Nemcsak az ötvenéveseké a világ, mondhatná Unger. Neal Unger ugyanis 666 vagyis bocs 66 éves, és még mindig skate ’n destroy, vagyis pontosabban, rá a skate or die mottó az igaz. Ugyanúgy keresi a jó spotokat a városban, és ugyanúgy menekül a biztonságiak elől. Akik sokszor az unokái lehetnének.
Magát így mutatja be:
„Szörfös vagyok és gördeszkás Anaheim Kaliforniából, a Next Up Foundation otthonából. Úgy nőttem fel, hogy a hálószobám ablakából minden este láttam Disneyland tűzijátékát.”
Az öreg Neal vagyis a fiatal Unger 1962-ben kezdett el gördeszkázni, amikor az édesanyja vett neki egy komplett deszkát. Nem sokkal ezután sajnos egyedül maradtak a mama korai halála miatt, és a bátyja fogadta örökbe. Élt San Diegóban, ott tanult meg szörfözni 9 évesen. Később Kanadába költöztek, és jobb híján a Bow folyón szörfözött. Ez akkor nagy feltűnést váltott ki, hogy valaki a hatvanas években egy folyón szörfözik.
A középiskola elvégzése után visszatért Kaliforniába és csak a szörföt folytatta.
1984-ben kezdett el újra komolyabban foglalkozni a gördeszkával. Saját trükköket talált ki, köztük a Sissy Pop-ot és a Sissy Bounce Finger Flip-et, egyesek Unger Flipnek is hívják. Unger aztán szintén tartott egy 15 éves pici szünetet, de újra folytatja. Nem mondta nyíltan ki, de egyértelmű, hogy a felesége halála után egyfajta trauma feldolgozásként kezdett intenzíven deszkázni.
Erről így beszélt: „azért deszkázom, hogy megtaláljam az elmém nyugalmát”. – A terápia bevált, elég csak megnézni, ahogy nyomja.
Sokan úgy gondolják, hogy ha elérsz egy bizonyos életkort, akkor abba kell hagynod a gördeszkázást és vigyáznod kell az ízületeidre meg a csontjaidra. Amit nem ismernek fel, az a nézőpont, hogy elképesztő endorfin, adrenalin és boldogsághormon dózist kap az ember egy jó kör után/közben. A másik dolog, hogy bármilyen egyensúlyi gyakorlat kimondottan jó az Alzheimer-kór ellen, de amúgy is. Lassan egy generáció fog úgy megöregedni, hogy imádja a X-sportokat. Miért kéne abbahagyják? Ha van valami, amivel egyéni szinten is le tudunk számolni, ezek a sztereotípiák.
Unger a kortársairól és erről így vélekedett: „A legtöbb 60 év körüli ember a nyugdíjazáson, a társadalombiztosításon és a Floridába költözésen gondolkodik, meg hogy mindennap golfozhasson. Rühellem a golfot. Meg azt is, ha magyaráznak nekem. Hú, ez veszélyes, minek akarják megszabni mit csináljak. Mi közük hozzá, ha elesek. Felnőtt vagyok az én dolgom.”
Egyébként is érdekes dolog, hogy ha valaki idősebb lesz, elkezdjük gyerekesen kezelni, vagy ha valamit másképp lát, mint mi, akkor azzal érvelni, hogy öreg. Ez ritkán kapcsolódik valódi generációs problémához, legtöbbször egy érv. Az is érdekes, hogy kis hóbortos dolgaid, bogaraid fiatalon jobban elnézik, sőt szinte menő vagy tőlük, idősebben csak szimplán „bolond”, „öreg”.
Van azért annak hangulata, amikor Nealt és egy 5 évest egymás mellett láthatsz a gördeszkán, sokak számára szokatlannak tűnhet, hogy egy 60 év feletti emberrel találkoznak, aki ugyanezt csinálja. Neal megtalálta azt, ami lefoglalja, hogy az öregkora ne legyen besavanyodott. A járdaszegélyek gyantázása egy új trükk, megtanulása többet ad, mint otthon morogni. Az élete is lassan kezdett rendbe jönni. Új felesége is lett, akivel Newport Beachen találkozott egy gyásztámogató csoportban – mindkettejüknek az előző házastársuk meghalt. Neal szerepelt egy doksiban, és egy egész jó videóklipben is.
Havas utóirat
Nem fogunk egyesével minden arcot megemlíteni, de jó iránynak gondoljuk, hogy egyre többen aktívak idősebben is. A napos Kalifornia után egy kis havas kanadai zárszó.
A 64 éves Brian O’Brien szétcsússza magát szerte a világban. Ő ugyanis Spencer O’Brien profi snowboardos apukája. 16 éve snowboardozik, de jórészt a lánya miatt kezdte el. Miközben lánya, különféle világméretű versenyeken vesz részt, Brian szabadidejében mindig készen áll, hogy megmutassa a fiatalabb srácoknak, hogyan kell ezt csinálni. Ebben a videóban Brian a Vail parkban csúszik egyet és megfejtéseket ad át a fiatalabb generációnak.
Van jövő, vagyis úgy néz ki, az öregek a jövő fiataljai.
