Képzeljük el a leírhatatlan látványt! A Föld lehetetlen távolságra van, miközben örvénylő fehér felhőtakarója alatt rejtőzik. Aztán belépsz az ürességbe. Nyelsz egyet, hogy felszámold az űrt a gyomrodban, de az űr körbevesz, és te magad is csak egy levegővétel vagy. Zuhansz vagy repülsz, és ki tudja hova.
Sztratoszférahuszárok, troposzféra-ejtőernyősök, mezoszférabúvárok, szevasztok!
Az űrmerülők, űrejtőernyősök társasága egy igazán exkluzív klub, alig 10-15 emberről tudunk. A space dive tulajdonképpen “ejtőernyőzés”, de már az űr zóna közelében. A Kármán-vonal egy általános meghatározás arra vonatkozóan, hogy hol kezdődik az űr.
A Kármán-vonal
A Kármán-vonal a világűr határa, amely körülbelül 100 km-es magasságban húzódik. Ez az a magasság, ahol egy légijármű már nem tud a felhajtóerő segítségével repülni, és el kell érnie az első szintű kozmikus sebességet (7,9 km/s) a fennmaradáshoz. Kármán Tódor számolta ki ezt a határt, mely az ő nevét viseli. Az egész világ Kármán-line-ként ismeri. Ez is egy büszkeségünk lehet, mert mindenki, aki kimondja, az általában tudja is, hogy magyar volt. A 100 km egy kerekített érték, amely csak kevéssé tér el az eredetileg számítottól. A mezopauza a földi légkör határa, a számítást igazolva a Kármán-vonal alatt helyezkedik el, nyáron kb. 85 km magasan, télen 100 km körül.
Sikeres űrugrás 100 km felett és környékén a mai napig nem történt meg. De a fele is nagyon durva eredmény. Ötven kilométerrel a Föld fölött, tulajdonképpen életveszély megsokszorozva.
Sztratoszférahuszárok
A sztratoszféra körüli „űrbúvárkodást” először 1934-ben képzelték el komolyabban, E. E. „Doc” Smith Triplanetary című tudományos-fantasztikus regényében. Alig telt el 25 év és a fantasztikum valósággá vált.
Operation Man High, Project Excelsior
Az első sztratoszférikus űrmerülés 1959-ben történt, amikor Joseph William Kittinger pilóta kiugrott egy nagy magasságokra szabványosított léghajóból, tulajdonképpen meteorológia-léggömbből. Kittingert az 1950-es években a légierő kísérleti repülőgépeinek pilótájaként toborozták, hogy részt vegyen az Operation Man High-ban és a Project Excelsiorban, egy olyan kísérletsorozatban, amely elindította az amerikai űrkutatást. A légierőnek fogalma sem volt arról, hogy az emberi szervezet mit képes elviselni, ha gyorsulásról, hirtelen lelassulásról, nagy gravitációs nyomásról, a légkör vékony felső szakaszának való kitettségről van szó, vagy (ami Kittinger számára döntő jelentőségű), hogy mi történhet a pilótával, ha kiszorulna a repülőgépből a légkör legtávolabbi peremén. Az Excelsior-projekt célja az volt, hogy segítse a katapultálási rendszerek tervezését a nagy magasságban repülő katonai pilóták számára.
Fotó: Volkmar K. Wentzel
Fotó: Volkmar K. Wentzel
Kittinger 1959 és 1960 között 3 ugrást hajtott végre. Héliummal töltött léggömböket manőverezett egy előre meghatározott magasságig egy túlnyomásos harangszerű zárt szerkezetben. Amint odaért, kiugrott az „űrléghajóból”, egy ideig szabadon zuhant, majd automatikusan kinyílt egy sor ejtőernyő. Azért volt automatizálva a rendszer, mert feltételezték, hogy elájulhat, sokkot kap és hasonlók. Kittinger első ugrása 1959 novemberében így is kis híján tragédiába fulladt, amikor a stabilizáló ernyő zsinórjaiba rögtön az ugrás kezdetén belegabalyodott. A gravitációs erő 22-szeresének megfelelő pörgésbe került, elvesztette az eszméletét, de végül automata ernyője megmentette.
