hirsttel való együttműködése a „Keeping it Spotless” több mint 1,8 millió dollárért kelt el egy 2008-as aukción. Ettől a 2006-2008-as időszaktól kezdve már egy szupersztárról beszélünk.

2007. február 21-én a londoni Sotheby’s aukciósház három alkotást árverezett el, több mint 102 000 fontot kaptak a Bombing Middle Englandért. Két másik munkája, a Girl with Balloon és a Bomb Hugger 37 200, illetve 31 200 fontért kelt el, ami jóval meghaladta a becsült árat. A következő napi aukción további három Banksy-mű is kimagasló árat ért el. Röpködtek a fontszázezrek. Mindegyik jelentősen meghaladta az előzetesen becsült összeget. Az aukciók második napjával egy időben Banksy frissítette weboldalát egy új aukciósházas képpel, amelyen emberek licitálnak egy képre, amelyen ez a szöveg állt: „Nem hiszem el, hogy ezek a barmok valóban megveszik ezt a szxrt.” („I Can’t Believe You Morons Actually Buy This Shit”).

2007. április 27-én új rekordot döntöttek munkái. A Space Girl and Bird című alkotás 576 000 dolcsiért pörgött ki egy árverésen, ami körülbelül húszszorosa a londoni Bonhams becslésének. Banksy beérkezett.

Banksy effektus 2. rész: és elkezdődik a mai napig tartó tatarozási őrület

Tatarozási őrületnek én hívom, a saját kifejezésemmel arra a lehetetlen állapotra akarok vele utalni, amit a street art népszerűsége szült. Tulajdonképpen nemcsak Banksy egy-egy híresebb graffitis munkáit egyenesen lebontják a falról, ellopják, hogy pénzzé tegyék. Ez patthelyzet, mert a street art lényege az utca, másfelől nem lehet minden kép mellé rendőrt állítani. Főleg, hogy az illegalitás eleve az egész sztorit zárójelbe teszi. A helyzetre egyelőre nincs megoldás.

Az egyik leghíresebb precedens az észak-londoni Wood Greenben esett meg. Poundland shop egyik falát, oldalát, egyszerűen leszedte valaki, és hamarosan megjelent a Fine Art Auctions Miami katalógusában (ez egy floridai székhelyű amerikai aukciós oldal). Az erről szóló hír felháborodást váltott ki a helyi közösségben, és egyértelműen lopásnak tekintik. A Fine Art Auctions Miami visszautasította a lopással kapcsolatos vádakat, mondván, hogy szerződést írt alá egy „jól ismert gyűjtővel”. Ennek ellenére Wood Green helyi tanácsosa a mű visszaadása mellett kampányolt. Végül az aukció tervezett napján a Fine Art Auctions Miami kivonta a műalkotást a programból.

Később a BBC News arról számolt be, hogy a Sincura csoport ugyanazt a Banksy-faldarabot ismét árverésre bocsátotta Covent Gardenben. A zárt aukción az ismeretlen tulajdonos állítólag 450 000 fontot fizetett ki. Ebből Banksy egy fontot nem látott, és arra bíztat mindenkit, hogy azonnal lopjon, bontson, kaparjon le bármit, ami a nevéhez fűződik.

2007 februárjában a Bristolban egy Banksy-falfestményt ábrázoló ház tulajdonosai úgy döntöttek, hogy a Red Propeller művészeti galérián keresztül eladják a házat. De sajátosan trükkösen, az oldalon egy falfestményt árulnak, amelyhez egy ház is tartozik. Nathan Wellard és Maev Neal, a norfolki házaspár igazán nem hibáztatható, hogy úgy döntöttek, hogy eladják mobilházukat, amely egy 30 méteres, Fragile Silence című festményt tartalmaz, amelyet Banksy készített egy évtizeddel a felemelkedése előtt. Nathan Wellard szerint Banksy anno megkérdezte a házaspárt, hogy használhatná-e az otthonuk oldalát „vászonnak”, amibe beleegyeztek. A „vászonért” cserébe a bristoli stencilművész két ingyenes belépőt adott nekik a Glastonbury Fesztiválra. A házaspár az 1000 fontért vásárolt mobilházukat végül fél millió fontért adta el.

