Stan Lee álma

Ha van a képregény világának megkerülhetetlen alakja, az bizonyosan Stan Lee. Fura lehet elsőre kimondani, de mindannyian Stan Lee álmában élünk. Az ő kitalált történetei a közös tudatalattink részei lettek. A „nagy amerikai regényt” akarta megírni, de a nagy amerikai képregényrobbanást hozta el. Stan Lee az ember, akinek az írás volt a szuperereje.

A Marvelnél Jack Kirby és Steve Ditko művésztársaival olyan ikonikus popkulturális karaktereket hozott létre, amik számtalan módon keltek önálló életre. Elég csak MF Doom világára gondolni, de nem csak a zene, a film, hanem Roy Lichtenstein festményeit is ez a képregényvilág ihlette. A Pókembert, a Vasembert, a Thort, a Hulkot, a Hangyát, a Darázst, a Fantasztikus Négyest, az X-Men csapatot, a Fekete Párducot, Daredevilt, Doktor Strange-t szinte senkinek nem kell bemutatni. Sokan jobban ismerik ezeket a szereplőket és történeteiket, mint a valós történelmet. Az 1960-as években az önmarcangoló karakterek bemutatkozása úttörő szerepet játszott a szuperhősképregények naturalisztikusabb ábrázolásában, ezzel elkezdődött a képregényforradalom. Stan Lee rúgta be a kaput, de az elején sokat kopogott, kilincselt ő is.

A történetmesélő történetét sok doksi, képregény dolgozta fel, legutóbb
a Disney vette nagyító alá a képkockák és szövegbuborékok királyát.

Szinte minden Marvel-képregény filmes feldolgozásában látható egy-egy snitt erejéig, cameoszerepben. 1995-ben önmagát alakította a Kevin Smith Képtelen képregény című filmjében.

Stan Lee cameok

A kis csodából hogyan lesz nagy Marvel
Stanley Martin Lieber 1922. december 28-án született Manhattanben, New York City-ben. 95 évesen 2018-ban tette le a pennát. Nekünk érdekesség lehet, hogy szülei első generációs román-zsidó bevándorlók voltak. Egy 2011-es interjúban, amikor román származásáról és az országhoz fűződő kapcsolatáról kérdezték, azt mondta, hogy soha nem járt ott, és nem tud románul, mert a szülei nem tanították meg neki a nyelvet. A fiatal Stanley-nek a kedvenc olvasmánya volt a magyar bárónő által kitalált Vörös Pimpernel, egy Tulipános Fanfanhoz hasonlítható kalandos karakter. Ő amolyan Zorro, Robin Hood-szerű igazságosztó volt. Őt tartotta az első szuperhősnek nevezhető karakternek, akire felfigyelt.

Tizenöt évesen Lee benevezett a New York Herald Tribune által szponzorált középiskolai esszépályázatra, a „The Biggest News of the Week Contest”-re. Mivel ez anonim módon történt, Lee három héten keresztül nyerte el a díjat egymás után. Ezt követően Lee ifjonti hévvel, kicsit nagyképűen írt az újságnak, hogy jövő héten nem indul, hogy valaki más is nyerjen. A lap válaszolt neki, de már komoly kritikai stílusban, szakmailag elemezték az írásai hibáit. Lee szerint „valószínűleg ez megváltoztatta az életemet, mert láttam, hogy jó vagyok valamiben, de messze nem a legjobb. Ekkor születtek meg az írói ambícióim.”

A kis Martin Lieber korán, tizenhat és fél évesen végzett a középiskolában, de elsősorban nem a jó képességei, hanem a szűkös családi háttér vitte a munka világába. A képregények világába való ejtőernyőzése nem a téma iráni elkötelezettsége, hanem a munkalehetőség miatt alakult így. Lee unokatestvére, Goodman, a tulaj felesége volt. A Timely Comics nevű családi vállalkozás keretein belül kezdte, amelyből később Marvel Comics lett. Két évtizeden át ő volt az első számú kreatív vezető, aki a kiadó egyik kis részlegéből a képregény- és filmipart meghatározó multimédiás vállalattá fejlesztette a Marvelt. Na, de hol volt még a Marvel, amikor a kis Stanley a termeket söpörte ki és a papírkosarakat ürítgette. Feladatai eleinte prózaiak voltak. „Abban az időben [a művészek] tintába mártották a tollat, [így] meg kellett győződnöm arról, hogy a tintatartók tele vannak. Lementem, meghoztam nekik az ebédjüket, lektoráltam, letöröltem nekik a ceruzaverziókat a kész oldalakról.” – emlékezett vissza Lee.

