Ha akarod, ha nem, a pénz nem ismer kegyeleti okokat.
Bob Hebb családi tragédiája és a traumát feldolgozó különleges hangulatú pozitív dal története, ami egyben mindenkihez szól és szürreális keresztmetszet, hogy mennyire sok véletlen kellett, hogy létre tudjon jönni.
A „Sunny” egy souldal, amelyet Bobby Hebb írt 1963-ban. Ez az egyik legtöbbet előadott és legtöbbet feldolgozott dal mind a mai napig, több száz változata jelent meg. Bár nem szeretem ezeket a „minden idők legjobb valamije” listákat, de több kritikusnál, magazinnál is az első 25-ben van a „Sunny” a XX. század legjobb 100 dalai között.
Sunny, ahogy mi ismerjük
A Sunny-t én is, mint majdnem mindenki a Boney M verzióban ismertem meg anno valami balatoni tini diszkóban, ahol a köldökig kigombolt műszálas Devergo-ingek, és Malizia Uomo sziszegős szappanok illata keveredett a cigarettafüsttel és B. Tóth László poptarisznya dalaival. Ha valami parfüm outletbe észreveszem a Malizia elvileg almaillatú illatborzadványát, bele szoktam szagolni az emlékek felidézése végett. Viszont akárhogy is szaladok Prousttal együtt az eltűnt idő nyomában, a Sunny, mióta tudom az igaz történetét, nem tud ugyanaz lenni számomra.
A Hebb családról
Hebb szülei, William és Ovalla Hebb, mindketten vak zenészek voltak. Az afrikai vak zenészekről az Amadou és Mariamos cikkünket bátran ajánlhatjuk, hogy értsd mit is jelent ez. Hebb és bátyja, Harold gyerekként táncos duóban léptek fel, Bobby három, Harold pedig kilenc éves korától kezdve. A tennessee-i Nashville-ben a hat évvel idősebb bátyjával, Harolddal együtt az utcán is zenéltek a családi washboard bandként (mosódeszkát tényleg használták perkaként), a Hebb’s Kitchen Cabinet Orchestra tagjaként, amikor még gyerekek voltak.
A Hebb családról röviden annyit kell tudni, hogy bár nem voltak gazdagok, úgy értem szegények voltak, de nagyon adtak arra, hogy gyerekeik a lehetőségekhez képest (a színesbőrűeket ekkor még Délen bőven megkülönböztették) minőségi oktatásban részesüljenek és elérjék, amit egy fekete reálisan elérhet. Ezt úgy értsétek, hogy akkor sem volt még szokatlan az írástudatlanság és a rabszolgamunkával egyenlő nevetséges bérek. Nos, ehhez képest a Hebb gyerekek bár „gyerekmunkát” végeztek a show-bizniszben nagyon is kiemelkedtek az átlagból. A kedvencem, hogy a fiúk egy ideig előszeretettel tették hozzá a nevükhöz, hogy Harold von Hebb, vagy Robert von Hebb (ő Bobby Hebb). Ha igazi nemesek nem is, zenei nemesek mindenképp voltak.
A báty: Harold Hebb aka Sunny
Hebb kanalakon és más hangszereken játszott Acuff zenekarában. Harold pedig később a Johnny Bragg and the Marigolds tagja lett. Bragg előző bandája a Prisonaires volt, ez még fontos lesz történetünkben.
Fun fact, hogy a két Hebb alá és háttér énekelt Bo Diddley „Diddley Daddy” című dalában is. Hebb „nyugati parti stílusú” trombitán játszott az Egyesült Államok haditengerészetének egyik jazzbandájában. Harold pedig kétes hírű lokálokban zenélt ebben ez időben, ez hozta el a végzetét is. 1963. november 23-án (John F. Kennedy meggyilkolásának másnapján) Bobby Hebb bátyja, Harold egy nashville-i szórakozóhely előtti késelés áldozata lett. Igazi klasszikus rosszkor volt rossz helyen történet. Harold maga nem volt balhés arc. Hebbet mindkét esemény lesújtotta, és a dalírásban keresett vigaszt. Sokan a cikkekben úgy írják, hogy rögtön megírta és felvette a dalt, de ez nem igaz. Először annyira le volt sújtva, hogy alkoholba menekült, alkoholista is lett később. Nem is a „Sunny”-n dolgozott először, hanem egy Gerald Wilson számon, Bobby is zenész nemcsupán szövegíró. Egyben ez válasz azoknak is, akik nem ismerik Bobby munkásságát, nem egy egyszámos előadó, csak akkoriban egy feketének nem volt egyszerű kiadni számokat. Erre még később visszatérünk. Gerald Wilson You Better Believe It-je volt a közvetlen dal, amin Hebb dolgozott bátyja halála után:
Hebb azt követően írta a dalt, hogy hajnalban már New Yorkban épp jött fel a nap, és kezdett kijózanodni,
és ráomlott a valóság. „Ilyenkor az emberek vagy öngyilkosok lesznek vagy másképp őszinték magukkal,
én a napos utat választottam még akkor is, ha az megégetett, ha élni fájdalmas.” – mondta Hebb.