2007. június 4-én jelentették, hogy Banksy The Drinker című művét ellopták. Sokan (kissé viccesen) attól fogva sorolnak egy festőt top kategóriába, ha lopják a képeit. Megtörtént.

Érdekesség, hogy ennek ellenére rendszeresen semmisülnek meg Banksy-falfestmények. 2008 decemberében az ausztráliai Melbourne-ben lett oda a The Little Diver. 2011 júliusában Banksy egyik korai alkotását (Gorilla in Pink Mask) akaratlanul is lefestették miután a helyiség muszlim kulturális központtá vált. A műalkotás több mint tíz évig kiemelkedő turistalátványosság volt.

2007 áprilisában a Transport for London átfestette Banksy „banános Pulp Fiction” képét. Az alkotás nagy
népszerűségnek örvendett, a fővárosi metró csak ennyivel reagált „munkatársaik hivatásos takarítók,
nem pedig hivatásos művészetkritikusok, az a dolguk, hogy a környéket rendben tartsák.”

Hasonló történt Westminsterben is. A tanács kijelentette, hogy eltávolítanak minden graffitit, függetlenül a készítőjének hírnevétől, továbbá mindenki számára világossá tették, hogy Banksy-nek „nincs több joga a graffiti festésére, mint bármelyik gyereknek”. Robert Davis, a tanács tervezési bizottságának elnöke a The Times-nak azt mondta: „Ha ezt elnézzük, akkor azt is mondhatnánk, hogy minden gyerek, akinek festékes kannája van, az művészetet hoz létre.” Peter Gibson, a Keep Britain Tidy szóvivője azt állítja, hogy Banksy munkája egyszerű vandalizmus. Ugyanennek a szervezetnek egy másik tisztviselője kijelentette: „Aggódunk amiatt, hogy Banksy utcai művészete azt dicsőíti, ami alapvetően vandalizmus.” A másik oldalról irigy vagy hírnévre vágyó graffitisek is rendszeresen átcross-szolják, lefestik alkotásait. Talán a fiatal Ozone volt még a legszellemesebb, ő egyszer kiírta: „Ha legközelebb jobb lesz, akkor hagyom.”

Banksy és a graffitihumor

A Kolumbusz tojása ott van elrejtve művészünk életművében, hogy nem is kell túlságosan megfejteni. Csináld utána, legyél szellemes és érvényes. Kommunikálj a világgal, amiben élsz. Néha nem is kell teljesen eredetinek lenned.

„Gyerekkoromban minden este imádkoztam egy új kerékpárért. Aztán rájöttem, hogy Isten nem így működik, ezért elloptam egyet, és bocsánatáért imádkoztam.” Banksy ezt is fújta már fel, de ez nem a saját idézete, hanem Emo Philips-et recitálja.

Ellenben vannak saját, és sajátos ötletei is.

Egyszer bemászott a pingvinek kifutójára egy londoni állatkertben, és két méter magas betűkkel felfestette az „Unjuk a halat” feliratot. De tovább is van. Szintén a londoni állatkertben, az elefántoknál azt a graffitit hagyta, hogy „Ki akarok menni. Ez a hely túl hideg. Gondozó szaga van. Unalmas, unalmas, unalmas.” A gondozók megjegyezték, hogy Banksy-nek szerencséje volt, az elefántok területére bemászni veszélyes szituációkat is szülhetett volna.

2006 áprilisában készített egy kvázi szobrot egy elfeküdt, meggyilkolt piros telefonfülkéről, amelynek oldalából egy csákány állt ki.