A karrier kis lépésekben haladt, és ott volt még a második világháború is a küszöbön. Lee 1942 elején lépett be az Egyesült Államok hadseregébe, és a Signal Corps tagjaként szolgált, távíróoszlopokat és egyéb kommunikációs berendezéseket javított. Később áthelyezték a Képzőművész-filmes részleghez, ahol kézikönyveket, oktatófilmeket, szlogeneket írt, és alkalmanként rajzfilmeket készített. Katonai besorolása (szerinte) „drámaíró” volt; hozzátette, hogy az Egyesült Államok hadseregéből mindössze kilenc ember kapta ezt a címet. Ez már a márkaépítés, és az élénk fantáziájának terméke, de az igaz, hogy Lee hadosztályában sok híres vagy hamarosan híres ember szerepelt, köztük a későbbi háromszoros Oscar-díjas rendező, Frank Capra, a New York-i karikaturista, Charles Addams, és Kurt Vonnegut, akit remélem nem kell bemutatni, valamint Theodor Geisel gyerekkönyvíró és illusztrátor, akit később a világ úgy ismert meg, mint Dr. Seuss.

Marvel-forradalom: ember a szuper mögött
Az 1950-es évek végén a DC Comics szerkesztője, Julius Schwartz, újjáélesztette a szuperhős archetípusát, és jelentős sikereket ért el a Flash frissített verziójával, majd később a Justice League of America szupercsapatával. Válaszul Martin Goodman, a kiadója és főnöke, megbízta Lee-t, hogy dolgozzon ki egy új szuperhőscsapatot. Ebben az időszakban Stan Lee, aki ekkor még Stanley volt, erősen gondolkodott, hogy otthagyja a képregényipart. Valójában szégyellte is, hogy a ponyva területén dolgozik. Ezért úgy volt vele nincs mit veszítenie, kockáztatott: frusztrációt, gyengeséget, depressziót csomagolt az izmos testek és szuper páncélok alá.

Szuperhőseinek emberi gyengeségeket adott, ami a kiskamaszoknak írt jólfésült archetípusokhoz képest nagy változást hozott. Ezt megelőzően a legtöbb szuperhős idealisztikus, tökéletes ember volt, komoly problémák nélkül. Lee összetett, naturalista karaktereket mutatott be, akiknek rossz napjai, indulatai, melankóliarohamai voltak. De ezen kívül minden emberi gyengeséget bemutatott így vagy úgy, a kvázi jó szereplők is hiúak voltak, civakodtak egymás között, aggódtak a számláik kifizetése és a barátnőik miatt, unatkoztak vagy néha megbetegedtek, mint egy átlagember.

Az első szuperhősök, akiket Lee és Jack Kirby együtt alkottak, a Fantasztikus Négyes volt. A csapat azonnali népszerűsége arra késztette Lee-t és a Marvel illusztrátorait, hogy új sztorik, karakterek kavalkádját készítsék el. Ismét Kirbyvel közösen létrehozta a Hulkot, Thort, Iron Mant és az X-Ment, Bill Everett-tel, a Daredevilt. Steve Ditkoval Doktor Strange-t és a Marvel legsikeresebb karakterét, a Pókembert.

A 616. Föld
A valós valóság és a Marvel-univerzum
A legtöbb elemzés, cikk abban látja a Marvel sikerét, hogy Stanley emberivé tette a szuperhősöket. De ennél többről van szó. Az igazán nagy húzás az volt, hogy a képregények utalgattak egymásra, válaszolgattak egymásnak. Rejtélyeket hoztak létre. Eddig a képregények szereplői majdnem mind egy teljesen megosztott univerzumban éltek, ahol a másik szuperhős nem létezett. Ekkoriban több olyan képregénysorozatot is készítettek, (Bosszúállók/Avengers), ahol az egyes kiadványok eseményei és a cselekményei hatással voltak a többi sorozatra is. Így kapott Pókember is fekete ruhát. Az egyes kiadványok címszereplő feltűntek más képregényekben is. A későbbi sorozatokban és kiadványokban az írók számos alternatív valóságot hoztak létre, melyek azonban nem teljesen elzárt világok. Az egyes univerzumok lakói dimenzióugrással vagy időutazással átjuthattak más világokba is, mint például az X-Men egyik tagja, Rachel Summers, aki a 811-es Földről időutazással érkezett a 616-os Földre. A Marvel-univerzum fő valósága a 616-os Földön játszódik. Itt élünk mi. A Marvel-univerzum eseményeinek központja New York volt. Mindig innen indultak a sztorik. Mellesleg jegyzem meg, hogy a DC Batmanjének Gotham City-je szintén egy stilizált New York. A 616-os Föld besorolás először a Captain Britain első számában szerepelt 1983-ban. A történet szerint a multiverzum minden univerzumában létezik egy Britannia Kapitány, aki a Brit-szigetek oltalmazója, a multiverzumok egészére pedig Merlin felügyel. Ez amúgy nem azt jelenti, hogy mind az összes párhuzamos valóságban van Pókember. A 616-os bolygó eléggé túlterhelt szuper energiákkal.