Négy héttel később, a második ugrását 22,5 kilométer magasból hajtotta végre, ezúttal gond nélkül. Ezt követte a rekordugrás: 1960. augusztus 16-án. Felemelkedés közben azonban a szkafandere a jobb kezén meghibásodott, ezért a karja a kétszeresére dagadt. Kittinger nem jelezte az esetet, nehogy lefújják emiatt a kísérletet, így végül kilépett a 31 300 méteres magasságból, majd 988 km/h-s (614 mph) sebességre gyorsulva, összesen 4 perc 36 másodperc hosszan zuhant, mielőtt ernyője 5500 méteres magasságban kinyílt az Új-Mexikó-i sivatag felett.
The Original Space Dive: Joseph Kittinger – 1960
Kittinger később a Florida Today-nek elmondta:
„Nem tudod elképzelni a sebességet. Semmit sem látsz, és fogsz fel abból, hogy milyen gyorsan haladsz. Nincs mélységérzékelésed. Ha egy autóban haladsz az úton, és becsukod a szemed, fogalmad sincs, mekkora a sebessége. Ugyanez a helyzet, ha szabadon esel az űrből. Nincsenek útjelző táblák. Tudod, hogy nagyon gyorsan haladsz, de nem érzed.”
Kittingerrel eredményei miatt nem kivételeztek a seregben, aktív harci szolgálatban is részt vett pilótaként Vietnamban. Egy MiG-21-est le is lőtt, de 1972-ben Hanoi közelében őt is lelőtték. Katapultálás közben megsérült, így elkapták, majd hadifogolyként 11 hónapot töltött a hírhedt Hanoi Hilton becenevű börtönben, aminek a másik neve a Pokol lyuka avagy a Tűzhely volt. Ha láttad a Szarvasvadász vagy az Ütközetben eltűnt című filmeket, hasonló körülmények. Kittinger azt mondta ez volt élete legdurvább élménye, nem az ugrás, majdnem megőrült ott.
Később Kittinger volt az első ember, aki hőlégballonnal átszelte az Atlanti-óceánt. 1984-ben felszállt Maine-ből, 5701 km tett meg 3 nap alatt, mielőtt biztonságosan leszállt Olaszországban.
A Roszkoszmosz válaszol
Roszkoszmosz az orosz űrprogram lebonyolításáért felelős szervezet. 1962-ben az oroszoknak muszáj volt Kittingerre reagálniuk. Ne felejtsük el, nem csak hideg-, de csillagháború is volt (tényleg Star Wars-nak hívták, még jóval a film előtt).
Yevgeni Nikolayevich Andreyev 25,458 km-ről ugrott, sokáig a leghosszabb távolságú szabadeső ejtőernyős ugrás rekordját állította fel. Andreyev azonban nem döntötte meg a legmagasabb ejtőernyős ugrás rekordját, amelyet szintén Kittinger tartott, de ezt az ugrást egy ejtőernyő stabilizálta, ezért nem szabadesés. Ugye a vita arról megy, hogy Kittinger stabilizáló ernyője az első esetben végül is nem nyílt ki, 20 km-en keresztül zuhant és életveszélyben volt, de volt neki, Andreyevnek nem volt stabilizáló rendszere, ő ugrott és csak a végén nyitott. Ő eleve dupla vagy semmit játszott.
1962. november 1-jén Andreyev és Pjotr Iwanowitsch Dolgow felemelkedtek a Szaratov melletti Volszkból. Andreyev 25 458 méter magasan ugrott ki a kapszulából, és 24 500 métert (80 400 láb) szabadon zuhant, mielőtt sikeresen kinyitotta ejtőernyőjét. Andreyev életében egyébként összesen nyolc ugrást hajtott végre a sztratoszférából. Aznap azonban történt más is. Dolgow a kapszulában maradt, és 28,64 km magasságig emelkedett. Ugye a cél ne feledjük az amerikaiak lenyomása volt. Dolgow amúgy egy kísérleti nyomásszabályozott űrruhát tesztelt. Most abba bele se megyek, hogy nekünk magyarul szavunk sincs a szkafander, űrruha típusokra. Ez pressure suit volt. Dolgow 29 km magasságban egy hasonló biztonsági ernyős kilépést prezentált volna, mint Kittinger korábbi ugrása. Azonban amikor kiszállt az orosz űrgondolából, beütötte a sisakját és megrepedt a napellenző, ami nyomáscsökkenéshez és egyben a halálához vezetett.