Kedvenc heccem Paris Hilton kifigurázására irányuló gegje. 2006-ban Banksy több mint 500 meghekkelt példányt helyezett el Paris Hilton debütáló CD-jéből, 48 különböző brit lemezboltban. Kicserélte a borítót, hogy félmeztelennek tűnjön, és Danger Mouse-remixeket rakott rá. A zeneszámok olyan címeket kaptak, mint „Miért vagyok híres?”, „Mit tettem?” és „Miért vagyok egyáltalán?”. A közönség a CD-k több példányát is megvásárolta, mielőtt az üzletek észrevették a turpisságot. Néhány példány később 750 fontért ment el egy aukciós webhelyen. Sok street art (lásd Kaws-cikkünket) nem csinál mást, mint kiszolgálja a márkákat és a közízlést. Banksy-nek van véleménye a világról, és el is mondja:

„Az igazi kárt a környezetünkben nem a graffitisek és a részeg tinédzserek okozzák, hanem a nagy üzletek… meg azok az emberek, akik ezt létrehozzák, miközben aranykeretes tájképeket raknak ki a falaikra, és megpróbálják megmondani nekünk, hogyan viselkedjünk.” Halkan jegyezném meg, most az ő képeit veszik.

Cselekvés és akció

„A nagyvállalatok csúfítják el csak igazán a lakókörnyezetünket. Óriási reklámszlogeneket húznak fel épületekre, buszokra, és lúzereknek titulálnak, ha nem vesszük meg a termékeiket. Elvárják, hogy saját üzenetüket beleüvölthessék az arcunkba minden lehetséges felületről, de a válaszadás, az tilos. Ők kezdték a háborút, és a fal lesz az a fegyvernem, amellyel visszavághatunk.” – Banksy.

Banksy egykor a graffitit az alsóbb társadalmi rétegek, „bosszújaként”, a gerillaháború egyik formájaként jellemezte, amely lehetővé teszi az egyén számára, hogy kigúnyolja a hatalmat, és erkölcsi győzelmet, dicsőséget szerezzen egy nagyobb és jobban felszerelt ellenséggel szemben.

Egyszer megjegyezte: „Ha nincs vasúttársaságod, akkor inkább menj és fess egyet, vagy fess le egyet.” Ezt mondjuk Moses és Taps szó szerint meg is csinálta. Lásd a cikkünket róluk ITT.

Banksy munkája egyértelműen szembe megy az establishmenttel, a központosított hatalom kigúnyolása számára kulcskérdés. Célja, hogy megmutassa a közvéleménynek, hogy bár a hatalom létezik, és ellened dolgozik, sok esetben viszont nem túl hatékony, és meg lehet és meg is kell téveszteni. De ezt sosem didaktikusan, mindig humorral teszi.

Egyszer azt mondta: „Nem tehetünk semmit a világ megváltoztatásáért, amíg a kapitalizmus össze nem omlik. Addig is el kell mennünk vásárolni, hogy megvigasztaljuk magunkat.”

Banksy-től nem ritkák a politikai vonatkozású megjegyzések sem. Többek között ő is írt egy le kell lőni-listát és sorolta: „le kell lőni a fasiszta gengsztereket, vallási fundamentalistákat, (és) olyan embereket, akik listákat írnak arról, hogy kit kell lelőni.” Ennél szellemesebben nem is lehet megfogalmazni azt, hogy akármiben hiszünk, azért ne toljuk túl.

Külön cikket lehetne írni a humoros vagy komoly politikai állásfoglalásairól. 2005 augusztusában Banksy kilenc képet festett az izraeli-ciszjordániai falra, ezek is bejárták a világot. 2006 szeptemberében egy kaliforniai Disneylandben felfújható babát öltöztetett be narancssárga fogolyruhába. Utalva a guantánamói fogolytáborban senyvedők méltatlan helyzetére.