Hebb a dalt annak kifejezésére írta, és ezt többször elmondta, hogy ha kell erőltetetten is megpróbál boldog lenni, mint Münchausen báró, aki a saját hajánál fogva húzza ki magát a mocsárból, a „napos útat” részesíti előnyben a testvére meggyilkolását követő „sötét, depressziós” hajlam helyett. Mert maga az élet, amiből kibomlik, néha annyira keserű, hogy a mosoly igazi küzdelem, hogy mosolyogni egy kicsit már szinte győzelem.
Sunny – Bobby Hebb
Sunny vs Rain
A Sunny-ról tudni érdemes, hogy van egy kvázi „yin yang” ellentétpárja, egy másképp szomorú doo-wop szám 1952-ből.
„Csak sétálni az esőben elázni
Megkínozva a szívemet azzal, hogy megpróbálok felejteni”
A Just Walkin’ in the Rain egy blues-os doo-wop dal volt. 1952-ben Johnny Bragg és Robert Riley (aki csak szó szerint) írta a nashville-i Tennessee Állami Börtönben. Braggnek a börtönben The Prisoniers néven volt egy kis zenekara. Egy program keretében zenélhettek, amíg olyan híresek lettek, hogy megtiltották nekik. Amúgy ez egy külön történet lenne, hogy ki miért és hogyan került börtönbe. Olyan jusztizmordok, bírói túlkapások, és ezzel együtt durva sorstragédiák, drámák bölcsője a Dél (USA déli államai), hogy el se merjük hinni. Középkor.
Bragg tele volt fájdalommal és kiénekelte azt barátaival. Mivel azonban Bragg nem tudott írni és olvasni, megkérte Riley-t, hogy írja le a dalszöveget, cserébe azért, hogy a dal egyik írójaként szerepeljen. Így született ez a különös dal. A Sunny-hoz úgy kapcsolódik, hogy Harold (Sunny) játszott Bragg kiszabadulás utáni zenekarában (Marigold), a fiatalabb Hebb meg szerette ezt a dalt, ez ihtlette meg, és direkt figyelt rá, hogy ennek az ellenpontját írja meg. Egyfajta „csak a szépre emlékezem” hozzáállással.
A Sunny napos és árnyékos oldalai
Változatok a Sunny-ra. Egy dal története belülről. Utólag könnyű valamire azt mondani, hogy ez sláger lett, és mindenki szereti. De az igazság az, hogy elképesztő Hebb útja, hogy mennyire nehezen tudta a saját verzióját értékesíteni. A mai világban ahol minden szoba lehet egy stúdió, el se tudjuk képzelni, hányan álltak egy zenész útjába, hogy stúdióidőt és lehetőséget kapjon.
Black music matter?
Fehér Sunny?
Ezt a verziót egy különös dolog miatt emelném ki. Természetesen ez a verzió is perfekt. A különös és szomorú dolog pedig a rasszizmus. Akik ezt a cikket olvassák valószínűleg 99%-ban fehérbőrű magyar emberek, és fogalmuk sincs, hogy valójában mennyi apró kisebb-nagyobb megaláztatás érte az afroamerikai zenészeket.
Az egyik, hogy a kiadók a megkérdezésük nélkül egyszerűen egy fehér nőt raktak a lemezük borítójára. Ez nem egyedi eset. Egyszerűen arra hivatkoztak, hogy így jobban el lehet adni.
Az első Sunny, nem az első Sunny
Ha ez nem lenne elég alázásból, van tovább. A szám első hivatalosan megjelent verziója nem is Bobby Hebb saját verziója. A kiadó úgy gondolta, hogy a japán sztárénekesnő Mieko „Miko” Hirota verziójában adja ki a „Miko in New York” (1965) című lemezen. Tudod, kell gyorsan egy jó szám az aktuális sztárnak, hát lerabolunk épp valakit, aki jogi úton sose tudja megvédeni magát, mert a mi kiadónknál van, meg amúgy is néger, örüljön, hogy kiadjuk. Most nem voltam túlzó vagy cinikus, erre tartották őket. Ghostwriternek, aminek a másik szleng neve „niggerezés”, ez már kikopott szerencsére.