Halálugrás?
Miért nem hajtottak végre Baumgartner előtt már hamarabb ilyen ugrásokat? Mert kimondottan életveszélyes. Egy babonás ember azt mondaná meg vannak átkozva ezek a programok. Tényleg nagyon sok porjekt végződött halálesettel. Valójában nem lehet nagyon hibázni ebben a magasságban. Se a felszereléseknek, se az embereknek.
Strato Jump I-II-III.
1965 és 1966 között Nick Piantanida sikertelenül próbálkozott 37,6 km és 37 km magasságból történő ugrással. Mindegyik különböző okok miatt nem sikerült.
1965. október 22-én Piantanida megtette első kísérletét a rekord megszerzésére a Strato Jump I nevű ballonjával. A kísérlet akkor ért véget, amikor egy brutális szél egyszerűen elszakította a ballonja tetejét, így a repülés mindössze 4900 méter magasságban ért véget. Piantanida ejtőernyővel Minnesota város szemétlerakójába landolt. 1966. február 2-án, második kísérletében elérte a 36 km-es magasságot, de egyszerűen odafagyott, az oxigéntartályt nem tudta leválasztani, ezért kénytelen volt egyszerűen visszajönni, hogy életben maradjon.
Harmadik kísérletére 1966. május 1-jén reggel került sor. Egy körülbelül toitoi vécé méretű, hungarocell szigetelésű dobozba rögzítették.
Az utolsó kísérlet során a Piantanida arcmaszkja megsérült, nem reagált, csak sejteni lehetett, hogy elájult. Földi irányítói azonnal kidobták a ballont közel 17 000 m magasságban. Piantanida alig élte túl az esést, és az oxigénhiány miatt agykárosodást szenvedett, és kómába esett, amelyből soha nem tért vissza.
Skydive From Space
Skydive From Space projektről és szereplőiről igazán lehetne egy filmet csinálni. „Nish” Bruce élete olyan volt ugyanis, mint egy kalandfilm.
Charles „Nish” Bruce a brit hadsereg ejtőernyős ezredénél és a SAS különleges egységnél szolgált. Az Argentínával folytatott falklandi háborúban is reszt vett, és a Banner-hadművelet részeként az IRA ellen is harcolt Észak-Írországban. Queen’s Gallantry Medal kitüntetésben részesült. Ezen kívül a Project Lock kódnevű titkos hadművelet második parancsnoka volt. Az Operation Lock elsődleges célja Dél-Afrikában az orrszarvúszarv- és elefántcsont-kereskedők felkutatása volt, amelyet a SAS alapítója, David Stirling és Ian Crooke alezredes vezetett. Teljesen James Bond-élet, de sejted te is, hogy nincs vége.
Az 1990-es évek elején Bruce főszerepet játszott a Skydive from Space projektben, melyet részben a NASA támogatott és finanszírozott. Ennek részeként 1993 végén Bruce, Harry Taylor és Karl Gordon Henize tudós és űrhajós egy csapattal megmászta a Mount Everest North Ridge útvonalát, hogy tesztelje a NASA új mérőműszerét (TEPC). Az eszköz az emberi testre gyakorolt sugárzás hatását méri a tengerszint feletti magasságban, amit figyelembe kell venni a hosszabb időtartamú űrmissziók esetében. Azért ezek nem semmi életek, Falkland szigetek, IRA, Mount Everest, űrugrások. Itt jegyezném meg, hogy a Strato Jump-os Nick Piantanida a katonai szolgálata után mellesleg hegymászóként is rekordot ért el. Piantanida és mászótársa, Walt Tomashoff, voltak az elsők, akik megmásztak egy új útvonalat Auyán-tepui északi oldalán, a venezuelai fennsíkon, ahonnan az Angel-vízesés is lezúdul.
Visszatérve az angol kommandós, pilóta, hegymászó, síelő, ejtőernyőshöz.
1994 februárjában Bruce idegösszeomlást kapott Chamonix-ban (Franciaország), ahol hirtelen megkísérelte megölni barátnőjét egy ollóval, többször megszúrta, mielőtt egy másik férfi lerángatta volna róla. Egyes sejtések szerint Bruce pszichológiai összeomlása a katonai karrierje során fellépő poszttraumás stressznek volt betudható. A Skydive projektet 1994-ben felfüggesztették, miután Bruce mentális egészsége összeomlott. Több éves pszichiátriai kezelés után Bruce szándékosan ejtőernyő nélkül ugrott ki egy repülőgépről egy Délkelet-Anglia feletti repülés közben. Teljesen fura módon egy focipálya közepére esett. Holttestét az oxfordshire-i Fyfield falu futballpályáján találták meg.