2020 augusztusában kiderült, hogy Banksy maga finanszírozott egy mentőhajót, hogy megmentse a Földközi-tengerebe bele eső menekülteket. Rózsaszínre festettek egy egykori francia haditengerészeti hajót, és elnevezték Louise Michelnek (Louise Michel francia anarchista volt). A közoktatás egyik szorgalmazója, ő mondta, hogy a hatalmat el kell osztani, mert akinek túl sok hatalom van a kezében, azt önkéntelenül is megrontja. Pont, mint a gyűrűk ura „drágaszága”.

„Nincs szükségünk többé hősökre, elég, ha végre valaki kiviszi az újrahasznosítható hulladékot.” – Banksy.

Banksy, mint mozgókép és fantázia

Tekinthetünk-e valakit rendezőnek, ha csupán egy dokumentumfilmje van, de azt rögtön Oscarra jelölik. Szerintem igen, mert emberünk valahol multimédiaművész. Minden érdekli és általában jó érzékkel nyúl a dolgokhoz.

Az Exit Through the Gift Shop (Kijárat az ajándékbolton át) mindent elmond erről az egész street art őrületről, és az emberek fogalmatlanságáról a témában. Kötelező film mindenkinek, akit kicsit is érdekel ez a téma. A film nem hivatalos brit premierjét a londoni Waterloo állomás alatti elhagyott vasúti alagútban tartották, egy a graffitinek és utcai művészetnek szentelt területen. Erre szó szerint egy perc alatt elkeltek a jegyek. Külön erre az alkalomra vörös szőnyeget festettek a földre, a nézőket pedig festékszórókkal ajándékozták meg a vetítés elhagyásakor.

Banksy az Oscar-jelölése kapcsán közleményt adott ki, amelyben kijelentette: „Ez nagy meglepetés… Nem értek egyet a díjátadó ünnepségek koncepciójával, de kész vagyok kivételt tenni azokkal, akik jelöltek. Legutóbb is egy aranyfestékkel bevont meztelen férfi volt a házamban, én voltam az.” Az Oscar-díjátadóig egyébként széttagelte, festette Los Angeles-t. Sokan azt találgatták, hogy Banksy álruhában jelenik-e meg az Oscar-gálán, és meglepetést kelt-e, ha megnyeri az Oscart. Az Exit Through the Gift Shop nem nyerte el a díjat, azt az Inside Job kapta. 2011 márciusának elején egy Weston-super-Mare-ben készített vicces alkotással válaszolt arra, hogy nem kapta meg a díjat, a kép egy kislányt ábrázol, aki az Oscar-díját szorongatja és duzzog.

Alapvetően tekinthetünk rá úgy is, mint egy vizuális alkotóra. 2015. augusztus 21-én nyitotta meg a Dismaland nevű nagyszabású parkot, amelyet Disneyland mintájára készítettek. Ennek a célja, hogy direkt csalódást keltő, lehúzó és negatív legyen, na meg persze humoros. Nem vidámpark, szomorúpark.

Dismaland „vidámpark” Weston-super-Mare-ban

Amikor ellopják a neved és az identitásod

Banksy nem engedélyezi, hogy olyan kereskedelmi galériák képviseljék, amelyek másodkézből árulják munkáit, mint például a Lazarides Ltd., az Andipa Galéria vagy a Dreweatts. Banksy minden olyan kiállítást, amely a nevével fut, illetéktelennek tekint.

Banksy 2009-ben megvált az ügynökétől, Steve Lazarides-től, és bejelentette, hogy innentől kezdve a Pest Control nevű cég, a nevében eljáró egyetlen értékesítési és hitelesítési felület. A Pest Controlt Andrew Gallagher indította be, aki még a kilencvenes években rave-partikat rendezett, majd felismerte a graffitikben rejlő pénzügyi lehetőségeket.

How Does Banksy Make Money?