A fantázia hatása a valóságra
A Marvel fantáziavilága szimbiózisban állt a mi valóságunkkal is. A történetek aktuálisabbá váltak, és olyan témákkal foglalkoztak, mint a vietnami háború, a politikai választások és a hallgatói aktivizmus. Lee a valós problémákat is belecsempészte a képregény történeteibe. A kortárs kábítószerek veszélyeiről egy három számból álló sztorit dolgozott ki a The Amazing Spider-Man 96–98. számában (1971. május–július), amelyben Peter Parker legjobb barátja a vényköteles gyógyszerek rabjává válik. A képregénycenzúra-hivatal (Comics Code Authority) megtagadta a képregény engedélyezését, mert a történetek droghasználatot ábrázoltak; a kábítószer-ellenes összefüggést irrelevánsnak tekintették. Goodman (a tulaj) közreműködésével Lee engedély nélkül publikálta a történetet. A képregények jól fogytak, és a Marvel dicséretben részesült társadalmilag tudatos erőfeszítéseiért. A CCA ezt követően lazította a cenzúrakódexet, és engedélyezte a kábítószerek negatív ábrázolását, többek között az új szabadságjogok között.

A 70-es években Lee megkérdőjelezte a Comics Code Authority által hozott korlátozásokat, ami közvetett módon tényleg hatott a szólásszabadságra, és ez változásokhoz vezetett a politikában is. Populárissá tette a szociális érzékenységet. Topic, vagyis téma lett. A képregényeknek bővült a közönsége, így már nem csak a kisgyerekek olvasták a füzeteket. Az 1960-as évek Marvelje a maga amerikai módján a francia újhullám gondolatait is átültette. A Marvel a képregényes történetmesélés új módszereinek úttörője volt, komolyabb témákkal foglalkozott, és közben új idősebb korosztályt is megnyert, de megtartotta és vonzotta a tizenéves olvasókat is. Ezen túlmenően az olvasók új generációja között voltak olyanok, akik maguk is szerettek volna képregényeket írni vagy rajzolni, és tovább akarták tolni a kreatív keretet. Ebből lett a Dark Horse kiadó, a Zap Comix, a Heavy Metal. De ez egy másik történet.

Lee forradalma a karaktereken és történetmesélésen túl kiterjedt arra is ahogyan a képregények közösségi kapcsolatot építettek ki a rajongók és az alkotók között. Bevezette azt a gyakorlatot, hogy minden történet nyitóoldalán rendszeresen szerepeltetnek egy kredittáblát, amely nemcsak az írót és a rajzolót nevezi meg, hanem a főbb alkotókat. A Bullpen Bulletins oldalán rendszeres hírek jelentek meg a Marvel munkatársairól és a közelgő történetekről, amelyek mind barátságos stílusban készültek. Lehajoltak a gyerekekhez és felnőttként kezelték őket. Lee megjegyezte, hogy célja az volt, hogy a rajongók barátként tekintsenek a képregények készítőire. Ez sikerült is, abban az időben, amikor a többi képregénykiadóhoz intézett leveleket általában „Tisztelt Szerkesztő, alkotók…” stb.címmel írták, addig nekik „Kedves Stan és Jack…” és hasonlóformában.

Stanley, vagyis Stan Lee, igazán termékeny időszaka a 70-es évekig tartott, összesen 361 karakter
megalkotása fűződik a nevéhez. Pályafutása során 75 országban, 25 nyelven jelentek meg képregényei.
Képregényfiguráival 24 animációs tévésorozatban és számos játékfilmben is találkozhattak a nézők.

A Marvel Method

A Marvel Methodmanje tényleg Stan Lee volt, akinek a beceneve nem véletlenül „the Man”.
A Marvel-metódus tényleg létezik, és sokan használják is. Munkájának fenntartása és a határidők betartása érdekében egy olyan rendszert használt, amelyet korábban már különféle más képregénystúdiók is használtak, de Lee sikere miatt „Marvel Method” néven vált ismertté. Lieber általában beszélgetve egy adott történetet eszelt ki a művésszel, majd a teljes forgatókönyv helyett egy rövid szinopszist készített. A szinopszis alapján a művész elkezdte az elképzeléseit itt-ott megcsinálni. Stan Lee közben ebből is ötletet merített, és egy adott pillanatban összeállt a puzzle. A Marvelnél az is a módszer része volt, hogy amit alkottál, az a cég szellemi tulajdonává vált, így Lee egyetlen karaktere után sem kapott jogdíjat. Később ez még sok vita forrása lett.

