Nem baj, ha amatőr vagy. A lényeg, hogy érezd jól magad. A naiv festők régóta foglalkoztatják a műértő embereket. Elsősorban azért, mert sutaságuk sokszor őszintébb, mint egy tehetséges pózőr koppintásai. Travis Chapman az internetes humort és a popkulturális utalásokat ötvözi szokatlan festményein. Akvarell, víz, olaj, mindegy az alapanyag, mindössze az számít, hogy a végeredmény szellemes legyen. Képeit alapvetően viccnek szánta, ő lepődött meg azon leginkább, hogy ilyen mértékű az érdeklődés iránta. Többek közt Banksy is nagy rajongója.
Vigyázó szemetek Spokane-ra vessétek
Spokane az ismeretlen redneck kisvárosok Párizsa, hisz itt él Chapman. Pusztán csak arra akarok kilyukadni, hogy Chagall, Dalí, Picasso, Brâncuși miként kerültek Párizsba. Oda mentek, hogy észrevegyék őket. Komoly és komolytalan művészek ezrei vándorolnak a csillogó nagyvárosokba, a lehetőségek és a hírnév reményében. A művészettel nem üzleti szinten (kéjelgő) foglalkozó szakértőket régóta foglalkoztatják a rejtőzködő, csak önmaguknak alkotó művészek. Az internet például erre is jó, hogy a megbúvó különlegességek a szemünk elé kerülhetnek.
Chapman, az autodidakta alkotó, napközben tetőfedő, este festő. Annak ellenére, hogy az elmúlt 15 évben folyamatosan tökéletesítette képességeit, csak a közelmúltban, mások biztatására kezdte el feltölteni a világhálóra szürreális, popkultúra által befolyásolt mémfestményeit.
„Olyan egyedi humorérzéke van, amit a legtöbb ember nem ért. Ez a legjobb benne. De nemcsak a mém képei, hanem az ötletei is jók, olyan megközelítést alkalmaz, melyre a legtöbben nem gondolnak.” – mondja a Spokane Gallery tulajdonosa, Holly Swanson, aki már 2011-ben kiszúrta Chapmant, mint feltörekvő művészt.
„Nem tudok festeni, de tudok vicces dolgokat festeni, ez így jó nekem.” – mondta Chapman.
Chapman művészete különösen jól teljesít az interneten. De nem ez a célja vele, csak egyszerűen virális lett. A rajongók megosztják. Az újak megtalálják. A mémgyártók ellopják. Banksy is kedveli, többször népszerűsítette, osztotta már meg képeit. Hozzá kell tenni, hogy Travis-nek van politikai Banksy-parafrázisa is. Egyébként Tommy Lee a Mötley Crüe-ből szintén nagyon bírja.
Művészet a nap végén
Avagy művészet lefekvés után, ugyanis emberünk azután kezd el festeni, miután lefektette a gyerekeit. Chapman hivatalosan soha nem képezte magát művésznek, de mindig is kreatív volt. 15 évvel ezelőtt lánya akvarelljeivel kezdett el játszani, és megkedvelte a festést.
Miután családja lefekszik, és a ház elcsendesedik, Travis Chapman megtisztítja a munkalapokat spokane-i otthonában. Ez neki egy rituálé, amelyet évekkel ezelőtt kezdett el, és nem is művészetnek, inkább terápiának tartja. „Nekem ez olyan, mint a fogmosás, muszáj, de valljuk be kényszeres is, valamiféle OCD [Obszesszív-kompulzív zavar, kényszercselekvés]” – mondja.
Rendszerint éjszakába nyúlóan négy-öt órát fest. „A szavak nélküli vicces képeket kedvelem.” – mondta az inspirációjára hivatkozva. Talán segítséget ad a művész megértéséhez, hogy fő ihletője nem is egy festő, hanem a The Far Side Comic-ot készítő Gary Larson. Gary Larson nálunk nem annyira közismert, de az amcsiknál legalább akkora sztár, mint a Kázmér és Hubát rajzoló Bill Watterson.
Az oka, amiért ma ismerhetjük, egészen prózai. Az egyik képe, amit megvásároltak tőle, egy lakástűzben odaégett. Erre javasolták barátai, hogy legalább digitális formába mentse le őket, arra az esetre, ha lenne velük valami. Így kezdtek apránként ezek a képek a világhálóra felkerülni.
Egyáltalán nem csak buta mémek és poénok, hanem sokszor magvas vélemények is megfogalmazódnak a vicces naiv festő képein. A közelmúltban jelent meg a Micimackó-festménye, ami egy Banksy-sablon után készült, és egy COVID-vírus formájú piros léggömböt enged a levegőbe. Ez utóbbi „meglehetősen politikai, ha ismerjük Micimackó és Hszi Csin-ping kínai elnök történelmét.” – mondja Chapman. (Kína betiltotta a Disney Micimackó-rajzfilmsorozatot, miután mémek kezdtek el terjedni, amelyek összehasonlították az elnököt és mindenki kedvenc csekély értelmű medvebocsát.) És akkor ott van a denevérburgeres festménye, ami egyenesen belépő a modern szürrealizmus bugyraiba.
Például az egyik festményen Vincent Van Gogh-ot ábrázolja, amint a Footlocker alkalmazottjaként végzi a napi munkáját. Sötétebb fordulatot vesz a kép, ha az alaposabb megfigyelő észreveszi, hogy a Búzamező varjakkal c. képről ábrándozik, amelyről úgy tartják, hogy ez az utolsó festmény, amelyet a művész 1890-es halála előtt készített. Nem lehet erre a képre azt mondani, hogy nincs benne valami több. (A képet lásd fentebb)
„Nincsenek kapuőrök az interneten, ami klassz. A művészek számára ez nagyszerű. Meg lehet mutatni az embereknek, csak úgy spontán módon. Nem kell, hogy valaki bekerüljön valakinek a galériájába. A művészetek terjesztésének régi módja olyan nehézkes.” – mondja Chapman.
„Sok művész furcsa, de ő nem.” – meséli Treasure Dragseth, egy másik helyi művész.
„Ő csak egy átlagos apuka. Egy tetőfedő cég tulajdonosa. Egyszerű, normális arc.”
Az egyik képét egy helyi étterem tulajdonosa vásárolta meg, még mielőtt Chapman neve ismertté vált. Megkérdezték a tulajt miért. „Igazi művészetnek tűnik, de van benne humorérzék is. Néha csak odanézek, a nap végén és felröhögök. Jó kedvem lesz tőle, ezért vettem meg.” – mondja a Gander & Ryegrass tulajdonosa, Peter Froese.
Chapman az internetes humort és a popkultúrát ötvözi szokatlan festményein, de az igazi célja, hogy kiváltsa a szokatlanság érzetét. Nem az, amire számítottál, de nem is tudod hova tenni. Travis valójában a spontán emberi játék, az igazi művészet egy jeles példánya. A naiv, amatőr jelző a formára vonatkozik, az ötlet nagyon is komoly, kigondolt, még ha vicces is. Akit meg a tökéletes perspektivikus torzulás érdekel, lapozza a tankönyveket!