Ha meghallgatod az „eredeti” verzió eredetijét, rögtön érted mit vesztettünk volna, ha Bobby annyiban hagyja, ugyanis a szám hangszerelése fenomenális.
Ha azt hiszed a szégyenteljes hozzáállás ennyivel véget ért, tévedsz. A dalt egy másik munkamenet túlórája közben rögzítették; az erre az időpontra lefoglalt stúdiózenészek közül soknak egyszerűen el kellett indulnia más felvételi ülésekre, ilyen dolgok is befolyásolták a végső verziót. A Sunny-t New Yorkban vették fel, Jerry Ross lemezproducerrel swingdalokat vettek fel. Természetesen nem ezt, ezt csak belopták a felvételi idő végén. „Ez az utolsó dolog volt az ülésen, amikor már csak néhány percünk volt hátra” – mondta Hebb a Goldmine magazinnak.
Az élet igazságot szolgáltatott a mostoha sorsú dalnak. Ugyanis minden marketing nélkül (Hirota koppintós
„első” változata segített azért) azonnali sikert aratott, aminek eredményeként Hebb 1966-ban a Beatles-szel
is turnézhatott. A dal 1966 augusztusának végén a Billboard Hot 100 listán a 2. helyezést érte el.
Disco Sunny
A Sunny ’76 ez már egy sajátos igényes funkdiszkó vibe-szám, ezzel megnyitotta a party, diszkóverziókat és vele a jó és rossz feldolgozások áradatát.
Őszintén mondom nem tudom van-e saját száma a Boney M-nek, mert ha megnézem, majd mindegyikről kiderül egy régi reggae vagy funk, soul, blues feldolgozás. A Boney M-re azért nem kell ráhúzni a vizes lepedőt, egyfelől a csajok tudtak énekelni, meg valószínűleg a Sunny ’76 diszkóverziójából indultak ki. Ennek ellenére érdekes utat járt be a szám, ami eredetiben egy sirató és végül diszkóslágerként végezte.
Boney M: Sunny
Pár érdekesebb verzió még
Dave Pike-ot már csak azért is illik megemlíteni, mert az eredeti szám dob és perkák részét is ő játszotta fel. Mi lett volna, ha szabad kezet kap? Kapott, és ez lett. Szuper!
A hangmintázás és a hiphop művészete lehet lopkodás, de szép újraértelmezés is. Cro-ra sok mindent lehet mondani, azt nem hogy nem gondolta volna át a maga verzióját, ez egy szellemes rap, aki tud németül, annak pluszt ad a szöveg is.
CRO: Easy
A Sunny-t feldolgozta többek között még: Jamiroquai, Cher, Johnny Rivers, Oscar Peterson, Stevie Wonder, Frank Sinatra, Duke Ellington, Ella Fitzgerald, Electric Flag, Leonard Nimoy, James Brown, Wilson Pickett, Wes Montgomery, Dusty Springfield.
Hebb fénysugarak itt és ott
Hebbnek kisebb slágerei voltak az 1966-os „A Satisfied Mind”-al, és „Love Me”-vel 1967-ben, és 1972-ben a „Love Love Love” című kislemeze a briteknél lett siker. Sok más dalt is írt ugye ghostwriter üzemmódban, vajon hány van, amiről nem is tudunk, mert ki lett fizetve, és a szerződés szerint tartania kellett a száját. Lou Rawls 1971-es „A Natural Man” című slágerét (Sandy Baron komikussal közösen). Roy Acuff „Night Train to Memphis”, és a Gerald Wilson jazzét ki lehet kutatni, a Bo Didley és a Marigold bedolgozásról nem is beszélve. Szóval sok zenész akkoriban földalatti búvópatakként, táplálta a nagy sztárok „slágerfolyóit”, hogy ha beér a pénzóceánba, ő is kapjon valamit vissza. Az igazi elismerést sokan ritkán kapták meg, ezért is fontos látni mi van egy dal igazi hátterében. Következő dalfeltáró kurzusban Szabó Gáborral vagyis Gabor Szaboval foglalkozunk.
Hebb később legyőzte az alkoholizmusát, de ez saját bevallása szerint hátráltatta előadói karrierjét, mert szerinte a zenélés nála együtt járt a piálással. Hebb ezt mondta a „Sunny”-ról: „Minden szándékom az volt, hogy a boldog időkre gondoljak, és tisztelegjek a bátyám előtt, alapvetően egy szebb napot keresve, mert az idő csak telik és mi elfogyunk vele együtt.”