2019 októberében Banksy 2009-es festménye „Devolved Parliament”, amelyen az alsóházban csimpánzként ábrázolt parlamenti képviselők láthatók, a londoni Sotheby’s-nél 9,9 millió fontért ment el. Ez nagyon durva. Van Gogh-képek mennek ilyen árakon. Az Instagramon a művész azt mondta, hogy ez „rekordár egy Banksy-festményért”, és már rég nem volt a tulajdonában. De amikor ő ezt eladta az eredeti tulajdonosának, direkt szinte ajándékként nyomott áron adta oda. Aztán a galériák, ügynökök, kipréselték belőle, amit lehet, de ebből ő semmit nem kapott. Nem panaszkodik, elvan anyagilag, de na, mégis.

2019. október elején Banksy „Bruttó hazai termék” néven „kis pop-up boltot” nyitott a dél-londoni Croydonban, hogy megerősítse pozícióját egy üdvözlőlapgyártó céggel folytatott védjegyvitában. Na, most kapaszkodjatok! A Full Color Black jogi úton, hivatalosan megtámadta a „Banksy” logó védjegyét azzal az indokkal, hogy ő nem használja azt. Banksy nyilatkozatában azt mondta: „Beszxxrok, Egy üdvözlőlapokat gyártó cég megtámadja a művésznevem, és le akarja védetni, és megpróbálja „őrizetbe venni” a nevemet, hogy legálisan eladhassák hamis Banksy-termékeiket.”

Ha ez nem lenne elég 2020. szeptember 14-én az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala a Full Color Black javára döntött, Banksy hírhedt virágdobós képével kapcsolatos védjegyvitában. Az európai testület bírái a Full Color Black Ltd kontra Pest Control Office Ltd (2020) perében, úgy döntött, hogy Banksy védjegye érvénytelen. A bírák nem voltak meggyőződve arról, hogy a művész „pop-up boltjának” megnyitása a védjegy legitimálásának valódi szándékát mutatta, és elítélték, mint „a tisztességes kereskedelmi gyakorlattal összeegyeztethetetlent”. Eszem megáll. Sőt, a művész névtelen képviseletre vonatkozó döntését a bíróság nem fogadta jól, megjegyezve, hogy még ha Banksy javára is döntenének, a törvényes jogok nem tulajdoníthatók azonosíthatatlan személynek. mindezek tetejébe az ítélet egyenesen Banksy egyik könyvéből idézett, amelyben azt mondta, hogy „a szerzői jog a veszteseké”. Egészen pofátlan jogi hercehurca.

Az EUIPO a közelmúltban Banksy további alkotásaitól is megvonta a trademarkot arra hivatkozva,
hogy a művész kiléte még mindig ismeretlen. Ennek értelmében a Girl With Umbrella, a Radar Rat,
a Flower Thrower, valamint a Laugh Now már nem képezi Banksy szellemi tulajdonát.

Kartonsablon és eredetiség

Banksy lemásolható, sokszorosítható. De aki innen közelíti meg, pont a lényeget nem látja át. A forma és a tartalom esetében, mind a formát és mind a tartalmat felülírja, amit alkot. Banksy munkáinak és kilétének titkozatossága miatt bizonytalan, hogy milyen technikákat használ a stencilekben lévő képek előállításához, bár feltételezhető, hogy egyes képek készítéséhez számítógépet is igénybe vesz. De ezek mind lényegtelenek, a fontos, hogy kommunikál velünk, és értjük, amit mond. A lényegre tapint. Bár munkái hol legálisak, hol nem, továbbra is egy névtelen writer kíván maradni, aki kibújik a nyilvánosság és a törvény általi azonosítás alól. Hasonlatosan régi énjéhez és a többiekhez, a nem olyan szerencsés és elismert utcai graffitivilág névtelen felforgatóihoz. Banksy hiba a rendszerben. És a rendszer szeretné uniformizálni, és pénzt, minél több pénzt kipréselni a mítoszából. De egy jó mítoszról mindez lepereg.

„Az a műalkotás, amely kizárólag a hírnévre törekszik, soha nem tesz híressé. A hírnév egy másfajta tevékenység mellékterméke. Nem azért mész be egy étterembe, hogy utána szxrj egy jót.”