Status quo Vs Strato que…
Meg kell említeni egy tehetséges női ejtőernyőst is. 1997-ben Cheryl Stearns ejtőernyős és pilóta megalakította a Stratoquest-et, azzal a céllal, hogy megdöntse Kittenger első spacedive rekordját. Egy jelentős vállsérülés, majd a projekt finanszírozásával kapcsolatos problémák miatt ez a terv nem valósult meg. Mire Stearns végül újra felkészült az ugrásra, Felix Baumgartner befejezte az ugrását, és Stearns félbehagyta a projektet.
Baumgartner és a Red Bull Stratos
Felix Baumgartner, akiről azt hiszi ma is mindenki, hogy még mindig ő a világrekorder, pedig már rá két évre megdöntötték a rekordját. Baumgarten széles körben ismert arról, hogy a Red Bull Stratos projekt keretében 2012. október 14-én a sztratoszférából ugrott le hozzánk a Földre egy speciális héliumballonról. Ezzel 39 km-es ejtőernyős ugrás világrekordjait állította fel 1,25 Mach-al zuhant. El is ájult a szabadesés közben, de vissza tudott jönni, szerencsére. Baumgartnernek körülbelül 90 percbe telt, amíg elérte a célmagasságot, és a szabadesése a becslések szerint három percig és 48 másodpercig tartott, mielőtt ejtőernyőjét bevetette. Az ugrás során több mint 580 km/h-s sebességet is elérte, mielőtt kinyitotta ejtőernyőjét. Az azért komoly lehet, amikor 600km/óra környékén megránt az ernyőd.
Jumping From Space! – Red Bull Space Dive – BBC
Baumgartner egyébként legendás bázisugró, a valaha volt legalacsonyabb BASE-ugrás világrekordját is felállította, amikor 29 méterről leugrott a Rio de Janeiró-i Megváltó Krisztus szobor kezéből.
StratEx Space Dive
Robert Alan Eustace (született 1957) amerikai informatikus, aki 2015-ös nyugdíjazásáig a Google mérnöki részlegének alelnökeként dolgozott. 2014. október 24-én szabadeséssel ugrott be hozzánk a sztratoszférából, ezzel megdöntötte Felix Baumgartner világrekordját. Az ugrás 41,42 km magasságból történt, ez a magassági rekord 2023-ban.
Alan Eustace Stratosphere World Record Jump
Az ugrás 4 perc és 27 másodpercig tarttott, a csúcssebessége pedig meghaladta a 822 mérföld/órát (1323 km/h), ezzel új világrekordokat állított fel a legmagasabb szabadesés terén.
Baumgartnerrel ellentétben, Eustace-nak csak kétmotoros pilótaengedélye volt, ugrása előtt nem volt széles körben ismert. Furcsa, hogy Baumgartner videóit milliók, Eustace videóit pedig csak ezrek nézték meg, pedig utóbbi megdöntötte a rekordot. De mindannyian tudjuk a választ. A lényeg, hogy nem áll mögötte egy multi, és nem egy jóképű playboy. Ez annyira igaz Baumgartnerre, hogy két Playboy nyuszi lánnyal is járt, a másik barátnője egy szépségkirálynő volt. Eustace nem egy eladható termék, ezzel szemben komoly kutató maga is. Az ugrását részben a Paragon Space Development állta, akik űrruhák fejlesztésével foglalkoznak. Ezt tesztelték vele is. Eustace jelenleg az Opener Aerospace műszaki tanácsadója.
A mezoszférából vagy a termoszférából történő magasabb ugrásokat még nem hajtottak végre sikeresen. A mára megszűnt Orbital Outfitters aktív korszakában azon dolgozott, hogy olyan ruhát alkossanak, melyek képesek lehetővé tenni az ilyen szinten lévő ugrásokat. Ami késik, nem múlik. Felváltják a mezolovagok a sztratohuszárokat? Nemsokára megtudjuk.