A legjobb sztori: a „Galactus-trilógia”?!?
Nézőpont kérdése, hogy kinek mi a legjobb sztori. Vannak, akik Pókember barátnőjének halála vagy az X-men negatív jövőképes történeteit tartják váratlannak.

Lee és Kirby legkiválóbb teljesítményeként a közmegegyezés a háromrészes „Galactus-trilógiát” tartja. A sztori a Fantastic Four #48-ban (1966. március) kezdődött. Galactus, egy kozmikus óriás érkezését meséli el, aki élő termő bolygókat eszik, neki a hírnöke, a Silver Surfer, Ezüstszörfös. Nem nehéz észrevenni, hogy az egyik Transformers-sztori, Kibertron elpusztítása Unikron által, szintén erről szól. Galactus kozmikus entitás küldetése a teljes univerzum felfalása. A Marvelnél a belső emberek nagy becsben tartották azt a sztorit, amikor Lee már 65. éve dolgozott a cégnél, kiadták a Stan Lee Meets Superheroes című sorozatot, amelyben Lee a kedvenc szuperhőskaraktereivel találkozott, akik mind tisztában vannak azzal, ki alkotta őket.

Silver Surfer és az ezo hullámok
Les Daniels képregénytörténész megjegyezte, hogy a misztikus és metafizikai elemek az 1960-as években tökéletesen megfeleltek a fiatal olvasók ízlésének, és Lee hamar rájött, hogy az ilyen történetek a főiskolai campusok kedvencei. Lee és John Buscema művész 1968 augusztusában indította útjára az Ezüstszörfös-sorozatot, The Silver Surfer: The Ultimate Cosmic Experience. Az se véletlen, hogy Lee utolsó közös munkája Jack Kirby-vel az Ezüst Utazó: A végső kozmikus élmény 1978-ban jelent meg a Marvel Fireside Books-sorozat részeként.

Lee 1972-ben abbahagyta a havi (!) képregények írását, hogy átvegye a kiadót. A The Amazing Spider-Man utolsó száma tőle a 110. (1972. július) és az utolsó Fantasztikus Négyese pedig 125. (ami 1972 augusztusában jelent meg). Lee az 1990-es években lemondott a Marvel napi feladatairól, bár elnök emeritusként továbbra is évi 1 millió dolláros fizetést kapott.

2001: Zűr-Odüsszeia – avagy Stan Lee a DC-nél, a nagy ellenségnél?
Mit írtam, Stan Lee abbahagyta az aktív storytellinget, azonban adódott pár olyan lehetőség, aminek nem bírt ellenállni. 2001-bena DC Comics kiadta első Lee által írt művét, a Just Imagine… sorozatát, amelyben Lee újragondolta a DC szuperhőseit: Supermant, Batmant, Wonder Womant, Green Lanternt és a Flasht. Mivel szabad kezet kapott, azzal kezdte, hogy tisztes polgári nevüket a Marvel-hőseinek megfelelően alliterálóra rakta át, így lett Batman Burce Wayne helyett Wayne Williams, afroamerikai milliomos, aki rendőr apját egy bevetésen vesztette el; Wonder Woman meg Maria Mendoza, egy globalizmus ellen tiltakozó aktivista. Superman nála a „rossz zsaru” Salden néven futott, a kriptoni rendőrség tagjaként. Annyira fakezű fakabát volt, hogy egyik akciójában egy bűnöző elkapja, és együtt teleportálják le őket a Földre.

Stan Lee’s Superman Origins – His Superman Is A Weak Kryptonian Police Who Got Teleported To Earth!

Ahol nem segítenek a szuperhősök
A cikket más irányba is el lehetett volna vinni, hiszen Stan Lee időskori élete olyan szinten van tele negatív eseményekkel, ami akár egy külön írást is megérne. Stan Lee-t tulajdonképpen 5 évente át akarták vágni, de úgy Isten igazából. Nem holmi piti lenyúlom a kocsid szintű dologról van szó, hanem a vagyonából való kiforgatásáról. Most azt, hogy többször kirabolták nem is részletezem. Sokkal komiszabb a felesége halála után megroppant Lee körüli keselyűk megjelenése.

2018 áprilisában a LAPD közétett egy jelentést, mely szerint Lee idősekkel való visszaélés áldozata lett. A jelentés azt állította, hogy Keya Morgan, Lee üzletvezetője, felesége halálát követően elszigetelte Lee-t megbízható barátaitól és munkatársaitól, hogy hozzáférhessen Lee 50 millió dollárra becsült vagyonához. 2018 augusztusában távoltartási végzést adtak ki Morgan ellen, hogy távol tartsák Lee-től, lányától és társaitól. A Los Angeles-i Legfelsőbb Bíróság 2019 májusában öt rendbeli visszaélés miatt emelt vádat Morgan ellen, a 2018 közepén történt események miatt. A vádak bebörtönzés, nagyszabású csalás, hamisítás, visszaélés és személyi jogok megsértése volt.

Felmerülhet a kérdés, hogy a saját lánya miért nem volt ott segíteni. Hát, mert ő sem a jellem szuperhőse. A lánya és üzleti partnere átvette az irányítást a milliomos képregénymogul vagyona fölött, majd különböző trükkökkel és kamucégekkel egyre nagyobb összegeket irányítottak magukhoz. Stan Lee lánya egyszer rávette az idős férfivel foglalkozó ápolókat, hogy minél több vért vegyenek le tőle. Lee vérét ezután árverésre bocsátották, de a befolyt összeget természetesen nem jótékony célra fordították, hanem elverték. Így nem igazán volt jó viszony apa és lánya között.

A legdurvább mégis a Camsing és POW Entertainment esete. Lee egymilliárd dolláros keresetet nyújtott be a Pow Entertainment nevű cég ellen, amelynek társalapítója volt 2001-ben. Azt állította, hogy a személyazonossága jogait csalárd módon elvették, hogy a POW-t eladhassák a kínai Camsing International Holdings cégnek. Lee azt állítja, hogy a POW társalapítói, Shane Duffy és Gill Champion, megtévesztéssel késztették őt arra, hogy teljesen kizárólagos alapon aláírjon egy olyan szerződést, ahol nevét, képmását és hasonmását, mint reklámterméket, játékot, karaktert, hasznosíthassák.

Lee ekkor már évek óta olyan szembetegségben szenvedett, ami miatt egyedül nem tudott olvasni, a szerződést pedig akkor készítették, amikor „teljesen összetörve” ült otthon felesége halálos ágyánál. Lee azt állítja a cég eladásának részleteit soha nem osztották meg vele. A keresetben az is szerepel, hogy Lee még akkor sem adott teljes, exkluzív jogokat a Disney-nek a neve, identitása és arcképe használatára, amikor egy másik milliárddolláros üzlet keretében a cég megvette a Marvelt, úgyhogy erősen kétséges, hogy Lee mégis ingyen felajánlotta volna ezt a jogot a kínai cégnek.

A mítoszvita
Létezik egy nem annyira közismert ellentét, inkább írók belső szakmai vitája ez. Ennek a lényege, hogy sok közismert (forgatókönyv)író, képregényes egyszerűen nem érti a görög, viking mítoszok, eposzok lényegét. Csak a sztorit használja, azt is rosszul. Ebben a vitában Stan Lee a „rossz oldalon”, a leegyszerűsítő oldalon áll a szakik szerint. Ezek a történetek nem pusztán véres sztorik, hanem van egy misztikus vagy mélyebb szál is mögöttük. Ariadné fonala vagy Odüsszeusz utazása jó példa erre.

Stan Lee tényleg felszínesen beleturkált ezekbe a történetekbe. A másik oldalról viszont sok embernek kinyitotta ezt a világot. Sok gyerek legalább innen halott Odinról, Thorról és a kalapácsáról. A Moebius-os cikkben már említettük, hogy Stan Lee is próbált kibújni a közhelyes történetek fogságából.

Moebius+Stan Lee= A One of a Kind Silver Surfer/Galactus Comic

Stan Lee története egy klasszikus self-made man-sztori. Egy szegény, román-zsidó gyerek a gettóból megálmodja az új világban az új világot. A jelenből visszanézve könnyű kritizálni, hogy miért nem volt bátrabb, de az tény, hogy nagyon sok embernek adott munkát és megélhetést. Valójában megírta ő a legendás elborult történeteit, csak a fő közönsége nem erre volt kíváncsi. Igazából Stan Lee is egy meg nem értett művész. Neki csak az a mázlija, hogy amit megértettek tőle az aranybánya volt. Az igazi szellemi gyémántbánya ez alatt volt, de oda csak az igazi rajongók ástak le.